Itt van néhány fontos hír a Google Apps csomagról, de ne aggódjon, Önnek semmit sem kell tennie. Csupán értesíteni szeretnénk, hogy módosítjuk a csomagjainkat.
Mától nem lehet létrehozni új fiókokat a Google Apps ingyenes verziójában (amelyet jelenleg használ). Mivel Ön már az ügyfelünk, ennek a változásnak semmi hatása nincs a szolgáltatásaira, és továbbra is díjmentesen használhatja a Google Apps csomagot.
Ha mégis a Google Apps cégeknek csomagra szeretne váltani, akkor élvezheti annak előnyeit: az éjjel-nappal működő ügyfélszolgálatot, a 25 GB-os postafiókot, a 99,9%-os szavatolt rendelkezésre állást, korlátlan számú felhasználók létrehozását és még sok mást, mindezt mindössze havi 4 euróért.
A változás további információiról a Súgóban vagy a Enterprise Blog olvashat.
Tájékoztatási kötelezettségünknek eleget téve ebben az e-mailes szolgáltatási közleményben ismertetjük Google Apps termékének vagy -fiókjának fontos változásait
Érdekes, hogyan alakulnak át zenehallgatási szokásaink. Kezdetekkor kazettákat (bakelit nálam nem volt komoly korszak) gyüjtöttünk, vásároltunk, másoltunk. Aztán érkezett a CD, s elképesztő gyüjteményt halmoztunk fel belőle. Mostanra azonban a CD felett is eljárt az idő.
A zenehallgatás is egy evolúciós folyamaton halad át. Ebben persze a bakelit lemezek nehezen illeszthetők be, hiszen rmek minőséget adtak, s a zeneszámok közötti váltás is tökéletesen megoldott volt. A bakelit a hordozhatóság terén bizonyult kevésnek. A kazetta hordozható volt, minősége nem volt rossz, de aki még hallgatott magnó kazettát, az tudja, hogy a problémát sokkal inkább az okozta, hogy a zenehallgatást lineárissá tette. Egy kazettát az elejétől a végéig hallgatott az ember, egy számot átugrani egy albumon ide-oda tekergetéssel volt csak lehetséges. A Walkman időszak a Sony aranykora volt.
Aztán érkeztek a CD-k, amik jó minőséget, a hordozhatóságot és a szabad lejátszást is lehetővé tették. Boldogság, békesség, de az idő nem állt meg. A számítógépek terjedésével, s egyre kisebbé és halkabbáigen, nekem volt még olyan PC-m, amiben 3-4 ventillátor végezte a hűtést, s a szomszéd szobában is hangosabban kellett beszélni, hogy minden szó érthetően továbbadásra kerüljön. válásával egyenesen jelentkezett az igény a számítógépes zenehallgatásra.
Ez eleinte megoldott volt a CD-ROM meghajtókba helyezett CD-k segítségével, de aztán rájött mindenki, hogy egyrészt zavaró, hogy pörög a CD, másrészt mennyivel praktikusabb, ha minden zenénk egy kattintással elérhető.
Az eddigi folyamatban ez az a pillanat, amikor minden megváltozott. A bakelittől a CD-ig a folyamat követhető, a zeneipar számára jól kezelhető volt. A zenék számítógépen való megjelenése azonban kezelhetetlenné tette a rendszert. Már nem csak a szomszédok, osztálytársak tudtak egymással zenét cserélni, hanem mindenki az Internet segítségével. Küszöbön volt egy olyan katasztrofa, amire későn, s rosszul reagált a zeneipar.
Ahogyan befogadták a kazettát, s a CD-t, álltak ellen az MP3, s egyéb formátumban terjedő zenéknek. Az Apple volt akik leghamarabb felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, s az iPod család a világ egyik legsikeresebb cégévé tette a cupertinoi vállalkozást.
