Fejlesztés közben mindig használjunk
div.akarmi {overflow: auto;}
direktívát a css-ben, mert egyébként olyan dolgokat is el tudunk rejteni, amit nem akarunk. Majd egy napja kerestem egy gombját az egyik menünek, s nem értettem hova tűnt. Most meglett.
Ma is tanultam valami fontosat. 🙂
Tegnap elalvás előtt eufórikus állapotba kerültem, amikor Jake személyesen írt levelet, hogy tetszenek Neki a képek, amiket az a38-as koncerten csináltam, s szeretné elkérni őket eredetiben:
Ma válaszoltam is Neki nagy boldogan, s elküldtem a képeket. Aki esetleg nem tudná, erről az úrról beszélünk:
Aki újonnan regisztrálna a nagyszerű szolgátatásra, az szóljon, s meghívom. Így mindketten kapunk a tárhelyünkhöz extra 250 megabyte tárhelyet.
Az infóért köszönet wyctimnek. Ő egyébként, aki megismertette kis hazánkban a szolgáltatást, ami a kategóriájában szerintem messze a legjobb.
Röviden a lényeg: Kapsz függetlenül attól, hogy milyen operációs rendszert használsz egy kis segédprogramot, s lesz a gépeden egy könyvtár, aminek tartalma felkerül az internet egy csak számodra eelérhető kis bugyrába. Innentől a lehetőségek tárháza végtelen: A megadott mappa tartalmát automatikusan szinkronizálhatod két, vagy több géped között, vagy csak biztonságban tudhatod a fájljaid, kreálhatsz megosztott mappákat, stb.
Nekem külön kedvencem a megosztott mappa funkció, aminek segítségével bárkivel fél pillanat alatt meg tudok osztani fájlokat, vagy akár egész könyvtárakat. Tegyetek vele egy próbát! Ha pedig érdekel az extra tárhely, akkor jelezzetek kommentben!
Nem is olyan régen emlékeztem meg a turulmeme nevű szolgáltatásról, ahol jeleztem, hogy az old school nem google readert használó embereknek is kéne valahogy lehetőséget biztosítani. Erre reagált is Sera, hogy hamarosan.
A dolog bennem teljesen elfelejtődött, sőt a Hicks féle Helvetireader scripttel kiegészítve egészen meg is barátkoztam a Google Readerrel. Erre ma bután néztem még Zhaoman kérdésére (s tudatlanul reagáltam), majd a memén láttam Sera csiripjét megosztva, miszerint csakugyan lehetséges a dolog:
Állítsátok be Ti is, hogy a turulmeme még inkább gazdagodjon!
Vicces, amikor az ember azt képzeli, hogy mindenre képes, s neki mindent szabad. Mindezt büntetlenül. Haha. Most nevetek, s amikor ezt írom, akkor épp az ágyban fekszem, 39 fokos lázzal, fejfájással, betegen. Nem, nekem se megy. Az elmúlt pár napban síelés előtt halálra hajszoltam magam, 3-4 órákat aludtam, s amikor első két nap erre kvázi rásíeltem, akkor harmadnapra azt mondta a szervezetem, hogy egy frászt. Nem fogsz te engem teljesen kiszipolyozni, maradj csak szépen otthon, s pihenj! Olyat úgyse nagyon csináltál az elmúlt pár hétben.
Nos valahogy így alakult, hogy újra rá kellett jönnöm, hogy határok között mozgok. Határok vannak, amik kötnek. Mit vesztettem a mindent akarok, most és azonnal hozzáállással? A legpocsékabb időben (najó, nem sütött a nap, s fújt a szél, de azért fél méteres porhóba húztam csíkokat elsőként) csúsztam, s amikor a nagy hó leesett, akkor se tudtam a seggemen ülni, hanem mentem, s jól megfáztam.
Ha az első két nap nem kapkodok, akkor a nagy hóesés után méteres porhóban csúszhattam volna három napig napsütésben. Aki pedig valaha snowboardon állt életében tudja, hogy ez mit jelent.
És kit hibáztathatok ezért? Magamat. Igen, az én saját butaságomról van szó. És nem először.
Ez a bejegyzés igazából magamnak szól. Ha elolvasod, s találsz Magadra vonatkozó gondolatokat benne, akkor remélem Te is megtanulod egy életre, hogy lehet hülyeségeket csinálni (kell is :-)), de hosszútávon számolni kell a következményekkel is sajnos.
Ha frame-eket használsz, ne használj <body> és </body> tageket! Fél órát néztem, hogy mi a baj, főleg, hogy a webkit/safari testestül is megeszi a frame-eket.
Nem szoktam frame-et használni, de ide kellett.
Egy nagyon érdekes weboldalt ajánlott figyelmembe a minap Karma. Az ajánlás mellett megkért arra, hogy írjak is róla (kérését, hogy a felvételi leadás előtt történjen ez meg nem tudtam teljesen betartani, sajnálom). Előírást arra nézve, hogy miről szóljon nem kaptam, így összeszedem, hogy mi jut eszembe a születettinformatikus weboldalról, illetve annak témájáról.
Az oldal indítása a jelekkel nagyon ötletes, gondolkodás nélkül az enterre klikkeltem, holott nem az volt a jelem az oviban. 🙂 Az oldal áttekinthető, s célja leplezetlenül, hogy embereket tereljen be egyetemeink informatika szakaira. Egyébként megdöbbentett elsőre az információ, hogy reklámra van szükség az informatika szakoknak, hogy diákokat szerezzenek.
