3 hét után

Még mindig féltékeny vagyok mindenkire. Persze a helyzet normalizálódni látszik.

Aztán, háromhetes apukaként a következőképp látom a világot: Az ember rámosolyog a babakocsis társakra, belekukkant a járműbe, ellenőrzi a másik „legénységét”. A járdákat, zebrákat, egyéb átkelőhelyeket olyan szemmel vizslatom, hogy elfér-e ott egy babakocsi, nem ráz-e túlzottan, stb. Továbbra is átalszom az éjszakákat. Bori nem mindig, de azért nagyon jó kisbaba. Általában egyszer kelti csak a mamit. Napközben nyűgös, de egy kis ölelgetésre megnyugszik. No ez az, amit még mindig nehezen engedek át a nagymamáknak. Ja, tök jó dolog pelenkát cserélni. Vicces dolgok tudnak olyankor történni. És saját gyereknél nem is gondol bele az ember, hogy esetleg a dolog gusztustalan volna.

Ja, és a legfontosabb a fürdetés. Az elején csak úgy „élvezi” a pancsolást, ha foghatja a kezünket. Tehát a fürdetés min. 2 személyes játék. Mostanra már Bori néha elengedi magát, s olyankor már elég csak egy kezét fogni.

Jó dolog ez az apaság…megyek fürdetni! Ma picit elcsúsztunk időben. 🙂