Üdvözlet Mindenkinek, aki anno már tiszteletét tette a Mandroidon, itt az ideje egy picit leporolni ezt a remek kis weboldalt. A Mandroid anno a usesthis weboldal mintájára indult. Aztán Wyctimnek köszönhetően kicsit megszépült.
Megkerestem sok embert az oldal indulása után (2010. május), felkerültek, de sokminden megváltozott azóta. Így itt az ideje, hogy újrakezdjem, illetve új embereket is bevonjak a mókába. A régiek számítsanak arra, hogy újra felteszem a négy nehéz kérdést, s új embereket is lehet ajánlani. Játszunk, ismerjük meg ki milyen körülmények között teszi érdekesebbé, otthonosabbá a világhálót!
Szándékos a kicsit bulváros címadás. Az ötletadó, a ma délutáni beszélgetésem egyik diákommalez a bejegyzés éppen emiatt nem a harmincas jól kereső üzletembereknek szól.. Az Apple marketinggyára kiváló, s a termékei gyönyörűek. Effelől semmi kétség. A kérdés viszont az, hogy egy 16 éves diáknak szüksége van-e egy közel kétszázezer Forintos telefonra.
Sokan háboroghatnak, hogy mit pattogok, ezt a bejegyzést is egy Macbookról írom, nekem is van iKütyüm, s nem mellesleg alapítója vagyok az örök megújulásra kárhoztatott iTouch.hu-nak.
Akkor miért a fenti cím? Azért mert tanárként rengetegszer szembesülök a kérdéssel, hogy milyen telefont vegyek, iPhone 4, vagy 4s legyen-e a kiválasztott. És amikor visszakérdezek, hogy mire használná a kedves tizenéves az újdonsült eszközt, akkor a játék, s zenehallgatás általában a válasz. Esetleg internetezésre.
Mielőtt bárki nekem esne (egyébként nyugodtan, arra vannak a kommentek), álljunk meg egy kicsit, s gondolkodjunk, s izlelgessük a telefon árát. 189 ezer Forinttól. Ez egy átlag tanár kéthavi fizetése. És nem az irigység beszél belőlem, de elgondolkozom mindig egy picit azon, hogy kell-e ilyen drága eszköz egy tizenévesnekVolt egy régebbi bejegyzésemhez egy kedves megjegyzése anno valakinek, hogy irigy vagyok, mert tanár vagyok. Ezért tartottam fontosnak megjegyezni a dolgot. 🙂.
Tehát miért sokallok ennyi pénzt egy telefonra áldozni? Mert van alternatíva fele ennyiért. És nem arról beszélek, hogy most akkor mindenki legyen Androidos, mert az Android a legzöldebb robot! Vegyél 3GS-t, esetleg egy most levedlett használt 4-et, vagy egy iPod touch-t. Vagy vegyél fele ennyiért egy jó minőségű androidos telefont. A maradék pénzből meg menjetek el a pároddal nyaralni, s még egy kis roamingolás is belefér.
Ami miatt mégis az Android irányába terelném kedves okostelefon vásárlás előtt álló barátunkat, az a választék. Az Apple jelenleg háromféle telefont kínál, amiből a 4 és a 4S szinte egyforma. És az érkező iPhone 5 is valószínűleg ugyanezt a vonalat fogja továbbvinni. Ha azonban ez esetleg már nem tetszik, vagy rájössz, hogy most épp pl. a legújabb beats füleseket irigyled a szomszéd padban ülő cimborától, akkor már nehéz váltani. Ha valaki elkezdett egy rendszert használni, az alkalmazások, amiket megvásárolt már oda kötik. Mert arra már általában nem marad pénz, hogy az AppStore-ban megvásárolt alkalmazásokat újra megvedd a Marketen, vagy egyéb szoftverboltban.
Egy telefon melletti döntés ma már messze túlmutat a készüléken. Ma már a készülékeddel együtt elkötelezed magad egy operációs rendszer, s egy szoftverbolt mellett is. Ha pedig valamelyik mobilszolgáltató elképesztő akciójában veszed meg a telefont, akkor még irányukba is elkötelezed magadat. Miért ne vegyél akkor iPhone 4(S)-t? Hiszen végre van már teljes AppStore, lehet végre zenéket is venni, a tökéletes boltról beszélünk. Miért akarnálak lebeszélni róla?!
