Tag: utazás

két hét távollétről röviden

Másodszor jártam életemben Amerikában. Igen, idén ősszel voltam először, amikor olyan mázlista voltam, hogy egyenesen a Google-hoz mentem Mountain View-ba.

Mostani alkalommal Las Vegas volt az út első állomása, s nem csak pár napot, hanem két hetet töltöttem távol a családtól.

Az odaúton az Air France járataival Budapest – Párizs – New York – Las Vegas útvonalon repültem. Kutya hosszú volt. Reggel tíz körül indultam Budapestről, s éjfélkor szálltam le Las Vegasban (ez otthon reggel kilenc óra, vagyis közel egy napot voltam úton).

Párizsban még sose jártam, a CDG hatalmas, alig értem el a csatlakozást, New Yorkban a JFK egy lepukkant óriási repülőtér. Mivel itt léptem be az országba, minden hercehurcán át kellett esnem, ami ilyenkor vár az emberre, felvenni a csomagot, s ezután a domestic járatoknál újra feladni Vegas felé.

Belépéskor az alábbi beszélgetés zajlott:
– Hello, purpose of your visit?
– Maths educational conference.
– In Vegas? That’s funny…

Majd megkaptam a pecsétet, s bent is voltam az országban.

New Yorkból Las Vegasba a Delta járata vitt, ami azért volt izgalmas, mert életemben először utaztam olyan repülőn, amin Wifi volt. Kipróbáltam. Jópofa, lassú és drága. Így nem fizettem be a Gogo szolgáltatására. Az e-bay ingyenes, így a sebességet láttam. Érdekes dolog egyébként, s támogatnám, hogy mindenütt legyen. Amikor ezt írom, épp Atlanta és Párizs között repülök valahol az óceán felett, s egy fémmadárban teljesen el vagyok zárva a világtól. Se telefon, se internet, se semmi. Ritka az ilyen a mai világban.

Las Vegas

Ez egy sziget. Egy sziget a semmi közepén, ahol minden más, mint máshol. Itt minden a szórakozásról szól. Illetve arról, hogy az idelátogató hogyan tud a lehető legtöbb pénztől megszabadulni.

Először egy hosszú bejegyzést írtam arról, mennyire borzalmas Las Vegas (ezt végül nem publikáltam). És meg voltam győződve róla, hogy soha életembe többet ide vissza nem jövök. Minden többszöröse annak, mint máshol, a taxis a repülőtérről a szállásra akkora kerülővel vitt, hogy ötször annyit fizettem neki, mint kellett volna (persze ilyen hiénák otthon is vannak). Ráadás még a borravalót is kikövetelte.

A város műanyag. Van itt minden, Eiffel torony, piramis, Velence, Cézár palotája, amit csak el tud az ember képzelni. Minden villog, forog, csillog, előadások, s amit csak el tudtok képzelni, hogy az emberek bemenjenek.

A konferencia kedden kezdődött, s szerdáig tartott. Itt ismerkedtem meg Carllal a BuzzMath alapítójával, akivel mint szintén nem amerikai, matekos érdeklődésű, hamar megtaláltuk a közös nevezőt.

Így alakult, hogy amikor neki is elmondtam lesújtó véleményemet a városról, azt mondta, hogy a BlackJack azért jó móka. Mire mondtam neki, hogy na, azt még sose játszottam. Így alakult, hogy együtt beültünk a Treasure Island kaszinóba egy asztalhoz, s megmondtuk a deaelnek, hogy sose játszottunk még. Legnagyobb meglepetésemre ennek nem az lett a vége, hogy az aznap estére a mókára szánt 40 dollárom tíz perc múlva levegővé vált. Egy kellemes beszélgetés, s BlackJack oktatás vette kezdetét. Megtanultam hogyan kell kérni, jelezni, ha nem kérek több lapot, hogy a dealer csak 17-ig mehet fel, hogy mikor lehet “szétbontani” a lapokat, stb. Illetve kiderült, hogy Las Vegasban, ahol mindenért fizetni kell, s mindenért sokszorosát a normális árnak, mégis van valami, ami ingyen van. Ez pedig a játék közben fogyasztott ital.
Mivel szépen lassan játszottunk, s tanultnk BlackJack-ezni, így többször is járt felénk a pincér.
Másnap, Denverbe indulásom előtti nap, egész délután játszottam. Végül a bűn városát pozitív egyenleggel hagytam el. Sikerült visszanyernem az előző este tanulás közben elveszített összeget.