Aztán amikor belegondoltam a dologba, érthető az infó szakok emberhiánya. Mindenki szeret a gép előtt ülni, játszani, msn-ezni, de már dolgozni vele sokkal kevésbé. Az egyetemeken/főiskolákon pedig nem újabb trükköket tanítanak vicces msn ikonok küldéséhez, hanem bizony elsőre unalmasnak tűnő képességekkel gazdagodhattok programozás és számítógéphasználat terén.
Sajnos sok esetben az a tapasztalat, hogy a felsőoktatásban unalmas és régimódi, használhatatlan tudást adnak át, illetve próbálnak átadni a diákseregnek. Ez bizony egy-két helyen sajnos még mindig így van, azonban mivel az elmúlt hónapot a diákság fele egyetemek nyíltnapjain töltötte iskolábajárás helyett, így meg lehetett találni azokat a szakokat, ahol immáron a szájízeteknek megfelelő tudást adják Nektek.
Az egyetemekről egyébként azt kell tudni, hogy nem ott fogtok megtanulni programozni, nem azt tanuljátok, amit aztán később egy az egyben alkalmazni fogtok. Az egyetem inkább rendszerezi a tudást a fejetekben, segít meglátni az összefüggéseket dolgok között, s biztos alapot kaptok. Ezzel a már meglévő tudásotokat könnyebb lesz gyarapítani, vagy az újonnan megtanultak megszerzése válik egyszerűbbé. Ezzel későbbi munkátok lesz könnyebb.
Sajnos matektanárként meg kell azonban jegyeznem, hogy informatika szakokon nem lehet megkerülni a matematikát. Hogyohogy sajnos? – Kérdezhetné bárki. Egy matektanár hogy mondhat ilyet? Az egyetemeken sajnos a matematika sokszor a “szórótantárgy”. Ami azt jelenti, hogy a logikus gondolkodásra nevelés helyett inkább az a cél, hogy az alkalmatlannak vélt tanulókat kiszórják. Mérhetetlenül fontos lenne ezen a hozzáálláson változtatni. Informatika szakokon különösen! A matematika és a programozás kéz-a-kézben kellene, hogy járjanak. Nagyon remélem, hogy etéren a közeljövőben változás lesz.
Amikor a motiválatlanságról írtam, akkor többek hozzászólásában előfordult, hogy milyen hasznos lenne, ha érdekes, csoportmunkás órák lennének az iskolában, s nem csak száraz, unalmas tanórák. Most pénteken, a Jedi Mind Tricks koncert másnapján egy olyan felkérést kaptam, hogy tartsak bemutató órát a matek munkaközösségnek.
A tizenegyedikes (normál értelemben tizedik, mert egy nulladik, nyelvanulós évvel kezdtek) osztályommal a középponti és kerületi szögek témakörét fejeztük be, s belenéztünk már a trigonometriába is. Mivel előző este hajnalig fotóztam, adta magát a feladat, amit meg kellett oldaniuk:
Van egy 50mm-es objektívem, számolják ki, hogy a tanteremben le lehet-e vele fotózni a teljes csoportot, s ha igen, akkor hogyan álljon fel a csoport, s hova álljon a fotós.
Mielőtt belevágtunk a feladat kivitelezésébe, csoportokba osztottam őket véletlenszerűen. Eztán a wikipedia látószögekről szóló szócikkét kinyomtattam, s odaadtam nekik. Vittem be két nagy szögmérőt, ha esetleg kell nekik szög, vagy távolság mérésre.
Az első óra végén mindegyik csoport beszámolt róla, hogy mire jutott, másnap pedig bevittem a fényképezőgépemet, s mindegyik csoport kipróbálhatta, hogy amit kiszámolt, az tényleg működik-e a valóságban.
A következő videót az órán készítettem:
Sajnos az iMovie (HD és 08 van a gépemen) nem igazán szereti a D90 videóit, így nem vacakoltam sokat az összevágással.
Az elékészült képeket pedig feltettem az indafotóra:
Nagyon szeretem a modellezéses órákat, de még nekem is tanulnom kell sokat hozzá. Illetve azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy csak modellezéses órákat tartani nem lehet, mert nem tanulnak meg semmit, de egy-egy témakör lezárásaképpen nagyon hasznos tud lenni egy ilyen óra.
Valóban elgondolkodtató, hogy ha ma valaki megkérdezné, hogy eladom-e Neki a domaint az itt látható 17 250 dollárért, akkor vajh igent mondanék-e. Azt hiszem, hogy igen, s áttérnék egy másik domainemre. Bár megszerettem, s szeretem a kobak.org -ot. 🙂
Hál’Istennek nem érzem komoly fenyegetésnek, hogy egy ilyen ajánlat eltaláljon, így komolyan nem gondolkoztam el a dolgon. Emiatt bátran ki merem jelenteni, hogy az első ember, aki fizet nekem 3 millió 845 ezer száztizenegy Ft-ot, azé a domain. Azonban komoly feltételeim lennének a kiköltözéssel kapcsolatban. A domain ilyen szempontból olyan, mint egy lakás. Ha elköltözöm, össze kell szednem a bútoraimat, a ruhákat, stb., s mindent át kell szállítani az új helyre (kell egy új hely). Az új helyen meg kell keresni mindennek a helyét! Minden ismerőssel (feed olvasók, bookmarkolók) tudatni kell, hogy a cím megváltozott, ha engem keresnek, akkor immáron az új helyen tegyék. S ugyanezt meg kell beszélni a hatóságokkal (google, technorati, stb.) is.
Ti mennyit értek, s mennyiért költöznétek?