Tegnap posztoltam egy képet az instagramon.
És erre a Twitteren érkezett egy kérés, hogy írjak róla blog posztot. Ha pedig szépen kérnek, akkor nem illik ezelől megfutamodni.
A kite, sárkányeregetés valamikor akkor jelentkezett nálam először, amikor még általános iskolás koromban Hollandiában jártunk egy nyári vakáció során. Skoda vagy még Dacia volt, amibe anno a kilométereket toltuk, de ez kicsit elvisz a fősodortól. A lényeg, hogy ott láttam először 2 zsinóros irányítható sárkányokat. Kellett is rögtön egy.
Időugrás. Gimnázium, Németország. Partnerkapcsolat, elmentünk sárkányeregetni. Semmi extra, kicsit beleégett még a dolog a tudatalattimba, de nem lett folytatása.
3 évvel ezelőtt. Olaszország. Családi nyaralás. Előkerül egy Decathlon Orao kis paplan sárkány. És a gyerekek egymás agyára mennek, ki mikor reptethet. Elszaladtunk a helyi Decathlonba és lett mindenkinek saját. Itt indultam el végleg a lejtőn. 🙂
Jófogás, Facebook Marketplace, eBay, … , a windsurf felszerelés lassan átalakul és lesz belőle kite felszerelés. Oktatás. Pár alkalom a Balatonon és már kezd összeállni a deszka, ernyő egyszerre történő kezelése. Saját felszerelés is kezd teljes lenni.
Eltelik pár év, kezdeti lelkesedésből lesz egy kiteboard.hu is. De a lényeg, hogy elkapott a dolog teljesen. Messze vagyok attól, hogy azt mondjam kitesurfös lennék, de minden vizen töltött percét szeretem. A mai napig örömmel engedek csak fel a levegőbe egy kite-ot. Legyen az csak egy kis gyakorló ernyő vagy egy 15 négyzetméteres nagy ernyő (mint a képen).
A kitesurf az a sport, ami eddigi általam űzött sportok közül a legösszetettebb. Egyszerre figyelsz az ernyőre, szélre, vízre, deszka kezelésre. Ráadásul nem elég csak egy irányba stabilan közelekedni, a másik irányt is meg kell tanulni. Nálam ez egyelőre a legnagyobb kihívás. Tizen… már huszonsok év snowboard után is kihívás a jobb előre (goofy) irány. Főleg hullámokkal és egyebekkel fűszerezve a dolgot.
A kitesurf kapcsán nagyon sok tévhit kering a világban. Az egyik, hogy ez valami borzalmasan veszélyes sport. Az. De melyik nem? Azonban lehet ésszel csinálni és akkor a rengeteg veszélyfaktort könnyen le lehet benne építeni. A mai kite-ok rendelkeznek olyan vészkioldó megoldásokkal, amiknek az a lényege, hogy ne legyen baj. A legnagyobb baj, ami történhet, az az legyen, hogy esetleg elveszít az ember egy ernyőt, de a testiépségben nem esik kár.
A másik „tévhit”, amit sokszor kívülről nézve nem lát az ember, hogy a kite főleg lábmunka. Persze később, amikor már esetleg unhooked trükköket csinál az ember, ott már nem a lábunk fog dolgozni, de oda nem is tudom, hogy valaha el fogok-e jutni. 🙂 Az ernyőt a trapéz tartja, mi pedig lábbal dolgozunk. A kezeink igazából csak az irányításért felelősek. Ebből is adódik a legtöbb kezdő baleset is, hogy az emberek „túlkormányoznak”, feleslegesen rángatják a bart, így aztán vicces, vagy akár veszélyes helyzetek is adódhatnak.
A Balaton kiváló kite spot. Az újabb kite ernyők már szinte minimális szélben képesek repülni, de azért érdemes tudni, hogy a nyári időszak nem az erősebb szelekről híres itthon. Ha meg akarsz tanulni kite-ozni, akkor Rhodos, Kanári és egyéb állandó szeles helyeket szoktak javasolni. Nekem az elmúlt 2 évben alig jön össze 3 hét a vizen. Mert nem fúj a szél vagy túl erős vagy épp a szél fúj, csak én nem vagyok ott. 🙂 Itthon az ember nézi a szél előrejelzést (beállítja az appokban a figyelmeztetést), s ha épp hétvége, szünet van és a szél is fúj, akkor már szalad is a felszerelést összedobni, hogy mihamarabb vizen lehessen, amíg tart a jó idő.
Tegnap is egy ilyen napnak indult. Kis szél, kimentem. Majd kétszer ki is jöttem a vízből. Már pakolni is kezdtem, amikor egyszercsak elkezdett fújni a szél. Az előrejelzések semmi hasonlót nem jeleztek. Gyengülő szél volt a legtöbb modellben előre jelezve. Azonban a szél úgy tűnik nem akart szót fogadni és kitartóan erősödött. Így harmadszorra is visszamentem a vízre, hátha. Közben Csokonai a Reményhez című versét szavaltam magamban.
És egy egészen kiváló két órát töltöttem ezután a vizen. A kitesurf számomra az a tevékenység, amikor teljesen kikapcsolok, ki is kell kapcsolni. Nincs közösségi média, hírek, e-mail, telefonok. Ezért nincs is sok kép arról, hogy kite-ozom. Arról van, hogy Misit tanítgatom. Az elején még jobban elfáradtam fejben, mint magában a fizikai munkában. Rengeteg dolgot kell összekötni, hogy az a látványos siklás a vizen összejöjjön. De minden megtett centiméter egy adrenalinfröccs.
Ha tehetitek, érdemes kipróbálni ezt a sportot. Aztán ne engem hibáztassatok, ha rácsavarodtok a dologra. A fenti képen én vagyok homályosan a távolban látható, életem első foil próbálkozása közben. 12 négyzetméteres Kitech (Károly Attila készíti ezeket a kiváló kite-okat) FRS ernyővel.