Ma dupla órám volt az egyik osztállyal (előre bocsátom, hogy egy nem túl jó osztályról van szó). Tegnap fejben nem nagyon voltak jelen az órán. Ez persze egyébként se jellemző rájuk, de a tegnapi talán az átlagnál is rosszabb volt. OK, ma akkor dolgozat a tegnapi óra feladataiból (előre szóltam). 10 feladat, abból 5-öt megcsináltunk órán, 5 pedig házi feladat.
A mai dupla óra első felében megcsináltuk a hatodik feladatot, meg a 8-ast. A többi nem kell. 5 perc szünet. Ennél a dolgozatnál mindenki használhatta a könyvet, meg a számológépét, illetve egy a5-ös lapra leírhatta, amit akart.
A feladatok ilyenek voltak, vagy egyszerűbbek:
Adott egy egyenlő szárú háromszög, határozza meg az oldalait, meg a köré írt kör sugarát, ha az alap 8 cm, az alapon fekvő szögek 75 fokosak.
Bonyolult, mi?! Többen is képesek voltak így is egyest írni.
Ennél tisztább, egyszerűbb 5-ös szerzési lehetőséget nem tudok biztosítani…persze, ha nincs rá igény, akkor minek próbálkozok…
Ti mit csinálnátok egy ennyire alulmotivált osztállyal? A tudás megszerzésének, feladat megoldásának öröme teljesen ismeretlen számukra (tisztelet a 3 kivételnek). A jegyek szintén semmi motiváló erővel nem rendelkeznek…
Ettől függetlenül azért kedvelem őket. Egytől egyig csibészek, de nem értik, hogy nekik lenne jó, ha tanulnának, nem nekem. Azt se fogják, hogy nekem valószínűleg mindenképpen be kell jönnöm augusztusban, de nekik nem feltétlenül kellene…
Comments
2 responses to “motiváció”
Non scholae sed vitae discimus….nem az iskoláért az életért tanulunk(de bölcs vagyok!:) )…amíg ezt nem fogják föl addig te szerintem papolhatsz….vagy maguktól rájönnek vagy nem…ez az én véleményem, úgy tünik de mindent megpróbáltál…
megprobaltam szerintem is mindent, de ugy tunik az keves…