Tegnapelőtt vettem egy 250-es vinyót a macbookba, mert a benne levő 80-ason nem fértek már el a zenék a fotókkal együtt. Az iTunes library egy külső 40gb-s vinyón pihent, de így máshol dolgozva a zenék nehézkesen voltak elérhetőek. Zene nélkül pedig az élet szomorú, egyhangú és szürke.
A vinyó upgrade menete elég egyszerű. Akksi fedő kinyit, Backup, backup, backup, akksi fedő kinyit, három kis csavar kiszed, vinyó kihúz, kicserél, új berak, s boot. Ennyi.
Gondoltam teszek egy próbát a Time Machine jósággal, amit annyira reklámoz úgyis az apple. Először kipdóbáltam, hogy alt billentyű lenyomása után az eredeti immáron külső vinyóról elindítom a rendszert, hogy gond esetén meglegyen a működő kiindulási alap. Eztán lejó install, vár, vacsorázik, vár, s a kérdésre, hogy honnan húzza be az adataimat a time machine backupot választottam. Működött. Működik.
Most van sok hely, friss install, 1 napos késésben levő levelezés, meg feedek (az óránként futó tm valahogy mégse futott a telepítés előtti pár órában). Az eredeti vinyó biztonságban elrakva vész esetén backupnak. A backup vinyó pedig beállt backupolni az új rendszert.
A leónak nálam egy nagyon idegesítő baja van, ez pedig a Spotlight mdlogger, vagy hogyhívják daemonja, ami szanaszét hajtja a laptopot tök feleslegesen. A spaces elfelejt néha egy-két ablakot, meg egyéb apróságok talán nem zavarnak ennyire. További leo pro-kontra a plastikon.
Az persze csak egy mellékes kérdés, hogy miért akkor csinálok ilyeneket, amikor a 24 órás napból 25-re való munkám lenne…