Most, hogy belőttem a feedburner feed plugint az addigi 2 feed olvasó helyett 29 jelent meg a statisztikában. Hűha! Gyors klikk a statgépre, 100 letöltés. Hűha!
A kezdet kezdetén emlékszem, naponta figyeltem hány letöltés van. Ha a szám eggyel nagyobb volt, mint előző nap, már boldogság töltött el. Most sincs ez másképpen. Azonban a sok olvasó nagyobb felelőséggel jár.
Anno személyesen ismertem. Nagy lépés volt, amikor megjelent az első olyan ember, akit azelőtt soha nem láttam. Ma már több olyan ember olvassa a blogot, aki mellett simán elmennék az utcán, s nem is tudná egyikünk se, hogy naponta olvassunk egymás életéről, munkájáról, egyebekről. 🙂
Az is valószínűleg az ismertség(?) velejárója, hogy jönnek a spamek. Már említettem, hogy napi 100 spam komment érkezik mostanában. Az akismet szépen likvidálja őket – közben titkon remélem, hogy nem irt ki hasznos kommenteket is. Ha így volna sikítsatok!
Nem azért írtam ezt a bejegyzést, hogy lássa bárki is, hogy milyen frankó blogot írok, s megveregessétek a vállamat (bár minden vállveregetés jól esik). Nem. Arról akartam írni, hogy a sok olvasó nem csak büszkeséggel tölt el, hanem egy kicsit meg is ijeszt.
A blogolás bizony felelősséggel jár… meg sok örömmel, új emberekkel, új ismeretekkel…
Eszembe jut, hogy még nem írtam meg a megoldást a távolságok, s van még pár megválaszolatlan komment is. A flash mobról meg teljesen elfelejtkeztem. Másnap mesélte egyik tanítványom, hogy látta a tv-ben, s tök jó volt. Tanár úr is kinn volt? Nem. Tanárúr elfelejtette… Más kérdés, hogy nem is ért volna rá ott lenni, de azért ciki, hogy nem emlékeztem rá.
Nem lehet ezt a dolgot félvállról venni.
