Az Automattic néha kitekint a wordpress.com-on kívül létező bloggerekre, s “ledob” egy-két funkciót nekünk is. A mostani nagy dobás a Jetpack, ami véleményem szerint elkésett dolog, de sokaknak mégis hasznos lesz. A Jetpack nem más, mint egy plugin csokor, ami egyben frissül, egyben kezelhető, így sokkal kevesebb problémát okoz a felhasználóknak.
Kicsit olyan, mint a Mac AppStore, most indulóknak áldás, mi meg csak kerülgetjük, mert a támogatott 8 extrából 4-et már régen megvalósítottunk valami más módon. A többi meg nem motivál.
A Jetpack által tartalmazott extrákról akkor röviden, s arról, hogy melyiket melyik plugin váltja ki nálam:
WordPress.com stats – az ugyanilyen nevű plugin látja el a szerepet. link
Twitter widget – megoldom magam, de nem igénylem.
Gravatar Hovercards – Gravatear enhanced plugin még egy kicsit többet is tud.
Wp.me Shortlink – bekerült az adminbarra. Ott se használom, akkor ide minek?
Sharedaddy – facebook like/share és a twitter bőven elég nekem.
Elképesztően hasznos Javascript libraryre hívta fel a figyelmemet @bodzasfanta a twitteren. A MathJax lényege, hogy minden böngészőben tökéletesen jeleníti meg a LaTeX-ben írott képleteket. A képletek nem csak szépek, de másolhatóak is!
Sajnos, mint tudjuk a html-nek vannak korlátai. Hogy lássátok a LaTeX és a MAthJax előnyét, mutatok pár példát.
Cosinus tétel
Másodfokú egyenlet megoldó képlet
Ugye, hogy szépek? Mostantól mindenkinek lehetősége nyílik a LaTeX egyszerű használatára. A telepítés wordpress blogokra is viszonylag egyszerűen végrehajtható. A fontos, hogy a plugin 0.2 verziója még a régi módon, csak simán MathJax/MathJax.js hívja be a javascriptet, pedig az újabb MathJax esetén már a következőképpen kell:
[html]
[/html]
Azaz ennek megfelelően a plugin konfigurálásánál be kell pipálni az “Override default location” -t, s betenni a MathJax.js után a ?config=default részt.
Így már probléma nélkül megy majd a MathJax az oldalon. A plugin előnye a header.php-ba való manuális beillesztéssel szemben, hogy csak akkor tölti be a JS-t, ha szerepel az oldalon MathJax LaTeX kód.
A loop a wordpress legjobb funkciója. Sokáig mumusként tekintettem rá, mert nem igazán értettem, hogy pontosan mire jó. Aztán rájöttem az egészen kézenfekvő válaszra: mindenre.
A Loop a wordpress lelke. Mindent megcsinál, s mindent vele csinálunk. A Loop írja ki a posztokat, oldalakat, mindent. És csodálatosan testreszabható.
Egy oldalon használhatunk akár több Loopot is. Az egész ügylet titka a $query_string változó. Ezt pedig a például a következőképpen alakíthatjuk kedvünk szerint:
Azonban óvatosan a query_posts függvénnyel. Rast összerakott egy grafikont, s azon mutatja be mikor melyik queryt használjuk a wordpress témáinkban. Íme az említett ábra:
Miért Nexus One, miért nem Desire Z, HD, Milestone 2, vagy bármi más? Röviden, mert tetszik ez a telefon.
Remekül kézre áll. Pont megfelelő a mérete. Nekem a telefon méret 4”-ban befejeződik, 4 felett már túl nagynak érzem a kütyüt. Ez tudom, hogy szubjektív, mint ahogy a döntésem is, hogy miért vettem magamnak egy “régi” (1 éves) telefont. Főleg ugyebár, most, hogy itt az utód a Nexus S személyében.
A dolog nagyon egyszerű, aranyáron mérik még a Nexus S-t. Nagyjából egy árban van a konkurens iPhone 4-el. A Nexus One és az S viszonya mind árban, mint tudásban nagyjából az iPhone 3gs és a 4-hez hasonlítható.
A telefon pedig egy eszköz, nem pedig ékszer, amit vitrinben tárolunk. Egy kétszázezres telefont már nem biztos, hogy olyan nyugodtan hordanék magammal mindenhova. Azt már félteném mindentől. Ezt is féltem, de talán nem annyira.