Nem akarlak. Azt szeretném, hogy gondold végig, mielőtt egy böröndnyi pénzt kiadnál, s elköteleznéd magad. Olvasd el pl. ezt a rövid bejegyzést. Ne azért vegyél drága telefont, mert a szomszédnak van. Persze, ha végig gondoltad mindezt, úgy döntesz, vedd meg, légy vele boldog, s ne nézz hátra! Vagy vegyél egy iToucht, Androidos telefont, próbáld ki mit tud egy ilyen eszköz, szükséged van-e egy ilyenre.
A Telenor sokadjára rendezi meg Android Workshopját, ami eddig minden alkalommal valami téma köré szerveződött. Szeptember október lévén, ennek a tanévnek az első Workshopja az oktatás köré csoportosult.
Az érdekessége az alkalomnak, hogy most nem csak résztvevő leszek, hanem meg is hallgathatjátok a véleményemet, gondolataimat az oktatásról, s a kütyükről.
További infó a lenti szórólapon. Igen, ez holnap lesz! Gyertek! Regisztráció.
Androidos hírekről, infókról többet az Androidportálon olvashattok.
update: Itt a prezentációm a mai előadásról:
A bemutatott alkalmazások pedig a következők voltak:
Többek sikerrel produkálnak napi rendszerességgel (pl. the sartorialist, daily dose of imagery), vagy hirtelen felindulásból egy éven át (pl. juice, rivera) érdekes és szép képeket. Sajnos ez nekem nem megy. Amikor Nexus One kezembe került, gondoltam belevágok egy ilyen sorozatba.
A telefon mindig nálam, s a képeket tolom is fel kapásból a posterous blogba a telefonról. Egyszerű, gyors, s az utcán sétálva mindig akad valami izgalmas, amit meg lehet örökíteni. Így gondoltam, hogy egy mobilfotós 365 projekt alakul a dologból csendben. Persze mielőtt elindult volna, már meg is állt a dolog. 🙂
Ahhoz nem kevés időre és elszántságra van szükség, hogy ez napi szinten érdekes is maradjon. Naponta agyalni, kutatni, témát keresni nem kis feladat. Minden tiszteletem azoké, akik ezt keresztülvitték.
A fenti interjú szépen mutatja, hogy Scott Schumanblogján naponta megjelenő káprázatos képei mögött mennyi munka áll.
Amíg tartott a lelkesedés, s rohangászós napjaim voltak, akadt mindig lencsevégre valami érdekes. Aztán kezdett elmúlni ez a lelkesedés, főleg, amikor otthon töltöttem a napot, vagy épp félévi értekezletet tartottunk estig a suliban, esetleg egy kedélyes szülői értekezlet zárta a hétfő estét. A hétköznapi körülmények között nem sikerült olyan kreatívan szemlélni a világot, ahogyan azt szerettem volna. Unalmasnak találtam a készült képeket, aztán már nem is próbálkoztam, s legyintettem. Nekem ez nem megy. Másik probléma, hogy néha két órán belül találtam 5-6 érdekes témát, viszont tartani szerettem volna magamat a napi egy képhez.
És beláttam, hogy ez nekem nem megy. A blog szórakozás legyen, ne korlát, vagy kötelesség. Ha látok érdekeset, azt majd felteszem a posterousra, de a napi frissítés kimarad. Azért jegyezzük meg, egy hétig bírtam a napi rendszeres kép feltöltést. 😀
Ezt a bejegyzést elkezdtem írni pár napja, de ma útközben megálltam, s újra kattintottam a telefonommal. Pár hete telepítve ott figyel a telefonon a picplz alkalmazás, s újra lelkes mobilkattogtatót csinált belőlem. Mai képem pedig meglepve tapasztaltam, hogy picplz interesting oldalán tündököl a címlapon. Ez még nem flickr explore, de azért nagyon örültem neki. A végére pedig itt a kép.
Miért Nexus One, miért nem Desire Z, HD, Milestone 2, vagy bármi más? Röviden, mert tetszik ez a telefon.
Remekül kézre áll. Pont megfelelő a mérete. Nekem a telefon méret 4”-ban befejeződik, 4 felett már túl nagynak érzem a kütyüt. Ez tudom, hogy szubjektív, mint ahogy a döntésem is, hogy miért vettem magamnak egy “régi” (1 éves) telefont. Főleg ugyebár, most, hogy itt az utód a Nexus S személyében.
