Nos, ezen is túl vagyok. Életem első fogadó órája ma volt. Az az igazság, hogy azt hittem sokkal húzósabb lesz. De nem volt semmi gond, a szülők kedvesek voltak, s mindenkit egy cél vezetett, hogy is lehetne a gyermeke jobb tanuló. Ez pedig tök jó.
Ja, persze azok a szülők, akik gyermekei valóban veszélyeztetve vannak atekintetben, hogy az idei tananyagot fogják tanulni jövőre is, azok nem jöttek. Namindegy. Lényeg, hogy sokkal jobb volt a dolog, mint arra számítottam. 🙂
Amióta tanítok rendszeresen, egy pár dolog van, ami ,,zavar”.
Gondoltam leírok egy párat, hátha van valakinek ötlete.
Az 1-esre egyszerűen nincs ötletem. Ma kihívtam egyesével mindenkit a táblához, s megcsináltattam velük 1-1 feladatot, közben meg elmagyaráztam annak, aki kint volt, hogy hogy kell csinálni.
Ez működik is; de a többi hamarabb végez a feladattal, s elkezd partizni, ami meglehetősen csökkenti a kint levőnek is a koncentráló képességét.
A 2.-ra eddig nem tudtam mit tegyek, legutóbb úgy döntöttem, hogy újrairatom a dolgozatot (el is mondom, hogy miért, s hogy addig írjuk újra, amíg ez fennáll). Nem tudom, hogy ez használ-e hosszútávon, mindenesetre a másodiknál már nem puskáztak.
Van valami ötlet?
Lassan útjára indul a címbeli oldal. Írások, dolgozatok, egyebek. Lehet böngészni, nézelődni:
Ki kell találnom valami alternatív megoldást, ahogy osztályozom a diákjaimat. A dolgozat javítás egy horror. Baromi sok munka. Ezt soha nem gondoltam volna előtte.
Persze tudom, lehet gyorsan pipálni, meg aláhúzni, de az nem én vagyok. Ha már javítok, akkor rendesen átnézem, keresek még pontot itt-ott, s ez sok idő…
Szegény Deák téri tanítványaim jövő héttől ,,túlórázni” fognak. Hétfő az egyetlen nap, amikor be tudok menni, s taníthatom a két osztályomat, akiket elkezdtem tavaly már bevezetni a számítógéphasználat bonyolult tudományába. Így, mivel csak hétfőn vagyok, akkorra kell besűríteni az órákat…azaz nyolcadik órában tartjuk az egyik órát.
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy nem aratott osztatlan sikert a dolog, de azért talán nem anyázik utál az egész osztály. 🙂
A MySQL pedig így éveleji indulásnak nyolcadik órában kiváló tananyag. 😉 Nanembaj, ezt is meg kell tanulni! Kitartás!
Nos, vége a második hétnek is. Érdekes volt. Ráadásul, ami nagyon jól volt megcsinálva, hogy első héten a Szigetiben nem voltak utolsó óráim, most viszont már igen. Így első héten nem kellett mind a 22 órám megtartanom, csak kb 17-et, ami kezdetnek sem kevés, de azért mégis csak jobban emészthető. 🙂
Az angollal ideje elkezdenem fejlődni, mert az szép és jó, hogy beszélni tudok, a szavakat ismerem, de kevés. Most pénteken kellett ráébrednem, hogy a passzív nyelvtudásom hatalmas az aktívhoz képest. Ez nem jó. Ismerem a befogó, átfogó, terület, kerület, stb. szavakat…pontosabben megértem őket, de nem mindig jut eszembe. Namármost így nem lehet tanítani!
Elkezdtem dolgozni a math.ultimate.hu weboldalon. Ide fogom feltenni azokat az angol nyelven írott matematika tananyagokat, amiket órán fogok felhasználni.
Tisztában vagyok vele, hogy ez mennyi többlet munka, de nincs Magyarországon használható matematika könyv angol nyelven. Ez pedig lényegesen megnehezíti a tanítást. Magyar nyelvű matek könyvből adok feladatokat a diákjaimnak. Magyar nyelvű matek könyvben tudnak utána nézni a tételeknek, definícióknak, mert nincs más.
Az angol angol (értsd.: Angliából származó) könyvek teljsen mást tanítanak, mint mi itthon, így a külföldiek max. összeollózásra jók.
Nos, ez a terv…
Jójó, én is tudom, hogy nem az első, de mégis ez volt az első tényleg rendes, tanítós napom. Fél nyolcra bemenni… brrr. Borzasztó. Hatkor keltem, végigmentem az utcán, s nem értettem, hogy mi a fenét keresek én itt ilyenkor. Zsófi édesen aludt még otthon, amikor eljöttem.
Beérkezve a suliba, terem keresés, majd az első óra. A kilencedikesekkel volt a hajnali szeánsz. Ezek most kezdik még csak a kéttannyelvűt, így egyelőre még főleg magyarul folyik a tanítás, s történt ez ma is. Következő órám infó volt, ez kb nem szólt semmiről, mert a gépeket nem lehetett használni. Beszélgettünk, elvoltunk.
Ezután egy Szigetis kilencedikes bandát tanítottam. Ezek a fiúk (merthogy ebben a szakközépben azért ők vannak többségben) nagyon szépen és rendesen dolgoztak. Jó kis óra kerekedett a végére.
Az utolsó óra pedig gyorsan eltelt. Ezután gondoltam, hogy hurrá vége, mehetek haza…azonban eszembe jutott, hogy mégse.
Irány a Deák tér! Ezerrel átmentem, egy gépet újra telepítettem, s belevágtunk a MySQL-lel való ismerkedésbe.
Ezután go home, majd hatra vissza szülőire.
Ennyi, most pedig megyek aludni, s megpróbálom feldolgozni ezt a korán kelés dolgot.