A fenti képet említettem a héten a Klubrádió adásban is. Ott azért kellett fantázia a hallgatóknak, hogy elképzeljék, a blog olvasói viszont most láthatják a képet. Fontos, hogy lássuk, az hogy “operate” szerepel a képen és nem a “use”. A gyerekek kicsit több, mint 1 évesen nem tudják még használni a telefont, kezelni tudják azt.
Aztán erre a telefonkezelési képességre rácsodálkozunk, eltátjuk a szánkat, hogy jé, de cuki, meg ügyes és micsoda számítástechnikai zseni a gyerek… és ezen a ponton meg is reked minden. Mert (tisztelet a kívételnek) a diákok többsége később is megmarad ezen a szinten. Tudja kezelni a telefonját, de nem használja okostelefonnak azt. Az alapvető 4 funkciót alkalmazza:
beszélgetés
üzenet küldés
játék
fényképezés
Pedig egy okostelefonban rengeteg egyéb funkció van. Ezeknek az “előhívását” viszont nem árt, ha tudatosítjuk a diákokban, szülőkben, mindenkiben. Rengetegszer csodálkoztak már rá diákjaim, ismerőseim, hogy tényleg még erre is jó ez a telefon… pedig én sem használom ki a telefonban rejlő összes lehetőséget.
És senki ne érezze magát rosszul, jelenleg sehol nem tanítjuk hogyan használja gyerek és/vagy felnőtt az okostelefonját, mert azt halljuk mindenhol, hogy ez intuitív, már egy egy éves is tudja használni, sőt, olyanokat is, hogy csak az ostobák nem tudják használni… Kinek van kedve ilyen ajánlólevéllel beülni ezután a padba és elvégezni egy kurzust okostelefon használatról? Ugye…
Daninak a házi feladatából láttok egy képet. Nem tudta megoldani. Betűzni kellett, s megkeresni a megfelelő betűt a kép alapján.
A B betűs sor első képét megkérdezte, hogy az mi. Nem ismerte. Bélyeg. El tudta betűzni, s meg is találta a B betű helyét a szóban. Számára ezek a dolgok már nem jelentik ugyanazt, mint a mi számunkra, illetve a tankönyv szerzői számára. A mi gyerekkorunkban a bélyeg még szerves részét képezte annak. Náluk ez már a Hangouts/Snapchat/stb.
A fenti képet mindenki ismeri, bejárta az Internetet. A floppy lemez se mond semmit a mai generációnak. De mondok még egyet, a telefon kagylót is legfeljebb csak azért ismerik fel, mert az az ikonja a telefonálásnak. De eredeti telefont már nem láttak. A mi gyerekeink a távirányítóval telefonáltak, hiába volt játék telefonkagyló is az egyik tűzoltó autóra szerelve. A távirányító telefonabb telefon volt, mint a kagyló.
Felgyorsult a világ, felgyorsultak a változások. És az oktatásnak fénysebességbe kell kapcsolni, hogy követni tudja ezt!
Kicsit folytatva is a megkezdett sorozatot az oktatási appokról, illetve abból az apropóból is, hogy Plickers Ambassador lettem, itt az ideje, hogy itthon is ismertebb legyen ez a remek szolgáltatás.
A Plickers szó a Paper és a Clicker szavakból olvadt össze. Vagyis egy olyan clicker szolgáltatásról van szó, ahol papírra van csak szükség.
Állj! Beszélsz itt digitális oktatásról és akkor most jön egy papír alapú megoldás?!
Igen és mégsem. A Plickers megoldása arról szól, hogy úgy is tudunk személyre szabottan kérdezni, válaszokat begyűjteni, hogy nincs minden diáknál telefon. Egyetlen telefon vagy tablet igazából elegendő ahhoz, hogy a Plickers már interaktívvá varázsolja a tantermet.
