A loop a wordpress legjobb funkciója. Sokáig mumusként tekintettem rá, mert nem igazán értettem, hogy pontosan mire jó. Aztán rájöttem az egészen kézenfekvő válaszra: mindenre.
A Loop a wordpress lelke. Mindent megcsinál, s mindent vele csinálunk. A Loop írja ki a posztokat, oldalakat, mindent. És csodálatosan testreszabható.
Egy oldalon használhatunk akár több Loopot is. Az egész ügylet titka a $query_string változó. Ezt pedig a például a következőképpen alakíthatjuk kedvünk szerint:
Azonban óvatosan a query_posts függvénnyel. Rast összerakott egy grafikont, s azon mutatja be mikor melyik queryt használjuk a wordpress témáinkban. Íme az említett ábra:
To protect your privacy we would like you to know that Google Latitude is running on your mobile device and reporting your location.
If you didn’t enable this or want to stop reporting your location, please open Latitude privacy settings or sign out of Latitude. To learn more, visit the Latitude Help Center.
Thanks,
Google Latitude Team
(c) 2010 Google Inc., 1600 Amphitheatre Parkway, Mountain View, CA 94043, USA. Terms of Service | Privacy Policy
És valóban ment a Latitude, mert a múltkorjában kipróbáltam, így most jól kikapcsoltam. Köszi Google, hogy mindent tudtok rólam, s néha azt jóra használjátok! 😉
Egy évvel ezelőtt ezt a videót jelenítette meg a GooglePrivacy:
Egy év alatt egyébként elképesztő mennyit fejlődött a Latitude/Maps.
Megszűnik a The Streets. Az utolsó, 2011. február 7-én megjelent Computers And Blues album itt hallható:
A fenti információ a recorder.blog.hu bejegyzéséből származik. Még több videót, zenét is találhattok odaát. Sajnálom, hogy ez az utolsó album. Jó lett volna még The Streetst hallgatni. Viszont azt hiszem Skinner nem hagyja abba a The Streets megszünésével a zenélést.
Ha esetleg érdekelnek régebbi The Streets zenék, akkor ajánlom az első két album legjobbjait felvonultató válogatásomat (a bejegyzés dátumát látva kicsit meglepődtem :)).
Többek sikerrel produkálnak napi rendszerességgel (pl. the sartorialist, daily dose of imagery), vagy hirtelen felindulásból egy éven át (pl. juice, rivera) érdekes és szép képeket. Sajnos ez nekem nem megy. Amikor Nexus One kezembe került, gondoltam belevágok egy ilyen sorozatba.
A telefon mindig nálam, s a képeket tolom is fel kapásból a posterous blogba a telefonról. Egyszerű, gyors, s az utcán sétálva mindig akad valami izgalmas, amit meg lehet örökíteni. Így gondoltam, hogy egy mobilfotós 365 projekt alakul a dologból csendben. Persze mielőtt elindult volna, már meg is állt a dolog. 🙂
Ahhoz nem kevés időre és elszántságra van szükség, hogy ez napi szinten érdekes is maradjon. Naponta agyalni, kutatni, témát keresni nem kis feladat. Minden tiszteletem azoké, akik ezt keresztülvitték.
A fenti interjú szépen mutatja, hogy Scott Schumanblogján naponta megjelenő káprázatos képei mögött mennyi munka áll.
Amíg tartott a lelkesedés, s rohangászós napjaim voltak, akadt mindig lencsevégre valami érdekes. Aztán kezdett elmúlni ez a lelkesedés, főleg, amikor otthon töltöttem a napot, vagy épp félévi értekezletet tartottunk estig a suliban, esetleg egy kedélyes szülői értekezlet zárta a hétfő estét. A hétköznapi körülmények között nem sikerült olyan kreatívan szemlélni a világot, ahogyan azt szerettem volna. Unalmasnak találtam a készült képeket, aztán már nem is próbálkoztam, s legyintettem. Nekem ez nem megy. Másik probléma, hogy néha két órán belül találtam 5-6 érdekes témát, viszont tartani szerettem volna magamat a napi egy képhez.
És beláttam, hogy ez nekem nem megy. A blog szórakozás legyen, ne korlát, vagy kötelesség. Ha látok érdekeset, azt majd felteszem a posterousra, de a napi frissítés kimarad. Azért jegyezzük meg, egy hétig bírtam a napi rendszeres kép feltöltést. 😀
Ezt a bejegyzést elkezdtem írni pár napja, de ma útközben megálltam, s újra kattintottam a telefonommal. Pár hete telepítve ott figyel a telefonon a picplz alkalmazás, s újra lelkes mobilkattogtatót csinált belőlem. Mai képem pedig meglepve tapasztaltam, hogy picplz interesting oldalán tündököl a címlapon. Ez még nem flickr explore, de azért nagyon örültem neki. A végére pedig itt a kép.
Már jó ideje a twitteren a csillagozást arra használom, hogy amikor a telefonomon valami érdekes twittet látok, akkor azt megjelölöm későbbi olvasásra. Ezt aztán sokszor elfelejtem, mert pl. a tweetie nevű egyébként kellemes desktop kliensem nem kezeli rendesen a favokat. Így néha még akkor megnézem a csillagozott elemeket a weben, amikor aktuálisak, de sokszor már csak végigfutom őket, s sorban “kicsillagozom” azokat, mert már rég aktualitásukat vesztették.
Viszont egy nagyon egyszerű megoldással találtam magam szemben Martin Adamek blogján. A twitter sok mindenhez, így a favokhoz is kínál rss-t. A csillagozott elemek feedje a következő:
A Smaller egy egészen egyszerű célalkalmazás minden webfejlesztő számára. Aki css, vagy javascript írásába fog, az a könnyebb áttekinthetőség érdekében azt kommentálja, de legalábbis szépen ellátja szóközökkel, esetleg behúzásokkal, hogy azt mondjuk egy héttel a projekt leadás után is el tudja olvasni, ha kell, javítani lehessen benne.