Szerencsejáték

A szerencsejáték azért kapta a szerencsejáték nevet, mert szerencse kell hozzá. Bármennyire is hisznek emberek abban, hogy van nyerő stratégia, trükkök, stb., meg kell, hogy mondjam, hogy ilyen nincsen.

Ha egyszer Vegasban jársz, akkor a következőt javaslom: Különíts el egy fix összeget, amit játékra szánsz. Ez az az összeg, ami nem baj, ha elveszik, mert ezért tetted félre. Vedd úgy, hogy ez a belépő díj. És ha szerencséd van, akkor a játék sokáig tart, s még az is lehet, hogy a játék végén a belépőjegyet visszakapod.

Sose akard visszanyerni a pénzt, ne nyerni menj! Ez játék. A játékért fizetted ki a pénzt. Ha csak felmerül a gondolat, hogy vissza kell nyerni, akkor baj van, az már nem játékról szól. Hagyd abba!!! Ha lemész vásárolni, akkor is mérlegeled, mennyibe kerül az áru, amit megveszel. Tekints ugyanígy a szerencsejátékra! A játék a termék. Annyit fizess csak be, amennyit megér neked a szórakozás.

Denver

Péntek délelőtt Las Vegasban a motel kertjében lévő medencében fürödtem, s egész este egy rövid nadrágban, s pólóban töltöttem a napot. Ezután szombat reggel felszálltam a repülőre, s Salt Lake City érintésével átrepültem Denverbe. Amikor az autókölcsönzőben azt mondta az ember, hogy válasszak nagyobb autót, mert azon téli gumi van, akkor megmosolyogtam. Aztán megnéztem az időjárásjelentést, s láttam, hogy hétfőtől jön a hó.

És hétfőtől jött a hó. Nagyjából 1000 kilométer vízszintesen is, s függőlegesen is Las Vegas és Denver között, illetve 30 fok. A Dodge, amit kaptam jól vizsgázott a hóban. Így hál’Istennek semmi gond nem volt.

Denver, s Las Vegas nagyon hasonlítanak egymásra, ha a várost tekintjük. Mindkét esetben egy felhőkarcolókkal telepakolt belvárost körbeölel a kertesházas város. A nagy különbség, hogy Las Vegast a “semmi” veszi körül, Denvert pedig csodálatos hegyek.

NCTM

Denverbe az NCTM konferencia miatt mentem. Ez a legnagyobb konferencia Amerikában, amit matematika tanároknak, s kutatóknak csinálnak. Több ezer tanár, s kutató, s rengeteg matematikára szakosodott cég fordul meg a konferencián.

A GeoGebra idén először volt jelen hivatalosan is a konferencián. Saját standunk volt, s rengeteg emberrel beszéltünk az elmúlt három napban.

Hihetetlen fárasztó egy napon át a standon állni, fogadni az embereket, s elmesélni nekik százhetvennyolcadszorra is, hogy mi az a GeoGebra. Örömmel csináltam, de a nap végére általában örültem, hogy eldölhetek a szállodában.

Végül

Nagyon jó volt ez a két hét. Rengeteg emberhez sikerült eljuttatni a GeoGebrát. Sok új munkakapcsolat alakult ki, s sikerült a jelenlétünket erősíteni az Amerikai Egyesült Államokban.

2013-04-21
konferencia

Hétfőn megkezdődött a konferencia. Igen, ezért jöttem Kambodzsába. Illetve ez még nem biztos, hogy elég lett volna. Az ok, amiért végül elküldött a GeoGebra, az az oktatási miniszter személyes meghívása volt (nem személyesen nekem szólt, hanem a GeoGebrának).

A konferencián, mint a programban is látszik, három előadás, s egy kerekasztal, amiben részt veszek. Ebből a három előadást tegnap és ma abszolváltam. Remek fogadtatása volt a GeoGebrának.

Ma reggel még egy kerekasztal beszélgetés lesz, s utána megbeszélések, találkozók, illetve még egy-két előadás. Ezek már nem a konferencia keretein belül. Így remélem bele fog férni a Market, palota, s egyéb érdekességek megtekintése is a Kambodzsában eltöltött időbe.

Tegnap reggel jártunk a minisztériumban. Jártam már itthon is hasonló helyeken, de ez nagyon különleges volt. Kambodzsában nagyon odafigyelnek a részletekre. Őexcellenciája Im Sethy, az oktatási miniszter maga is fizika tanár volt, így nyitott volt a természettudományos, s matematika oktatásra kiváló GeoGebra szoftvert.

A prezentáció után beszélgettünk a lehetséges alkalmazásról, pilot projektről. Ajándékozással, s fényképezéssel zárult a találkozó.

