Közel tíz éve kezdtem a robotika világa felé kacsintgatni. Eleinte csak ismerkedés volt, partvonalról figyeltem. Aztán elkezdtem bíráskodni FLL, illetve WRO versenyeken.
Ezek a bíráskodások kapcsán ismerkedtem meg egyre jobban a robotversenyek világával. Aztán a dolog újabb szintre kapcsolt, amikor kint jártunk az első FGC versenyen. Valamikor ekkortájt fogalmazódott meg kis családunkban, hogy a gyerekeket is jó lenne valahogy bevonni ebbe a fantasztikus világba.
Bori eltűrte, hogy próbáltuk vele megismertetni a dolgot, de nem igazán kötötte le. Dani viszont annál inkább érdeklődött a dolog iránt. 6 évesen kezdte már a versenyzést és a mai napig aktívan űzi. Ez persze jelent hullámhegyeket, hullámvölgyeket, de összességében nagyon szereti és rengeteget tanult belőle már. És hol van még ennek a vége!
Dani után Misi is belevágott a versenyzésbe, amint elérte a versenyző kort. Nála viszont a karantén ezt lényegesen jobban megnehezítette. Így idén volt élete első pályaversenye, ahol országos mezőnyben a 8. helyezést érték el WRO RoboMission Elementary kategóriában. Előtte online versenyeken már megkezdte ő is a szárnybontogatást, de most volt az első teljesen nem-online versenye.
Daniék tavaly óta a RoboSport kategóriában indulnak, ahol sikerült a címvédés és idén is országos első helyezést szerezték meg. Így tavalyi Dortmundban megrendezett világdöntő után idén Panamában mérhetik össze tudásukat a világ legjobbjaival a RoboSport kategóriában.
Óriási feladat, izgalmas kihívás lesz számukra a panamai verseny. Rengeteget kell még dolgozni, készülni a versenyre, hogy nemzetközi mezőnyben is megállják a helyüket.
Nekem idei évben is volt lehetőségem bíróként részt venni a versenysorozatban. A Future Innovators kategóriát bíráltam a nemzeti döntőn. Ez a kategória, ahol nem csak robotika ismeretek szükségesek, hanem vállalkozói, projekt vezetési szemléletre is szükség van. Hihetetlen munkát fektettek a csapatok a projektjeikbe, amiket bemutattak a versenyen.