Tag Archives: énblog
valami véget ér ma
Valami véget ér, ami 5 éve kezdődött. Szinte hihetetlen, hogy 5 évig naponta láttam őket, ismerem őket, szeretem őket, s ma végigsétálunk az iskolán, s azzal vége. Najó, még azért beugranak majd írni pár érettségit, de az már nem a napi találkozásról fog szólni.
Maradnak a Facebook üzenetek, néhány telefon, egyszer-kétszer összefutunk, de az nem ugyanaz. Átalakul, végre nem tanár-diák viszonyban állunk majd egymással szemben, hanem barátként tudunk majd beszélgetni. Más lesz. Jó lesz.
Ma délután 5 órakor egy nagyon jó beszédet kellene mondanom, amivel elbúcsúztatom az osztályt. Na, erre végképp nem vagyok felkészülve. Még.
Tegnap viszont sokkoltuk az iskolát:
A bolond ballagás végre nem a hangos zene, ordibálás, farsangi örület volt, hanem rengeteg apró flash mob a termekben. Elején csak bement az osztály, néma csendben beálltak, majd bementem, fényképeztem, s kijöttünk. A végére tökélyre fejlesztettük a művet, s bementek, néma csendben, fapofával beültek a padokba, majd egy kis idő múlva beléptem fényképezni. Miután kimentem, egyszerre felállás, s távozás.
Azt hiszem nagyon jól sikerült a dolog.
Posted in blog, tanár
Tagged ballagás, bolond ballagás, Budai középiskola, énblog, évvége, osztályfőnök, teach
6 Comments
pályaválasztó #2
A pályaválasztó bejegyzéshez egészen sok pozitív visszajelzés született.
Tudom, hogy vannak ilyenek iskolákban lokálisan. Mint azt linkeltem is, én is csináltam ilyet a saját osztályomnak. Azonban, amit szeretnék az egy globális oldal/alkalmazás/operatív csoport1, ahol lehet tájékozódni, akiket meg lehet hívni egy road show-ra, stb. Fontos lenne, hogy azok az iskolák, akik nem tudnak érdekes embereket mozgósítani egy ilyen projektre, azok hozzánk tudjanak fordulni.
Ha az én kis olvasótáborom lát ebben fantáziát, s ma egy ismerőssel beszélgetve, ő is bíztatott, akkor nem kellene veszni hagyni a dolgot. Akkor lépjünk egyet még előre!
Nagyon jó ötlet a watchado oldal, de nem ilyenre van itthon szükség, főleg ha a középiskolás diákokra alapozunk. És szerintem ez lenne a cél. Aztán akár bővíthető a projekt majd az egyetemisták munkába állásával, stb. Rengeteg a lehetőség, s nagyon messzire el lehet vinni az ügyet. És mielőtt bárki őrültnek tart, hogy a százmilliós projekt ötletét megosztom mindenkivel itt az oldalon, leírom az okokat, hogy ezt miért teszem:
- Nincs rá időm/energiám egyedül megcsinálni, kellenek társak, s ez a blog az Internetbe kiálltó szavam. Hátha meghallja valaki.
- Ha itt senki nem hallja meg, hátha meghallja az xy nagyvállalat, s megcsinálja sok pénzből sokkal gyengébben, mint azt én szerettem volna. Ebben az esetben is legalább elkészül. A diákság, az oktatás profitál belőle.
- Nem történik semmi, de legalább nem ez lesz a 37. magamban tartott ötlet, amit majd egyszer valamikor megcsinálunk, ha lesz rá majd idő nyugdíjas éveimben…
És most kiderül, hogy egy két blogbejegyzéssel meg lehet-e váltani a világot, el lehet-e indítani valami nagyot. Hiszek abban, hogy csak közösen lehet előremenni, s tényleg messzire jutni. És akkor a GeoGebra prezijeimben is rendszresen előforduló Warren Buffet idézettel zárom a dolgot:
If you want to go fast, go alone. If you want to go far, go together.
Hajrá Hölgyek, Urak, ha jó az ötlet, alkossunk közösen nagyot! Egyszer már sikerült!2
Posted in blog, tanár
Tagged dilemma, egyetem, énblog, iskola, osztályfőnök, ötlet, teach, továbbtanulás, vélemény
2 Comments
Facebook connect
A Facebook megkerülhetetlen. Ezt tudjuk, s emiatt arra gondoltam, hogy ideje rendbe tenni a blog és a Facebook kapcsolatát. Jobb később, mint soha alapon kreáltam egy Facebook Fan Page-et a blognak. Nem gondolom, hogy így meg fogom váltani ezzel az oldallal a világot. Ez soha nem is volt tervem. Sokkal inkább a Facebook eredeti célját alapul véve, arcokat szerettem volna kapcsolni a statisztikához. Tudjam kiket érdekelnek kósza gondolataim.
