Maynooth


2012 június 3.
blog
Szólj hozzá

Pünkösd hétfőn érkeztem Dublinba, ott várt egy Tacsai, ami elvitt Maynooth városába. Itt az egyetemen került megrendezésre a konferencia.

A konferencián a GeoGebráról beszéltem, itt a prezim, az előadásról:

30-án mielőtt a repülőm elindult haza, volt egy kis időm kalandozni Maynoothban és Dublinban. Dublin egy nagyon kedves kis város, s remek hangulata van. Hál’Istennek remek időm is volt, így kis bőröndömet magam után húzva, elindultam a várost feltérképezni. Dublin összes nevezetessége sétatávolságban van, így nem hoppoltam le-fel egyik városnéző buszra sem. Pedig rengeteg ilyen járat létezik Dublinban, a viking túrától a hagyományos, az emeletes, a vicces, a korhű, s az unalmasig minden elérhető.

Ez volt az első olyan utazásom, amire nem vittem magammal fényképezőgépet. Egyrészt mert a D90-et ha elviszem, akkor viszek objektíveket, akkor azért egy vakut is jó ha magamhoz veszek, s egy állvány is jól jöhet… Így úgy döntöttem, kipróbálom mennyire lehet használható emlékképeket készíteni egy mobiltelefonba épített apró kamera segítségével.

A Nexus S néven futó okostelefonom volt hű társam. Az okostelefonos fényképezésnek egy nagyon nagy haszna van. Ez pedig a képeket azonnal geotagelni tudom, így mindegyik képet szinte méter pontossággal tudom, hogy hol készítettem. A minőség pedig a kompromisszum, amit fel kell vállalni.

Nézzétek meg Ti is a minőséget, amit sikerült kihozni a dologból:

Ami érdekes volt, hogy rengeteg olyan képet készítettem, amit fényképezőgéppel nem csináltam volna meg. Pl. a megdöbbentő tényt, hogy a Liffey folyó partján találtam egy szlovák boltot, benne minden szlovák extrával, vagy a remek lehetőséget olcsó vírusírtásra.


Közel másfél éve írtam egy bejegyzést a különböző közösségi oldalakon levő ismerősök számáról.

Az elmúlt másfél évben egy kezemen meg tudom számolni hány alkalommal léptem be az iWiW-re. Az ismerőseim száma 807-ről 725-re csökkent. Ez azért érdekes, mert ezekszerint közel száz ismerősöm jött rá, hogy nem ismer, vagy ami sokkal valószínűbb, törölte magát az iWiW-ről.

A Facebookon 486-ról 755-re nőtt az ismerőseim száma. Itt valóban nagyobb is az élet az utóbbi időben. Ezenkívül kreáltam a blognak is egy lájkolni való oldalt. Ennek jelenleg 99102 rajongója van:

A Twitteren @kobak néven írogatok, itt 558-ról 903-ra nőtt a követők száma. Továbbra is érdekes, hogy a Twitter még mindig a Facebook előtt jár.

Anno a Flickr képszolgáltatóról is írtam, de amióta lejárt a pro előfizetésem nem igazán jártam arra. A másfél évvel ezelőtti 167-ről 179-re nőtt a cimborák száma.

Tumblr-en 63-ról 109-re nőtt a követők száma. Itt egyébként a weben megtalált érdekességek, képek, videók jelennek meg. Jelenleg az eddig parlagon heverő hodeszka.hu domain alatt üzemel az oldal.

Nem igérem, hogy másfél év múlva újra írok erről, de érdekes volt most visszatekinteni mi történt ezeken a helyeken. A visszatekintés apropója a hétvégi Digitális Pedagógus konferencián tartandó előadásom. Ott mesélek majd a tanári lét, s az Internet, blog, közösségi oldalak használatáról.


Nagy örömömre többen jelezték, hogy tök jó, meg kell, így felteszem ide a letölthető 1600 pixel széles változatát a lenti képnek.

Bánd panoráma

Aki szeretné, ide kattintva töltheti: akarom! :)


Többek sikerrel produkálnak napi rendszerességgel (pl. the sartorialist, daily dose of imagery), vagy hirtelen felindulásból egy éven át (pl. juice, rivera) érdekes és szép képeket. Sajnos ez nekem nem megy. Amikor Nexus One kezembe került, gondoltam belevágok egy ilyen sorozatba.

A telefon mindig nálam, s a képeket tolom is fel kapásból a posterous blogba a telefonról. Egyszerű, gyors, s az utcán sétálva mindig akad valami izgalmas, amit meg lehet örökíteni. Így gondoltam, hogy egy mobilfotós 365 projekt alakul a dologból csendben. Persze mielőtt elindult volna, már meg is állt a dolog. :)

Ahhoz nem kevés időre és elszántságra van szükség, hogy ez napi szinten érdekes is maradjon. Naponta agyalni, kutatni, témát keresni nem kis feladat. Minden tiszteletem azoké, akik ezt keresztülvitték.

