Mivel kis osztályom jövőre érettségi és pályaválasztás elé néz, így azt találtam ki, hogy összeszedem ismerőseim közül azokat akik példaképként léphetnek eléjük. Behívom őket ofő órára, hogy meséljenek magukról, munkájukról, tapasztalataikról. Mit, s hogyan érdemes. Mit csinálnának ma másképp. Mondják el a negatívumokat is! Nem reklámot akarok az xy cégnek, szakmának, hanem reális képet festeni a nebulóim elé, hogy tudják mire számíthatnak nagyjából, ha kilépnek a “nagybetűs életbe”.
Ma teljesen kiborultam, mert azt éreztem, hogy létem a tábla előtt, s a diákoké a padokban valami két párhuzamos világ. Másról beszélünk, mással foglalkozunk, s nulla az összhang. Elkeseredtem teljesen. Azonban alesi twitter válasza megmentette a napom. Igen, van még hova fejlődni:
Még hiányznak a technikai feltételek, meg az ilyen kreatív ötletek, de most már látom a kiutat. Hangulatos órákat lehetne így csinálni, de a kérdés nyitva maradt még így is, hogy az élvezetes órák hatására vajh otthon el fognak-e kezdeni a nebulók otthon (is) tanulni?
Most láttam, s nem bírtam nem közkinccsé tenni. Kötelező mindenki számára, aki szereti a matekot, vagy azért mert épp nem szereti. Fermat utolsó tételét lehetne a Pithagorasz-tétel általánosításának nevezni. A magyar matematika történetbe Nagy Fermat-tétel néven vonult be a kérdés.
Miről is van szó?
Lehetetlen egy egész szám másodiknál nagyobb hatványát két ugyanannyiadfokú hatvány összegére bontani.
Ha n=2, akkor természetesen találunk megoldást. Ezek pont a pithagoraszi számhármasok. Ha azonban n>2, akkor nincs megoldás. A probléma azzal vált az újkori matematikatörténet egyik legismertebb problémájáva, hogy a kérdés mindenki számára egyértelmű, a bizonyítás viszont annál kevésbé.
A bizonyításra Andrew Wiles jött rá, hosszú évek munkája során. Ezt mutatja be az alábbi BBC dokumentumfilm, melyet darabokban
Vagy egyben a youtube-on:
Amikor Wiles először azt hiszi, hogy bebizonyította, akkor én meghatódtam (annak ellenére, hogy tudtam, hogy nem működik az első változat). Amikor pedig azután újra nekimegy, hogy megoldja a problémát, újra és újra csodálattal tekintek arra a kitartásra, amivel ezt a feladatot megközelítette.
És a végére egy újabb idézet a wikipedia Nagy Fermat-tétel cikkéből:
A bizonyítás oly összetett, hogy a számelméleti matematikusok közül is csak néhányan képesek megérteni.
Ez a következő nagy cél. Nem akartam, nem mertem eddig elkiabálni a dolgot. Azonban a múlt héten, amíg nem voltam itthon, a postás végre meghozta a levelet. A felbontással nem kellett izgulnom, mert sms-ben kaptam, hogy felvettek, s itthon már csak a részleteket kellett kihámozni a levélből. Szeptemberben megyek beiratkozni. Várom.
Már régen írtam ide, de most kedvet kaptam Juice mai bejegyzését olvasva egy kicsit hosszabban kifejteni a véleményemet. Vicces, hogy hány bejegyzés születik abból, hogy kinövöm valahol a kommentboxot. 🙂
A kérdést, problémát inkább saját irányból közelítem meg. Sajnos kevés olyan ember van, aki azt csinálja, amit szeret, s ezzel sok pénzt is keres. Ismerek olyan embert, aki rengeteget keres, de nem boldog a munkájával, s olyat is, aki azt csinálja, amit szeret, de nem fizetik éppen túl. A kérdésben az utóbbiak táborához sorolom magam azzal a kivétellel, hogy másod-harmad-negyed állásban azért kiegészül a tanári fizetés annyira, hogy ne legyen okom semmi panaszra.
Nálam a kérdés, hogy “Te tényleg tanítasz?” nem szokott elhangzani, főleg, mert ezt szinte mindenki tudja rólam. Nagyon szeretek tanítani, emberekkel foglalkozni, s átadni Nekik dolgokat, amiket én tudok. A tanításnál már csak az apaság jobb. 🙂 Emellett pedig rendszergazda vagyok, meg weboldalakat pátyolgatok, meg (…) a sor folytatódhatna, de nem ez a lényeg. Hanem, hogy sok doglot csinálok még a tanítás mellett, amiket szintén szeretek. De az az igazság, hogy ez így sok. Sokszor a feladatok egymás rovására mennek, s ami még rosszabb, hogy gyakran a család szenved emiatt hiányt belőlem.
Ideális helyzetben csak tanítanék
Nincs ideális helyzet, de messze ideálisabb a helyzetem, mint sokaknak. Hálát adok, hogy a sokféle munka/hobbi kapcsán sok emberrel ismerkedhettem meg, rengeteg olyan barátot kaptam, akiket egyébként biztosan nem lett volna lehetőségem megismerni sem.