Hosszú ideig a Networkedblogs szolgáltatás végezte a kapcsolattartást a blog és a Facebook között. A feladatot teljesítette, a bejegyzések megjelentek a Facebookon, s ez nekem teljesen elég is volt. Aztán rájöttem, hogy a szolgáltatás lenyeli a lényeget. Vagyis mindent a Networkedblogs oldalon vezet át, aki “lájkol”, az nem az én bejegyzésemet, hanem a Networkedblogs bejegyzését kedveli. Ez így nincsen rendjén.
Így a 100 féle Facebook plugin közül kiválasztottam a számomra legszimpatikusabbat, s mostantól az Otto féle Simple Facebook Connect plugin végzi a Facebookkal való kapcsolattartást. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy szintén Otto műhelyéből került ki a Simple Twitter Connect, ami hasonlóképpen működik, s a Twitterrel kapcsolható össze a WordPress alapú blogunk.
Egy apró plugin, ami tud a Facebookra, page-re bejegyzéseket küldeni, hozzászólásokat tud szinkronizálni, vagyis tudja mindazt, amivel a Facebook és a WordPress együtt él, s nem külön-külön egymás mellett. Najó, egy ideális világban ez így lenne, mindenesetre tettünk már egy nagy lépést a cél felé. :)
harmadik baba
Nem rutin. Egyáltalán nem az. A biciklizést, síelést, úszást valóban nem lehet elfelejteni, s az ember úgy ül vissza a biciklire, mintha tegnap szállt volna le róla. A pelenkázás is biztos ilyen. Gondolná az ember. Két gyermeket végigpelenkáztunk, a harmadik már rutinművelet. Maga a műveletsor az, sötétben, félálomban bármikor bepelenkázok egy gyermeket, de soha nem nevezném rutinnak.
Remekül szórakozunk, amikor Misivel ugyanazokat a banális hibákat követjük el, mint bármelyik első gyermekes szülőpár. Az imént szobaszökőkútként beterített mindent a pelenkázó környékén, én meg bambaapa módra csak pár másodperces késéssel reagáltam az eseményre. Ez pont elég volt egy generál ruhacserére.
Mielőtt Misi világrajött, azt gondoltam, hogy Dani még kicsi. Most újra egy csecsemővel a lakásban, Danit hatalmasnak látom. És újra rádöbbenek, hogy mennyire kiszolgálatottak vagyunk életünk első pár évében. A kezdetekkor meg aztán igazán. Megható mennyire magatehetetlen egy pici csecsemő, mennyire rá van szorulva a szüleire, a segítségre. És nem a friss pelenka, meg a tej az, ami Neki a legfontosabb, hanem a szeretet és a biztonság. Nem lehet egyszerű megélni a pocakból kikerülést egy teljesen új világba, ahol ő tényleg nagyon pici, a kis tere, amit bent megszokott, hirtelen végtelen nagyságú lett. Itt fogódzó és segítség kell. Ez a szülők legnagyobb feladata. Nem az anyatej-tápszer és a milyen pelust vegyek kérdésen való vívódás. Ezt újra és újra megélni egy csoda.
kedd
Egy újabb unalmas keddi nap. Nem. Ez a kedd igazán eseménydús volt. Az osztályom matek próbaérettségit (közép, emelt) írt. Miután befejezték, száguldottam be megnézni, Misit:
Már pár hete foglaltam időpontot a fogorvosnál, s fél ötre átmentem hozzá, hogy megtekintse mi a helyzet a szájamban. A helyzet nem volt jó. A gyökérkezelt fogamat el kellett távolítani. Ez egy elég fájdalmas beavatkozás volt, hat körül leizzadva, egy adag gézt harapva, félig zsibbadó fejjel távoztam a fogorvosi rendelőből. A gyógyszertárba vitt első utam, ahol antibiotikum, fájdalomcsillapító és egy csomag normaflore került a kosárba.
Sajnos hatig van csak látogatás, így Misit csak hallgattam miközben Zsófival beszéltem telefonon. Nagyon kis édes baba. Ma a két “nagy” is hazatér a nagyiktól, újra együtt a család. Illetve már majdnem. Majd akkor leszünk teljesek, ha Misi és Zsófi is csatlakozik. Mindenesetre ma már nem csak magamat meg a halakat kell otthon altatnom este.
ájpent
Az a helyzet, hogy az én gyermekeim kicsit különleges helyzetben vannak. Ennek oka, hogy édesapjuk szereti a modern kütyüket, s egy szerencsés véletlen folytán lipileevel és lapajjal megalapítottuk a Magyar Android Portált. Így nem csak szerethetem a kütyüket, de sok eszköz megfordul a háztartásunkban átutazóban teszt céljából1.