Képek az eseményről:

2013-03-06
Hányan férnek egy motorbiciklire?

Második/első nap Kambodzsában. Második, mert tegnap este már itt aludtam. Első, mert ez az első, hogy a napot is láttam. Miután megreggeliztem, nyakamba vettem a várost. Először csak gyalog néztem körbe a szálló körzetében. Már a tegnapi út a repülőtérről rámutatott, hogy itt mindenki két keréken közlekedik, s a séta alatt ez még bizonyosabb lett. És az út mellett lépten-nyomon valaki benzint, van aki pedig levegőt kínál.

Kambodzsában, azon belül is Phnom Penhben mindenki tuktukon vagy motorbiciklin közlekedik. Vannak autók is, de azok valahogy első megitélésre inkább csak eltévedt járművek. A gazdagabb réteg közlekedési eszközei talán.

Miután megbeszéltük a holnapi konferencia részleteit, kilépve a hotelből leintettem az első tuktukot. A tuktuk egy motor, amire ráfabrikáltak egy kis kocsit. Remek közlekedési eszköz. A helyiek, s a túristák is ezzel járnak mindenfele, ha nincs saját motorjuk. A soförömmel megegyeztünk 10 dollárban (vasárnap drágább, ezt a szállóban megmondták), s ennek fejében körbevitt a városban. Megálltunk a nevezetességeknél, ahol én kiszálltam fényképezni, ő pedig várt rám.

A közlekedés és a helyiek hihetetlenek. Itt első ránézésre káosz van. Másodikra is, de mindezek ellenére minden működik. Az emberek kedvesek, udvariasak, s a dudát jelzésre használják. Néhányan a forgalommal szemben mennek, néhányan rendesen. Egy-egy motoron a laptopoktól kezdve akár egy hütőszekrényt is elszállítanak. Néhányan szoptatnak a motoron, s van amikor az egész család motorral jön haza a gyerekzsúrból.

A motorok mindent elvisznek. Az autókban pedig annyi ember ül, amennyi épp jól érzi magát benne. A gyerekülés csak az európaiak bolondsága. Persze ez köszönhető annak is, hogy az európaiak száguldoznak. Itt nyugi van, s biztonság.

Első állomásunk egy csodás park volt egy templommal a tetején.

Miután befizettem az 1 dollárt, körbenézhettem fent a templomban. A templom teljesen funkcionális, a helyiek valóban megfordulnak erre.

A templom “alatti” parkban a helyiek játszottak.

Béke és nyugalom. Az emberek barátságosak, s kedvesek. Soha egyetlen helyen nem éreztem, hogy veszélyes lehetne akár egy picit is. Még amikor szembe haladtunk a forgalommal se volt halálfélelmem, pedig ennél kevesebbért is meglincseltek volna Budapest utcáin. 🙂

Mai nap másik tanulsága. A helyi pénz létezik! Ha 1 dollár alatt kell vizetni, azt helyi pénzben, rielben adják vissza. Egy USD nagyjából 4000 riel.

Mai nap sokkoló élménye a Genocide Museum volt. Itt a múzeum teljesen visszaadja Pol Pot véres uralmának napjait. Szabályok, kínzó terem, cellák. Naponta kétszer van film vetítés is. Ezt nem vártam meg, mert ennélkül is elég kemény volt. A helyiek, akik túlélték a kínzást, könyvet árulnak, s mesélnek helyben arról, hogy milyen volt.

Pol Pot uralma alatt kivégezte az ország teljes értelmiségi rétegét. Így már sokkal jobban értem ma reggeli beszélgetésünket Chan Roath matematika professzorral, aki nagy meglepetésemre közölte, hogy csak 4 matematika PhD végzettségű ember van az országban. Nulláról kellett felépíteni az országot, s most itt a lehetőség, hogy a GeoGebra ebben hatalmas segítséget adjon a helyieknek. Vizualizálni, megmutatni a matematikát, természettudományokat. Fantasztikus küldetés, s nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. És a tuktuk vezetőmnek is, hogy a Market helyett a múzeumba vitt. Így teljesen más fejjel tudom befejezni a holnapi prezentációmat.

2013-03-03
Helló Kambodzsa!

Péntek délután négy órás indulás, szombat este kilenc órás érkezés. Hosszú volt. A Qatar légitársaság tényleg jó, de azért jobb ágyban tölteni az éjszakát, mint váróteremben, illetve repülőn.

