Ákoséktól nem messze van egy mini vadaspark. Itt sok időt eltöltöttünk kecskék simogatásával, etetésével, vagy éppen a kecskék elől való meneküléssel. Bori első találkozását a kecskékkel Ákos videón is megörökítette:
A zenei aláfestést a Sublime zenekarnak köszönjük.
Itt ülök Ákosék nappalijában, s lógok az internetjükön. Zsófi és Bori sétálnak, Eva dolgozik, Ákos lassan hazafele tart a munkából. Nonem azért írom ezt, mert egy hétig így teltek a napjaink, hanem, hogy érzékeltessem, miért jut most időm megosztani Veletek az elmúlt pár nap eseményét, még mielőtt ténylegesen hazaértünk volna.
Valamikor 23-án délelőtt indultunk ki Nürnbergbe, ahol a budavári evangélikus gyülekezet és a nürnbergi St. Sebald gyülekezet testvérkapcsolatának 25 éves évfordulóját ünnepeltük. A dologba úgy kerülök bele, hogy kb 5 éven át én voltam ennek az egyik intézője. Nagyon szerettem csinálni, s így meghívtak az eseményre. Mi pedig kihasználva, hogy Eva és Ákos is átjöttek Nürnbergbe a hétvégére kimentünk családostól, s Náluk laktunk.
Október 24-én volt Bori lányunk 2 éves, volt kis torta, ünneplés, sok ajándék, nagy öröm.
A sok megemlékezés között volt alkalom egy igazán érdekes dologban is részt venni, ez pedig a St. Sebald templom északi tornyának az állványzatának megmászása volt. Ha csak megmászás lett volna, akkor nem lett volna talán annyira parás, de egy lifttel mentünk fel, amin félúttól kezdve kikapcsoltam a kamerát, s leguggolva kapaszkodtam három kézzel. Összeszorított foggal azonban kibírtam, hogy ne szóljak, hogy álljunk meg. Igen, tériszonyom van. Azonban az a véleményem, hogy ezt trenírozni kell, s akkor elmúlik. Az orvosok nem tudom, hogy egyetértenek-e ezzel, nem is érdekel, működik. 5 perc múlva már kapaszkodás nélkül mászkáltam az állványzaton. Aki járt már Nürnbergben az tudja, hogy a Sebald északi tornya valahogy mindig benne van a képben, ha az ember a várat akarja fotózni. Nos, az északi toronyból viszont nincs. 🙂
További képek a flickr setben. Sajnos az igazán jó képek Zsuzsi gépében vannak, azt viszont valaki elemelte…
Vasárnap aztán átjöttünk a kedvenc söröm hazájába, Erdingbe, Eva és Ákos új otthonába. Képek, videók, beszámolók innen is hamarosan. Holnap reggel pedig újra útnak indulunk. Immáron hazafelé.
Szombaton tíz év és pár hónapos osztálytalálkozonk volt. Tegnap este voltunk egy felejthetetlen borvacsorán (erről még tervezek részletesebben megemlékezni), ma pedig sajnos egy szeretett embertől búcsúztunk el örökre a győri temetőben.
Holnap délután még teremfestés, tanítás, szálak elvarrása, aztán irány a messzi Németország, hogy Ákos és Eva vendégszeretetét élvezhessük pár napig.
Bori betegsége a vége felé közelít, a kedve újra jó, s ez a legfontosabb. Sokat beszél, ma pl. kiosztott, hogy “Mi van te káposztafej?”.
A szünet alatt a sok tennivaló közül is szeretnék húzni párat, illetve írni végre egy-két nemcsak énblog jellegű bejegyzést. Sorozat megtekintésben is el vagyok maradva, így azon a fronton is be kell hoznom a lemaradást.
A sok tennivaló ellenére azonban pihenés lesz a fő cél. Alvás.
Sírás, düh, kétségbeesés, s fáradtság vegyül a tehetetlenséggel. Azt hiszem megörülök, s minden tiszteletem eközben Zsófié, aki még mindig talpon. Bori 0-24 nyüszög (vonyítva beszél, jajjgat). Fáj a pocija, lázas, tudom. Ennek ellenére azt hiszem megőrülök. Bevonlutam a szobába, feltekertem a zenét, de mégis azonnal halkítom, hátha szükség van rám. Próbálok nem odakoncentrálni, s mégis odafigyelek.
Egy ilyen délután végén, este lefekvéskor Bori rám mosolyog, s minden mi előtte volt a múlt, s előttem a mosoly. Szeretem. Nagyon.
Bori lassan két éves lesz, de még előtte bezsebeltük az első igazán komoly betegséget. A napok kicsit összefolynak, mivel nap-nap között nem sokat aludtunk, illetve csentünk, amikor lehetett a napközbenekbe is egy kis alvást. Ne rohanjunk azonban nagyon előre (igérem nem megyek bele részletekbe)!
