Az Ingress a legjobb dolog, ami a mai modern okostelefonokon történhetett. És bevallom, sokáig én sem értettem. Valamikor a kezdetekkor kaptam is lehetőséget, hogy beszálljak a rendszerbe, de a játék túl összetettnek tűnt. Lassú, s unalmas. Hagytam.
Persze azért néha-néha ránéztem, elindítottam, hackeltem egy-két portált minden koncepció nélkül. Aztán elkezdtem ráérezni a játék ízére.
Az Ingress az a játék, ami a sok nerd/geek/kocka
A GeoCaching lényege, hogy a világ valamilyen szempontból érdekes pontján elhelyeznek egy kis dobozt, amibe ajándékokat lehet beletenni, illetve kivenni. Az Ingress ezt viszi a következő szintre. A portálok szobrok, emléktáblák, szép kilátók, s egyéb érdekes helyeken vannak. Így egy portál meglátogatása (legalább az első alkalommal) a játékon kívül kultúrális élmény is. A GeoCachinggel ellentétben itt nem ajándékokat teszünk/veszünk ki a dobozból, hanem portálokat tudunk elfoglalni. Ez pedig azzal jár, hogy egy helyet nem csak egyszer jár egy portálnál, hanem igyekszik rendszeresen visszatérni.
Ezzel a játék már nem csak egy virtuális geocaching, hanem gyermekkkorom izgalmas területfoglalós játékának, a Rizikónak a kombinációja. A dolgot fűszerezendő még egy remek Sci-Fi történetet is sikerült az egész köré csavarni, s ezzel nem csak egy zöldek a kékek ellen játék, hanem a “megvilágosultak” és a “konzervatívak” nagy csatája folyik körülöttetek.
Igen, míg Ti egy szobrot, szép emléktáblát láttok, mi portálokat keresünk, s csendben küzdünk egymással.
