Tegnapi amerikai választások eredményét tükrözi, hogy lefekvéskor megkérdeztem Boritól, mi a neve a mamának, azt mondta Obama…
Category: blog
-
nem yo
A laptopból lóg a voda mobilnet, s ha éppen méltóztatik adsl lenni, akkor azon, egyébként a mobilneten lógok. Ma délután eddig 4 óra offline. Holnap jön a chellos néni szerződni. Már csak a yoneked lemondását kell megtudnom, hogy hogyan van. 2 év hűság lejárt 24-én. Nem értem, hogy Bori születésekor hogyan kerültem yoneked szerződést aláírni, de úgy tűnik mégis akkor intéztem.
Hab a tortán, hogy a wordpress flash uploader (2.6.3 verzió) nem működik 10-es flash verzióval. Mire erre rájöttem eltelt majdnem fél óra, s kezdtem ideges lenni.
Viszont az internetszakadozásoknak hála ma aludtam egyet délután, utána ittam egy teát, s sokkal jobb így. A torkom kapar, a fejem fáj picit, de nem leszek beteg! Uff!
update: Hétfőn kötik a chellot, próbálom közben kideríteni, hogy kell lemondani a yonekedet (ma csak 2 órányi kimaradás volt). 🙂 2008.11.06.
-
Bori és a kecskék
Ákoséktól nem messze van egy mini vadaspark. Itt sok időt eltöltöttünk kecskék simogatásával, etetésével, vagy éppen a kecskék elől való meneküléssel. Bori első találkozását a kecskékkel Ákos videón is megörökítette:
A zenei aláfestést a Sublime zenekarnak köszönjük.
-
beta blogmotor
Jó a beta habari, ami igazából alpha, mert beta verziók a stabil kiadások, vagymi. Tetszik, de pl. amikor egy újabb videót akartam beszúrni a holnaptól otthon bejegyzéshez, akkor törölte azt. Pfff #!?$
Nos, akkor ide beteszem az északi torony legyőzése videót:
-
holnaptól otthon
Itt ülök Ákosék nappalijában, s lógok az internetjükön. Zsófi és Bori sétálnak, Eva dolgozik, Ákos lassan hazafele tart a munkából. Nonem azért írom ezt, mert egy hétig így teltek a napjaink, hanem, hogy érzékeltessem, miért jut most időm megosztani Veletek az elmúlt pár nap eseményét, még mielőtt ténylegesen hazaértünk volna.
Valamikor 23-án délelőtt indultunk ki Nürnbergbe, ahol a budavári evangélikus gyülekezet és a nürnbergi St. Sebald gyülekezet testvérkapcsolatának 25 éves évfordulóját ünnepeltük. A dologba úgy kerülök bele, hogy kb 5 éven át én voltam ennek az egyik intézője. Nagyon szerettem csinálni, s így meghívtak az eseményre. Mi pedig kihasználva, hogy Eva és Ákos is átjöttek Nürnbergbe a hétvégére kimentünk családostól, s Náluk laktunk.
Október 24-én volt Bori lányunk 2 éves, volt kis torta, ünneplés, sok ajándék, nagy öröm.
A sok megemlékezés között volt alkalom egy igazán érdekes dologban is részt venni, ez pedig a St. Sebald templom északi tornyának az állványzatának megmászása volt. Ha csak megmászás lett volna, akkor nem lett volna talán annyira parás, de egy lifttel mentünk fel, amin félúttól kezdve kikapcsoltam a kamerát, s leguggolva kapaszkodtam három kézzel. Összeszorított foggal azonban kibírtam, hogy ne szóljak, hogy álljunk meg. Igen, tériszonyom van. Azonban az a véleményem, hogy ezt trenírozni kell, s akkor elmúlik. Az orvosok nem tudom, hogy egyetértenek-e ezzel, nem is érdekel, működik. 5 perc múlva már kapaszkodás nélkül mászkáltam az állványzaton. Aki járt már Nürnbergben az tudja, hogy a Sebald északi tornya valahogy mindig benne van a képben, ha az ember a várat akarja fotózni. Nos, az északi toronyból viszont nincs. 🙂sajnos az idő nem volt túl szép…További képek a flickr setben. Sajnos az igazán jó képek Zsuzsi gépében vannak, azt viszont valaki elemelte…
Vasárnap aztán átjöttünk a kedvenc söröm hazájába, Erdingbe, Eva és Ákos új otthonába. Képek, videók, beszámolók innen is hamarosan. Holnap reggel pedig újra útnak indulunk. Immáron hazafelé.
-
őszi szünet
Szombaton tíz év és pár hónapos osztálytalálkozonk volt. Tegnap este voltunk egy felejthetetlen borvacsorán (erről még tervezek részletesebben megemlékezni), ma pedig sajnos egy szeretett embertől búcsúztunk el örökre a győri temetőben.
Holnap délután még teremfestés, tanítás, szálak elvarrása, aztán irány a messzi Németország, hogy Ákos és Eva vendégszeretetét élvezhessük pár napig.
Bori betegsége a vége felé közelít, a kedve újra jó, s ez a legfontosabb. Sokat beszél, ma pl. kiosztott, hogy “Mi van te káposztafej?”.
A szünet alatt a sok tennivaló közül is szeretnék húzni párat, illetve írni végre egy-két nemcsak énblog jellegű bejegyzést. Sorozat megtekintésben is el vagyok maradva, így azon a fronton is be kell hoznom a lemaradást.
A sok tennivaló ellenére azonban pihenés lesz a fő cél. Alvás.
-
megkeresés
A következő e-mailt találtam ma a postaládámban:
Tisztelt Blogtulajdonos!
Engedélyét szeretném kérni, hogy bolgjának fotós bejegyzésinek címeit,
illetve az első néhány sorát megjeleníthessem (természetesen szerző és
blogcím feltüntetésével) a http://www.canonlap.hu/Blogok
gyüjtőoldalon.Köszönöm és várom válaszát:
Kocsis Tamás
Canonlap.huTermészetesen engedélyt adtam a dologra. Nemrég a fotonlogon épp ellenkező élményekről számolt be dincsi. Öröm, hogy vannak ilyen pozitív hírek is, s épp emiatt fontosnak tartom, hogy megemlítsem őket. Egyébként ez lenne a normális. (Még akkoris, ha e1-hez hasonlóan én is nikont használok. Majd jön a nikonlap.hu :-))
Természetesen ajánlom is mindenkinek a canonlap.hu blog szekcióját, mert sok általam is nagyraértékelt, s olvasott blogról szemléz.
-
kemény nap
Sírás, düh, kétségbeesés, s fáradtság vegyül a tehetetlenséggel. Azt hiszem megörülök, s minden tiszteletem eközben Zsófié, aki még mindig talpon. Bori 0-24 nyüszög (vonyítva beszél, jajjgat). Fáj a pocija, lázas, tudom. Ennek ellenére azt hiszem megőrülök. Bevonlutam a szobába, feltekertem a zenét, de mégis azonnal halkítom, hátha szükség van rám. Próbálok nem odakoncentrálni, s mégis odafigyelek.
Egy ilyen délután végén, este lefekvéskor Bori rám mosolyog, s minden mi előtte volt a múlt, s előttem a mosoly. Szeretem. Nagyon.
