Feltettem a flickr-re az osztálykirándulás első másfél napjának a képeit, s megdöbbentő statisztika fogadott:
Egy nap majdnem (csak meglesz…) kétezerszer nézték meg a képeimet. OK, 29 diák van az osztályban, de Nekik is sokat kellett azért ehhez kattintani. Mindenesetre örülök, ha valakinek tetszenek a képeim. 🙂
A képek egyébként a szokásos helyen, illetve ebben az albumban.
Élménybeszámoló is következik hamarosan, a videók, meg a többi kép pedig lassan kúszik fel a világhálóra.
Immáron sok éve járok a kie nyári táboraiba, de soha nem vertem nagy dobra. Ennek több oka volt, talán a legfontosabb, hogy nem volt rá szükség. Volt néha élménybeszámoló itt a blogon, meg fénykép mutogatás, s kész. A helyzet az, hogy idén a nyári fiútáborba, amit húderégóta (nem is tudom már pontosan :-)) vezetek nincs elég jelentkező. Namost az az igazság, hogy nem hiszem el, hogy nincsen minimum 20 olyan 9-14 éves fiú Magyarországon, aki július 15-25. között Királyréten velünk táborozna.
Sajnos a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy (még) nincs. Tavaly “kiöregedett” sajnos a társaság nagyja, akik éveken át jártak. Így kérek szépen mindenkit, hogyha ismer a közelében olyan családot, ahol ilyen korú fiúgyermek van, s nyáron a fenti intervallumban nincs még programja, az keressen meg!
A tábornak két súlypontja van, Isten (felekezettől függetlenül) és a természet szeretete. Az előbbit a napi Bibliaórák, esti áhitatok, utóbbit a sok játék, kirándulás, sátrazás hivatottak szolgálni. Természetesen az esti tábortűz, folytatásos mese, éjszakai őrség is részei a tábornak. Külön érdekesség, hogy minden nyári fiútábor egyben lovagtábor, ahol az apródtól a lovagokon át a hercegig mindenféle rang képviselteti magát.
Kedvcsinálónak a tavalyi táborból pár kép:
Természetesen vannak táborok lányoknak is, s idősebb fiúknak is. Oda is várják a táborvezetők a jelentkezőket.
A flickr-en bolyongva vetettem egy pillantást a profilomra, s a következő gyönyörűséget vettem észre:
Csupa 1 és 11. Szemet gyönyörködtető egy a számok világához közelálló ember számára. 🙂 Szeretem az ilyen kis véletleneket. Nem is merek most újabb fotót feltölteni a flickr-re, mert elromlik ez a szépség! 😀
A következő kérdés merült fel bennem: Hova pakoljam fel a lomtalanításra túl értékesnek tartott itthon azonban feleslegessé vált ingóságokat?
Kis hazánkban tudomásom szerint a vatera eddig vitte a pálmát, azonban újabban a feltöltési díj miatt sokan hisztiztek, s indult erngeteg “apró” aukciós portál. Ti ismereteitek szerint melyik portál jelenleg a leglátogatottabb, vagy melyik lesz holnap? Hova érdemes felpakolni a dolgainkat? Vagy e-bay és kész?
Értelemszerűen ezzel a vidd el oldal is megszűnne, vagy átalakulna.
Valamikor RMS előadása után álltam át a flickr-en (hogy kell ezt magyarul ragozni?!) a CC licenc használatára (mára szinte csak CC-vel teszek fel képet). Azelőtt All Rights Reserved volt a licenc mindenhol, főleg a Boris képek miatt. Mivel azonban azok már csak egy szűk kör számára elérhetőek, így élhet a globális CC lincencelés.
Nemrég egyébként a spottr.hu is megemlékezett a heti kérdésében a fotók licenceléséről. A CC igazi előnye, hogy a képet fel lehet használni forrásmegjelöléssel. Persze az előnye a hátránya is, miszerint ha CC-vel töltesz fel, akkor mindeni számára letölthető a képed (ez egyébként szabályozható, korlátozható a flickr-ön), azaz könnyen megszerezhető. A jogok érvényesítése pedig később nem egyszerű feladat.