Az Apple aztán továbbgondolta, s teljes zeneboltot épített az iPod, iTunes köré. A folytatását ismerjük a sikertörténetnek. Azonban mára már ezen is túlléptünk egy kicsit. Legalábbis azt látom, hogy már nem a letöltés, vásárlás a jövő.
Ahogy lassan eltűnnek polcokról a CD-k a kazetták, hifi tornyokérettségi után vettem, azóta megvan, de már szinte nem is használjuk., úgy kezdenek a háttértárakról a felhőbe költözni a zenéink.
Ez a folyamat is teljesen érthető. Egyrészt elképesztő helyet tudnak elfoglalni a zenék a háttértárolóinkon, másrészt mára már sokan rendelkeznek zenehallgatásra alkalmas telefonnal, iPoddal, számítógéppel, esetleg többel is (otthon, iroda, stb.). Azzal, hogy a zenék a felhőbe költöznek, minden eszközön elérhetővé válnak, nem kell naphosszat másolgatni azokat.
Valahol ezen a ponton lépett be egy új szolgáltatás az emberek életébe, ez pedig az online zenehallgatás, “rádiózás”. A Spotify úttörő volt a területen, a Deezer nemrég itthonra is elhozta a szolgáltatást, a Last.fm és a Rdio szolgáltatásai szintén ebben segítenek. Az Apple és a Google is felismerte, hogy fontos a zenék kezelése. A két cég másképp közelítette meg a dolgot. Az Apple iTunes Match szolgáltatása pénzért kezeli egy éven át a zenéinket, legyen az akármennyi. A Google Music ingyenesen tárolja a zenefájljainkat 20000 számig.
Hol vannak az én zenéim?
A Google Music még beta volt, amikor regisztráltam, s azóta minden zeném fent lakik a Google felhőben. Amikor megjelent az iTunes Match, előfizettem rá. Viszont nem fogom azt megújítani. Drága, s egyre inkább azt érzem, hogy az iTunes jelen formájában nem az ideális út a zenehallgatásra. A zenéim most két felhőben is megtalálhatók, a Google Music és az iTunes Match szolgáltatás is hosztolja a zenefájljaimat.
Zenét hallgatni egyre gyakrabban a telefonomat vagy a tabletemet veszem csak elő. A zenék pedig a Nexus Q segítségével szólalnak meg a nappaliban található hangfalakon. Amióta azonban a magyar fejlesztésű G-Ear appot megvásároltam Mac-re, sokkal kényelmesebben hallgatok azon is zenét egyenesen a Google Music tárhelyemből.
Rdio is proof of two things: (a) for me, access trumps ownership; and (b) the future is in the clouds.
Vagyis az “elérhetőség” győzelme a birtoklás felett. A Rdio, Deezer, Last.fm, Spotify ezt teszik lehetővé, végtelen zene folyamatos elérhetőségét. Ugyan remekül hangzik a végtelen zene mindenütt, de mi van, ha esetleg nem lesz Internet, ha nem tudom tovább fizetni az előfizetést, ha… Azt hiszem ez a mostani változás a zenehallgatás legnehezebb és pszichológiailag legizgalmasabb döntése. Feladni a birtoklást, az enyémet, a megszokottat az ismeretlen, csodálatos örök zene világáért.
Nektek ott van még a sok tíz giga zene a vinyótokon? Vagy a Deezer hazai nagykövetei vagytok?
Amióta Virtualboxra váltottam egyetlen gondom maradt. Ez pedig a virtuális disk kezelés. Fusion alatt ez bármikor méretezhető volt, sajnos a Virtualbox ebben kicsit nehézkesebb. Ennek ellenére gyorsan megoldjuk a problémát.
Nekem egy Windows 7 vrtuális gép nőtte ki a 10 GB-ot (persze kérdezem, hogy egy alaprendszer Office programok nélkül miért nem fér el 10 GB-on, de ez egy másik bejegyzés témája lehetne). Így át akartam méretezni a win7.vdi virtuális diskemet.
