android a mobiltelefonok osx-e

Használtam iPod touch-ot a kezdetektől, volt a kezemben iPhone 3G, s birtokoltam egy hónapig (talán picit tovább) egy iPhone-t is. Ismerem az iPhone OS-t. Felhasználói szinten. Nagyon szép, nagyon jó, de vannak némi korlátai. Hasonlóan az androidnak is.

Emlékszem, amikor pár éve egy kedves tanítványom lelkesen mesélt az androidról, s én csak legyintettem. Az iPod touch, iPhone, na az valami. Itt van, s nem csak álom. És valóban. Nem tudtam elképzelni jobbat nála.

Aztán, amikor ráuntam az iPhone jailbreak+unlock játékra, akkor megszabadultam tőle, s nagyon sokat törtem a fejemet, hogy mi legyen. Persze jó volt telefonálásra a nokia, de megszerettem a fényképezést a telefonnal, nomeg egy csomó kényelmi funkció kötött már ezekhez az összvér termékekhez.

Végül rengeteg utánaolvasás és tájékozódás után a kiváncsi és opensource énem felülkerekedett az apple fanboy énemen, s az android nyert.

Kézbevenni a nokia után jó volt. Az iPhone után kicsi volt, de hamar megszoktam, s mostanáig vallom, hogy jobb kézben tartani a kicsi 3.2″ -os android telefonokat, mint a nagy bumfordi iPhone-t (a touch után is féltégla érzésem volt az iPhone-nal). Cserébe ha fektetett billentyűvel írok, az elfoglalja a fél kijelzőt. :-/

És akkor térjünk a lényegre, miért írom, hogy az android a mobiltelefonok osx-e? Amikor elkezdtem OSX-etTudom, hogy hivatalosan Oeszten, de nekem oesiksz. használni, akkor csodálkoztam, s nem tudtam megszokni, hogy hiába nyomkorászom a piros pöttyöt a programok továbbra is futnak. Cserébe megeszik a memóriát, de hamarabb pattannak, ha újra kiálltok értük. Ez pontosan ugyanígy van az androidon. Multitask. És a notification rendszer hihetetlenül jó. Kapom a hírt, ha új twitt van, sms, e-mail, gmail, facebook notification, stb. Mindent be tudok állítani, le tudok tiltani, s a programok egymást hívják, ha szükség van valami más funkcipnalitásra, de nem lépnek ki. Bármikor vissza tudok térni a “hívó” programba ugyanoda, ahol átmentem a másikba.

Az android gyors. Nekem legalábbis az. A homescreen pedig szerintem sokkal barátibb. Úgy rendezem el, ahogyan akarom. Ha lyukakat hagyok a programok között, akkor lyukakat hagyok. Ennyi.

Az OSX része a dashboard, mérhetetlen sok hasznos és haszontalan widgettel. Ezek a kis programocskák a háttérben élnek, s gombnyomásra/kattintásra előcsalhatjuk őket (soha nem értettem miért nem lehet ezeket kirakni az asztalra. Mennyivel jobb lenne ott, ha mindig láthatóak lennének…). Ez az iPhone-ban nincs meg. Vannak ilyesmik, de azok is ugyanolyan programok.
Az androidon léteznek widgetek, s ezek ott élnek a homescreenen. Állandóan frissülő időjárásjelentéstől kezdve az analóg órán át a facebook widget-ig minden van. Mint az OSX-en.

Az android nem tökéletes, de egy nagyon gyorsan, s egyelőre úgy tűnik jó irányba fejlődő platform. Folyamatosan érkeznek a telefonok, s fejlődik a rendszer. Egyre több mod jelenik meg. A cyanogenmod kapcsán kialakult hisztinek meg nagyobb volt a szele, mint maga a probléma. A fejlesztők már régen túlléptek a dolgon, amikor pár hírportál új információként hozta le a dolgot. Ma estére pedig már az új ROM megjelenése van kitűzve (úgy tűnik csak holnap lesz). Egyébként meg hajrá apple, csináljatok versenyt, azt szeretjük mi végfelhasználók!

Published by kobak

Koren Balázs, apa, tanár, geek. Ebben a sorrendben. Többnyire. A blogon többnyire ezekről a kalandjairól ír. Apaként, tanárként hogy lehet zöld ágra vergődni az oktatásban a digitális eszközökkel. Máskor pedig utazásról, sportokról, vagy egyéb őrült hobbijáról írogat.