kobak pont orgapa, tanár, s még normális(?) :-)

A minap épp egy kedves tanítványomnak magyaráztam valószínűségszámítást, amikor eszembe jutott, hogy mennyivel jobb szemléltetni az egészet. A diák látja és ezzel biztosan jobban megmarad benne. Lottóhúzásról beszélgettünk.

43 949 268 lottószelvényt kellene kitölteni, hogy biztosan legyen 5-ös találatunk a "hagyományos"¹ lottón. Ez egy nagyon nagy szám. Ezt a diák látja, de nem fogja fel, mert nincs igazán mihez viszonyítania. Érted, hogy esélytelen lottózni? Tudod mennyi időbe telne kitölteni ennyi lottószelvényt? És abba belegondoltál, hogy az mennyibe kerül?

Az utóbbi kérdésre mindenki könnyen megadja a választ. Meg kell szorozni egy szelvény árával. Egy újabb nagy szám, de megint nem tudnak általában mit kezdeni vele. Illetve arra mindenki rájön, hogy sokkal nagyobb, mint a megnyerhető összeg.
Az előbbi kérdés viszont annál érdekesebb. Alapul véve azt az irreális elképzelést, hogy egy szelvényt ki tudunk tölteni egy másodperc alatt, s közben egy pillanatra sem foglalkozunk mással, ez 43 949 268 másodperc, ami kb. 12 208 óra, ez pedig nagyjából 508 hét. Ez hosszú idő, ráadásul ennyi időt kevés ember bírna ki alvás, evés, ivás, s egyebek nélkül. :-)

Ekkor jutott eszembe, hogy kéne egy bevállalós producer, rendező, stb. meg sok önkéntes, akikkel meg lehetne csinálni egy dokumentumfilmbe² az összes szelvény kitöltését. Ez előzetesen borzasztó sok számolást, tervezést igényel, s ott a kérdés, ami engem leginkább érdekel, hogy a valóságban lehetséges-e egyáltalán megcsinálni a biztos lottónyereményt (pénzügyileg biztos ráfizetés).

Hány önkéntes? Hány lottózóba kell elmenni, hogy mindet bevegyék időben? Ha egy is kimarad, akkor az egész terv megy a kukába. Ha megnyertük hogyan találjuk meg újra a nyertes szelvényt? Ha úgy látjuk, hogy ez lehetetlen az ötös lottón, akkor lehetséges-e a hatoson, vagy a skandináv lottón?

Ezeken gondolkodtam pár napja. Ha végigcsinálnánk, s ebből film készülne, biztosan kötelező tananyag lenne minden diákomnak! :-)

Esetleg már valaki valahol megcsinálta??

1. 90 számból választunk 5-öt ↩
2. MythBusters jellegű dologra gondoltam. ↩

Szombaton abban a szerencsében volt részünk, hogy a 40. Magyar Filmszemlén megtekinthettük Sopsits Árpád A hetedik kör című filmjét. A film operatőre, Győri Márk régi jó baráttunk, Zsófinak gimnáziumi osztálytársa. Ezenkívül úgy adódott, hogy a film gyártásvezetője és a rendező is apósom által ismerős. :-)

Ilyen előtörténettel, s a filmszemle oldalán olvasható rövid leírás elolvasása után vegyes érzelmekkel ültem be a moziterembe.

A film az elmúlt években Magyarországon megtörtént, megmagyarázhatatlannak tűnő tragikus események motívumaiból építkezik. Elsősorban azt az atmoszférát kívánja bemutatni, amiben ezek a dolgok megtörténtek, megtörténhettek, egyfajta látleletet adva korunk összezavarodott lelkületéről. A történet a kamaszkorról, az élet és a halál különös megtapasztalásáról szól, amikor a gyermekekben szinte egyszerre ébred fel a szexuális- és a halálvágy.

Előzetes várakozásnak megfelelően a film lassan indul, de aztán elég erős felütéssel folytatódik, s a végéig benne a feszültség. A gyerekszereplők jók, Gábor atyát játszó Trill Zsolt is a hátán cipeli a filmet. Egyetlen komoly bajom, hogy a 107 percet nem tölti ki az esemény, s néha nagyon leül. Tíz percet nyugodtan lehetett volna még kurtítani a filmen, s akkor nem lenne ideje a nézőnek a pillanatnyi unatkozásra sem.