Ehhez egy terminalt kellett nyitnom (Mac illetve Linux operációs rendszereken ez biztosan működik, biztosan van windowsos megoldás is). Majd kiadnom a VBoxManage parancsot a megfelelő kapcsolóval:
VBoxManage modifyhd win7.vdi --resize 21000
Értelemszerűen a win7.vdi az én virtuális vinyóm neve, ezt a sajátra kell cserélni, hasonlóan a 21000 az általam választott új méret Megabyte-ban megadva.
Ezután indítottam is a windowst, ami még mindig csak 10 GB-ot mutatott, morcos is lettem emiatt.
De aztán @tolnaiz segítségemre sietett, s elárulta, hogy a discmgmt.msc parancsot kell kiadnom, s ott átméretezni a vinyót. Ezt a Parallels, meg a vmWare Fusion megoldják maguktól, de azért nem nagy bűvészség a művelet.
Jobb klikk a meghajtón, s “Kötet kiterjesztése…”. Ezután már csak Tovább, tovább, tovább…
És lett 20 GB partícióm, így már nem nyafog a virtuális windows.
Most, hogy az Index megemlékezett az idei világbajnokságról, újra aktualitása van a dolognak, így előszedem a másfél éve pihenő beszámolómat.
2011. március 30-tól április 3-ig Nürnbergben rendezték meg a második fejszámoló világbajnokságot diákok számára. Diákoknak tekintjük a 8 és 17 év közötti gyermekeket. Míg itthon a fejszámolásnak nincs akkora divatja, majd minden diákunk a számológépbe kapaszkodva üli végig a matek órákat, addig Németországban nemzeti bajnokságokat is szerveznek évente a diákoknak. Indiában a fejszámolásnak szintén nagy divatja van. Szingapúr is három fővel képviseltette magát a versenyen.
A verseny két korcsoportban zajlott, a fiatalok a 8-13 korosztály, az idősebbek a 13 év felettiek. Mindkét korosztály ugyanazokat a feladatokat kapta, csak külön kerültek értékelésre.
Mielőtt azonban belekezdenénk a verseny elemzésébe, ami szombaton mintegy két órát vett igénybe, nézzük végig mi történt a verseny előtti napokban. 30-án délután 3-tól regisztráció, majd egy két órásra tervezett, de közel három órás szeminárium várt a versenyzőkre. Ezalatt átvették, s megosztották egymással a trükkjeiket az összeadás, kivonás és szorzás területén. Itt képzeljen mindenki 4-5 jegyű számokat is bátran, amik esetében az előbb említett műveleteket végre kellett hajtaniuk.
A délutáni szemináriumot három előadó tartotta, Gert Mittring, Willem Boumann és Andy Robertshaw. Mindhárman rendszeres résztvevői a felnőtt Mental Calculation bajnokságoknak. Gert általában a nyertes, s megdöbbentő tudását, Willem Boumann a maga kedves nagypapa korát meghazudtoló szellemi frissességét, élettapasztalatát, Andy pedig megfertőzött mindenkit a KenKen-nel.
Este egy előadást hallgattunk meg a számokról, számrendszerekről, s a számolás történetéről. Itt a számírás kezdetétől a különböző számrendszerek bevezetésén át egészen a komplex számokig hallhatta a számok iránt igen fogékony közönség az előadást. Ezután hogy már előre érezhessük mi vár a versenyzőkre, Gert Mittring a színpadon a közönség soraiból kapott feladatokat oldotta meg. Ezek kérésre nem olyan egyszerű feladatok voltak. Mittring a következő feladatokat számolta ki:
A fenti nehézségű feladatokra természetesen közel egy percre volt szükség, hogy fejben kiszámolja. Zárásképpen a közönség tagjai a születési dátumukat mondták be, mire Gert Mittring azonnal megmondta milyen napon születtek.
