Tegnap éjjel, ma hajnalban felkerült az estiskola új címlapja:
Nemcsak feladatokat fordítgatunk, hanem egyéb munkák is segítenek abban, hogy ne unatkozzak délutánonként.
Az Estiskola mellett, a Demeter Galéria indult világhódító útjára nem is olyan régen. A galériáról bővebben Hegyi Zsoltnál olvashattok. Zsolt és Balla Demeter híres fotográfusok és festők műveiből készít kiállításokat.
Ha esetleg nincs időtök múzeumba járni, érdemes figyelemmel kisérni ezeket a virtuális kiállításokat.
Elmúlt, tegnap megettem az utolsó két tablettát is. Így már antibiotikum nélkül tengetem napjaim. Persze a gyógyszerszedés nem múlt el nyomtalanul, s pár napja egy Boritól(!) összeszedett kis vírussal küzdök. Már kifele vagyok belőle, így hétfőtől, ha minden jól megy újra tanítás lesz. Örültö, vagy sem, ez a cél. :-)
Tegnap már leültem a gép elé, illetve az ölembe ültettem a macbookot, s elkezdtem játszogatni. Leszedtem egy csomó vmware image-et, s kipróbáltam egy rakat dolgot. Openbsd, Freebsd, meg egy adag rpm alapú linux. Be kell, hogy valljam, soha nem használtam rpm alapú disztribeket eddig. Mindig debian, ubuntu, meg gentoo volt a gépen. Az openSUSE 10.3 rc grafikus felületét nem sikerült működésre bírnom vmware fusion alatt ( phanatic is megkűzdött vele ), majd egyszer lehet teszek vele még egy próbát. Fedora 8 viszont egész tetszetős, majd még ismerkedem vele. Hihetetlen, hogy sok éven át majdnem kizárólag linuxot használtam, s most, amikor apple gépek vannak itthon hirtelen több különböző linux disztribet láttam egy nap alatt, mint anno.
By the way a fusion 1.1 beta ismét ingyenes (amíg tart a beta teszt időszak, s szerintem megint jobb, mint a parallels, amit ezennel el is távolítottam a miniről).
Aztán kipróbáltam az age 3-mat, amit ma töröltem is mindenestül a gépről. Nem szabad játszani. Veszélyes, nem veszi észre az ember, hogy telik az idő. És annyi minden fontosabb, hasznosabb, szebb dolog van, mint a monitor bámulása.
Regisztráltam tapir hatására a friendfeeden. Jó ötlet, de kellene bele custom feed hozzáadás, mert pl. ha valakinek több blogja van, akkor is csak egyet tud felvenni, s ez butaság. Több értelme van, s jobban kezelhető akkor már a lifestreamem. Pici hackolás, de minden felvehető bele. Gondolom ezen azért még változtatnak. By the way a jaiku és a tumblr is tudja ugyanezeket, tehát valami extrával elő kell még rukkolni a készítőknek.
Apropo, csiszi megmutatja miért jó safari 3-mat használni.
Kedvenc bloggerem, Chris J Davis csalódott az almában. Érdemes elolvasni a bejegyzését.
Kéne végre döntenem, hogy habari, vagy 2.3, meg kellene idő, amikor összerakom a fejemben már összeállt új designt, a mostanit közzéteszem, mert sok ember kérte már a fordítást, a k2 fordítást frissítem, mert hamarosan újabb release, s még egy csomó minden van, ami most nem jut eszembe.
Tegnap terveztem az októberi meetupon való részvételt, de kimaradt a fenti okból kifolyólag.
Apropó, a hétvégén, ha a gyomrom is egyetért a dologgal, s lázam se lesz már, akkor egy kedves német barátunk társaságában ellátogatunk a pálinka és kolbász fesztiválra.
És most még van egy csomó összeállítandó dolgozat, elészítendő weboldal, stb. Mielőtt azonban bármit tennék, egy c-vitamin, s egy alvás következik. Mert ki kell magamból kúrálni ezt a vírust. Jobb volt nélküle.
Mostanában ritkábban postolok, mint azelőtt. Ennek oka, hogy szeretett családom mellé kaptam még 34 csibészt 5 évre kölcsön. Osztályfőnöki teendőkkel bővült az egyébként sem üres todo listem. Persze szerintem, ha valaki tanárnak megy, akkor a legtöbb, amit elérhet, hogy van egy saját zsivány bandája. Értük felel, őket óvja, védi, neveli, irányítja. Ez jó. Szeretem. Persze olyan feladatokkal is jár a dolog, mint a szülői értekezlet.
A szülői értekezletek emlékeimben mindig valami titkos szeánszként szerepeltek. A szülők az osztályfőnökkel mindent megbeszélnek. Belelátásom sose volt. Anyuék mindig mesélték, mit mondtak, ennek ellenére nagyon távolinak tűnt. Bori egy éves lesz másfél hónap múlva (hihetetlen, nem?!), tehát még távoli időpontnak tűnt, hogy én is szülőire járjak. Aztán tudatosodott bennem, hogy nem járni fogok szülőire, hanem én tartom. Jajj.