Jól fejbevágja az embert az otthoni időjárás után a fenti harmincegynéhány fok itt Kambodzsában. Mintegy másfél napnyi utazás után végre a szálláshelyre értem. Ami valóban nagyon szép. Az már csak adalék információ, hogy eredetileg 120 dollárt számoltak volna fel a szobáért, majd amikor említettem, hogy az kicsit sok, 60 lett az ára. Long stay discount lett az okat a hirtelen áresésnek. Így már a teljes GeoGebra vezetés is egyetértett, hogy erre a helyre szóljon a szállásfoglalás.

De menjünk vissza az elejére! Kambodzsába bejutni nem egyszerű. 3 papírt kell kitölteni. Vízum kérelem, tartózkodási engedély, s elvámolni való áru. Belépéskor 20 USD a túrista vízum, ezt ki kell váltani, mese nincs. Van egy automata, akinek esetleg nincs USD kp-ja, ami hol működik, hol nem. Van egyébként helyi valuta is, de az USD tulajdonképpen a hitavalos fizetőeszköz.

A repülőtéren a helyi utazási iroda (ami a konferenciát is szervezi) embere várt, s elvitt a szállásra. Érdekes volt útközben figyelni a város, s az embereket. 40-es tempót mindenki tartja (egyébként életveszélyes lenne), viszont a piroson átmennek, szembe haladnak a forgalommal, két család ül egy furgon platóján, egy másik egy motorbiziklin, s a tuk-tukok pedig mennek merre látnak. Zseniális!

A szálláshelyre érve, beregisztráltam magamat, majd két hölgy(!) felcipelte a bőröndömet az emeletre. Ez kicsit furcsa volt. A szoba szép, s van egy fantasztikus kőből készült fürdőkád. Gondoltam engedek bele vizet, s kiáztatom magamat. Itt szembesültem a trópusi országok első problémájával: nincs hideg víz. Illetve van valami amit annak jelez a csap, de az kb 20 fokos. Így sikerült elviselhetetlenül forró fürdőt kreálnom magamnak.

2013-03-03
Göteborgból Karlstadba vonattal
Mikor ezt a bejegyzést írom, éppen a SÁVSvéd Állami Vasutak szerelvényén utazom Göteborg városából fel Karlstadba. A vonat makulátlan, kényelmes, tiszta. Elővenni a laptopot, otthagyni az asztalon, amíg kimegyek a mellékhelyiségbe nem kell félni. Avonatjegyek névreszólnak, a kalauz kedves, normális (nem túlárazott) büfé van a vonaton. A mellékhelyiség tiszta, illatos(!), van wc papír, mozgássérült barát, víz, szappan, stb. Nem ehhez szokott az ember a MÁV szerelvényein sajnos.

Viszont Wifinek nyoma sincsen. Se fizetős, se ingyenes formában. Egyébként Svédországban nem olyan egyszerű internetet találni. Ezt a négy napos kint tartózkodás esetén említem, mert egy félévre remek kínálatokkal bombáztak a Telia márkaboltban. Nem néztem végig a többi szolgáltató kínálatát, mert reményeim szerint Karlstadban a hotelben is, s a konferencia helyszínén is lesz internet. Ha más nem, az EU legjobb projektje az Eduroam hálózat.
Nem először vagyok Svédországba, mivel Zsófit családi szálak kötik ide, így nagyjából (két)évente el szoktunk látogatni megnézni Göteborg nevezetességeit. Épp most számolgattuk, hogy melyik gyermek hányszor járt már itt.

És amikor ezt a bejegyzést a TextMate editorba írom, s nem közvetlen a blog admin felületén, akkor eszembe jut Észtország. Ahol minden buszon, vonaton, étteremben, stb. wifi van, s remekül használható szélessávú net. Egyébként aki teheti látogasson el egy hosszú hétvégére Észtországba. Tallinn gyönyörű, de árai nagyjából európai szintűek. Ha azonban elhagyjátok a fővárost, akkor a kis városokban kedvesek, s pl. Tartuban olyan kétfogásos ebédet lehet enni 5 euróért, hogy még vacsorára is csomagolhattok magatoknak.

Vissza azonban Svédországba! Azért is, mert vicces módon a repülőn kifele a Foursquare-nek köszönhetően kiderült, hogy ktamas is ugyanazzal a hajnali Wizz géppel repült ki Göteborgba, mint mi. Azzal a különbséggel, hogy Ő hosszabb időre tervezte a maradását 4 napnál. Érdemes lesz követni a blogját a kalandjairól Göteborgban.