Dani fiam a maga alig több, mint két évével kiválóan kezeli a telefonomat, s elboldogul bármely egyéb érintőképes eszközzel. A YouTube útvesztőiben bármikor képes a kapcsolódó videókon át elvándorolni az egyik Thomas epizódtól a másikig. Mindemellett szeret egyszerű logikai játékokat játszani a tableten. Ezt ő csak úgy nevezi, hogy “ájpent”. Érdekes, hogy Bori lányomat messze nem kötik le ennyire ezek az elektromos kütyük. Meg-megnéz egy mesét, de egy sellő számára bármilyen játékot felülmúl.
Amikor Dani csípőből swype-ol valamelyik kütyün, s egyszercsak felcsendül Thomas unalomig hallgatott főcímdala, körbetekintek a családban (ismerősök között), s meglep, hogy mindenki inkább el van képedve a technikai képességétől, mint hőzöngene, hogy minek neki ilyen.
Amint látható, nálunk a két gyermek (nemükből adódóan?) nem egyforma a kütyühasználat tekintében sem. Maci vs. Nintendo, így szól a teszvesz által megfogalmazott kérdés. A vs. választást, kizárólagos vagyot, vagy versenyt feltételez az én olvasatomban. Ahol a végén ki kell mondani, hogy melyik a jobb, a megfelelőbb, építőbb, stb. És ez szerintem hibás megközelítés. Nem döntést kell hozni szülőként, illetve tanárként, hanem a felhasználás módját kell okosan meghatározni.
Ma egy gyermek nem nőhet fel informatikai ismeretek nélkül. Ez olyan lenne, mint 30 évvel ezelőtt amikor valaki nem tanult meg olvasni. Analfabétának nevezzük őket, s rengeteg problémával kell szembenézniük. Így kiemelten fontosnak tartom, hogy a gyermekeink teljesen természetesen kezeljék ezeket az eszközöket, otthonosan mozogjanak a digitális világban, ott bennszülöttek legyenek.
A másik oldalon viszont szintén fontosak az építő játékok és a mese. Minden nap mesélünk a gyerekeknek, napközben, délutáni alvásnál, s este lefekvés előtt. Könyvből, fejből, mikor hogyan. Ettől gyarapodik a szókincsük, fantáziájuk, s csodálatos világokat tárhatunk eléjük egy-egy mese által. Ezeket vétek lenne kihagyni, s nagyon szegény lenne az életük nélküle.
Az építő játékok, lego, illetve most még csak duplo, kisvonat, öltöztethető babák, gyurma (!), festékek, zsírkréta ott vannak az iPad mellett. Ugyanolyan fontosak, hasznosak, kellenek.
És ha már a nintendót is belekavarták a címbe, a wii az egyik legjobb családi társasjáték. Leülni (vagy éppen felállni) elé, együtt ugrálni a Marióval, teniszezni, bowlingozni nagyon jó dolog. Közösen nevetünk, s közben tanuljuk a finom mozgásokat. Bori jógázik a fitet használva, Dani örömmel autóversenyzik, s tanulja az irányokat. Ha pedig megunjuk, akkor elmegyünk egyet kirándulni.
Persze mindez nagyon gyorsan a visszájára fordulhat, ha nem eszközként tekintünk rájuk, hanem babysitternek alkalmazzuk a tv-t, a számítógépet, nintentód, stb. Ha az eszköz tanítja meg embernevelésre a gyermeket, abból valóban borzasztó dolgok sülhetnek ki. Gyermekek elveszíthetik a realitást, nem tanulnak meg kommunikálni, társaikkal közösen tevékenykedni. Ha viszont mi tanítjuk meg az eszközhasználatra, akkor az a javukra lesz. És ebben a formában tekintve már nem is különbözik annyira az iPad a kőbaltától.
Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny
Jelentkezz Te is!
Szavazni itt lehet
- itt meg kell jegyeznem, hogy a tesztkészülékeket egyben az eredeti formájában szolgáltatom vissza, azok nem gyermekjátékok…illetve van kivétel
Posted in blog
Tagged család, énblog, gyermeknevelés, kütyü, oktatás, tech, vélemény, verseny
Leave a comment
virtuális költözés
Egy hosszú történet zárul le március 1-vel. Pontos dátumot nem tudok, de régen volt, amikor ebbe belekezdtünk. Még egyetemista voltam, amellett kezdtünk el webhosztingot csinálni, meg weboldalakat készíteni. Jól fizető mellékes volt, alakult aztán rá cég, készültek az oldalak, s érkeztek az ügyfelek a szerverre.
Aztán lassan mindenki másfele kezdett nézelődni, s a csináljuk együtt kicsit átértelmeződött. A szerver költözött, megjárt három szervertermet, végül most az Integritynél szolgálja utolsó napjait. Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen, mit alakítsak, s hogyan a dolgaimon. Végül arra jutottam, hogy sajnos a 24 órás napi limit, s az álom minimum napi nyolc órás alvás miatt bizonyos dolgokról le kell mondani.