Második nap se volt április tréfa, sőt azt kell, hogy mondjam április elsején még komolyabb szellemi terhelés várt a fiatalokra. Reggel 10-től délután 1-ig tartott az első szeminárium, ahol az osztás, s a gyökvonás volt a téma.
Ebédszünet után két gyermekkel együtt Gert Mittring előadást tartott a bajor tanároknak szervezett tanártovábbképző konferencián. Itt bemutatta, s elmesélt egy-két algoritmust, majd a fiatalok bemutatták azok alkalmazását.
Délután háromtól a hét napjainak meghatározása következett, majd a köbgyök, s a valutaváltás. Minden esetben algoritmusok megbeszélése, s a közös munka a lelke a programnak. Nem a versenyszellemet, hanem a kölcsönös segítséget, s a tapasztalatok cseréjét helyezik a szervezők a középpontba.
A második három órás szeminárium végeztével kétfajta résztvevőt lehetett megkülönböztetni, a résztvevők nagy része teljes meglepetésemre kilépve az ajtón még mindig számolgattak, megbeszéltek, s feladatokat adtak egymásnak. A résztvevők maradéka nem igazán kívánt a nap hátralevő részében számokról hallani.
A verseny szombaton reggel tíz órakor kezdődött. A fiataloknak fél tízre a helyszínen kellett lenniük, hogy mindent tökéletesen elő lehessen készíteni a verseny kezdetére. Ekkor a kisérő tanárok, szülők, s mindenki, aki nem résztvevője a versenynek (nem szervező) el kell, hogy hagyja a termet. Telefon, s minden zajforrás azonnali diszkvalifikálást jelent.
A versenyzők kapnak egy lapot, amin számtalan kérdés várt rájuk az elmúlt két napban gyakorolt témákból. Két óra áll rendelkezésükre, hogy a feladatokat a lehető legpontosabban megoldják. A feladatok nehézségtől függően kerülnek pontozásra. A lapra csak a végeredmény kerülhet leírásra. Bármi köztes számolás pontlevonást eredményez.
A szervezők másnapra kijavítják a versenyzők feladatsorait, s vasárnap délután négy órakor vette kezdetét a díjkiosztó ünnepség. Rácz Bettina Magyarországról a Budai Középiskola tanulója az idősebb korcsoportban indult. Mindkét korcsoportban az első három helyezett került díjazásra, a többiek oklevelet kaptak. Mi is oklevéllel indultunk haza.
Matematika tanárként részt venni a rendezvényen fantasztikus élmény volt. A fejszámolás módszertana, a becslés, gyorsaság, új algoritmusok megismerése egy számomra eddig ismeretlen terület volt. Tanárként is be kell, hogy valljam, számológéppel kiválóan tudtam gyököt vonni. Hogy mi módon lehet pár másodperc alatt 8 jegyű számból négyzetgyököt vonni (abban az esetben, ha az négyzetszám), maximum próbálkozás útján tudtam volna megoldani.
Sajnos ma Magyarországon egyetlen könyv érhető el, Fejszámolás címmel. Irhás János könyve esetleg antikváriumban még fellelhető. Ha azonban Németországban körültekintünk, s pl. az Amazon.de oldalon kiadjuk a Kopfrechnen keresőszót, akkor 300 feletti találatot kapunk. Ebben van ismétlés, azonban az arányok magukért beszélnek.
Nem Gert Mittringeket és Andreas Bergereket kell nevelni, de fontos, hogy a fejszámolás alapjait mindenki ismerje. Kártyatrükköket mindenki megtanul párat gyermekként. Van, akinek aztán jobban megy, s ámulatba ejti a barátokat egy-egy bulin. A fejszámolást is lehetne hasonlóan oktatni. Ugyanilyen jópofa tud lenni, amikor valaki megkérdezi a társaktól, hogy mikor születtek, majd kis gondolkodás után rávágja az milyen napra esett. S mikor mindenki lapoz ezerrel vissza az okostelefonja naptárában, rájönnek, hogy tényleg arra a napra esett a születésnapjuk.
