Egy év múlva 30. És ez a bejegyzés most nem azért született, hogy végre moderálhassak sok “Boldog születésnapot!” kommentet, hanem mert van egy pár gondolat, amit meg akarok osztani a nagy világgal. Születésnap. Pont ugyanolyan nap, mint a többi. Most már. Nem az volt 29 éve, amikor édesanyám, s édesapám megölelték egymást, s boldogan összemosolyogtak. Balázs. Megszületett.
Lassan két éve, hogy Bori megszületett, azóta másképp tekintek a születésnapokra. A saját születésnapom sokkal kevésbé fontos, mint gyermekemé. Fura. És mostanra értettem ezt meg.
Jópofa volt ma első órán, amikor álmosan beérkeztem felállt két diákom, s kaptam egy doboz rafaellot, s egy gyerekpezsgőt. Köszönöm.