Az előzőekben a hálózat fontosságáról írtam, mert enélkül sajnos nem lesz karantén oktatás. Nem fogunk tudni eredményesen távolról tanulni, beszélgetésekben részt venni, stb. További infó a bejegyzésben.
Órarend
Ha kikerül az oktatás a tanteremből, akkor változnia kell az órarendnek is. Ha a körülmények alakulnak, idomulni kell hozzá. Nem lehet ugyanazt végigtolni online, ami offline működött. Új szabályok, új rendszer szükséges a tantermen kívüli környezetben. “Szerencsére” az elmúlt időszak megtanított mindenkit arra, hogy ilyen helyzet bármikor előállhat és a legtöbb iskola valamennyire fel volt már készülve a mostani bezárásra, távolléti oktatásra.
Ezzel együtt talán a legfontosabb kérdés, az új órarend kialakítása. Egy ideális helyzetben az új órarendben arra is oda lehet figyelni, hogy testvéreknek ne egy időben legyen olyan órája. Korosztályfüggően lehet hangolni, milyen hosszúságú online órákat lehet egy napba belepréselni. Nem köt a csengetési rend, így sok esetben nagyobb szabadságot kapunk.
Ezzel együtt, ha valaki csinált már órarendet, tudja, hogy egy nagyobb iskola esetén ez óriási feladat. Ezzel együtt ez a karaténoktatás eredményességének egyik alapfeltétele.
Számonkérés
Megszámlálhatatlan alkalommal mondtam már el, hogy a számonkérés egy online környezetben nem működik ugyanúgy, mint tantermi környezetben. Újra kell tanulni a számonkérést. Túl kell lépni a dolgozatiratás, puskázás vonalon. Mert nem erről szól a dolog.
Ha akarnak, puskázni fognak. Nincs megoldás ennek a kiszűrésére. Ha macska-egér harcot szeretnénk velük vívni, a tanár marad alul. A diák kreatív lesz, ügyes lesz, fog találni valami olyan technikai megoldást, trükköt amivel túl tud járni a tanár eszén. Ha ezt forszírozzuk.
Projektalapú oktatás, flipped classroom, … dobálhatnék még hasonló kifejezéseket. De nincs itt sem egy és tökéletes megoldás. Újra kell gondolni azokat, s adaptálni a megváltozott környezetre, saját osztályunkra.
Gondoljuk újra az egészet! Motiváljunk, kérdezzünk, piszkáljuk fel a diákok érdeklődését! És nézzük meg hogy tudjuk mérni a tudásukat. Mit tanultak, mennyit foglalkoztak vele, mit tudnak? Ezt próbáljuk mérni normál esetben a dolgozatokkal és felelésekkel is, csak elhomályosítja elménket sokszor az 1-5ig való osztályozás. (majd egyszer megemlékezem erről is külön…)
Sokat segít egy tantermen kívüli környezetben a célok lefektetése. Mit szeretnénk elérni? Mi kell egy ötös tudáshoz? Ha ezt mindenki tudja, akkor nem nekünk kell mérni a diák tudását, ő maga is tisztában lesz, mi az, amit tud, meddig jutott el. Meg kell tanítani őket, hogy merjenek kérdezni, s akarjanak többet tudni. Ha ez sikerült, akkor elértük a célunkat.
Akik tanteremből lépnek át a tantermen kívüli világba, nekik szerencsés helyzetük van, mert ismerik a diákjaikat. Akik kezdetektől csak monogramoknak beszélnek online, sokszor jóval nehezebb helyzetből indulnak.
Tanuljuk ezt az új helyzetet. Még. Bízzunk abban, hogy nem ez lesz az új normális…