Mostanában nem ritka a következő jelenség:

Hűség október 24-ig (Bori két éves születésnapja), kérdés, hogy utána mi lesz. Chello félár, nagyobb sávszél, elég vonzó.
Mostanában nem ritka a következő jelenség:

Hűség október 24-ig (Bori két éves születésnapja), kérdés, hogy utána mi lesz. Chello félár, nagyobb sávszél, elég vonzó.
Ma olyan igazi vasárnap volt. Sok ideje újra (sajnos eddig mindig volt valami munka, vendégség, vásárlás, rohanás, stb.). Délelőtt elmentünk templomba, Bori ott maradt gyerekmegörzésen egyedül(!), majd beugrottunk tejért az Aldiba (legjobb, s legjobb árú 3.5 tej van náluk, annál csak a házi tej finomabb), DVD-ért a MediaMarktba, s hazajöttünk. Közös ebéd, s délutáni alvás (mindenki) következett. Ez nagyon jó volt. Reggel is, s délutáni alvásból is Bori keltegetett azzal, hogy felmászott az ágyba, s adott puszit.
Délután pedig betettünk egy új polcot Bori szobájába. Így egy kicsit csökkent az esélye annak, hogyha éjszaka valmiért be kell menni Hozzá (általában inni kér, de ez az idő hűvösebbre fordulásával egyre ritkább), akkor nyakunkat törjük egy-két játékban, melyeknek még nincs helye.
Egy ilyen nap után sokkal jobb megkezdeni egy munkahetet. Délutáni alvást lehet, hogy magam esetében is rendszeresítem a jövőben.
29 évesen még nem is írtam a blogba bejegyzést, s emiatt le kell szögeznem, hogy semmi összefüggés a két esemény között. Hasonlóan nincs sszefüggés, hogy az azóta érkezett rengeteg kommentre se reagáltam még. Elnézéseteket kérem! Rengeteg dolgon agyalok, sok mindent csinálok, s eközben legföbb célom ezek számának limitálása.
A sok projekt közül egy-kettő megtartása, s az így felszabaduló szabadidőt pedig a családomra akarom fordítani. És ekkor csurran-cseppenne bőven idő, hogy gondolataimat itt a blogon is megosszam Veletek.
Jelenleg aktív projektek:
Amiről írni szeretnék (majd):
Röviden, tételesen ennyi. Szerettem volna moziünnepre menni, de ez kimarad, a funkdoobiest koncertet viszont jövő héten nem hagyom ki.
Egy év múlva 30. És ez a bejegyzés most nem azért született, hogy végre moderálhassak sok „Boldog születésnapot!” kommentet, hanem mert van egy pár gondolat, amit meg akarok osztani a nagy világgal. Születésnap. Pont ugyanolyan nap, mint a többi. Most már. Nem az volt 29 éve, amikor édesanyám, s édesapám megölelték egymást, s boldogan összemosolyogtak. Balázs. Megszületett.
Lassan két éve, hogy Bori megszületett, azóta másképp tekintek a születésnapokra. A saját születésnapom sokkal kevésbé fontos, mint gyermekemé. Fura. És mostanra értettem ezt meg.
Jópofa volt ma első órán, amikor álmosan beérkeztem felállt két diákom, s kaptam egy doboz rafaellot, s egy gyerekpezsgőt. Köszönöm.
„It just works!” – egy frászt! Amióta felment az iTunes 8, azóta nekem az airport express-hez való csatlakozás -1500 unknown errort ad:

Apple hardware, apple sw, ennyit a tökéletességről, működésről, egyebekről.
Kisebb utánajárás, fórumozás, végül megoldotta a problémát, node kérem szépen, ezt miért az átlag usernek kell magának otthon megoldani?! Más kérdés, hogy a megoldás is inkább csak amolyan félmegoldás:
System Preferences -> security -> Firewall -> Set access for specific services and applications
itt engedjük meg az iTunesnak, hogy fogadjon minden bejövő forgalmat:

Jól van ez így kedves Mr. Jobs?
Fekszem a matracon, Bori rohangál. Telefon elő, rögzít, feltölt, íme:
A minőségért elnézést, de a hangulat azt hiszem átjön. 🙂
A cimbeli egészen fura szó az „Apa meséld el nekem a Piroskát!” mondat megfelelője Bori szájából. Általában elhangzik esténként altatáskor. Néha már én is unom a történet elmesélését, ami egyébként egy brutális krimi. Vagy nem is tudom hova soroljam be.
Piroska az ártatlan szereplő elindul elvinni a nagymamának a kosárban található finomságokat. A farkas jól kitervelt gyilkosságot hajt végre, amikor Piroskát elküldi virágot szedni, s először a nagymamával, majd pedig Piroskával végez (felfalja őket). Ezután jön a vadász, aki először felvágja a farkas hasát (már ez se éppen barátságos cselekedet), majd pedig köveket tesznek a hasába, hogy amikor kimegy inni a kúthoz, beleessen (ezt már nem szoktam elmesélni).
Brutális történet. A múltkor a Hófehérkébe kezdtem bele, de az se jobb. Hihetetlen!
Joe McNally azon fotósok egyike, aki elég sok mindent letett már az asztalra. Az Authors@Google sorozat keretében kb. egy éve mesélt kedélyes hangulatban több, mint 1 órát a kezdetekről, meg a fényképezésről. Az előadása közben rengeteg képet mutat, s mindegyiknek elmeséli a történetét is.
Már régóta tervezem ezen bejegyzés megírását, illetve első bejegyzésem megírását az itouch.hu oldalra. Általában, amint valamire frissítés jelenik meg, én egyből frissítek. Ez azért érdekes itt, mert a 2.0-ás firmware-re való frissítés nekem sokáig váratott magára. Aztán egyszercsak megtört a jég, s frissítettem.
Egy ideig minden szépen, s jól haladt, de aztán jöttek a problémák. Az App Store-ból letöltött programok nem indultak el. Vagyis indulás után fehér képernyő, s vissza az indítóképre. Hmmm. Nem jó. Újra telepítés, formázás, stb., s újra működnek. Illetve máködtek egészen máig. Ma újra megbolondult mindegyik programom. Nem jó ez így.
A 2.0-hoz igen, sok nagyon jó app van. Tudom, hogy széthackolhatnám a 2.0-át is, de nem akartam eddig, mert a free programokkal tulajdonképpen jól elvagyok. Illetve ellennék, ha nem kellene havonta újratelepíteni mindent.
Ilyen az 1.1.4. esetén nem volt, de még az 1.1.1. használatakor sem. Ráadásul ott kikapcsolható volt az automatikus kiegészítés, ami néha az örületbe tud kergetni. És akkor most jön a dilemma:
Előre, vagy hátra? 2.x + hack (hátha úgy nem lesz ilyen problémám), vagy 1.1.4, s ott biztos nem lesz.
A cikk megjelent az itouch.hu oldalon is.