Márk kiválóan kezelte a kamerát, a képek szépek, s véleményem szerint felveszik a versenyt bármely külföldről származó filmmel. A hangyás jelenetnél tetszett nagyon a látószög, ahogy Sebestyént és a hangyát filmezte.

A film története borzalmas. Remény nincs benne, s minden rossz körülmény egybe van lapátolva benne. Ezt nem szeretem, mert ettől picit irreálissá válik a film, ám ha a célt tekintem, akkor ez megbocsátható. A port.hu kritikájának a végén tetszik nagyon a kinek ajánljuk rész. Igen, ezt a filmet a pedagógusoknak, papoknak, lelkészeknek, s erősebb idegzetű szülőknek meg kellene nézni!

Kevés ennyire jó kritikát lát az ember tanárokról, papokról, szülőkről. A filmben sem a tanár nem tud igazán a gyermekek nyelvén szólni, sem pedig a pap. Ez az egyik kulcsprobléma, ami aztán a két (három) gyermek halálához vezet (lesz más, aki telebeszéli a fejüket hülyeségekkel). Nincs remény. Nincs senki, aki utat mutasson. A szülők az egyik helyen nem beszélnek egymással, másiknál megözvegyült alkoholista apa van, stb. Katasztrófa, s sajnos Sopsits Árpád rendező, író jól érzi, bár irreális ez mind együtt egybegyúrva 107 percbe, de sajnos mégsincs annyira távol a realitástól, mint azt reméljük...

Tenni ellene viszont sose késő, csak észre kell venni, be kell látni. Jó reggelt!

Ha már szó volt a Spottr.hu oldalon a videós dslr-ekről, gondoltam feszegetem egy kicsit a masina határait. Felvettem egy 5 perces HD videót (ez a hosszúsági limit) ma, ahogy Bori szaladgált fel-alá a lakásban, s rendezkedik. A video a bejegyzés végén látható. Vágatlan, 5 perc egyenesen a memóriakártyáról.

A végeredmény 762.4MB -ban tárolt 5 perces anyag. A minőség nem tökéletes. Az én kezem meg nem atomstabil, autofókusz ugyebár ismert, hogy videózás közben nincs. A felvétel közben én pedig nem tekergettem semmit. :-)

A viddler előtt le a kalappal, mert szó nélkül elfogadta az iménti fájlméretet, s feltöltés után 10 perccel már meg is jelent a librarymban. Így ha éppen HD minőségi überlejátszófunkcióra vágyom, akkor megy a vimeóra heti max egyszer, egyébként marad a viddler továbbra is a kedvenc.

Ja, ez az egyik első olyan felvétel, amin hallható a hangom. Utálok felvétel közben beszélni, mert borzasztónak hallik a hangom. :-)

Ma délelőtt eltöltöttünk pár órát a játszótéren, az alábbi gyakorlatot ismételve sokszor:

Ja, újra felfedeztem magamnak a vimeot. Bár továbbra is marad a viddler a kedvenc. A video HD felbontású, ha ennek örültök, akkor nézhetitek úgy is a vimeón. Kritizáltam én már a d90 video módját, de most, hogy a kezemben tartom a kamerát, megszerettem. Sokan szidják, hogy nincs autofókusz video módban, de ez nem akkora baj, mint amennyire emlegetni szeretik az emberek.

A sízni szót még gimnáziumban tanultam meg, mert állítólag a síelni nem helyes. Pedig mennyivel jobban hangzik. Nomindegy. A blog videobloggá alakul lassan, de a tegnapi két felvétel szerintem fergeteges lett, így megosztom Veletek is. Az Öregnéne őzikéjét tegnap láthattátok, ma azt mutatom meg, amikor Bori tegnap felpróbálta Zsuzsi frissen vásárolt snowblade-jét:

Bori mesél:

1:05 őőőzgidácska :-D