függőség, addikció. Volt ebben a félévben egy ilyen óra, amit látogattam, de most nem esért írok. Otthon hagytam a telefonomat. Nincs SMS, küldeni még csakcsak tudok az olcsosmsről, de nem tudok választ kapni. Telefonálni se tudok.
Borzasztó ilyenkor rádöbbenni, mennyire függök már attól a kis ördögi szerkezettől. Ráadásul fel kellene hívnom egy pár embert. Délután jön a modem szerelő, az is biztos, hogy hívni akar, hogy most akkor mi van. Ha mázlim van, akkor a villanyszerelő is ma telefonál, hogy most tudna jönni. Arról nem is beszélve, hogy a milliókat fizető, keveset-dolgozó állásajánlatot is biztos ma akarja valaki közölni velem telefonon…
Azért jó érzés is, hogy nem kell ellenőrizni, hogy ez most csak a metró, busz rázkodása, vagy a telefon zizeg a zsebemben. (Ennek ellenére néha odanyúlok reflexből, s ez a durva)