Valamikor szerda este kezdődhetett a dolog, de csütörtöktől kezdett a dolog komolyodni.
csütörtök
Valamikor koradélután csörög a telefonom, hogy menjek segíteni, mert Bori nagyon lázas. Vicces adalék, hogy ez pont aznap volt, amikor az immáron ingyenes pneumo oltást kapta volna Bori (igen, beadjuk, mert felhívott a háziorvosunk, aki javasolta, hogy így járjunk el). Az oltásnak egyetlen ellenjavallata van, ha a gyermek lázas. No, jót nevettünk, milyen kreatív a lányunk, s hazamentünk. Estére kiderült, hogy a láz nem csak az oltás ellen kitervelt sikeres akció volt.
péntek
Bori továbbra sincs jól, s reggelre több pelenka, teljes ágynemű és öltözet cserén vannak már túl, telefonom csörög, s megyek haza a mindenütt mosott babaruha szárad állapotra. Bori nem túl boldog, de hősiesen tűri a dolgot.
szombat
Délelőtt egyedül otthon Borival, aki már szinte nem mozog, csak az ölemben hajlandó lenni, s nem eszik. Délbe Zsófi haza, s közösen aggódunk immáron, hogy most hogyan lesz tovább. Kórház, vagy sem?
vasárnap
Nagy javulást még ekkor sem könyvelhetünk el, azonban este már mosolygott kétszer is Bori, ami szombaton nem fordult elő, normál állapotban viszont rendszeres. Sőt este már ment is saját lábon vagy 5 métert.
hétfő
Reggelre újabb generálcsere, este két-három peluscsere, napközben rossz kedv, de estére nagy áttörés. Bori evett, enni akart. Azt hiszem a gyógyulás útjára léptünk…
Ma olyan igazi vasárnap volt. Sok ideje újra (sajnos eddig mindig volt valami munka, vendégség, vásárlás, rohanás, stb.). Délelőtt elmentünk templomba, Bori ott maradt gyerekmegörzésen egyedül(!), majd beugrottunk tejért az Aldiba (legjobb, s legjobb árú 3.5 tej van náluk, annál csak a házi tej finomabb), DVD-ért a MediaMarktba, s hazajöttünk. Közös ebéd, s délutáni alvás (mindenki) következett. Ez nagyon jó volt. Reggel is, s délutáni alvásból is Bori keltegetett azzal, hogy felmászott az ágyba, s adott puszit.
Délután pedig betettünk egy új polcot Bori szobájába. Így egy kicsit csökkent az esélye annak, hogyha éjszaka valmiért be kell menni Hozzá (általában inni kér, de ez az idő hűvösebbre fordulásával egyre ritkább), akkor nyakunkat törjük egy-két játékban, melyeknek még nincs helye.
Egy ilyen nap után sokkal jobb megkezdeni egy munkahetet. Délutáni alvást lehet, hogy magam esetében is rendszeresítem a jövőben.
Fekszem a matracon, Bori rohangál. Telefon elő, rögzít, feltölt, íme:
A minőségért elnézést, de a hangulat azt hiszem átjön. 🙂
A cimbeli egészen fura szó az “Apa meséld el nekem a Piroskát!” mondat megfelelője Bori szájából. Általában elhangzik esténként altatáskor. Néha már én is unom a történet elmesélését, ami egyébként egy brutális krimi. Vagy nem is tudom hova soroljam be.
Piroska az ártatlan szereplő elindul elvinni a nagymamának a kosárban található finomságokat. A farkas jól kitervelt gyilkosságot hajt végre, amikor Piroskát elküldi virágot szedni, s először a nagymamával, majd pedig Piroskával végez (felfalja őket). Ezután jön a vadász, aki először felvágja a farkas hasát (már ez se éppen barátságos cselekedet), majd pedig köveket tesznek a hasába, hogy amikor kimegy inni a kúthoz, beleessen (ezt már nem szoktam elmesélni).
Brutális történet. A múltkor a Hófehérkébe kezdtem bele, de az se jobb. Hihetetlen!
Éjfél van. Dög meleg. Bori épp most ébredt fel, s ordította torka szakadtából, hogy ‘inni’! Vittem Neki inni. Full leizzadva keltem egyébként. Ittam én is. Aztán rájöttem, hogy ha már kaptam Zsótól finom Kinder csokit (kedvencem), akkor eszem azt is hozzá. Nem volt jó döntés. Ebben a melegben, ráadásul éjjel nem jó csokit enni.
Most mindjárt kimegyek az erkélyre, s kiszellőztetem a fejemet. Ősz van, ideje lenne, hogy hidegebb legyen.
Miközben a hidegebb időre várok, azon gondolkodom, hogy mit tegyek fotózás terén való ismereteim elmélyítése érdekében. Zsuzsi, hugom amióta “megörökölte” a D70s-t fotós iskolán gondolkodik. Megfertőzött, én is nézelődök azóta. A nézegetésnek azonban a héten vége kell, hogy szakadjon, mert a tanfolyamok elindulnak a jövő, vagy az azutáni héten.
A kérdés lényege az, hogy mivel ad többet egy tanfolyam, mint a saját próbálkozás, könyvek, s netes fórumok, továbbképző oldalak. Megéri-e sok pénzt kiadni rá? Ha igen, melyiket ajánljátok Ti? Annyi tanfolyam, s annyi név van, hogy nagyon nehéz lenne dönteni köztük. Mivel nem érzem magam teljesen kezdőnek, emiatt nem is akarok olyan kurzust elvégezni.
Segítségképpen leírom ide, hogy mi érdekel: ember, portré, riport, sport, esetleg épület. Makró hidegen hagy, s a természet, s tájképfotózás mérsékelten érdekel.