Ennek ellenére persze továbbra is vágyam a tanításból, tanításnak élni, s nem adom fel, hogy ez egyszer megvalósulhat, addig meg boldog vagyok, ahogy vagyok.
A facebook (azt olvasom az iwiwessel ellentétben) postaládámban találtam pár napja:
Jó napot, Tanár Úr. sikerült esetleg a matekot már kijavítania? Ha esetleg még a kettest sem értem el,legyen szives valami jó viccet az üzenet mellé csatolni:P Köszönöm:—-
…nem kellett viccet csatolni. 🙂
Feltettem a flickr-re az osztálykirándulás első másfél napjának a képeit, s megdöbbentő statisztika fogadott:
Egy nap majdnem (csak meglesz…) kétezerszer nézték meg a képeimet. OK, 29 diák van az osztályban, de Nekik is sokat kellett azért ehhez kattintani. Mindenesetre örülök, ha valakinek tetszenek a képeim. 🙂
A képek egyébként a szokásos helyen, illetve ebben az albumban.
Élménybeszámoló is következik hamarosan, a videók, meg a többi kép pedig lassan kúszik fel a világhálóra.
Nos, a mai és a tegnapi nap összességében sikerrel pályázhatna az életem legpocsékabb egybefüggő két napjára. 🙂 Mindkettő alapvetően jól indult. Tegnap az iskolai gépemen (mert kaptam egy amd duron 800MHz-es nem mai pc-t) tettem egy próbát, s jauntyn telepíteni próbáltam az nvidia drivert. Onnantól kezdve fagyás a gdm indulásakor. Nomindegy…
Eztán átnyargaltam volt gimnáziumomba, ahol már lassan 8-9 éve rendszergazdai feladatokat látok el. A szervergép megadta magát. A szerveren egy kedves korai P4-es sorozatú PC-t kell érteni. Ez a gép szegény úgy tűnik nem akarta betölteni a tizedik életévét a szolgálatba, s tisztességgel nyugdíjba vonulni, ehelyett egyszerűen se kép, se hang elhalt. Diagnózis nincs. Táp OK, vinyó rendben, monitor fekete marad, vinyók nem pörögnek, annyi.
Új/régi gép beállít, vinyót betesz (gyenge próbálkozás, hátha feláll a rendszer), minden OK, de nincs hálózat. eth0 no such device. Ajjajj. Kernel fordítás, vagy újratelepítés. Kernelfordítás. Közben Oxinak igértem, hogy megyek Humlegrumble (nem tudom megjegyezni a nevüket) koncertre. Az legalább helyben van a Gödörben, ami előtt tömegek fetrengenek a meleg aszfalton, meg e fűben. Benn a koncerten elvétve egy-két ember. Kicsit gyanús, de üsse kavics, megnézzük. Hááát… alternatív koncert volt. Oxi elmesélte, hogy Gábor, az énekes utcazenészként tengeti napjait, de azóta két zenekara van, meg mivel kifehérített utcazenész, s adózott/zik, emiatt a belga állam havi ezer euró fizetést ad neki. Ez karrier.
A koncertről aztán leléptem még a vége előtt, vissza a suliba. Kernel fordítás behalt. Make menuconfig, ncurses-dev csomagot pendrive-on áthoztam másik gépről. Újra fakeroot make-kpkg kernel_imageVárakozás, fél 11, 11, ott hagyom a make-et, meg a gépet, s futás ki az utolsó buszhoz.
Itthon. Borit ma még nem láttam. Hiányzik. Zsófi megvárt, szeretem, megért, s köszönöm. Fürdés, alvás.
Másnap. Reggel próbaérettségi matekból. Megnézegettük, hogy minden rendben. Lezajlott. Eközben futótűzként terjed a hír, hogy tűzriadó lesz. Mikor? Senki se tudja, de mindenki várja. 13:10. Hurrá, 13:15-ig tanítok, de ha egyben tartom az utolsó két órát, akkor 13:00-kor már végeztem is. Pfff. Nonembaj. Ez egy ilyen nap.
Benti gépen ubuntu helyett debian lenny mászik fel. Tisztább, szárazabb érzés újra debiant telepíteni. Aztán tanítás után irány a Deák Tér. Kernel fordítás megint behalt. Türelmem végéhez közelít, új telepítés. Megtörténik, van hálózat, lighty, postfix konfig, squid start, s userek átmásolása. Majdnem minden működik, még egy MySQL visszamentés van hátra, de azt már itthonról is meg tudom csinálni. Siker! Tulajdonképpen egy jó nap. Egy ismerőshöz kell még elugranom, aztán Borit összeszedni a nagymamánál.
Kocsiba beszállás, Márvány utca, piros lámpa, hatalmas csattanás:
Ez a nap mégsem annyira jó. Most itthon, holnap szervíz. Mi volt, ki volt, nem tudom. Senki nem látott senkit. Érthetetlen. A magától betörő ablak teória pedig szintén elég fura.