Miért nem vártam a két-három-négy-x magos 3D gyorsított, hajtogatható telefonra? Mert nekem ez tökéletesen elegendő. Persze gadget őrültként igen, felmerült bennem, hogy mikor lépek majd tovább, de egyelőre nem érzem, hogy bármiben is korlátozna a Nexus One, sőt! Igen, vehettem volna HTC Desire-t, hiszen az ugyanaz (majdnem). Azért nem azt vettem, mert a Google Nexus telefonok nekem megjelenésük óta misztikusak, különlegesek, s titkon mindig vágytam egyre. 🙂 És most ez beteljesült. (Tudom, ez kicsit gyerekes, de akkoris)
És akkor pontokba szedve a jóságok és a rosszaságok.
Jóságok:
jó formájú, strapabíró jószág
3.7” AMOLED/slcd (nem tudom melyik van benne, de messze szebb, mint a Magic volt :)) kijelző
nagy közösség, sok friss ROM
800×400 felbontás (320×480 -ról érkeztem)
Stock Androiddal jön, OTA frissítések, nincs sense, motoblur, egyéb csicsa (ezekkel valamiért sose tudtam igazán megbarátkozni), ráadásul elsők között kapja a frissítéseket
gyárilag könnyen rootolható (erről később)
Nem tömegtelefon
Rossza(ságo)k:
hardware gombok hiánya. Ezt meg kell szoknom. Magicen mindenre volt gomb.
Kamera nem túl jó (főleg az X10 és a DHD telefonok után), de nekem épp elég. Ilyen képeket csinál (a legfrissebb három a bejegyzés írásának pillanatában).
Mai kép a telefonnal
A telefont kézbevéve, máris jelezte, hogy itt a FRG83D frissítés, amit telepítettem is rögvest. Majd elindultam megkeresni az ideális Rootolási megoldást. Elsőnek a SuperOneClick segítségével gyorsan rootoltam a telefont. Sajnos ez nem volt tökéletes, mert a BusyBox installal voltam bajaim, így a remek z4root app segítségével megoldottam a problémát, így már a busybox is felkerült.
Így a Titanium Backup nevű remek app már jó szolgálatot téve gond nélkül végezte a dolgát. Sosem árt biztonságban tudni az embernek a telefonja minden adatát, nomeg a régi telefonról az újra költözésben is nagy segítség volt.
Végül azonban nem bírtam ki, hogy ne tegyek saját recovery image-et. A választásom Amon Ra remek 2.0-ás Recoveryjére esett. Egyébként a Google tulajdonképpen teljesen jól használható Recoveryt tett a telefonra, csak Amon Ra verziója annál sokkal többet tud. Az eredetivel update.zip feltolható, azaz kiválóan alkalmas a frissítésre, a Custom változat viszont hozza a tőle megszokottat, particionálhatunk, mountolható az SD kártya, telepíthető bármilyen image, nandroid backup, stb.
Most azért kicsit előreszaladtam. A Recovery cseréhez ki kell nyitni a telefont (unlock the bootloader). Ez egy parancs, de utána nincs visszaút. Erre figyelmeztet is a telefon. Ez látható az írás felett.
A parancs, amivel ez elérhető:
fastboot-mac oem unlock (értelemszerűen fastboot-linux linuxon, stb.)
Majd a Recovery image után a Modaco csapat Superbootját telepítettem. Így felkerült a busybox, Superuser, s minden tökéletes.
Egyelőre nem tértem még át másik romra, kiváló a gyári (rootolva). Az igért 2.2.2 még nem érkezett meg, a 2.3-mal meg még szemezek, de tulajdonképpen jól megvagyok még a 2.2.x -el + gingerbread billentyűzettel.
Sokan ódákat zengenek róla, én nem örülök neki. Kétségkívül hasznos, de a legjobban @gklka fejezte ki a véleményemet az AppStore-ral kapcsolatban:
Igen, sajnos ez a baj vele, amit gyorsan ki is fejtek. Fantasztikusan egyszerű lett a programok közül választani, s vásárolni. Minden csak pár kattintás, s települ a megfelelő applikáció.
