'teach' tag archívuma

helyzetjelentés

kobak
on 2008. június 24.
kategória: teach és énblog
. 2 Komment

Miközben ezt írom épp egy tárgyalás kezdetére várok a Ráday utcában, egy hideg Erdinger társaságában. Így egész elviselhető ez az időjárás. Nos, megpróbálom összeszedni hova tűntem az elmúlt pár napban, amiket lassan hetekben lehet számolni.

Előszöris volt ugye az albérlet projekt, ami megoldódott, s emiatt köszönet minden segítőkész barátnak, ismerősnek.

Aztán érettségiztettem, ami nem kevés adminisztrációval, s sok stresszel járt. Igen, jobban izgultam, mint a sajátomon. Mindeközben megírtunk 34 bizonyítványt. Kétnyelven, ráadásul duplán, mert később derült ki, hogy kétnyelvű kell. Öröm volt. Aztán hamarosan indul egy projekt, s folyamatban van három másik. Eközben pedig készülök elvinni egy kupac gyermeket Németországba táborozni…

Terveztem egy csomó mindenről posztot írni, ezek egy része már megvan piszkozatban, a többi még a fejemben pihen. Ha nem felejtem el (akkor tényleg jó gondolat volt), akkor lesz is bejegyzés belőlük.

Mikor befejeztem már régen itthon ülök egy adag feladattal a nyakamban, amiket most félre dobok, mert házasságot ünneplünk (holnap előtt 3 éve történt), s örülünk, hogy Bori immáron 20 hónapja vidámságot visz mindennapjainkba (kelemenbandiék Bodzájának is sok boldogságot kívánunk!).

3 tabló, 2 bankett meghívó, 1 szerenád

kobak
on 2008. május 29.
kategória: teach és énblog
. 0 Komment

Ez az idei statisztika. A statisztika pedig szép is, jó is, de az adatok mögött mindig a lényeg veszik el. Kezdjük a végén, mert az a legfrissebb élmény. Tegnapelőtt itt járt az idei végzős Táncsicsos osztályom (egy része). Nagyon szépet énekeltek, s meghatódtam. Igen, szoktam ilyet csinálni. :-)

Éjfélhez közel járt már, mikor távoztak, s meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy Ők is jól érezték Magukat nálunk. Bori is örült, hogy itt voltak, nem lehetett lelőni se, táncolt, puszikat osztott, rámolt, mosolygott, beszélt, s próbált mindenáron kibújni az aludni menés alól.

Aztán kaptam már két meghívást is bankettre, s a három tablóból, amin kómás fejjel beletekintek a nagyvilágba már kettőt láttam is.

Köszönöm Minden diákomnak, volt diákomnak, hogy taníthattam, s hogy kölcsönösen formáltuk egymást. Ha a tanár nem tanul a diáktól is, akkor ott baj van. Sokat tanultam mindhárom osztálytól, s remélem nekem is sikerült megszerettetnem Veletek a matematikát (de legalább egy pici részét).

osztálykirándulás után

kobak
on 2008. május 11.
kategória: film, fotó, teach és énblog
. 6 Komment

Újra itthon. Tegnap reggel arra ébredtem, hogy fáj a torkom, a fejem, s picit lázas is lehetek. Magamba töltöttem egy adag C-vitamint, bevettem az algopyrin adagomat, s amint itthon voltam eldöltem aludni. Ma már picit emberibb állapotban vagyok, de azért nem mondanám, hogy makk egészséges vagyok. Persze ami késik, nem múlik.

Mese és sok írás helyett visszafekszem aludni, de előtte még megmutatok pár képet, s egy videót a kirándulásról:

Képek:


A képek Szabó Bálint kollegám gépéből származnak. Enyémeket még nem kapartam elő, s mivel ő fotózott, én inkább videóztam.

osztálykirándulás

kobak
on 2008. május 9.
kategória: teach és énblog
. 8 Komment

Reggel fél tizes találkozó után két ember hátrányban nekivágtunk izgalmas utazásunknak a messzi Mátrába. Még az állomáson fény derült egyik gyermek hiányzására, amiről utóbb kiderült, egyedül én nem tudtam (egyébként én vagyok az osztályfőnök). A másik gyermek nem vette fel a telefonját egészen délutánig, amikoris visszahívta egyik osztálytársát számonkérve rajta, hogy ugyan miert is hivogatta egész nap. Eztán persze kiderült, hogy neki is velünk kellene kirándulnia éppen.