Ha már repólő, akkor hadd jegyezzem meg, hogy utazásunkhoz a részben(?) magyar WizzAir légotársaságot használtuk. A jegyeket hál’Istennek még 2012-ben vettük meg. Ha nem így tettünk volna, közel háromszor annyit fizettünk volna az ötünk jegyéért (igen, sikerült a szinte ingyen jegyeket megvenni). S nem is tudok szó nélkül elmenni a légitársaság 2013-ban bevezetett korlátozásai mellett.
- 2012-ben nem számoltak fel extra költséget (2000 Ft) foglalásonként, ha Wizz kártyával tette azt az ember. Igen, emiatt ki is váltottam egy ilyet. Ez azonban 2013-tól már nem ingyenes, hanem “csak olcsóbb”. Ez 400 Ft kedvezményt jelent. Köszönjük!
- A kézipoggyász esetében két fajta kézipoggyászt állapítottak meg. Az egyik a kis méretű kézipoggyász. Ezt úgy fordítom le a magamfajta emberek számára, hogy ez az a méretű táska, amibe nem tudsz laptopot tenni. Amibe viszont már belefér a laptop, s ami befér abba az idióta keretbe, na azért már fizetni is kell.
- Nem konkrét 2013-mas változás, de azért ide kívánkozik. Régebben még voltak napközbeni járatok. Ezek mostanra teljesen eltüntek. Egyre kevésbé vagyok rugalmas a reggel 4-re kimenni a repülőtérre történetben.
Viszont azt továbbra is pozitívumként ismerem el náluk, hogy ha két év alatti gyermekkel utazol, akkor prioritásos utasként kezelnek. Legalábbis a budapesti földi személyzet.

Misi élvezte a repülést, az ölemben állva csapkodta az eblekot, s hangosan hahotázott, majd kidölt, s végigfeküdt(!) a combomon, s úgy aludta végig az út hátralevő részének nagyját. Amikor pedig megéhezedt, visszaugrott a mamához.

A vonat pedig lassan begurul Karlstad állomásra. Én leszálláshoz készülődök, a laptop fedele csukódik. Sziasztok, majd folytatjuk!
2013-01-31
autóbérlés, vezetés Kaliforniában
Első és legfontosabb tudnivaló, hogy az autókölcsönzőket nem kell keresni, annyi van belőle. Cserébe autó nélkül kicsit elveszett az ember az USÁ-ban. Nagyobb városokban a tömegközlekedés megoldott, de ha már a külvárosban is kell mozogni, esetleg városok között, akkor az autó a célszerű közlekedési eszköz.

Első és legfontosabb, a magyar kártya jogosítványt gond nélkül elfogadják a kölcsönzők, nem kell fordítani, honosíttatni, vagy hasonlók. A kölcsönzők kompakt kategóriája nem a magyar kompakt méret. Vagyis egy kellemes családi autót kapsz majd a legolcsóbb kategóriában is. Persze, ha valaki mélyebben szeretne a pénztárcába nyúlni, akkor lehet kisebb, akár nagyobb terepjárókat is üzemeltetni.

Kölcsönzésnél ami nagyon fontos, figyeljetek rá, hogy a biztosítás benne legyen. Sok esetben nagyon olcsón kapható autó, de aztán végigkattintva a beállításokon, a biztosítás sokszor drágább, mint maga a bérlés.

A biztosítás típusokat jól összegezte az Úti ötletek blog:

LDW/CDW – (Loss Damage Waivers és Collision Damage Waivers) – erre jó esély van, hogy a hitelkártya cég fedezi, lopás és a kocsi sérüllése esetén fizet.

Liability Insurance – felelősség biztosítás – bizonyos államokban a kölcsönző cégeknek alapból, ingyen kötelező biztosítani ezt, értéke azonban nem túl magas és mint írtam, nem mindenütt van. Extrában lehet vásárolni ha jól tudom 1 millió dollár értékig. (Ha minden igaz Florida, New Hampshire és Wisconsin államban nem kötelező, mindenhol máshol igen)

PAI – Personal Accident Insurance – ezt elképzelhető, hogy az utasbiztosításunk fedezi, tehát, lehet, hogy nem kell megvenni, utána kell nézni.

PEC – Personal Effects Coverage – A kocsiból ellopott tárgyakra fizet, ha nem hagyunk a kocsiban értéket, nem kell megvenni.

A San Francisco repülőtéren a kisvasútnak van egy külön megállója (a végállomás), ahol az összes autókölcsönző helyet kapott. Ez az a hely, ahol át tudjuk venni a már lefoglalt autónkat, vagy intézhetjük a kölcsönözést ott helyben.