A dolog nagyon egyszerű, aranyáron mérik még a Nexus S-t. Nagyjából egy árban van a konkurens iPhone 4-el. A Nexus One és az S viszonya mind árban, mint tudásban nagyjából az iPhone 3gs és a 4-hez hasonlítható.
A telefon pedig egy eszköz, nem pedig ékszer, amit vitrinben tárolunk. Egy kétszázezres telefont már nem biztos, hogy olyan nyugodtan hordanék magammal mindenhova. Azt már félteném mindentől. Ezt is féltem, de talán nem annyira.
Miért nem vártam a két-három-négy-x magos 3D gyorsított, hajtogatható telefonra? Mert nekem ez tökéletesen elegendő. Persze gadget őrültként igen, felmerült bennem, hogy mikor lépek majd tovább, de egyelőre nem érzem, hogy bármiben is korlátozna a Nexus One, sőt! Igen, vehettem volna HTC Desire-t, hiszen az ugyanaz (majdnem). Azért nem azt vettem, mert a Google Nexus telefonok nekem megjelenésük óta misztikusak, különlegesek, s titkon mindig vágytam egyre. 🙂 És most ez beteljesült. (Tudom, ez kicsit gyerekes, de akkoris)
És akkor pontokba szedve a jóságok és a rosszaságok.
Jóságok:
jó formájú, strapabíró jószág
3.7” AMOLED/slcd (nem tudom melyik van benne, de messze szebb, mint a Magic volt :)) kijelző
nagy közösség, sok friss ROM
800×400 felbontás (320×480 -ról érkeztem)
Stock Androiddal jön, OTA frissítések, nincs sense, motoblur, egyéb csicsa (ezekkel valamiért sose tudtam igazán megbarátkozni), ráadásul elsők között kapja a frissítéseket
gyárilag könnyen rootolható (erről később)
Nem tömegtelefon
Rossza(ságo)k:
hardware gombok hiánya. Ezt meg kell szoknom. Magicen mindenre volt gomb.
Kamera nem túl jó (főleg az X10 és a DHD telefonok után), de nekem épp elég. Ilyen képeket csinál (a legfrissebb három a bejegyzés írásának pillanatában).
Mai kép a telefonnal
A telefont kézbevéve, máris jelezte, hogy itt a FRG83D frissítés, amit telepítettem is rögvest. Majd elindultam megkeresni az ideális Rootolási megoldást. Elsőnek a SuperOneClick segítségével gyorsan rootoltam a telefont. Sajnos ez nem volt tökéletes, mert a BusyBox installal voltam bajaim, így a remek z4root app segítségével megoldottam a problémát, így már a busybox is felkerült.
Így a Titanium Backup nevű remek app már jó szolgálatot téve gond nélkül végezte a dolgát. Sosem árt biztonságban tudni az embernek a telefonja minden adatát, nomeg a régi telefonról az újra költözésben is nagy segítség volt.
Végül azonban nem bírtam ki, hogy ne tegyek saját recovery image-et. A választásom Amon Ra remek 2.0-ás Recoveryjére esett. Egyébként a Google tulajdonképpen teljesen jól használható Recoveryt tett a telefonra, csak Amon Ra verziója annál sokkal többet tud. Az eredetivel update.zip feltolható, azaz kiválóan alkalmas a frissítésre, a Custom változat viszont hozza a tőle megszokottat, particionálhatunk, mountolható az SD kártya, telepíthető bármilyen image, nandroid backup, stb.
Most azért kicsit előreszaladtam. A Recovery cseréhez ki kell nyitni a telefont (unlock the bootloader). Ez egy parancs, de utána nincs visszaút. Erre figyelmeztet is a telefon. Ez látható az írás felett.
A parancs, amivel ez elérhető:
fastboot-mac oem unlock (értelemszerűen fastboot-linux linuxon, stb.)
Majd a Recovery image után a Modaco csapat Superbootját telepítettem. Így felkerült a busybox, Superuser, s minden tökéletes.
Egyelőre nem tértem még át másik romra, kiváló a gyári (rootolva). Az igért 2.2.2 még nem érkezett meg, a 2.3-mal meg még szemezek, de tulajdonképpen jól megvagyok még a 2.2.x -el + gingerbread billentyűzettel.
Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszerűen tudjam geotagelni a képeimet. Nem, mintha nem emlékeznék, hogy hol készültek azok, hanem mert jópofa, meg mert pl. a flickr-en megosztva már nem biztos, hogy mindenki tudja ugyanezt.
