tanárként a közösségi weben

Már régóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy leírjam véleményemet a címbeli állapotról. A dolog apropója a mai indexes cikk, ahol a szerző leírja, hogy az emberek sokkal többet árulnak el magukról egy-egy facebook profil oldalon, mint egyébként bárhol máshol.

A szociális webJobb oldalon a máshol szekcióban linkelve vannak azok az oldalak, ahol megtalálsz. alatt értem a blogok, facebook tumblr, twitter, posterous, last.fm, s hasonló oldalakat. Ezeken a szolgáltatásokon mára már nem csak az úgynevezett kockák vannak jelen, hanem mindenki. Ahogyan az iwiw elkezdett unalmassá válni, úgy kezdett el mindenki kertet építeni a facebookon. És felkerültek a bulifotók, napvilágot láttak az egyébként nem biztos, hogy annyi embernek szóló kellemetlen sztorik is. Lett egy másfajta nyilvánosság, amit a diákok, de az idősebbek is nagyon nehezen kezelnek.

Vicces, hogy én ezt idejekorán megtanultam, amikor még 7-8 évvel ezelőtt egy eldugott weboldalra a diákjaim ráleltek, s belépve az infóterembe különböző partyfotók fogadtak a monitorokon. Azóta sok dologra jobban odafigyelek. 🙂

Tudva, hogy sok diákom személyes dolgokat is megoszt facebookon főleg, de iwiw, s egyéb helyeken is, így én nem jelölök be senkit, mert nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni. A tanára bejelölte, így persze, hogy ismerjük egymást, tehát visszautasítani nem igazán lehet. Ha viszont visszaigazolja, akkor olyan információk birtokába kerülök, ami nem tartozik rám.
Ha azonban egy diák megtisztel a bizalmával, s bejelöl, akkor boldogan visszaigazolom Őt.

Published
Categorized as blog

By kobak

apa, tanár, geek

10 comments

  1. És ezzel nem is tudod mekkora tehertől szabadítod meg diákjaidat… Talán nekünk (mondom ezt mint diák) kéne szűrnünk azt az információ halmazt amit közlünk kifelé, hogy még véletlenül se kelljen tartani semmitől. Nem feltétlenül esne jól, ha a történelem tanárom Magyarország széthullását, a pénteki "partifotóimat" emlegetve magyarázná…

  2. Mondjuk nem ártana az emberek jó részét rászoktatni arra, hogy RTFM-et nem viccből emlegeti a körzeti megbízott geek.
    Facebook-on pl. az ismerőseim 99% nem tudja, hogy a Megosztás gomb mellett lévő lakat és a megosztási opciók mire jók és hogyan is működik.

  3. Csak kb 5,5 éve volt, nem vagy te még olyan öreg. Egy msn-profilt pedig nem mondanék eldugottnak. 😛
    Mindenesetre köszi, így utólag is, hogy akkor "jófej" módon reagáltad le. 🙂 És bocsánat, még1szer…

  4. Csak egy apróság: a szociális szónak itthon a rászorultakról való gondoskodás értelme sz uralkodó, nem az eredeti közösségi, társadalmi. A szociális web tükörfordítás, bár helyes, de félrevezető, ezért magyarul érdemesebb a közösségi webet említeni. Szerintem.

  5. Egyfelol, elsosorban a tartalomkozzetevo felelossege, hogy mit rak ki a publikum ele. Nyilvan vannak olyanok, akik nem melyednek el annyira egy oldalban, hogy felfedezzek a megosztast korlatozo lakat ikont, ugyanakkor tisztaban kell lenniuk vele, hogy igy a kepek korlatozas nelkul megtekinthetok. Ennel meg az e-mail is jobb.

    Masfelol, en nem szoktam senki kepeit nezegetni, hacsak nincs erre kifejezett felhivas, mint pl. egy tumblr oldal; es meg ott se minden kepet nezek meg. Engem nyugodtan bejelolhet barki ismerosnek, mert engem elsosorban az erdekel, jozanul milyen, es nem az, hogy hogy tancol ittasan az asztalon.

    Harmadreszt, a cikkben a jobb oldalra utalo aprobetus szoveg hihetetlenul halovany, alig lehet kivenni a hattertol…

  6. Kajszi, csak? 🙂 Ti is jól reagáltátok le.

    Tibor, jogos, javítom. Köszönöm.

    hrongyorgy, OK, majd javítom a duplázott hasonló írásokkal együtt.

  7. Szerintem a cikk csak arra öszpontosít h tanárként félö belemászni a diákok életébe pedig ez ugyan olyan rizikós a másik oldalról is. Mert ügye a tanároknak is van élete nemcsak a tábla elött magyaráznak egész nap. Söt diák sokszor elgondolkozhat azon h a tanárja nem fogja-e azt gondolni h "jaj ne már megint ö! órán is tul sokat beszél a semmiröl és most itt is bejelöl hátha jobb jegyet kap "

    😀

  8. Igazából én még mindig csak a diák szemszögéből (azaz a sajátomból) gondolkoztam ezen a problémán, érdekes volt olvasni a postot.
    Ez a megoldás szerintem is a "legemberségesebb", mivel nem zárja ki az esetleges online kapcsolatot (rendszeresen beszélek IM-en keresztül volt osztályfőnökömmel), de nem is szorítja rá a diákokat a "titkolózásra".
    Szerencsére nekem még nem volt olyan problémám, h többet osztottam volna meg nyilvánosan, mint amit egy tanáromnak/rokonomnak még elfogadható. Azt viszont látom, h ilyen sokszor előfordul, pl: a környezetemben van olyan, aki egy óvatlan, az egyik tanárját szidó üzenőfal üzenet miatt váltott középiskolát. Azzal a problémával viszont többször szembesültem, h megosztottam volna 1-1 gondolatomat a blogomon, melyekben smi egyértelműen elitélendő nem volt szerintem, de nem tettem, mivel tartottam tőle, h később ebből viták lehetnek, ha például egy, a postot olvasó tanárom nem ért egyet/nem fogadja el a kritikát (értelmes, jól nevelt, érvelő formában sem).

Comments are closed.