Pár napig modemes nethez voltam kötve. A sebesség igencsak megdöbbentett. Nem összehasonlítható a chello, adsl, egyéb vezetékes, vagy annélküli kapcsolattal. A megdöbbenésem oka egyszerű. Nem voltam szokva a modemes nethez. Már a kezdet kezdetén szélessáv volt, amin megismertem az internetet.
Aztán egyetemen leültettek a gép elé, s volt rajta internet. Működött, beírtam a címet, s bejött az oldal. Nulla várakozás, teljesen jó. Persze hamar rászoktam, így gondoltam ilyet otthonra is kell szerezni. Csakhogy akkoriban a szélessáv majd’ megfizethetetlen volt. Emiatt jött a modem.
Nagy izgalommal kapcsoltam be a gépet, beállítottam a kapcsolatot, tárcsáztam, aztán vártam, vártam… majd bejött az oldal. Ekkor picit meglepődtem, hogy milyen lassú is tud lenni az internet. Pár évre rá lett adsl, aztán meg chellonk, s minden szép és jó volt.
A szélessávnak azonban vannak hátrányai a modemmel szemben. Ez az, amit sokáig nem gondoltam volna. A szélessáv függővé tesz. Nem vagy céltudatos, mert bármit, bármikor meg tudsz nézni. Most, hogy pár napig modemeztem (jelenleg szüleimnél vagyok, s lógok az adsl-en, megy a transmission, az adium, vienna, s gyüjtöm a pár nap “elmulasztott eseményeit”), minden nap feljelentkezés előtt átgondoltam mit akarok csinálni.
Összegyüjtöttem mely weboldalon, mit akarok megnézni (osx-en az urlwell erre fantasztikus kis progi), megírtam a leveleket előre, s csak ezután indítottam a tárcsázást. Amint megvolt a dolog, már kapcsoltam is szét.
Az urlwell marad, s igyekszem ezután is majd, ha lesz szélessáv az új lakásban átgondolni, hogy mit akarok, s picit összeszedettebben netezni. 🙂