Most azonban nem a Creative Commons árnyoldalait, hanem az előnyeit szeretném kidomborítani. Kaptam egy kedves flickr mailt ma:
Természetesen megköszöntem a levelet, s engedélyeztem a kép felhasználását. Tudom, hogy ritka az ilyen kulturált megkeresés, stb. Azonban mégis ezekre érdemes odafigyelni, örülni, s kiemelni (nem mindennek a malac nátháról, meg a gazdasági válságról, meg egyéb szörnyűségekről kell szólnia). Persze a kedvenc flickr mailem még mindig Jake levele. 🙂
Íme a kép, amiről szó van (szerintem nem nagy szám, de örülök, hogy Emmanak tetszik :-)):
Pár napja már zajlik a nagy twitter verseny, a lényeg, hogy hazánk három nagy web2.0 celebje megpróbál összelapátolni magának 2009 követőt a twitteren. Nem olyan régen hasonló verseny zajlott a tengerentúlon, ahol Ashton Kutcher lekörözve a cnn-t elérte az egy millió követőt a mikroblog szolgáltatónál.
A twitter jópofa, s kis hazánkban nincs igazán elterjedve. Rengeteg twitter szerű dolog volt/van itthon is, s a világban is, s sokan próbálják a twitter sikerét saját javukra forgatni, de ahogyan látom a twitter ezen a téren legyőzhetetlen. Immáron maga lett a mikroblog.
Angelday, hirbehozó, s doransky viadalát Józsi nagyon komolyan veszi, s ez néha igen megmosolyogtató, de kétségtelen pozitív hatásai vannak az egésznek a magyar twitterezőkre. Kavicsot dobtak az állóvízbe. Egyre többen regisztrálnak, s megdöbbentő módon napi szinten kapom én is a két-három e-mailt:
xy is now following you on twitter
A versenyben érvénytelen szavazattal indulok, mivel a szavazólapon mindhárom jelöltet bejelöltem (még réges régen). Ennek ellenére követem a rangadó aktuális alakulását.
Kérdezem én, hogy miért kell Magyarország helyett külföldről vásárolni postaköltséggel memóriakártyát a fényképezőgépbe? Meg is válaszolom. olcsóbb. Sajnos sokkal olcsóbb. Halnál lehetett már olvasni erről, de most, hogy elgondolkoztam egy újabb kártya vásárlásán. Nem, mintha a 8giga nem lenne elég, de nem árt, ha van hova nyújtózkodni. Ha pedig valami baj lenne a kártyával, akkor mindenképp kell tartalék.
Nos, rákerestem az árukeresőn a sandisc extreme III 8gb-os sd kártyára. Az ára 19 ezer Ft körül van itthon egy átlagos boltban. Példának tekintsük az árait nyiltan olcsónak valló (az is magyar viszonylatban általában) edigitalt, a kártya ára szerepel euróban is, ezzel megkönnyítve az összehasonlítást: 68€.
E-bay, gyors keresés (Németország, nem Amerika, ahol talán még ennél is olcsóbb, vagy Anglia a font jelenleg is alacsony arfolyama miatt), 32.6€. Ja, és 3 euróért postázzák Magyarországra:
Tudom, hogy van artisjus díj, meg mindenféle extra nálunk a kártyákon, node hogy lesz ugyanaz a kártya kétszer olyan drága itthon, mint Németországban?
Nem kellett sokat várni, s már bemutató video is van az új nikon belépőszintű tükörreflexes fényképezőgépről:
A gép paramétereit, meg egy-két egyéb infót e1 szépen leírta, így azt én már nem ismétlem meg. Érdemes lesz szemmel tartani ezt a kis gépet. Valóban igaz az, hogy ha bárki ezentúl megkérdezné, hogy milyen gépet vegyen kezdőként, akkor gondolkodás nélkül a nikon d5000-et javasolnám.