A fejszámoláshoz elképesztő memóriára van szükség. Sok esetben a legjobb fejszámolók nem a legjobbak matematikából, s fordítva.
Alighogy leszállt a repülő, már indultam is ZH-t iratni az egyetemre szerda délután. Mondanom sem kell, kicsit fáradt voltam. Itt a feladatsora a két csoportnak, ha valaki kedvet kapna, oldja meg a feladatokat:
Csütörtök este miután megirattam egy másik csoportommal is a ZH-t, indultam a Telenor rendezvényére. Itt jegyzem meg, hogy ha beszélnének egymással, akkor sokkal könnyebb lett volna nekik. 🙂
Sajnos sikerült megtalálnom azt a dugót a városban, ami miatt remekül elkéstem a kerekasztal beszélgetésről. Így épp a kezdetére estem be, de remek beszélgetés kerekedett belőle a végén.
Első és legfontosabb tudnivaló, hogy az autókölcsönzőket nem kell keresni, annyi van belőle. Cserébe autó nélkül kicsit elveszett az ember az USÁ-ban. Nagyobb városokban a tömegközlekedés megoldott, de ha már a külvárosban is kell mozogni, esetleg városok között, akkor az autó a célszerű közlekedési eszköz.
Első és legfontosabb, a magyar kártya jogosítványt gond nélkül elfogadják a kölcsönzők, nem kell fordítani, honosíttatni, vagy hasonlók. A kölcsönzők kompakt kategóriája nem a magyar kompakt méret. Vagyis egy kellemes családi autót kapsz majd a legolcsóbb kategóriában is. Persze, ha valaki mélyebben szeretne a pénztárcába nyúlni, akkor lehet kisebb, akár nagyobb terepjárókat is üzemeltetni.
Kölcsönzésnél ami nagyon fontos, figyeljetek rá, hogy a biztosítás benne legyen. Sok esetben nagyon olcsón kapható autó, de aztán végigkattintva a beállításokon, a biztosítás sokszor drágább, mint maga a bérlés.
LDW/CDW – (Loss Damage Waivers és Collision Damage Waivers) – erre jó esély van, hogy a hitelkártya cég fedezi, lopás és a kocsi sérüllése esetén fizet.
Liability Insurance – felelősség biztosítás – bizonyos államokban a kölcsönző cégeknek alapból, ingyen kötelező biztosítani ezt, értéke azonban nem túl magas és mint írtam, nem mindenütt van. Extrában lehet vásárolni ha jól tudom 1 millió dollár értékig. (Ha minden igaz Florida, New Hampshire és Wisconsin államban nem kötelező, mindenhol máshol igen)
PAI – Personal Accident Insurance – ezt elképzelhető, hogy az utasbiztosításunk fedezi, tehát, lehet, hogy nem kell megvenni, utána kell nézni.
PEC – Personal Effects Coverage – A kocsiból ellopott tárgyakra fizet, ha nem hagyunk a kocsiban értéket, nem kell megvenni.
A San Francisco repülőtéren a kisvasútnak van egy külön megállója (a végállomás), ahol az összes autókölcsönző helyet kapott. Ez az a hely, ahol át tudjuk venni a már lefoglalt autónkat, vagy intézhetjük a kölcsönözést ott helyben.
Az autók bent állnak a parkolóházban, a feladatunk csak annyi, hogy kiválasszuk melyik tetszik, becuccoljunk, s a benne levő kulccsal elinduljunk. Igen, sok országhoz hasonlóan, itt sincsen külön forgalmi engedély, amit meg kell mutatni a rendőrnek. Akinél a kulcs, az vezeti az autót.
FONTOS: Minden autó automata váltós. Nincsen manuális váltó. Aki még nem vezetett automata váltós autót, azoknak jó tanács: A bal lábadat húzd magad alá, hogy véletlenül se taposs bele a fékbe az autópályán, gondolván, hogy kinyomod a kuplungot a sebességváltáshoz.