A fenti interjú szépen mutatja, hogy Scott Schuman blogján naponta megjelenő káprázatos képei mögött mennyi munka áll.

Amíg tartott a lelkesedés, s rohangászós napjaim voltak, akadt mindig lencsevégre valami érdekes. Aztán kezdett elmúlni ez a lelkesedés, főleg, amikor otthon töltöttem a napot, vagy épp félévi értekezletet tartottunk estig a suliban, esetleg egy kedélyes szülői értekezlet zárta a hétfő estét. A hétköznapi körülmények között nem sikerült olyan kreatívan szemlélni a világot, ahogyan azt szerettem volna. Unalmasnak találtam a készült képeket, aztán már nem is próbálkoztam, s legyintettem. Nekem ez nem megy. Másik probléma, hogy néha két órán belül találtam 5-6 érdekes témát, viszont tartani szerettem volna magamat a napi egy képhez.

És beláttam, hogy ez nekem nem megy. A blog szórakozás legyen, ne korlát, vagy kötelesség. Ha látok érdekeset, azt majd felteszem a posterousra, de a napi frissítés kimarad. Azért jegyezzük meg, egy hétig bírtam a napi rendszeres kép feltöltést. :D

Ezt a bejegyzést elkezdtem írni pár napja, de ma útközben megálltam, s újra kattintottam a telefonommal. Pár hete telepítve ott figyel a telefonon a picplz alkalmazás, s újra lelkes mobilkattogtatót csinált belőlem. Mai képem pedig meglepve tapasztaltam, hogy picplz interesting oldalán tündököl a címlapon. Ez még nem flickr explore, de azért nagyon örültem neki. A végére pedig itt a kép.

Deák Tér | picplz.com/user/kobak

Bori


2010 december 31.
image
Szólj hozzá

Úgy igazságos, ha az egyik gyermek megjelenik, akkor a másik se maradjon ki. Dani volt pár napja, most Boriról egy téli kép:

DSC_3096

Dani


2010 december 17.
image
Egy hozzászólás

Dani

Apa, megkóstolhatom?


Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszerűen tudjam geotagelni a képeimet. Nem, mintha nem emlékeznék, hogy hol készültek azok, hanem mert jópofa, meg mert pl. a flickr-en megosztva már nem biztos, hogy mindenki tudja ugyanezt.

A flickr biztosít erre lehetőséget, kapunk egy kis térképet, s azon be lehet ikszelni, hogy hol készült a felvétel. Ez előszöris macerás, másodszor több képnél még macerásabb, háromszor nem ér ennyit az egész.

Viszont van a zsebemben egy okostelefon, amiben van gps. Ergo a telefonom ha tudja hol jártam, akkor azt már csak össze kell kötnöm az elkészült fényképekkel. Az aperture 3 places funkciója pedig pont erre szolgál.

Tehat két feladat maradt, megkeresni a formátumot, amit az aperture szeret (gpx), s azt az android appot, ami képes abban a formátumban gps logot menteni. Három versenyzôt találtam, amik az elvárásaimnak többé-kevésbé megfeleltek. Az appokat végül gyorsan egyre redukáltam. A gpslogger névre keresztelt app ingyenes változatát szoktam használni a célra.

A pro változatban számomra felesleges funkciók vannak, nekem nem az a fontos, hogy az adott képet méterre pontosan be tudjam azonosítani, hogy hol lészítettem. Az ingyenes verzió 1 percenként logolja a tartozkodási helyünket egy fájlba, így ha gyorsan mozgunk, pontatlan lesz a helymeghatározás. Ez profiknak lehet, hogy zavaró, engem hidegen hagy. A lényeg, hogy városszinten biztosan, de majdnem utcaszinten is be tudom azonosítani a képeim készítési helyét. Ennél többre nincs is szükségem.

Az aperture 3 pedig egészen egyszerűen kezeli a képek térképre pakolását:

A .gpx fájl importálása után pedig megjeleníti az útvonalat, amire rá tudjuk dobálni a képeket:

Van lehetőség a lépeket készítési idő alapján az aperture képességeire bízni, s akkor a program rendezi be azokat a térképre. Ennek persze fontos feltétele, hogy a kamera és a telefon ideje szinkronban legyenek.

Amikor ezt a bejegyzést még nyáron elkezdtem írni, azt gondoltam, hogy mostantól minden képemet geotagelem. Ez természetesen nem történt meg, mert sokszor lusta vagyok csatlakoztatni a telefont is, vagy elfelejtem elindítani a loggert. Ez alól kivételt képeznek az utazások, ahol minden alkalommal már az indulásnál el szoktam indítania gpsloggert, mert az képes a .gpx mellett .kml formátumban is menteni a gps adatokat. Így később a Google Earth, vagy a maps segítségével megtekinthetem, hogy merre jártunk.