A flickr biztosít erre lehetőséget, kapunk egy kis térképet, s azon be lehet ikszelni, hogy hol készült a felvétel. Ez előszöris macerás, másodszor több képnél még macerásabb, háromszor nem ér ennyit az egész.
Viszont van a zsebemben egy okostelefon, amiben van gps. Ergo a telefonom ha tudja hol jártam, akkor azt már csak össze kell kötnöm az elkészült fényképekkel. Az aperture 3 places funkciója pedig pont erre szolgál.
Tehat két feladat maradt, megkeresni a formátumot, amit az aperture szeret (gpx), s azt az android appot, ami képes abban a formátumban gps logot menteni. Három versenyzôt találtam, amik az elvárásaimnak többé-kevésbé megfeleltek. Az appokat végül gyorsan egyre redukáltam. A gpslogger névre keresztelt app ingyenes változatát szoktam használni a célra.
A pro változatban számomra felesleges funkciók vannak, nekem nem az a fontos, hogy az adott képet méterre pontosan be tudjam azonosítani, hogy hol lészítettem. Az ingyenes verzió 1 percenként logolja a tartozkodási helyünket egy fájlba, így ha gyorsan mozgunk, pontatlan lesz a helymeghatározás. Ez profiknak lehet, hogy zavaró, engem hidegen hagy. A lényeg, hogy városszinten biztosan, de majdnem utcaszinten is be tudom azonosítani a képeim készítési helyét. Ennél többre nincs is szükségem.
Az aperture 3 pedig egészen egyszerűen kezeli a képek térképre pakolását:
A .gpx fájl importálása után pedig megjeleníti az útvonalat, amire rá tudjuk dobálni a képeket:
Van lehetőség a lépeket készítési idő alapján az aperture képességeire bízni, s akkor a program rendezi be azokat a térképre. Ennek persze fontos feltétele, hogy a kamera és a telefon ideje szinkronban legyenek.
Amikor ezt a bejegyzést még nyáron elkezdtem írni, azt gondoltam, hogy mostantól minden képemet geotagelem. Ez természetesen nem történt meg, mert sokszor lusta vagyok csatlakoztatni a telefont is, vagy elfelejtem elindítani a loggert. Ez alól kivételt képeznek az utazások, ahol minden alkalommal már az indulásnál el szoktam indítania gpsloggert, mert az képes a .gpx mellett .kml formátumban is menteni a gps adatokat. Így később a Google Earth, vagy a maps segítségével megtekinthetem, hogy merre jártunk.
Ki fog ezután brizzlyt, meg hootsuitot használni? Kemény! Nagyon jónak igérkezik.
Reggeli Nikon hír, itt a D7000. Fantasztikus! Kell! És már rendelhető is az amazonról.
Csak a lényeg:
16.2 Megapixel. (CMOS sensor, DX format, 6fps)
1080p full HD video. (24fps)
ISO 6400
Magnézium ötvözet váz
Dél körüli HTC hírek: Megjelent a HTC Desire HD és a Z. Azt hiszem eldölt. Samsung Galaxy S, Motorola Milestone 2 mellett csendben a Desire HD az élre tört. Már régebben felmerült, hogy ez lesz az, de elhaltak a pletykák, most viszont már valóság. Még kissé borsos az ára, de reménykedem, hogy hamarosan itthon is kapható lesz, s esetleg valami mobilszolgáltató elfogadható mértékűre zsugorítja az árát. Cserébe magához láncolhat két évre! 🙂 Vagy akad valaki, aki megveszi velem.
Aki emlékszik még valaki, anno, amikor az első generációs iPod touchomat iPhone-ra cseréltem, reméltem, hogy kap végre kamerát a touch is (a bejegyzés lábjegyzetében). Ez nem történt meg mostanáig.
A mai keynote sokak számára csalódás, nekem végre egy visszakacsintás az iPod touch felé. Az új touch pont azokat a funkciókat hozza, amiket vártam az előző generációs kütyüktől. Mostanra eljutott oda, hogy az iTouch-ból csak a telefon funkció hiányzik. És ez jó így.
Kiváncsi vagyok, mikor lesz itthon, s mennyi lesz az annyi.
Így az álom telefon helyett inkább a mostani telefon + egy új touch tűnik a befutónak (a kettő együtt már majdnem teljesíti az elvárásaimat :-)). És lehet, hogy újra aktív leszek kontent ügyben is az itouch.hu blogon (is).
Mindenesetre most alszunk rá egyet.