Rendszeres probléma, hogy fut a Kahoot vagy a Socrative, Formative, stb. és egyszercsak valaki felkiállt, hogy ő telefonja eldobta a hálózatot, várjunk, mert nem tud csatlakozni. Ezt kikerülendő a Plickers esetén nincsen szükség arra, hogy a diákok is telefonnal rendelkezzenek és Internet csatlakozással.
A mai Pokemon Go által áthatott világba egy lépéssel talán még izgalmasabb, hogy a Plickers megoldása is hasonlóan a Pokemon Go-hoz AR alapú, vagyis a telefon/tablet fényképezőgépe segítségével végigpásztázva a diákokon láthatjuk, hogy ki milyen választ adott.
A varázslat annyi, hogy minden diák kap egy kártyát, aminek a 4 oldala a 4 lehetséges tesztkérdésre adott választ szimbolizálja. Amikor meglátja a kérdést, azzal az oldalával felfelé tartva mutatja fel a kártyát, amelyik szerinte a helyes válasz.
Röviden így működik:
A kártyákat le tudjátok tölteni a Plickers weboldaláról. Van lehetőség az Amazontól előre nyomtatott, laminált (óvatosan, ha magadnak laminálod, mert ha fényes, akkor nehezebben fogja beolvasni a kamera) kártyákat is vásárolni.
A kezelőfelület néhol még nem annyira intuitív, mint pl. a Kahoot, de a lelkes fejlesztőcsapat folyamatosan fejleszti. Hamarosan érkeznek a megosztott kérdések (is) a rendszerbe.
A bejegyzés része annak a szándéknak, hogy az itt felsorolt rengeteg oktatási alkalmazásról kicsit hosszabban írjak. Vagy nevezzük csak újévi fogadalomnak! 🙂
Remek érzékkel minimális ráfizetéssel cseréltem a Nexus S telefonomat egy Galaxy Nexusra. Boldogság, öröm volt, mikor a postán átvehettem az e-bayről érkezett telefont. Aztán a héten egyik este sikerrel kicsúszott a kezemből, s azóta kicsit kevésbé néz ki jól.
A lenti videó tanusága szerint a kulccsal való karcolást bírja a kijelző.
A leejtést viszont sajnos nem.
Egyelőre gondban vagyok a továbblépést illetően. A kijelző cserére kapott ajánlatok nagyjából a telefon vételárának a 60%-át teszik ki. Így amít egyben marad a telefon, használom így, aztán reménykedünk, hogy újra feltöltik a Play Store-t Nexus 4-ekkel.
Az Ubuntu bejelentése, miszerint nyitnak telefonokra is, nyitnak telefonokra is, vegyes érzelmeket váltott ki.
A cikk végén Mark Shuttleworth keynote videóját meg tudjátok nézni, ha esetleg valaki még nem látta.
A bemutatón elhangzó legérdekesebb megjegyzés az egységes felület, egységes rendszer volt. Egy kép erejéig be is mutatja Mark, hogy a Desktop és mobil verziók mennyire különböznek egymástól. Ebben tegyük hozzá, van egy jókora csúsztatás, hiszen a Windows 8 igyekszik a csempéket megjeleníteni az asztalon is, s az OSX is folyamatosan örököl dolgokat az iOS rendszerből.
Viszont ami érdekes, s feltűnő, hogy az Ubuntu más irányt vesz. A Dekstop rendszertszeretnék a telefonokra eröltetni. És bár az Apple is rendelkezik iClouddal, a Microsoftnak is van Skydrive-ja, ezek valahogy mindegyike kicsit göthös. Az Apple sajnos webes, netes termékek fejlesztésében valahogy nem a legsikeresebb. Az Ubuntu One a zenebolttal összekapcsolva nem teljesen halott ötlet. A Canonical célja, hogy mindent házon belül oldjanak meg.