Nem olyan régen történt, hogy egy régi leselejtezett gépet a saját szolgálatomba állítottam a suliban. Ennek előnye, hogy nem cipelem mindig magammal a laptopom a suliban, hátránya viszont, hogy ezáltal kevésbé otthonos. Azonban ha már van, ideje valahogy mégis otthonossá tenni.
Első lépésként a már bevált, s kedvelt ubuntu telepítése következett, de ezt nemrég tönkretette az nvidia driver telepítés. A suliban pedig nem volt nálam más, csak egy újraírható miniCD, így debian netinstall iso került fel, s telepítettem debbel újra az egészet. A lenny pattan, s minden tökéletes. Sőt, valahogy jó érzés újra debiant használni.
Mit telepítettem a gépre, hogy használható legyen? Nos, ez volt a nehezebb része a történetnek. A különböző oldalakról alapvetően kizártam magam, amikor arra a lépésre szántam el magam, hogy midnenütt valami generált, vagy megjegyezhetetlenül idióta jelszót használjak. Saját gépen persze minden tárolva van, így nem okoz problémát, de ha valahol be kell lépnem gyorsan a viddlerre, vimeora, vagy valami nem napi használt oldalra, akkor bizony baj van. Erre a célra ott a Pastor nevű app a gépemen, aminek elvileg készül az iPhone/touch változata, így az élet egyszerűvé válna, de még sajnos nincs kézzel fogható eredmény. Megoldásként maradt a szükséges jelszavak plaintxt exportja, s a gondolat egy crossplatform megoldásra való váltásról.
Tehát adott a kicsit lassú iskolai hálózat, meg a szűz debian install. Alapvetően gnome párti vagyok (voltam már kezdetektől kisebb xFce, meg fluxboxos kitérőkkel), s egyelőre az van a gépen, de gondolkozom a *box-ok valamelyikére való váltáson erőforrás kímélés miatt. Ezt majd meglátjuk. Elsőnek előkerítettem a “firefox debian változatát”, s kipróbáltam rajta a firefox extensionokat, amiket használok. Minden OK.
Második lépés a pidginbe belepakolni a használt szolgáltatásokat. Minden OK, bár vágyam a Lipi féle kontaktlista, amiről azóta is némán hallgat, hogy hogyan lehet létrehozni. 🙂
Harmadik volt a Dropbox belövése. Külön accounttal használom, mint az itthonit, így a maces és linuxos dolgok nem keverednek. Van egy megosztott mappa, amiben a dolgozatok, s egyéb dokumentumok (túlóra elszámolás, stb.) szinkronizálódnak. Debian Lennyre simán jók a gutsy repo buildjei, így nem kell bűvészkedni, mint jaunty alatt kellett.
Negyedik lépés a LaTeX telepítés, illetve az OpenOffice magyar helyesírás ellenőrző volt. Mindkettő gond nélkül felment a gépre.
Ötödik a szinkronizálás teljes megoldása volt, ami szintén simán ment, mivel — bár sokáig ellenálltam, végül beadtam a derekam, s — google readert használok feedolvasásra. Az érdekesebb cikkek, amiket meg itthon még meg akarok nézni, azok mennek az instapaperbe, ha pedig mások számára is érdekesnek tartom, akkor a greader megosztásba.
A fenti instrukciókkal minden szükséges dolog elérhető bentről is, s a bent végzett dolgaimat az itthoni gépen tudom kezelni. A rendszer gyenge pontja a dropbox lehet, de ott csak a dolgozatok tárolódnak, meg pár beállító script, így ha valaki azokat megszerzi nem leszek nagyon szomorú (bár nem örülnék neki. A dolgozatok nagy része egyébként is elérhető online). A jelszavak természetesen a benti gépen is biztonságosan vannak kezelve. Azok szinkronizálása még nem megoldott, azonban ritka mostanában, hogy tömegesen regisztrálnék új oldalakra, amit itthon is, s bent is rendszeresen használnék.
Ennek ellenére azért néha nálam a laptop, mert sebesség kell (a benti gép szegény tényleg nem egy mai darab), vagy ha olyan fájlok, környezet, amit a laptop biztosít.