Ezzel mindaddig semmi bajom, amíg azzal a problémával nem szembesülök, hogy bizony vannak régebben megvásárolt alkalmazásaim, amiket akkor már szívesen látnék a többivel együtt az AppStore accountomhoz rendelve. Sőt, értékelném ha ugyanúgy frissíthetném esetleg az AppStore segítségével. Erre sajnos nincs elhetőség, pl. a panic.com blogjában ezt írja:
UPDATE: The Mac App Store may show software bought from us previously as “Installed”, even though they’re two different licenses. You will not get Mac App Store auto-updates unless you purchase from the Mac App Store. To re-enable the “Purchase” button in the Mac App Store, just drag the app to the trash and empty your trash. Your preferences/sites will not be affected.
Tehát magyarul az AppStore-ra való áttérés egyetlen módja az applikáció újbóli megvásárlása. Na, ezt senki nem várhatja el. Így marad az AppStore-on kívüli élet azoknak, akik már rendelkeznek Maces Appokkal.
És még ezzel se lenne baj, de eztán bekényszerít az Apple az áraival az AppStore-ba, ha újabb programot szeretnék venni, illetve ha csili-vili új twitter appot szeretne valaki installálni magának. Ennek eredménye a teljes átláthatatlanság, s a licencek kavarodása. Melyik programot vettem itt, melyiket ott? Melyik frissítéséről szól a program, melyikéről az AppStore? S persze ott a félelem, hogy (ahogyan ez az iOS eszközöknél is, itt is egy idő után az AppStore lesz az egyetlen program telepítési lehetőség, hogy az Apple teljes kontrollt szerezhessen a software eladások felett. Akkor pedig mi lesz az “ósdi” licenceinkkel? Remélem ez csak egy negatív utópia a részemről, de sajnos nem érzem alaptalannak.) meddig létezik AppStore-on kívüli élet. Jailbreakeljük majd a számítógépeinket is?
Kedves Steve, tudom, hogy extra munka lett volna, de ha azt betettétek volna a rendszerbe, hogy induláskor, illetve új alkalmazás felvételekor mindenkinek van nagyjából két hete, hogy a régi licencét áthozza, akkor az egésznek sokkal jobb szájíze lett volna.
Mert az már tényleg nem annyira zavaró, hogy az AppStore nem ismeri fel az almappákat az Applications mappán belül, s nem telepítettnek jelöli az alkalmazást, ha az nem az Applications gyökerében van:
Már jó ideje a twitteren a csillagozást arra használom, hogy amikor a telefonomon valami érdekes twittet látok, akkor azt megjelölöm későbbi olvasásra. Ezt aztán sokszor elfelejtem, mert pl. a tweetie nevű egyébként kellemes desktop kliensem nem kezeli rendesen a favokat. Így néha még akkor megnézem a csillagozott elemeket a weben, amikor aktuálisak, de sokszor már csak végigfutom őket, s sorban “kicsillagozom” azokat, mert már rég aktualitásukat vesztették.
Viszont egy nagyon egyszerű megoldással találtam magam szemben Martin Adamek blogján. A twitter sok mindenhez, így a favokhoz is kínál rss-t. A csillagozott elemek feedje a következő:
A Smaller egy egészen egyszerű célalkalmazás minden webfejlesztő számára. Aki css, vagy javascript írásába fog, az a könnyebb áttekinthetőség érdekében azt kommentálja, de legalábbis szépen ellátja szóközökkel, esetleg behúzásokkal, hogy azt mondjuk egy héttel a projekt leadás után is el tudja olvasni, ha kell, javítani lehessen benne.
Egy egyszerű div pl. így néz ki nálam olvasható formában:
.szines{
background-color: red;
color: green;
}
Így viszont tömören:
.szines{background-color:red;color:green;}
Ezzel rengeteg “felesleges” space-t, sortörést távolítottunk el a kódból, ami által az egész css sokkal kevésbé átlátható, viszont a méretcsökkenés miatt gyorsabban töltődik be.
A Smaller alkalmazás lényege, hogy ezt a konverziót egyszerű maces drag’n’drop módon végrehajtja. Nem kell gondolkozni, parancssorban turkálni. Kényelmes, egyszerű, szép megoldás.
Chen Luo pár screenshotot is közölt az alkalmazásról a weboldalán, bemutatva a program egyszerű használatát:
Indítás utáni képernyő
Betöltött css és js fájlokat könnyen tudjuk rendezni, újakat behúzni, vagy a nemkívántakat eltávolítani.