Közlekedés
Kaliforniában, de gondolom Amerika szerte a legtöbb helyen a nagyobb utak legalább 2, de sokszor sokkal több sávosak. Az emberek alapvetően udvariasak, de sokszor a hatalmas autókból nem veszik észre a kis autókat, így érdemes figyelni, amikor két hatalmas jármű között autózol.
Alapvetően jól ki van minden táblázva. A táblákra mindig figyelni kell, mert alapvető dolgokat írhat felül. Hasonlóan az úttestre felírt információkat is érdemes figyelemmel kisérni.
FONTOS: Akármilyen lámpád van, jobbra kisívet mindig fordulhatsz. Igen, akkor is, ha piros a lámpa!!! Ez alól egyetlen kivétel, ha ezt tábla tíltja.
Másik fontos szabály, hogy a záróvonal sem úgy záróvonal, mint nálunk. Ha már dupla van belőle, akkor azért nem illik már átmenni rajta.
A sebességet tapasztalataim alapján nem mindenki tartja be, sőt pl. a 65 mérföldes korlátozást az autópályán (freeway) elég kevesen követik.
parkolás
A parkolásért nagy városokban szinte mindenhol fizetni kell. Vannak rödid parkolásra alkalmas helyek az utcán. Itt egy automatába dobhatunk max egy órára való aprópénzt.
A parkolóházak háromféle módon üzemelnek:
Hagyományos. Itthon ilyenek vannak többnyire. Ez az, amikor behajtáskor kap az autós egy parkolójegyet, majd távozáskor fizet az ott töltött idő alapján.
Fordított. Ez olyan, mint a parkoló órák, nincs ember, előre dobjuk be a megfelelő összeget, s annyit parkolunk.
Garage. Ezek többnyire azok, ahol be se kell menni a parkolóházba, csak odaadjuk a kulcsot, s valaki beparkolja az autót. Amikor pedig érkezünk az autóért, a kedves ember hozza nekünk vissza a járművet.
A parkolóházakban általában rengeteg fajta hely van: családos, kismama, várandós, nagy autók, kis autók, stb. Itt nagyon kell figyelni, hogy jó helyre parkolj, mert igen borsos büntetést akaszthatnak a nyakadba.
Ami remek megoldás, hogy az amerikai autók mind úgy üzemelnek, hogy ha a távirányítón zárt ajtóra megnyomjuk újra a “zárás” gombot, akkor dudál egyet. Ez praktikus ellenőrzésre, hogy valóban zárv van-e a jármű. Viszont néha nagyot ugrottam, amikor mellettem egy autó rámdudált, pedig csak épp bezárták azt a parkolóban.
Mértékegységek
Amerikában matek tanár szívem nagy örömére minden törtekben van meghatározva. Vagyis nem 419.9, hanem fromában kerül kiírásra pl. a benzin ára. Amit még fontos tudni, hogy a benzint gallonban mérik, abból is az amerikai verziót használják.
Ugyanígy a sebesség és a távolság mérésére is kikóméter helyett mérföldet alkalmaznaksebesség esetén értelemszerűen a távolság / idő hányadost, vagyis mérföld per órát használnak. És akkor megint meg kell jegyeznem, hogy jó látni, hogy nem métereket írnak ki, hanem 1/4 mérföldet pl. a következő letérőig.
Egy ideje átálltam Prezire, de előtte bőszen pakoltam a prezentációimat a Slideshare portálra. A Slideshare nem új oldal, azonban lényegeset dobott rajta, hogy a Linkedin megvette, s egyre inkább integrálódik a rendszerbe.
A fenti előzmények után még meglepőbb, hogy több, mint 10.000 ember látta a feltöltött anyagokat a Slideshare-en. Hűha!
Hi kobak,
Congrats! Your documents on SlideShare have had 10,000 views. Wow! You must be doing something great. Only a very few SlideShare users achieve this milestone.