Érdekes, hogy a másik milliomos (Michael Robertson), aki Linux vonalon indult egyelőre nem túl sikeres a területen. Pedig ő az mp3.com oldallal szedte össze vagyonát. Tehát neki a
Mark Shuttleworth pedig valahonnan csak csinált magának jópár milliót, így biztosan lát fantáziát ebben is. Kérdés, hogy össze tudnak-e bútorozni valamelyik hardver gyártóval (A DELL próbálkozott már Androidos telefonnal, tablettel, eddig nem túl nagy sikerrel, viszont jó kapcsolatot ápol az Ubuntuval, így ők egy elképzelhető partner lehetnek), aki piacra dobna Ubuntu telefonokat. A piacnak jót tenne egy Ubuntu telefon. Sosem árt, ha van lehetőség választani. Mondom ezt úgy, hogy tisztán látom, hogy az Ubuntu telefon igazán az Androidnak lehet konkurencia. Azt hiszem nem kell hatalmas piackutatást végezni ahhoz, hogy kiderüljön, az Android felhasználók inkább használnak Ubuntut, mint az iPhone vagy a Windows Phone tulajok.
Mindenesetre feliratkoztam, szivesen kipróbálnám a betát.
Miért Nexus One, miért nem Desire Z, HD, Milestone 2, vagy bármi más? Röviden, mert tetszik ez a telefon.
Remekül kézre áll. Pont megfelelő a mérete. Nekem a telefon méret 4”-ban befejeződik, 4 felett már túl nagynak érzem a kütyüt. Ez tudom, hogy szubjektív, mint ahogy a döntésem is, hogy miért vettem magamnak egy “régi” (1 éves) telefont. Főleg ugyebár, most, hogy itt az utód a Nexus S személyében.
A dolog nagyon egyszerű, aranyáron mérik még a Nexus S-t. Nagyjából egy árban van a konkurens iPhone 4-el. A Nexus One és az S viszonya mind árban, mint tudásban nagyjából az iPhone 3gs és a 4-hez hasonlítható.
A telefon pedig egy eszköz, nem pedig ékszer, amit vitrinben tárolunk. Egy kétszázezres telefont már nem biztos, hogy olyan nyugodtan hordanék magammal mindenhova. Azt már félteném mindentől. Ezt is féltem, de talán nem annyira.
Miért nem vártam a két-három-négy-x magos 3D gyorsított, hajtogatható telefonra? Mert nekem ez tökéletesen elegendő. Persze gadget őrültként igen, felmerült bennem, hogy mikor lépek majd tovább, de egyelőre nem érzem, hogy bármiben is korlátozna a Nexus One, sőt! Igen, vehettem volna HTC Desire-t, hiszen az ugyanaz (majdnem). Azért nem azt vettem, mert a Google Nexus telefonok nekem megjelenésük óta misztikusak, különlegesek, s titkon mindig vágytam egyre. 🙂 És most ez beteljesült. (Tudom, ez kicsit gyerekes, de akkoris)
És akkor pontokba szedve a jóságok és a rosszaságok.
Jóságok:
jó formájú, strapabíró jószág
3.7” AMOLED/slcd (nem tudom melyik van benne, de messze szebb, mint a Magic volt :)) kijelző
nagy közösség, sok friss ROM
800×400 felbontás (320×480 -ról érkeztem)
Stock Androiddal jön, OTA frissítések, nincs sense, motoblur, egyéb csicsa (ezekkel valamiért sose tudtam igazán megbarátkozni), ráadásul elsők között kapja a frissítéseket
gyárilag könnyen rootolható (erről később)
Nem tömegtelefon
Rossza(ságo)k:
hardware gombok hiánya. Ezt meg kell szoknom. Magicen mindenre volt gomb.
Kamera nem túl jó (főleg az X10 és a DHD telefonok után), de nekem épp elég. Ilyen képeket csinál (a legfrissebb három a bejegyzés írásának pillanatában).
