Nos, láttuk az új Indiana Jones filmet. Időközben kiderült, hogy Zsófi nem látta a többit, így Neki még jobban is tetszett, mint nekem. Azonban ne rohanjunk ennyire előre!
A film vicces, Harrison Ford hihetetlen jó benne. Nem nagyon mondaná meg senik, hogy nem tegnap múlt el 60 éves. Másik nagy élmény Cate Blanchett volt, aki az orosz akcentust olyan meggyőzően öltötte magára, hogy Putyin simán titkárnőjévé fogadhatná. Igen, a filmet eredetiben láttuk (úgy szeretjük).
Spoiler(vigyázat, itt most olyan dolgok derülnek ki, amik elvehetik Ön és kedves családja örömét a film egyes részeinek önállóan való felfedezésében) : (more…)
Pár hónapja, talán éve is van, amióta a címbeli könyv a könyvespolcunkon pihen. Nem vagyok egy nagy könyvfaló. Az említett mű pedig nagyon vastag, s 1000 oldalas. Miért vettük meg, ha nem olvassa senik? Jó kérdés, mert egy kedves ismerősöm nagyon ajánlotta, s egyszer amikor benn jártunk az egyik antikváriumban, akkor ott volt a polcon.
Amikor hazatértem a kórházból egész nap ágyban feküdtem, kivéve, amikor szaladni kellett… A szememnek is pihetntetőbb volt, így gép helyett levettem egy könyvet a polcról. Ez pedig Frank Schaetzing Raj című regénye volt.
Belekezdtem azzal a hátsó gondolattal, hogy másnap már valószínűleg újra a könyvespolc porfogója lesz. Ehelyett a nem éppen zsebkönyv méretű regény napi olvasmányommá vált, s két hét után egyik éjjel hajnali kettőkor az utolsó oldal, s a köszönetek elolvasása után letettem az ágyam mellé. Most épp a Lautlos című regényt olvasom Schatzingtől eredetiben, németül.
Ami igazán megfogott ebben a regényben, hogy az író vette a fáradtságot, s mindennek(!) utánajárt. A Golf áramlat “működésétől” kezdve az orkák szokásain át a hadihajók felépítéséig mindent részletesen leír. Ezek a leírások pedig érdekesek. (Emlékszem, hogy Jókai leírásait sokszor átlapoztam, mert egyáltalán nem kötött le. Hogy mostanra benőtt a fejem, vagy csak Schatzing érdekesebb, nem tudom.)
A regénynek nincs főszereplője. Illetve van, de akkor minimum kettő, de inkább 5-6. Az összes kicsit is fontosabb karakter ki van dolgozva, megismerjük őket kívülről belülről az olvasás során. Ja, s nem hollywoodi mű (bár a megfilmesítés jogát már megvették), fő és fontos(nak hitt) szereplők is meghalnak a pár hónap alatt, amit a regény cselekménye felölel.
Miről szól? Nehéz leírni. Ezért elkezdtem keresni a neten, s ezt a kritikát dobta ki elsőnek a google, amivel egyet is értek:
Annyi biztos, hogy egy hétig nem tudtam aludni miatta. Olvasni kellett. Annyi bizonyos, hogy a negyvennyolc éves szerző valami nagyot rakott le az asztalra. Nem csak a kiadó legvastagabb könyvét, de egy igazi nagyregényt, és ilyet nem szokás manapság írni, legalábbis olyat, amit el is lehet olvasni.
Első pillantásra persze könnyű dolgunk van. A Rajt világszerte thriller-ként reklámozzák, és rögtön igazodási pontokat is keresnek hozzá valahogy így: ” a könyv a Da Vinci kód és a Solaris egy kötetben”. Azonban Dan Brown nyugodtan beiratkozhatna Shatzing íróiskolájába, ha netán ilyet alapítana, Lem pedig vegytiszta sci-fit alkotott. A Raj se nem egyszerű lektűr, se nem sci-fi. Izgalmasnak persze izgalmas, és rendkívül népszerű ökológiai problémékát boncolgat, miközben felhasználja a krimi és a tudományos-fantasztikus regény elemeit is, tekintve, hogy a megoldás egy nem emberi intelligencia “meggyőzésében” kristályosodik ki. Mindezeken túl pedig valódi irodalmi alkotás, ha német példánál akarunk maradni, Thomas Mann igényességével.
Ez kemény…de leginkább szánalmas. Ebben a formában. Végignézve az oldalt (ami egyébként igényesen van összerakva) nekem a legyél szingli, utáld a pasikat, azok úgyis otthagynak, tönkretesznek életérzés jön át. Ezt pedig rühellem. Ha nem ez a cél, akkor viszont változtatni kellene az oldal tartalmán. Az alapötlet jó, így azonban nekem nem tetszik. Persze lehet, hogy én nézem túlontúl “pasiszemmel” az oldalt.
Társas lények vagyunk. Párra vágyunk. És ez így is van rendjén. Egy szakításban pedig – véleményem szerint – mindkét fél hibás. Egy nem működő kapcsolatot erőltetni meg nem szabad. Ennyi.
A suliban amikor a tanáriban tébláboltam vettem észre a faliújságon egy üzenetet, hogy érdemes ellátogatni a godcasting.hu oldalra.
Ritka az olyan üzenet, ami számítógéppel, internettel kapcsolatos, így gondoltam megnézem magamnak a címbeli honlapot. A névválasztás jó ötlet, az oldal design-ja már annyira nem. Az oldalt (a faviconból itélve) drupal hajtja. Ezt én egy kicsit ágyuval verébre eszköznek érzem, de persze lehet, hogy a fejlesztők még nagy dolgokban gondolkoznak. Inkább egy blog motort tettem volna az oldal alá. Pl. wordpress, vagy txp.
Van rss, ezt én leginkább az evangélikus napiige oldalról hiányolom. Illetve podcast formájában hallgathatóak a feltett mp3 file-ok. A feedet nekem az iTunes azonban nem szerette.
Az oldal kinézetében messze nem egy yibelive, tartalmában azonban messze túltesz rajta. Hajrá!
