Karácsony első napján reggel borzasztó fülfájásra ébredtem, ezt megosztottam twitteren, s onnan átküldtem Facebookra is (minden célzás nélkül, pusztán remélve, ha megosztom, talán kevésbé fog fájni). 3 perc múlva jött a válasz, hogy elugorhatok egyik kedves volt diákom édesapjához, aki meg tudja nézni mi a baj. Itt a Facebook csevegés:

Lehet szidni a közösségi oldalakat, lehet sokminden rosszat elmondani róluk, de ilyen gyorsan karácsony első napján nem találtam volna fülorvost, aki még fogad is. Persze kell ehhez 7 évnyi tanítás, ennyiszer sok volt diák. :) Köszönöm mégegyszer Bandinak a gyors segítséget.
Csendben felteszem közben a kérdést, hogy a három ember, akinek tetszett, hogy fáj a fülem, azoknak mi tetszik benne. :) Ha mindegyik jelenlegi diákom lenne a reménnyel, hogy 3-án nem megyek tanítani, azt még csak-csak megértem, bár nem örülök neki… Mindenesetre remélem más nem tapasztalja meg ezt a remek élményt.

Most szorgosan csepegtetek a fülembe, pihenek, s reménykedem, hogy hamarosan a jobb fülem is visszanyeri eredeti funkcionalitását.

Published by kobak

Koren Balázs, apa, tanár, geek. Ebben a sorrendben. Többnyire. A blogon többnyire ezekről a kalandjairól ír. Apaként, tanárként hogy lehet zöld ágra vergődni az oktatásban a digitális eszközökkel. Máskor pedig utazásról, sportokról, vagy egyéb őrült hobbijáról írogat.