És pár kényelmes beállítási lehetőséget is tartogat számunkra az alkalmazás.
És Chen Luo, a Smaller készítője rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy még a potom 15 dollárt is megspóroljuk az alkalmazásért, ha tetszett a 30 napos próbaváltozat. Amennyiben valaki blogol róla — mint én is mostMár írt is Chen, s elküldte az ingyen licencemet — akkor ingyen licencetkaphat. Ezenkívül 30% kedvezményt lehet igénybe venni twitteren egy rövid reklám twitt kiküldésével.
Az admin bar, ha hihetünk a híreknek a WordPress 3.1 verziótól kezdve újra megjelenik. Akit ez zavar, itt a német WordPress közösség egyszerű megoldása annak eltávolítására.
A functions.php fájlba a témátok gyökerébe beírjátok a következőt:
add_filter( 'show_admin_bar', '__return_false' );
Vagy megcsináljátok az első plugineteket a következő tartalommal:
<?php
/*
Plugin Name: Hide Admin Bar
Plugin URI: http://wordpress-deutschland.org
Description: Set the display status of the admin bar to false
Author: WordPress Deutschland
Author URI: http://wordpress-deutschland.org
Version: 1.0.0
Licnce: GPL
*/
add_filter( 'show_admin_bar', '__return_false' );
?>
A fájlt pedig értelemszerűen a wp-content/plugins/ mappába pakoljátok.
Így 3.1-re frissítés után is minden úgy marad, ahogyan szeretjük.
Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszerűen tudjam geotagelni a képeimet. Nem, mintha nem emlékeznék, hogy hol készültek azok, hanem mert jópofa, meg mert pl. a flickr-en megosztva már nem biztos, hogy mindenki tudja ugyanezt.
A flickr biztosít erre lehetőséget, kapunk egy kis térképet, s azon be lehet ikszelni, hogy hol készült a felvétel. Ez előszöris macerás, másodszor több képnél még macerásabb, háromszor nem ér ennyit az egész.
Viszont van a zsebemben egy okostelefon, amiben van gps. Ergo a telefonom ha tudja hol jártam, akkor azt már csak össze kell kötnöm az elkészült fényképekkel. Az aperture 3 places funkciója pedig pont erre szolgál.
Tehat két feladat maradt, megkeresni a formátumot, amit az aperture szeret (gpx), s azt az android appot, ami képes abban a formátumban gps logot menteni. Három versenyzôt találtam, amik az elvárásaimnak többé-kevésbé megfeleltek. Az appokat végül gyorsan egyre redukáltam. A gpslogger névre keresztelt app ingyenes változatát szoktam használni a célra.
A pro változatban számomra felesleges funkciók vannak, nekem nem az a fontos, hogy az adott képet méterre pontosan be tudjam azonosítani, hogy hol lészítettem. Az ingyenes verzió 1 percenként logolja a tartozkodási helyünket egy fájlba, így ha gyorsan mozgunk, pontatlan lesz a helymeghatározás. Ez profiknak lehet, hogy zavaró, engem hidegen hagy. A lényeg, hogy városszinten biztosan, de majdnem utcaszinten is be tudom azonosítani a képeim készítési helyét. Ennél többre nincs is szükségem.
Az aperture 3 pedig egészen egyszerűen kezeli a képek térképre pakolását:
A .gpx fájl importálása után pedig megjeleníti az útvonalat, amire rá tudjuk dobálni a képeket:
Van lehetőség a lépeket készítési idő alapján az aperture képességeire bízni, s akkor a program rendezi be azokat a térképre. Ennek persze fontos feltétele, hogy a kamera és a telefon ideje szinkronban legyenek.
Amikor ezt a bejegyzést még nyáron elkezdtem írni, azt gondoltam, hogy mostantól minden képemet geotagelem. Ez természetesen nem történt meg, mert sokszor lusta vagyok csatlakoztatni a telefont is, vagy elfelejtem elindítani a loggert. Ez alól kivételt képeznek az utazások, ahol minden alkalommal már az indulásnál el szoktam indítania gpsloggert, mert az képes a .gpx mellett .kml formátumban is menteni a gps adatokat. Így később a Google Earth, vagy a maps segítségével megtekinthetem, hogy merre jártunk.