Mai kép a telefonnal
A telefont kézbevéve, máris jelezte, hogy itt a FRG83D frissítés, amit telepítettem is rögvest. Majd elindultam megkeresni az ideális Rootolási megoldást. Elsőnek a SuperOneClick segítségével gyorsan rootoltam a telefont. Sajnos ez nem volt tökéletes, mert a BusyBox installal voltam bajaim, így a remek z4root app segítségével megoldottam a problémát, így már a busybox is felkerült.
Így a Titanium Backup nevű remek app már jó szolgálatot téve gond nélkül végezte a dolgát. Sosem árt biztonságban tudni az embernek a telefonja minden adatát, nomeg a régi telefonról az újra költözésben is nagy segítség volt.
Végül azonban nem bírtam ki, hogy ne tegyek saját recovery image-et. A választásom Amon Ra remek 2.0-ás Recoveryjére esett. Egyébként a Google tulajdonképpen teljesen jól használható Recoveryt tett a telefonra, csak Amon Ra verziója annál sokkal többet tud. Az eredetivel update.zip feltolható, azaz kiválóan alkalmas a frissítésre, a Custom változat viszont hozza a tőle megszokottat, particionálhatunk, mountolható az SD kártya, telepíthető bármilyen image, nandroid backup, stb.
Most azért kicsit előreszaladtam. A Recovery cseréhez ki kell nyitni a telefont (unlock the bootloader). Ez egy parancs, de utána nincs visszaút. Erre figyelmeztet is a telefon. Ez látható az írás felett.
A parancs, amivel ez elérhető:
fastboot-mac oem unlock (értelemszerűen fastboot-linux linuxon, stb.)
Majd a Recovery image után a Modaco csapat Superbootját telepítettem. Így felkerült a busybox, Superuser, s minden tökéletes.
Egyelőre nem tértem még át másik romra, kiváló a gyári (rootolva). Az igért 2.2.2 még nem érkezett meg, a 2.3-mal meg még szemezek, de tulajdonképpen jól megvagyok még a 2.2.x -el + gingerbread billentyűzettel.
Gadget kedvelő emberként naponta értesülök a megjelenő okosabbnál okosabb telefonokról, betettem a két filléremet a perselybe, hogy megnyerhessem az iPhone 4-et. Írtam álom Setupról a mandroidról. Most igyekszem összeszedni a telefonra vonatkozó igényeimet, hátha szembejön valamikor egy olyan készülék, ami mindezt tudja:
gyors legyen — nem akarok várni az sms-ek megnyitására, stb.
HD videórögzítés min. 24fps, ideális esetben 30 fps, képstabilizátorral
Vállalható képminőségű kamera — Sötétben is lehessen fényképezni. Nem, nem vaku kell!
3G/hsdpa/hsupa — Fontos a mobilnet, nem akarok már külön modemmel szaladgálni. Természetesen adódik a net megosztás lehetősége is.
n-es wifi — igen, mert itthon az van már csak. A telefon miatt nem váltok vissza g-re.
480×800 + felbontás — legyen jó ránézni.
strapabíró kivitel, ideális esetben víz/por/ütésálló — Igen, járok játszótérre a gyerekekkel. 🙂
android 2.2+, esetleg iOS — Alapvetően android, de az iOS is jöhet, ha Jobs abbahagyja a jailbreak elleni küzdelmet.
hosszú akkuidő — Egy nap intenzív használat (folyamatos 3g, navigáció, telefon, sms, e-mail, …) mellett, 3-5 nap egyébként.
bővíthető kapacitás — Megszerettem a kivehető, cserélgethető SD kártyákat.
mini usb csatlakozó töltésre, egyébre, jack dugó — A mini USB jó. Mindenütt van, elfelejtek töltőt vinni, akkor akad egy fényképezőgép kábel, vagy a külső vinyóból dugom át a kábelt a telefonba tölteni.