Egy egyszerű div pl. így néz ki nálam olvasható formában:
.szines{
background-color: red;
color: green;
}
Így viszont tömören:
.szines{background-color:red;color:green;}
Ezzel rengeteg “felesleges” space-t, sortörést távolítottunk el a kódból, ami által az egész css sokkal kevésbé átlátható, viszont a méretcsökkenés miatt gyorsabban töltődik be.
A Smaller alkalmazás lényege, hogy ezt a konverziót egyszerű maces drag’n’drop módon végrehajtja. Nem kell gondolkozni, parancssorban turkálni. Kényelmes, egyszerű, szép megoldás.
Chen Luo pár screenshotot is közölt az alkalmazásról a weboldalán, bemutatva a program egyszerű használatát:
Indítás utáni képernyő
Betöltött css és js fájlokat könnyen tudjuk rendezni, újakat behúzni, vagy a nemkívántakat eltávolítani.
És pár kényelmes beállítási lehetőséget is tartogat számunkra az alkalmazás.
És Chen Luo, a Smaller készítője rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy még a potom 15 dollárt is megspóroljuk az alkalmazásért, ha tetszett a 30 napos próbaváltozat. Amennyiben valaki blogol róla — mint én is mostMár írt is Chen, s elküldte az ingyen licencemet — akkor ingyen licencetkaphat. Ezenkívül 30% kedvezményt lehet igénybe venni twitteren egy rövid reklám twitt kiküldésével.
Tegnap egy majdnem 45 perces előadást sikerült meghallgatnunk arról, hogy az internet nagyon veszélyes.
Sajnos az előadó több hatalmas hibát is ejtett, aminek következtében már az elején hiteltelenné vált a diákok számára. Ez sajnos az én osztályom esetében végzetes lehet, s lett is.
Indító mondata:
Ti bennszülöttek vagytok az interneten, mi csak most tanuljuk, de van egy terület, amit mi jobban ismerünk, mint Ti, ez a biztonság…
Nem, nem, nem. Kedves gesztus biztatni a hallgatóságot, de olvassuk el a fenti gondolatot újra. Egy bennszülöttet nem kell megtanítanom a saját világában a viselkedésre, biztonságra, mert Ő otthon van. Hiba.
Második nagyon rossz húzása a következő volt. Feltette a kérdést, hogy ki hány órát internetezik. Több diákommal együtt az 5 óránál emeltem fel a kezemet. Ezzel sikerült bekattintani azt a kapcsolót, amit nem kellett volna, mert elvégeztette a nehéz összeadást (fejbenszámoló vb), hogy ha 5 óra elmegy internetre, 7 óra a suliban, egyebek, stb. Végeredmény kevesebb, mint 1 óra marad a barátokra, ismerősökre, családra.
Hol a hiba a gondolatmenetben? Az előadóban sajnos két külön világként van jelen a valós és az internetes világ. Ebben pedig egyre kevésbé van igaza. A facebook hatalmas találmánya az volt, hogy felpakolta a hétköznapjainkat az internetre. Lájkolunk, kommentálunk, beszélgetünk, megmutatjuk, elrejtjük, összeveszünk, kibékülünk, házasodunk, szülők leszünk, stb. A facebook a valóvilágunk egy lenyomata. Ki mennyit mutat belőle, ez pedig mindenkinek a saját döntése.
A következő érdekes epizód az volt, amikor az internetes ismerkedésről, s érintőlegesen a facebookról beszélt. Itt vált nyilvánvalóvá számomra, hogy sajnos nem érti mi történik az interneten. A mai fiatalok nem új emberekkel ismerkednek, hanem főleg a barátaikkal, iskolatársaikkal beszélgetnek, e-maileznek, fészbukoznak (ezt hogy írjuk? :)).
Eztán az internethotline nevű oldalról beszélt, s az alábbihoz hasonló videókat néztünk meg:
Sajnos a videót jó céllal, jó szándékkal kreálták, de az első kérdés az volt, hogy miért nem a Macbook beépített kameráját használják. Ezek olyan apró hibák, amire illik odafigyelni.
Valóban veszélyes az internet. Nem kell mindent publikálni, mert akkor tényleg jöhet a tolvaj, de nem riogatni kell. Ez a fajta Internet biztonsági előadás nem 17 éves diákoknak való. Ezt szülőknek kell elmondani, akiknek most általános iskolás korú gyermekeik vannak. Viszont ők már többnyire az én korosztályom, akik a hölgy állítása szerint már majdnem bennszülöttek.
Mi az, amit én elmondtam volna? Miként lehet védekezni, mik az internetes veszélyforrások, vírusok, trójaiak, s az utóbbi idő legszenzációsabb találmánya a firesheep okozta veszélyek ellen. Megmutattam volna hogyan tudok pillanatok alatt megszerezni facebook, s egyéb jelszavakat nyilvános wifi hálózaton, bemutattam volna a facebook privacy beállításokat, meséltem volna a https protokollról, proxykról, vpn-ről…
Miután Vonzó Verát megkértem, hogy válaszoljon a szokásos négy kérdésre a mandroidon még nem gondoltam, hogy hamarosan akasztják a hóhért.
A hétvégén válaszoltam az utolsó kérdésre, s így állt össze végül az interjú. A képek keresése volt a legnehezebb feladat, mert a gyerekekről 100 képet is tudtam volna mutatni, de végül találtam mindenfelé elszórva képeket magamról is. 🙂