Az autók bent állnak a parkolóházban, a feladatunk csak annyi, hogy kiválasszuk melyik tetszik, becuccoljunk, s a benne levő kulccsal elinduljunk. Igen, sok országhoz hasonlóan, itt sincsen külön forgalmi engedély, amit meg kell mutatni a rendőrnek. Akinél a kulcs, az vezeti az autót.

FONTOS: Minden autó automata váltós. Nincsen manuális váltó. Aki még nem vezetett automata váltós autót, azoknak jó tanács: A bal lábadat húzd magad alá, hogy véletlenül se taposs bele a fékbe az autópályán, gondolván, hogy kinyomod a kuplungot a sebességváltáshoz.

Közlekedés

Kaliforniában, de gondolom Amerika szerte a legtöbb helyen a nagyobb utak legalább 2, de sokszor sokkal több sávosak. Az emberek alapvetően udvariasak, de sokszor a hatalmas autókból nem veszik észre a kis autókat, így érdemes figyelni, amikor két hatalmas jármű között autózol.

Alapvetően jól ki van minden táblázva. A táblákra mindig figyelni kell, mert alapvető dolgokat írhat felül. Hasonlóan az úttestre felírt információkat is érdemes figyelemmel kisérni.

FONTOS: Akármilyen lámpád van, jobbra kisívet mindig fordulhatsz. Igen, akkor is, ha piros a lámpa!!! Ez alól egyetlen kivétel, ha ezt tábla tíltja.

Másik fontos szabály, hogy a záróvonal sem úgy záróvonal, mint nálunk. Ha már dupla van belőle, akkor azért nem illik már átmenni rajta.

A sebességet tapasztalataim alapján nem mindenki tartja be, sőt pl. a 65 mérföldes korlátozást az autópályán (freeway) elég kevesen követik.

parkolás

A parkolásért nagy városokban szinte mindenhol fizetni kell. Vannak rödid parkolásra alkalmas helyek az utcán. Itt egy automatába dobhatunk max egy órára való aprópénzt.

A parkolóházak háromféle módon üzemelnek:
1. Hagyományos. Itthon ilyenek vannak többnyire. Ez az, amikor behajtáskor kap az autós egy parkolójegyet, majd távozáskor fizet az ott töltött idő alapján.
2. Fordított. Ez olyan, mint a parkoló órák, nincs ember, előre dobjuk be a megfelelő összeget, s annyit parkolunk.
3. Garage. Ezek többnyire azok, ahol be se kell menni a parkolóházba, csak odaadjuk a kulcsot, s valaki beparkolja az autót. Amikor pedig érkezünk az autóért, a kedves ember hozza nekünk vissza a járművet.
A parkolóházakban általában rengeteg fajta hely van: családos, kismama, várandós, nagy autók, kis autók, stb. Itt nagyon kell figyelni, hogy jó helyre parkolj, mert igen borsos büntetést akaszthatnak a nyakadba.

Ami remek megoldás, hogy az amerikai autók mind úgy üzemelnek, hogy ha a távirányítón zárt ajtóra megnyomjuk újra a “zárás” gombot, akkor dudál egyet. Ez praktikus ellenőrzésre, hogy valóban zárv van-e a jármű. Viszont néha nagyot ugrottam, amikor mellettem egy autó rámdudált, pedig csak épp bezárták azt a parkolóban.

Mértékegységek

Amerikában matek tanár szívem nagy örömére minden törtekben van meghatározva. Vagyis nem 419.9, hanem $419\frac{1}{9}$ fromában kerül kiírásra pl. a benzin ára. Amit még fontos tudni, hogy a benzint gallonban mérik, abból is az amerikai verziót használják.

Ugyanígy a sebesség és a távolság mérésére is kikóméter helyett mérföldet alkalmaznaksebesség esetén értelemszerűen a távolság / idő hányadost, vagyis mérföld per órát használnak. És akkor megint meg kell jegyeznem, hogy jó látni, hogy nem métereket írnak ki, hanem 1/4 mérföldet pl. a következő letérőig.
2012-10-25
Googleplex

Akik követnek twitteren (@kobak), azoknak már a könyökükön jön ki, hogy a címbeli helyen jártam. Aki persze nem teker át automatikusan az éppen felbukkanó képen, azok láthatnak egy-egy pillanatot a Google Mountain View-ban lelhető főhadiszállásáról.