Gyöngyösről indulva a kisvasúton többek frászt kaptak a bogaraktól, melyek természetes élőhelyébe behatoltunk. Megérkezve Mátrafüredre a nagy táskákat leadtuk, s célba vettük a Sástó környékét. Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott a hegymászás, de azért csak eljutottunk odáig. A vizibiciklizés, csónakázás, s kacsa etetéssel egybekötött kilátóba mászás után a bob pálya volt a cél. Ezt már mindenki nagyon szerette, s utána több lelkes emberrel végigmentünk a kalandparkon is.

Az igazi kaland azonban eztán kezdődött, amikor záporozó esőben lejutottunk a buszhoz, ami elszállított Mátrafüredre, ahonna gyalogosan eljutottunk Pálosvörösmartra a szálláshelyre. Itt felfoghatatlan mennyiségű ételt kellett volna elfogyasztani, de úgy tűnt gyermekeim étvágya alulmaradt Irénke néni teljesítményével szemben.

Vacsora után mindenki megtalálta a legközelebbi zuhanyzót, majd fél tíztől fergeteges vetélkedő vette kezdetét. Ennek végén kiosztottuk a gyilkos, s a rendőr szerepet, majd elhelyeztem a gyilkos fegyvert az étkezőben. Amint megszerzi azt a gyilkos indulhat a hajsza életre halálra (persze csak játékból).

A társaság fele lassan nyugovóra tért, páran még bőszen őrzik a fegyvert, s az ebédlőt egy pókerparty keretében. Vodafone-nak hála én pedig az ágyból gyorsan megörökítettem az eseményeket az utókornak, s magamnak.

legyél Uri Geller utódja

kobak
on 2008. május 1.
kategória: matek és teach
. 4 Komment

Tegnap matek órán tettem egy kisérletet arra, hogy bebizonyítsam én vagyok a kiválasztott. Nem, a dolog nem komoly, pusztán csak kapóra jött ez a (igyekszem nyomdafestéket tűrő szavakat találni) szerintem nem túl jó műsor. Valószínűségszámítást vezettem be az egyik osztályomba, amikor feladtam a következő feladatot nekik:

Gondolják ki, hogy ha 30 alkalommal feldobnánk egy érmét, mi lenne a dobások eredménye. Írják le! Amint megvannak végezzék is el a kisérletet! Írják le! Ezután én megmondom, melyik a kitalált, s melyik a valós kisérlet eredménye.

Gyorsan kiderült, hogy a 30 kevés ahhoz, hogy ezt 100%-os eredménnyel meg lehessen megállapítani, de azért így is sikerült a lényegi kérdést elültetni a fejekben: “De hogyan csinálta a tanár úr?”

Nem vagyok se látnok, se bűvész, csak egy mezei matek tanár, aki gondolkodik, s szeretné, ha mások is rájönnének ennek előnyére. Nos, az emberi agy szereti a szimmetriát. A pénzfeldobás pedig egy szimmetrikus esemény, mint tudjuk. Ugyanakkora eséllyel dobunk fejet, mint írást. Azaz, ha páros alkalommal dobjuk fel az érmét, akkor azt várjuk, hogy fele-fele arányban legyen közte fej és írás.

A valóság azonban nem ragaszkodik ehhez annyira, mint mi. Érmedobás esetén simán elképzelhető, hogy egymás után dobunk 5-6 fejet is akár. Ezután viszont nem fogunk azonnal ugyanennyi írást is dobni, hogy javítsuk az előbbi eltolódást a fejek felé. Amikor valaki saját maga írja a fej-írás eredményeket, akkor azonban igyekszik tartani az arányt. Emiatt az írott változat mindig sokkal szimmetrikusabb/szabályosabb, mint a dobott változat.

Ilyen kis játékok szinessé teszik az órát, s meg lehet szerettetni a diákokkal a matematika tanulást. Lehet, hogy még a nagy számok törvényét is megtanítom nekik, meg veszünk Bayes tételt is (ezek nem részei a középszintű írásbelinek). :-)