Tegnap túlestem rajta. Egyáltalán nem volt olyan borzasztó. Meg is osztanám Veletek a tapasztalataimat. Előszöris a szülő partner, segítség. Nagyon fontos, hogy csapatként dolgozzon együtt tanár és szülő. Másképp nem megy. Ezt kellett elérnem 34 gyermek szüleivel, akik mind idősebbek és tapasztaltabbak nálam. Fura helyzet.
Először elmondtam az összes fontos dolgot. Házirend, tanév rendje, kiosztottam az összes aláírni valót. Tanulószoba igény, jelenléti ív, aláírás, hogy egyetértenek, hogy a diákok jegyeit a tanár felelés után az osztály/csoport előtt elmondja. Ezután elmondtam mit követelek matekból, közben a többi tanító tanár is beugrott ismertetve a saját követelményrendszerét.
Nagy levegő, s következett, amitől legjobban féltem. Osztálypénz. Itt a terv az volt, hogy egy szülő intézze annak szedését, s kezelését. Az anyagiak kezelése, rendszeres elszámolás egyrészt túl nagy falat, másrészt soha nem jó, ha egy ember kezében öszpontosul minden. Hála Istennek egy kedves szülő ezt el is vállalta, s egy nagyon jó megoldás született. Ekkor merült fel pár jelenlévőben, hogy nem is ismerik egymást, így következett a mindenki mutatkozzon be egymásnak. Érdekes zsibongó öt perc vette kezdetét. Ekkor éreztem úgy, hogy mégse biztos, hogy elevenen felfalnak. :-)
Eztán legnagyobb meglepetésemre egy nem tervezett lépés következett, összetegeződtem a szülőkkel. Ezt máig nem hiszem el, de így történt. E-mail címeket írtunk össze, s mostanra van már egy szülői googlegroup is.
Úgy érzem, hogy az elkövetkezendő öt év közös munkájához jó alap volt a tegnapi szülői. Köszönöm Mindenkinek.
Ez a szombati munkanap valahogy értelmetlen. Múlt héten felvételiztettünk. Holnap tanítunk. Persze csak, ha megjelennek a diákok. Már jelezték ma is páran, hogy ne számítsak rá holnap. Akkor miért is? Fél osztállyal nincs értelme továbblépni, ráadásul ugyanazok az órák lesznek holnap is, mint ma. A legnagyobb bajom persze a hajnali kelés. A szombat a kialvós napom.
Nonembaj, már csak 4 munkanap, aztán itt a megahosszú négynapos hétvége. Hurrá! Húzóss volt az elmúlt két hét. Kétszer 6 nap munka, egy nap "pihenés", aztán az elmúlt három nap egyetem, ZH, s vár rám egy csomó javítandó dolgozat.
Ez az egyik oka annak, hogy az utóbbi időben nem nagyon írogattam ide kicsi blogomba. Pénteken megnyitotta kapuit az estiskola. Az oldal egy iskola, annak minden részével. Van szakkör, ahova be lehet iratkozni, illevte titkárság sok információval és még sok minden más is.
Persze adott a kérdés, hogy mi közöm nekem ehhez az egészhez. Zsoltu megkeresett valamikor tavaly októberben, hogy meg tudnék-e csinálni egy oldalt, amin sok blog van. Mondtam, hogy attól függ. Végül úgy döntöttem, hogy belevágok a dologba. Először volt 1 blog, majd lett 10, aztán jött a wordpress mju, majd az ötlet, hogy legyenek teljesen külön blogok, ráadásul a mju nem is tűnt akkor még annyira stabilnak, így maradt a sok külön blog. Aztán elkezdődött a hosszas játék a kinézettel. Ne legyen rajta sok csicsa. Nem lett. :-)
A munka abszolút realtime történt, merthogy megcsináltam valamit az elmondások alapján, mire jött a mail/telefon, hogy nem erre volt gondolva. Jó volna, ha mégis picit lejjebb, feljebb kerülne a dolog, meg szinezzük is inkább át. Menüsor kell, nem kell, így nem így. Volt sok verzió, de végül a mostani mellett döntött a "két agy": Hegyi Zsolt és Szőke András. :-)
Így volt, szép volt jó volt, tán igaz se volt. Lényeg, hogy működik, jó, vicces, tanulságos s tessék megnézni!
Összességében nagyon jó kis munka volt (azt hiszem a múltidő nem időszerű még...), s sikerült nagyon jól együtt dolgozni Zsolttal, akinek a lejjebb mértékegységére a végére egész tökéletes pixelre való konverziót sikerült kialakítanom. :-) Persze a dolog Oxi nélkül se működött volna, aki a címlap felszeletelésén kívül biztos css/xhtml lexikonnak bizonyult. :-)