Hogy kerülök a Googleplexbe? A Google minden évben megrendezi a Google Summer of Code nevű projektjét. És minden évben a nyár végeztével valamikor ősszel meghívják a mentorokat, akik részt vettek a projektben. Minden Open Source projettől 2 embert látnak vendégül. A GeoGebra harmadik éve vesz részt a GSOC prjektben, s idén nyáron 7 diák dolgozott nálunk.

Minden évben más embereket küld a GeoGebra projekt a Summitra, idén én lettem az egyik résztvevő. Amikor a kérdés eljutott hozzám, meglepő módon igent mondtam. Így ez a blogbejegyzés éppen a Googleplex 43-mas épület halljában íródott. Igen, ez a szomszédja a 44-esnek, az Android központnak.

Egy nagyon hosszú utazás után csütörtökön megtekintettük San Franciscót, s igyekeztünk 24+ órát ébren tölteni, hogy a szervezetünk átálljon az itteni időre.

Próbáltam összehozni egy találkozót a Desmos csapattal, de sajnos nem sikerült találkozni. Pedig már Skype, e-mail, mindenféle kontakt megvolt. Kedden újra próbálkozunk.

A repülőtéren autót béreltünk, s nekivágtunk az országútnak. Hamar megtanultam, hogy USÁ-ban a jobbra kisívnek mindig zöld van, akkor is ha piros van. Sokáig nem értettem, majd rájöttem, hogy a “xing” felirat azt jelenti, hogy “crossing”. Igen, ez szerepel mindenütt az útra festve, táblákon, stb. A Golden Gate bridge nagyon szép, megnéztük, s át is autóztunk rajta. Majd közelről is megtekintettük az óceánt.

Még csütörtök este leautóztunk Sunnyvale-be, ahol a szállásunk volt. Péntek estére egy konferenciát szerveztem a SJSU-ra a “szomszéd” városba. Itt közel 30 amerikai tanár vett részt, s meséltünk nekik a GeoGebráról. Még aznap este kezdetét vette a GSOC egy vacsorával a szállodában.

Szombat reggel pedig már nem kaptunk reggelit a szálláson, hanem egy busz várt a szálloda előtt, s vitt reggelizni a Googleplexbe. Igen, a Google a helyiek körében egy dologban emelkedik ki, ez pedig a konyhája. Még San Joséban kaptuk az információt, hogy a Google-nél enni kell. És tényleg. Remek a konyha, finomat főznek, bőségesen, változatosan, s egészségesen.

Googleplex

Itt minden emberi. Minden sarokban van egy ülőhely, zsinórok gusztusosan elhelyezve minden laptophoz. Kényelmes székek, kis dolgozó, beszélgető sarkok. Legújabb kütyük, vezetéknélküli internet, végtelen enni és innivaló…

Az épületek között strandröplabda pálya, medence, G-BIKE (biciklik), tisztaság, fák, kiskertek, béke és nyugalom. Igen, az az érzése támad a földi halandónak, hogy ide jó bejönni dolgozni.

Mivel hétvégén voltunk itt, s a munkahelyekre érthető okokból nem engedtek be, emiatt arról nem tudok beszámolni, hogy mit, s hogyan csinálnak a helyi dolgozók. Viszont az eddig látottak alapján jó lehet nekik. 🙂

Androidportal alapítóként persze az Android rész különösen érdekelt, s alig vártam, hogy lekerekezhessek egy G-BIKE-on a 44-es épülethez, ahol az Android szobrok sorjáznak. Persze csak 4.1-ig vannak kirakva az édességek, így majd még vissza kell térnem, hogy a megjelenő 4.2-vel is megörökíthessem magamat. 🙂

A GSOC egy elképesztően jól működő rendezvény. A diákoknak remek lehetőség részt venni egy nagy Open Source projekt munkájában. A projekteknek nagyon jó, mert a Google látóterébe kerülnek, s remek diákokat ismerhetnek meg, akik sokszor hosszabb távon is ottmaradnak a projektben.

A Mentor Summit pedig egy elképesztő konferencia. Aki kicsit is jártas a szabadszoftver világában, azoknak nem kell mesélnem milyen izgalmas találkozni az általa használt szoftverek fejlesztőivel, tapasztalatokat cserélni vagy csak innni este együtt egy sört.