Find out where your viewers are coming from. Sign up for one month free trial of SlideShare PRO account.
Here’s a coupon for a free month of SlideShare PRO.
Coupon code: ********** (expires in two weeks)
Redeem your Coupon
Congratulations,
The SlideShare team
Azt hiszem teszek egy próbát, s megnézem mi változott a slideshare-en. Mindenesetre köszönöm annak a rengeteg embernek, aki tízezer alkalommal nyitotta meg a réges régi diáimat.
Akik követnek twitteren (@kobak), azoknak már a könyökükön jön ki, hogy a címbeli helyen jártam. Aki persze nem teker át automatikusan az éppen felbukkanó képen, azok láthatnak egy-egy pillanatot a Google Mountain View-ban lelhető főhadiszállásáról.
Hogy kerülök a Googleplexbe? A Google minden évben megrendezi a Google Summer of Code nevű projektjét. És minden évben a nyár végeztével valamikor ősszel meghívják a mentorokat, akik részt vettek a projektben. Minden Open Source projettől 2 embert látnak vendégül. A GeoGebra harmadik éve vesz részt a GSOC prjektben, s idén nyáron 7 diák dolgozott nálunk.
Minden évben más embereket küld a GeoGebra projekt a Summitra, idén én lettem az egyik résztvevő. Amikor a kérdés eljutott hozzám, meglepő módon igent mondtam. Így ez a blogbejegyzés éppen a Googleplex 43-mas épület halljában íródott. Igen, ez a szomszédja a 44-esnek, az Android központnak.
Egy nagyon hosszú utazás után csütörtökön megtekintettük San Franciscót, s igyekeztünk 24+ órát ébren tölteni, hogy a szervezetünk átálljon az itteni időre.
Próbáltam összehozni egy találkozót a Desmos csapattal, de sajnos nem sikerült találkozni. Pedig már Skype, e-mail, mindenféle kontakt megvolt. Kedden újra próbálkozunk.
A repülőtéren autót béreltünk, s nekivágtunk az országútnak. Hamar megtanultam, hogy USÁ-ban a jobbra kisívnek mindig zöld van, akkor is ha piros van. Sokáig nem értettem, majd rájöttem, hogy a “xing” felirat azt jelenti, hogy “crossing”. Igen, ez szerepel mindenütt az útra festve, táblákon, stb. A Golden Gate bridge nagyon szép, megnéztük, s át is autóztunk rajta. Majd közelről is megtekintettük az óceánt.
Még csütörtök este leautóztunk Sunnyvale-be, ahol a szállásunk volt. Péntek estére egy konferenciát szerveztem a SJSU-ra a “szomszéd” városba. Itt közel 30 amerikai tanár vett részt, s meséltünk nekik a GeoGebráról. Még aznap este kezdetét vette a GSOC egy vacsorával a szállodában.
Szombat reggel pedig már nem kaptunk reggelit a szálláson, hanem egy busz várt a szálloda előtt, s vitt reggelizni a Googleplexbe. Igen, a Google a helyiek körében egy dologban emelkedik ki, ez pedig a konyhája. Még San Joséban kaptuk az információt, hogy a Google-nél enni kell. És tényleg. Remek a konyha, finomat főznek, bőségesen, változatosan, s egészségesen.
Googleplex
Itt minden emberi. Minden sarokban van egy ülőhely, zsinórok gusztusosan elhelyezve minden laptophoz. Kényelmes székek, kis dolgozó, beszélgető sarkok. Legújabb kütyük, vezetéknélküli internet, végtelen enni és innivaló…
Az épületek között strandröplabda pálya, medence, G-BIKE (biciklik), tisztaság, fák, kiskertek, béke és nyugalom. Igen, az az érzése támad a földi halandónak, hogy ide jó bejönni dolgozni.