A pontok sorrendje, ahogy azok eszembe jutottak, nem fontossági sorrend. Mikor lesz olyan telefon, ami ezt tudja? Rengeteg androidos közül a galaxy S áll talán a legközelebb, illetve az iPhone 4 a fenti pontok teljesítéséhez. Bár mindegyiknek vannak hiányosságai.
Most jelezte geritwo twitteren, hogy van, akinek megy a telefonálás. Nos, nekem is, mint a lenti kép is mutatja. Már magamra csörögtem. Működött. Telefonálás minőségére vonatkozó infóm még nincs. Este majd tesztelem. Beszélünk Ákosékkal.
Az árakat elnézve mobilt nem éri meg hívni, vezetékest viszont igen. Főleg a külföldi számokat lesz majd kifizetődő íly módon hívni.
Amióta megvolt a keynote, s feltettem a 3.0-ás firmware-t az iPodra, s megláttam a 3gS-t, azóta beleült a fejem hátuljába a gondolat, hogy esetleg lenne értelme iPhone-ra váltani. Aztán láttam az árakat is, s a gondolat ahogy felragyodott, úgy aludt újra ki.
Telt az idő, s fogyott viszont a hely az iPodon, mert a 8 giga, az bizony 8 giga, s néha nagyon szűkös. Így körültekintettem kis hazánk használtcikk kínálatát a beszmeken. 16, vagy 32 giga, ami előrelépés, de ezt iPodban úgy láttam, hogy nem éri meg meglépni. Még akkor sem, ha 2.0-ás modellre válthatnék (ami számomra semmi igazán vonzó extrával nem bírt. Ha lenne benne legalább fényképezőgép, akkor sima ügy Ha igaz a hír, akkor a touch 3g-ben lesz kamera, s lesz minimum 32gb-os modell, s ha még esetleg bluetooth-t és gps-t is teszenek mellé, akkor az iPhone projekt részemről vakvágány. Marad a Nokia 1200 telefonnak (Igazi monochrom csak telefonálásra alkalmas jószág remek akkuidővel), s mellette a touch 3g. Majd meglátjuk… Nagy reményeket nem fűzök hozzá.), így tágítottam a perspektíván, s bekerültek a potenciális áldozatok közé az 16 gigás iPhone modellek. Szintén nem kellett sokat számolni, hogy a 3g-s modellek ne érdekeljenek, viszont szép számmal akadtak az első generációs telefonok között szimpatikus darabok.
A végső áldozat is egy ilyen modell lett. Minek nekem ilyen? Mert a touch árára nem kellett sokat rátenni, s ha még a régi telefont is elviszi valaki, akkor majdnem egy árban van a dolog. Ezért cserébe a következőket kaptam,
fényképezőgép — használom, mert tök jó az elkapott pillanatot egyből megosztani wifin keresztül.
hangszóró — kell a telefonba, hogy tudjon csörögni, de nem estem hasra tőle
bluetooth — még nem kapcsoltam be. De majd valami jailbreak-es trükközéssel még akár használhatóvá is tehető
telefon az iPodban — igen, mert ez szerintem inkább az, mint fordítva. Beletettem a sim kártyát, s valóban működik. Picit fura egy ekkora féltéglával telefonálni, de megszokható
vastag — a touch elegáns és vékony kis jószág volt, ez ahhoz képest egy vaskos bumfordi izé
wifi — a touch-ban szerintem jobb volt, de úgy érzem, mintha csak az lenne a gond, hogy a tenyeremmel folyton letakarom az antennát, ha fogást váltok a telefonon, akkor jobb a jel. Ezt még gyakorolnom kell. 🙂
aksi — a touchban jobb volt, de kevesebb dologra is használtam.
háttértár — a 16 giga hely nagyon tágas elsőre
Összességében nem estem hanyatt az iPhone-tól (touch-ról érkezem), de egy szerethető készüléket kaptam. És nem tervezem a továbblépést a 3gS irányába. Majd a 4g, ha kijön, vagy a HTC Hero.