A webhoszting, rendszergazdai munka bizalmi állás. Köszönet és hála mindazoknak, akik eddig megbíztak bennem, s rám bízták weboldalukat, levelezésüket, minden virtuális tevékenységük felügyeletét. A dolog ezen olvasata miatt is fontos, hogy csak úgy lehet ebből kiszállni, ha tudom, hogy jó kezekbe adom át az ügyfeleimet. Illetve a saját blogomnak, egyéb oldalaimnak is szüksége van egy új szolgáltatóra.
Ezeket végiggondolva két lehetőség bontakozott ki:
1) találok egy rendszergazdát, aki kezeli a szervert, s ezzel leveszi a vállamról a feladatot, s én továbbra is maradok a háttérben. Ezzel az ügyfelek nem tapasztaltak volna semmi változást, midnen kb ugyanúgy ment volna tovább, egyetlen különbséggel, hogy nem engem zargattak volna, ha gond vana szerverrel.
Ehhez kellett volna egy ember, aki ráér ezzel foglalkozni, ért hozzá, s én is megbízom benne. Egy jelöltem lett volna a feladatra, de Ő sajnos nem vállalta a dolgot. Így ez az eset kilőve.
2) találok egy olyan szolgáltatót, akiben megbízok, s ők veszik át az ügyfeleket, oda költözöm én is. Mivel hosszú évek óta ismerjük egymást Lipileevel, s közösen vágtunk bele az Android Portálba, az náluk üzemel, emiatt egyértelmű volt a választás.
Tehát a hosszú és nehéz döntést meghoztam, ügyfelek kiértesítve, s a Deja.hu szerverére fogunk költözni az elkövetkezendő hetekben.
U.I.: visszanézve az archívumot, még február közepe sincsen, s már túlteljesítettem az utolsó hónapok átlag bejegyzésmennyiségét. :)
átcsoportosítás
Rengeteg megkezdett posztom van a tanárság és a fizetés relációjával kapcsolatban, a másodállásokról, meg a harmadállásokról, stb. Azt hiszem sose fogom őket publikálni. :) Mostanáig tanítás mellett rengeteg dolgot csináltam, ami rendkívül hasznos volt, mert a látóteremet tágította, s mindemellett pénzt is hozott a konyhára.
Most viszont eljött az idő, hogy kicsit átcsoportosítsam az erőimet. Miről beszélek? Megnőtt a Magyar Android Portál, mostanra az egy éves korában elért látogatószámot sokszorosan túlléptük. A 2000 kiugrás volt anno, mostanra közel ötszörennyi az átlag. Ja, január 18-án 3. Android Meetup. Gyertek!
Aztán a GeoGebra hál’Istennek szintén szárnyal, ha minden a tervek szerint halad, akkor hamarosan egy nagy kutatás veszi kezdetét. Erről később majd még be fogok számolni. Rengeteg egyéb GeoGebrával kapcsolatos projekt folyik mostanában, előadások, konferenciák, stb. A névnapomat a tervek szerint Barcelonában töltöm.
A fenti két projekt veszi át egyre inkább a weboldalak készítése, hosztolása, számítógépek javítása projekteket. Egyelőre még anyagilag nem ugyanaz, de sokkal közelebb áll hozzám, s sokkal izgalmasabb. És még sok változás várható. Ez még csak a kezdet… :)
közösségi média gyógyító hatása
Karácsony első napján reggel borzasztó fülfájásra ébredtem, ezt megosztottam twitteren, s onnan átküldtem Facebookra is (minden célzás nélkül, pusztán remélve, ha megosztom, talán kevésbé fog fájni). 3 perc múlva jött a válasz, hogy elugorhatok egyik kedves volt diákom édesapjához, aki meg tudja nézni mi a baj. Itt a Facebook csevegés:
Lehet szidni a közösségi oldalakat, lehet sokminden rosszat elmondani róluk, de ilyen gyorsan karácsony első napján nem találtam volna fülorvost, aki még fogad is. Persze kell ehhez 7 évnyi tanítás, ennyiszer sok volt diák. :) Köszönöm mégegyszer Bandinak a gyors segítséget.
Csendben felteszem közben a kérdést, hogy a három ember, akinek tetszett, hogy fáj a fülem, azoknak mi tetszik benne. :) Ha mindegyik jelenlegi diákom lenne a reménnyel, hogy 3-án nem megyek tanítani, azt még csak-csak megértem, bár nem örülök neki… Mindenesetre remélem más nem tapasztalja meg ezt a remek élményt.
Most szorgosan csepegtetek a fülembe, pihenek, s reménykedem, hogy hamarosan a jobb fülem is visszanyeri eredeti funkcionalitását.