USA

Amerika más (itt tudnak az emberek törtekkel számolni!!! Minden törtekben van megadva, negyed dollár, 3/4 mérföld, stb.), de nem annyira különleges, mint azt mi gondoljuk. A távolkelet sokkal inkább különbözik Európától (lásd @viktornebehaj twittjét). Amikor San Franciscoban egy kisebb mellékutcában ugyanúgy hajléktalanokon kellett átlépkedni vagy fűtől bűzlő (igen, szerintem orrfacsaró szaga van) fiatalokba botlik az ember nem éreztem, hogy olyan nagy különbség lenne.
Az persze kicsit más, hogy az átlag út minimum 2×3 sávos. Amikor a nálunk kis családi autónak számító Hyundai Sonata bérelt autónkban a fejem bokamagasságban van a pirosnál mellettünk álló autóknak, akkor azért érezhető, hogy máshol járunk.

Érdekes, hogy rengetegszer érdeklődtek, hogy honnan érkeztünk, majd az első kérdés utána az volt, hogy ott jobb? Olyan szivesen elköltöznék Amerikából. – Mondtam, hogy más. 🙂

Kütyük iránt rajongó énem persze akkor szisszen fel leginkább, amikor betévedünk egy bestbuy vagy fry’s üzletbe, s meglátom az árcédulákat. Igen, az otthoni áraknak töredékéért tudnék több háztartást megtölteni kütyükkel. A benzin árak hasonlóan borzolják kicsi lelkemet.

Összességében Amerika hasonlóan sok más “országhoz” nem ismerhető meg pár nap alatt. Benyomásokat lehet szerezni, s azokat igyekeztem mindenhonnan begyüjteni. Ezután a pár nap után nem tartozom sem az “ide soha többet”, sem az “Amerika az egyetlen jó hely a földön táborba”.

Nagyon hálás vagyok, hogy eljöhettem, s hihetetlen élményekben lehetett részem. Látni, megismerni hol “lakik” a Google, az Apple, a Facebook, stb. nagyon izgalmas volt. Izgalmas volt végigmenni azokon az utakon, amelyeket filmekben láttam vagy ahol Steve Jobs, vagy Larry Page szoktak sétálni. Ez a rövid, de hihetetlen eseménydús utazás, konferencia azt hiszem sokáig előkelő helyen szerepel majd az útibeszámolók között. 🙂

Képek

2012-10-23
Észtország képekben

Feltettem pár képet a Flickr-re. Egy gyors hétvégi konferencia Észtországban, kis városnézéssel.

A konferencia Tartuban volt, ez talán a kevésbé ismert észt városok egyike. PEdig egy másfél órás idegenvezetés alatt megtudtuk, hogy Tartu Észtország legősibb városa.

Tartu városháza (hátulról)

Vasárnap este hasonlóan Tartuhoz, mintegy másfél óra alatt végigszaladtam Tallinn belvárosán. Ide vissza kell még jönni, Tallinn gyönyörű. Ha Prágát szépnek és hangulatosnaktartod, akkor szorozd meg tízzel, s megkapod Tallinnt. A lenti képek egy esti másfél órás séta alatt készültek, így természetesen nem tudtam minden részét megörökíteni a városnak.

A többi kép itt. Az emberek kedvesek, többnyire beszélnek angolul, az árak nem elrugaszkodottak. Tallinn, Észtország nem a legkedveltebb túrista cél nálunk, pedig méltán lehetne az egyik legkedveltebb.

2012-09-17
repülés náthásan

SOHA! Én most már tudom, tudjátok Ti is! Náthásan sose repülünk. Borzalmas fájdalmakat lehet átélni, ha mégis így tesz az ember, s olyan balga, mint én. Nem néztem utána, kifele voltam a megfázásból, gondoltam, minden jó. Nem.

Előre szólok, soha semmi bajom nem volt repülőn, repülés közben. Kivéve most. Felszállásnál bedugult a fülem, gondoltam semmi gond. Leszállásnál viszont már pattogott, s fájt is. Utána nem hallottam, csak tompán, s sípolt.

Aztán amikor átszálltam, s a következő repülővel emelkedni kezdtünk már fel voltam készülve. A fél órás átszálló időt arra fordítottam, hogy magyar és külföldi fórumokat, oldalakat nyálaztam át, mit kell ilyenkor tenni.
Majd jobb híján kértem a légiutaskisérő hölgyektől két poharat, s azt a fülemre szorítva éltem túl a felszállást. Igen, úgy néztem ki, mint egy ufó, de ez érdekelt legkevésbé. Majd nagyon kedvesek voltak, s elláttak egy másik pohárral, amibe betettek valami izét, hogy jó meleg legyen. Na, így már elviselhető volt a leszállás is.

Tehát, ha náthásak vagytok, s mégis repülni kell: orrspray (esetleg orrcsepp) + füldugó. A kettő kombinációja megmenthet egy borzasztó kellemetlen élménytől.

2012-09-16