kobak pont org

Tag: osztályfőnök

  • Fjällräven Polar

    Fjällräven Polar

    Érdekes dolog sajtóanyagot kapni, amiben egyik volt diákodat látod viszont. Az idő múlásának egy biztos jele. 😀 Hál’Istennek nem ez az első ilyen. Azonban a címbeli esemény ilyen szempontból különleges. Most Zaja Kittyről érkezett a sajtóanyag, de nem ő volt az első tanítványom, aki kint járt a sarkköri túrán.

    2015-ben Kiss Bence járt kint magyar szinekben a sarkköri túrán.

    Bence a kijutását ügyesen megoldotta. Kapcsolati hálója és gamer múltja (jelene), Youtube csatornája és a közösségi média segítségével oldotta meg. És mivel gyorsan kapcsolt, biztosította jelenlétét a csapatban. A kijutáshoz egy bemutatkozó video és sok-sok like szükséges. Bence “like vadászata” előtt egyébként nem is hallottam a túráról, de osztályfőnökként örömmel nyomtam a szavazatot és reméltem, hogy sikerül a túra.

    Bence kint járt, élvezte, azóta pedig minden évben megnézem az indulók névsorát. Hátha látok ismerőst.

    Kitty amióta az eszét tudja kutyák között nőtt fel. A Polart szinte neki találták ki. 2015-ben talán még nem is hallott róla, így nem kellett Bencével küzdenie a szavazatokért. Tavaly már megmérette magát, de épp lecsúszott a like vadászatról. Idén már nem bízta a dolgot a véletlenre, 144 ország 4573 jelentkezője közül a harmadik legtöbb (38110) szavazatot gyűjtötte. Így biztosan ott lehetett a Fjällräven Polar idei túráján.

    „A Fjällräven Polar egy hihetetlen élmény, ahol rengeteget lehet tanulni nemcsak a természetről, a túlélésről, de önmagunkról is. Mindenért meg kellett dolgoznunk: ahhoz, hogy együnk, havat kellett forralni, ahhoz, hogy lássunk, tüzet kellett rakni, ahhoz, hogy aludjunk, fel kellett állítanunk a sátrunkat, akkor is, ha azt majdnem elfújta a szél. Mindemellett mégis volt elég idő gondolkodni azon, mi az, ami igazán számít az életben. A Polaron csak te, a gondolataid és a kutyák léteztek, és persze az elképesztő, végtelen, fehér táj” – Zaja Kitty

    Kevesen tudják, hogy Kitty és Bence osztálytársak voltak. 5 éven át. Pont ennyi ideig lehettem az osztályfőnökük is. De az 1-1 szavazaton felül semmi közöm a kijutásukhoz. Bár ha jövőre is kimegy valaki az osztályból, akkor elgondolkozom… 🙂 Viszont mindkettőjükre büszke vagyok, hogy ott volt és végigcsinálta a túrát. Sokat tanultak belőle.

  • pályaválasztó #3

    Elkezdődött valami. Előzményekről itt olvashatsz: #1, #2. A második bejegyzésben vetettem fel azt, hogy jó lenne együtt csinálni valamit.

    Így Klötzl Ferivel leültünk beszélni, hogy lehetne ezt a projektet megvalósítani. Első körben nyitottam egy Google Doksit, amibe gyüjtjük az ötleteket. Aki érez magában lelkesedést, azokat szeretettel látjuk. A doksit megosztom szivesen, rakjuk össze közösen az oldalt.

    Ha be szeretnél szállni a szerekesztésbe, írj egy kommentet, abból látom az e-mail címed (értelemszerűen azt az e-mail címet add meg hozzászólásnál, amelyikkel Google Docst használsz), s megosztom Veled is.

  • valami véget ér ma

    Valami véget ér, ami 5 éve kezdődött. Szinte hihetetlen, hogy 5 évig naponta láttam őket, ismerem őket, szeretem őket, s ma végigsétálunk az iskolán, s azzal vége. Najó, még azért beugranak majd írni pár érettségit, de az már nem a napi találkozásról fog szólni.

    Maradnak a Facebook üzenetek, néhány telefon, egyszer-kétszer összefutunk, de az nem ugyanaz. Átalakul, végre nem tanár-diák viszonyban állunk majd egymással szemben, hanem barátként tudunk majd beszélgetni. Más lesz. Jó lesz.

    Ma délután 5 órakor egy nagyon jó beszédet kellene mondanom, amivel elbúcsúztatom az osztályt. Na, erre végképp nem vagyok felkészülve. Még.

    Tegnap viszont sokkoltuk az iskolát:

    A bolond ballagás végre nem a hangos zene, ordibálás, farsangi örület volt, hanem rengeteg apró flash mob a termekben. Elején csak bement az osztály, néma csendben beálltak, majd bementem, fényképeztem, s kijöttünk. A végére tökélyre fejlesztettük a művet, s bementek, néma csendben, fapofával beültek a padokba, majd egy kis idő múlva beléptem fényképezni. Miután kimentem, egyszerre felállás, s távozás.
    Azt hiszem nagyon jól sikerült a dolog.

  • pályaválasztó #2

    A pályaválasztó bejegyzéshez egészen sok pozitív visszajelzés született.

    Tudom, hogy vannak ilyenek iskolákban lokálisan. Mint azt linkeltem is, én is csináltam ilyet a saját osztályomnak. Azonban, amit szeretnék az egy globális oldal/alkalmazás/operatív csoportmegfelelő aláhúzandó, ahol lehet tájékozódni, akiket meg lehet hívni egy road show-ra, stb. Fontos lenne, hogy azok az iskolák, akik nem tudnak érdekes embereket mozgósítani egy ilyen projektre, azok hozzánk tudjanak fordulni.

