közösségi média gyógyító hatása

Karácsony első napján reggel borzasztó fülfájásra ébredtem, ezt megosztottam twitteren, s onnan átküldtem Facebookra is (minden célzás nélkül, pusztán remélve, ha megosztom, talán kevésbé fog fájni). 3 perc múlva jött a válasz, hogy elugorhatok egyik kedves volt diákom édesapjához, aki meg tudja nézni mi a baj. Itt a Facebook csevegés:

Lehet szidni a közösségi oldalakat, lehet sokminden rosszat elmondani róluk, de ilyen gyorsan karácsony első napján nem találtam volna fülorvost, aki még fogad is. Persze kell ehhez 7 évnyi tanítás, ennyiszer sok volt diák. 🙂 Köszönöm mégegyszer Bandinak a gyors segítséget.
Csendben felteszem közben a kérdést, hogy a három ember, akinek tetszett, hogy fáj a fülem, azoknak mi tetszik benne. 🙂 Ha mindegyik jelenlegi diákom lenne a reménnyel, hogy 3-án nem megyek tanítani, azt még csak-csak megértem, bár nem örülök neki… Mindenesetre remélem más nem tapasztalja meg ezt a remek élményt.

Most szorgosan csepegtetek a fülembe, pihenek, s reménykedem, hogy hamarosan a jobb fülem is visszanyeri eredeti funkcionalitását.

By kobak

apa, tanár, geek

2 comments

  1. Kicsi a világ 🙂 Kiderült, hogy a Csikós Eszti néven kommentelő ismerősöd a barátnőm húga 😀

    (Csak kéne valamikor koccintani még ebben az évben, nemde?:) )

    1. Eszti egy kedves volt tanítvány! 😀 Koccintani szerintem csak jövőre fogunk, de korlátozzuk januárra! 😉

Comments are closed.