Soha nem értettem mi jó az audiobookban. Egy könyv azért könyv, mert valaki leírta, én pedig elolvasom. Persze mókás lehet meghallgatni egy könyvet. Arról eddig is volt fogalmam, hogy nem teljesen értelmetlen dolog ez, mert olvasni még nem tudó gyerekeknek is szoktak felolvasni meséket. Vakoknak, gyengén látóknak szintén hasznos lehet egy hangos könyv.
Az írás apropója, hogy a hétvégén megkaptam Harry Potter (ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Kelt mai bejegyzését) összest hangos könyv változatban.
A könyvek elolvasására még nem vitt rá a lélek, de gondoltam, ha már így alakult, munkába menet meghallgatok egy-egy fejezetet a híres meséből. A könyveket angolul olvassa egy bácsi, akinek a nevét nem tudom. Ez egyrészről jó nyelvgyakorlat, másrészről érdekes hallgatni, mit, s hogyan hangsúlyoz, hogyan játszik a hangjával.
Eddig minden szép és jó, az egyetlen bibi a dologban az audiobookok rávarázsolása az iPodra. Az iPodon eredetileg (is) létezik egy olyan menüpont, hogy audiobook. Azonban, ha fogom és az mp3 formátumú audiobookot hozzáadom az iTuneshoz, akkor azt simán beveszi a libraryba, nem tekinti hangos könyvnek. Ezáltal nem tudom kihasználni az audiobook menü lehetőségeit. Sajnos az apple ehhez nem ad segítséget, csak leírja, hogy lehet az iTMS-ből audiobookot venni.
Sokáig azonban nem kellett keresni, s a google már adta is Aldo blogját a megoldással.
Azt persze meg kell jegyeznem itt a végén, hogy nem kaptam kedvet hozzá, hogy mostantól ilyen formában olvassak hallgassak könyveket. Érdekes élmény, s mint írtam van előnye, de nem helyettesíti az olvasást.
Így viszont, ha tartom a napi két fejezetet, akkor azt hiszem napra kész leszek az új film megjelenésére. :-))
Comments
6 responses to “audiobook”
A hangoskönyv nekem se jött be annyira – túl hosszúak – viszont ha esetleg megfordulsz bűnös fájlcsere szolgáltatásokon, akkor nézz rá a BBC-féle rádiójátékokra. Agatha Christie-t és Gibsont hallgattam eddig, de azok nagyon jók voltak. Abba a két-három órába is belefér a történet.
Nekem Michelle Wild által felolvasott hangoskönyvhöz volt szerencsém, nekem kifejezetten tetszett. Igaz ott relative rovid tortenetek voltak es mind kapcsolodott az erotika temakorehez, igy jol kijott a dolog.
Én sokat ülök autóban utazva. Már régóta gondolkodtam, hogyan tudnám hasznossá tenni ezt az időt. Sokáig az angol óráimat vettem fel és hallgattam vissza, de ez mostanában elmaradt.
Nekem a hangos könyv nagyon bejött, nagyon sokat töltöttem már le a http://mek.oszk.hu/keresesek/keresesf.phtml?formatum=MP3 honlapról teljesen ingyen.
Esténként sötétben hallgatom őket. A szemem már nem a régi, egész nap a számítógép előtt ülök és az esti olvasás nagyon fárasztott.
A szkeptikus megnyílvánulásokról, amiket a fórumon olvastam és másokkal beszélgetve is néha hallok, az e-mail és az internet néhány évvel ezelőtti térhódítása jutott eszembe. Az emberi kapcsolatok elszemélytelenedéséről beszélt mindenki és valami szörnyűséges virtuális világ eljövetelét jósolgatták “információs társadalom” címén. Én meg csak azt vettem észre, hogy távoli, Kanadába szakadt rokonommal kezdtem levelezni és így közelebb kerültünk egymáshoz.
És most is szeretném megkérdezni: vajon miért nem lehet akár kicsit naívan és túlzott optimizmussal annak örülni, hogy ez megint egy lehetőség az ismeretszerzésre, az olvasásra. Miért kell egyből védekezőállásba vágni magunkat és szkeptikusan, szájhuzogatva előadni, hogy ez azért mégsem pótolja az olvasást? Mintha szégyen lenne örülni az új lehetőségeknek.
Én a hangos könyvnek hálás vagyok. Végre saját tempómban újrahallgathatom gimnáziumban elkummantott kötelező olvasmányaimat, örülök a Bovarynénak, a Goriot apónak, a Don Quijote-nak (remélem így kell írni, ha nem, hát szégyellem). Sőt, hetente rendszeresen eljárok egy kis társaságba, ahol mindenféléről elmélkedünk. Fel szeretném vetni ott is, hogy hallgassunk meg mindnyájan 1-1 művet és beszéljük meg. Így a hangos könyvnek talán még barátokat is köszönhetek majd.
Szeretném, ha az internet nagyon vegyes fogadtatásából majd hatalmas sikertörténetéből tanulnánk. Félrelöknénk tanult intellektuell előítéleteinket és egyszerűen csak örülnénk. Ha szomorkodnunk kell, mert esetleg félresiklott elmék valamilyen terrortámadásra használnák a dolgot, embereket ölnének vele, a népet nyomorba döntenék, akkor ígérem, hogy én leszek az első, aki megkövezem magam. De addig örüljünk és szeressük ilyen formában is a könyvet.
Közben – de jó, hogy László kommentje eszembe juttatta ezt a postot – kipróbáltam vezetéshez a Stephen Fry-féle Harry Potter hangoskönyveket. Azok a jó kis brit akcentusok, a “Blimey, ‘arry!”-k megfizethetetlenek. Igen bevált.
[quote]De addig örüljünk és szeressük ilyen formában is a könyvet.[/quote]
Szeretjük. Bár szokatlan, azért nagyon jó dolog.
[quote]Azok a jó kis brit akcentusok, a “Blimey, ‘arry!”-k megfizethetetlenek. Igen bevált.[/quote]
Na, erre vágyom! Nekem amerikai verzióm van. Megbeszélhetnénk a dolgot! 😉
Épp dolgozom azon, hogy kerítsek audiobook formátumú Pottereket. Az lenne az igazi.
Szólok, ha sikerült. 🙂