    Ha az én kis olvasótáborom lát ebben fantáziát, s ma egy ismerőssel beszélgetve, ő is bíztatott, akkor nem kellene veszni hagyni a dolgot. Akkor lépjünk egyet még előre!

    Nagyon jó ötlet a watchado oldal, de nem ilyenre van itthon szükség, főleg ha a középiskolás diákokra alapozunk. És szerintem ez lenne a cél. Aztán akár bővíthető a projekt majd az egyetemisták munkába állásával, stb. Rengeteg a lehetőség, s nagyon messzire el lehet vinni az ügyet. És mielőtt bárki őrültnek tart, hogy a százmilliós projekt ötletét megosztom mindenkivel itt az oldalon, leírom az okokat, hogy ezt miért teszem:

    1. Nincs rá időm/energiám egyedül megcsinálni, kellenek társak, s ez a blog az Internetbe kiálltó szavam. Hátha meghallja valaki.
    2. Ha itt senki nem hallja meg, hátha meghallja az xy nagyvállalat, s megcsinálja sok pénzből sokkal gyengébben, mint azt én szerettem volna. Ebben az esetben is legalább elkészül. A diákság, az oktatás profitál belőle.
    3. Nem történik semmi, de legalább nem ez lesz a 37. magamban tartott ötlet, amit majd egyszer valamikor megcsinálunk, ha lesz rá majd idő nyugdíjas éveimben…

    És most kiderül, hogy egy két blogbejegyzéssel meg lehet-e váltani a világot, el lehet-e indítani valami nagyot. Hiszek abban, hogy csak közösen lehet előremenni, s tényleg messzire jutni. És akkor a GeoGebra prezijeimben is rendszresen előforduló Warren Buffet idézettel zárom a dolgot:

    If you want to go fast, go alone. If you want to go far, go together.

    Hajrá Hölgyek, Urak, ha jó az ötlet, alkossunk közösen nagyot! Egyszer már sikerült!igaz, az egy e-maillel, s nem egy blogbejegyzéssel indult.

  • pályaválasztó

    A következőn gondolkoztam, amíg ma sorbanálltam Misi papírjaiért. Igyekeztem kreatívabban elütni az időt, mint azon agyalni, hogy vajh ha tudják a címünket – s van egy olyan szolgáltatás itthon, amit portának hívnak – akkor miért nem küldik ki az anyakönyvi kivonatot és a lakcímkártyát postán (a TAJ kártyát kiküldik, ha megvan az előző kettő).

    Nos, végzős osztályfőnökként azon járt az agyam, hogy igenis szüksége van a sok 16-18 évesnek valami segítségre, hogy hova menjen tovább. És itt most nem a pályaválasztási tanácsadóra gondolok. Az merült fel bennem, amit már kicsiben megvalósítottam az osztályomban. Vagyis interjújat csinálni és/vagy bemutató előadássorozatot (roadshow, meetup, ki hogy szereti hívni) csinálni, ahol a diákok megismerhetnek más mintákat is, nem csak a közvetlen közelükben élő felnőttekét. Akad egy-két szerencsés fiatal, akinek a szülei révén sok helyről vannak ismerettségei, de a többség általában egy irányt ismer.

    Ezzel pedig nincs is semmi gond hiszen a szülők baráti köre az egyetemről/munkahelyről építkezik általában, ez pedig természetes, hogy egy réteg. Vagyis lenne igény a fiatalok részéről arra, hogy megismerjenek különböző életpályákat. Lássák mit lett valakiből, aki elvégzett x egyetemet, elment utána y helyre dolgozni. Mi lett abból, aki külföldön járt, aki itthon maradt, stb.

    Hatalmas problémának tartom (én is így láttam anno), hogy a diákok egyetemeken gondolkoznak, s a legritkább esetben próbálnak távolabb tekinteni a jövőben.
    “A Corvinus jó egyetem, utána biztosan lesz állásom…” – ilyen, s ehhez hasonló gondolatok alapján választanak sokan egyetemet. És ez szerintem nem jó így.

    Kérdés, Ti hogy látjátok? Volna értelme egy ilyet összehozni? Van kedvetek ebbe beletenni Magatokat?

  • Civil rádióban jártunk

    Kedden délután Hollóy Zsolt tanítványommal a Civil Rádióban jártunk. A beszélgetés témája az elmúlt tanév egyik fontos epizódja, mégpedig, hogy a mi osztályunkból, s az eggyel alattunk levő 12. at osztályból többször kicsiny csapat járt a SOTE Gyermekklinikán és/vagy a Heim Pál Gyermekkórházban mesét olvasni a beteg gyermekeknek.

    A dolog a K&H Bank megkeresésére indult, így a rádióműsorban a bank és a Heim Pál Gyermekkórház képviselője is részt vettek. Így négyen két műsorvezetővel, Hajós Verával és Pogány Györggyel beszélgettünk a Gyógyvarázs programról, iskoláról, kórházról, s legfőképpen a mesékről.

    Az adás itt is meghallgatható, vagy le is tölthető, ha valakinek van szabad két órája:

    első fél óra
    második fél óra
    harmadik fél óra
    negyedik fél óra

  • osztályfőnöki óra

    Mivel kis osztályom jövőre érettségi és pályaválasztás elé néz, így azt találtam ki, hogy összeszedem ismerőseim közül azokat akik példaképként léphetnek eléjük. Behívom őket ofő órára, hogy meséljenek magukról, munkájukról, tapasztalataikról. Mit, s hogyan érdemes. Mit csinálnának ma másképp. Mondják el a negatívumokat is! Nem reklámot akarok az xy cégnek, szakmának, hanem reális képet festeni a nebulóim elé, hogy tudják mire számíthatnak nagyjából, ha kilépnek a “nagybetűs életbe”.