Mivel hétvégén voltunk itt, s a munkahelyekre érthető okokból nem engedtek be, emiatt arról nem tudok beszámolni, hogy mit, s hogyan csinálnak a helyi dolgozók. Viszont az eddig látottak alapján jó lehet nekik. 🙂
Androidportal alapítóként persze az Android rész különösen érdekelt, s alig vártam, hogy lekerekezhessek egy G-BIKE-on a 44-es épülethez, ahol az Android szobrok sorjáznak. Persze csak 4.1-ig vannak kirakva az édességek, így majd még vissza kell térnem, hogy a megjelenő 4.2-vel is megörökíthessem magamat. 🙂
A GSOC egy elképesztően jól működő rendezvény. A diákoknak remek lehetőség részt venni egy nagy Open Source projekt munkájában. A projekteknek nagyon jó, mert a Google látóterébe kerülnek, s remek diákokat ismerhetnek meg, akik sokszor hosszabb távon is ottmaradnak a projektben.
A Mentor Summit pedig egy elképesztő konferencia. Aki kicsit is jártas a szabadszoftver világában, azoknak nem kell mesélnem milyen izgalmas találkozni az általa használt szoftverek fejlesztőivel, tapasztalatokat cserélni vagy csak innni este együtt egy sört.
USA
Amerika más (itt tudnak az emberek törtekkel számolni!!! Minden törtekben van megadva, negyed dollár, 3/4 mérföld, stb.), de nem annyira különleges, mint azt mi gondoljuk. A távolkelet sokkal inkább különbözik Európától (lásd @viktornebehaj twittjét). Amikor San Franciscoban egy kisebb mellékutcában ugyanúgy hajléktalanokon kellett átlépkedni vagy fűtől bűzlő (igen, szerintem orrfacsaró szaga van) fiatalokba botlik az ember nem éreztem, hogy olyan nagy különbség lenne.
Az persze kicsit más, hogy az átlag út minimum 2×3 sávos. Amikor a nálunk kis családi autónak számító Hyundai Sonata bérelt autónkban a fejem bokamagasságban van a pirosnál mellettünk álló autóknak, akkor azért érezhető, hogy máshol járunk.
Érdekes, hogy rengetegszer érdeklődtek, hogy honnan érkeztünk, majd az első kérdés utána az volt, hogy ott jobb? Olyan szivesen elköltöznék Amerikából. – Mondtam, hogy más. 🙂
Kütyük iránt rajongó énem persze akkor szisszen fel leginkább, amikor betévedünk egy bestbuy vagy fry’s üzletbe, s meglátom az árcédulákat. Igen, az otthoni áraknak töredékéért tudnék több háztartást megtölteni kütyükkel. A benzin árak hasonlóan borzolják kicsi lelkemet.
Összességében Amerika hasonlóan sok más “országhoz” nem ismerhető meg pár nap alatt. Benyomásokat lehet szerezni, s azokat igyekeztem mindenhonnan begyüjteni. Ezután a pár nap után nem tartozom sem az “ide soha többet”, sem az “Amerika az egyetlen jó hely a földön táborba”.
Nagyon hálás vagyok, hogy eljöhettem, s hihetetlen élményekben lehetett részem. Látni, megismerni hol “lakik” a Google, az Apple, a Facebook, stb. nagyon izgalmas volt. Izgalmas volt végigmenni azokon az utakon, amelyeket filmekben láttam vagy ahol Steve Jobs, vagy Larry Page szoktak sétálni. Ez a rövid, de hihetetlen eseménydús utazás, konferencia azt hiszem sokáig előkelő helyen szerepel majd az útibeszámolók között. 🙂
![\sqrt[11]{23!}](https://s0.wp.com/latex.php?latex=%5Csqrt%5B11%5D%7B23%21%7D&bg=ffffff&fg=000&s=0&c=20201002)
fromában kerül kiírásra pl. a benzin ára. Amit még fontos tudni, hogy a benzint gallonban mérik, abból is az amerikai verziót használják.
