A facebook (azt olvasom az iwiwessel ellentétben) postaládámban találtam pár napja:
Jó napot, Tanár Úr. sikerült esetleg a matekot már kijavítania? Ha esetleg még a kettest sem értem el,legyen szives valami jó viccet az üzenet mellé csatolni:P Köszönöm:—-
…nem kellett viccet csatolni. 🙂
Kelt jóvoltából a már hivatalos start előtt kipróbálhattam a WolframAlpha “keresőt”. A kereső szándékosan van idézőjelben, mert számomra ez inkább egy oktatási segédeszköz, ahogyan azt már említettem. Éppen ezért most is a matematikai részt emelném ki
Ismerem és használom néha a mathematica nevű kiváló szoftvert, amit szintén a Wolfram készít. Az Alpha ebből a matematikai programból a legalapabb funkciók weben való megvalósítása. Azaz nem kell több tízezer forintot fizetni ezért a tudásért, hanem megnyithatjuk egyenesen a böngészőnkből.
Kezünkbe kerül egy ingyenesen elérhető olyan eszköz, ami majdnem mindent tud, amire a gimnáziumi oktatásban szükség lehet. Függvényeket ábrázol, egyenleteket old meg, szorzattá alakít, testek tulajdonságát megmutatja, derivál, integrál, stb.
Balra látható a matematikai rész nyitó oldala, szemléltetésként, hogy mire képes a Wolfram Alpha. Impresszív már csak a hossza is. 🙂 Kis angoltudással, s megfelelő matematikai alapokkal tökéletes segítőtárs lehet a ma éjjel induló oldal.
Képzeljünk el egy matekórát, ahol a rutinműveletek unalomig ismételt begyakorlása helyett a diákok leülnek a számítógép elé, s érdekes feladatokat oldanak meg. Szép új világ, sok modellezési feladattal. 🙂
És akkor jön a feketeleves. Mit csináljon a matektanár, amikor a diákjai is értesülnek az oldal indulásáról (akár egyenesen az ő blogjáról :-)), s elkezdik használni? Az én válaszom, hogy örüljön, perdüljön táncra, vagy döljön hátra a székében, mert az oktatása eredményes. Elérte azt, hogy a diákok a fenti műveleteket meg tudják oldani, tudják mikor kell az iménti műveleteket használni. Otthon gyakorolni fognak, s mivel a Wolfram Alpha szemléletes és jópofa sok előny származhat belőle. Lehet, hogy kipróbálnak játékból olyan dolgokat, amiket egyébként sose tennének (tóruszt rajzoltatnak, vagy ötöd-hatod fokú egyenleteket oldatnak meg…).
Feketeleves. Ezt írtam az előbb. Igen, mert ha az Alphát használják, akkor nem tudják majd kiszámolni a másodfokú egyenletet egy idő után maguktól, nem fognak tudni szorzattá alakítani, s elfelejtik hogy kell legnagyobb közös osztót meghatározni, stb. A kérdés már csak az, hogy ez valóban probléma-e? Valóban baj, ha a felnövekvő generáció nem rendelkezik “motorikus” tudással, de rendelkezik azzal a kompetenciával, hogy felismeri mikor melyik “motorikus” tudásra lenne szüksége? Szerintem nem.
Egyszerű példa. A logaritmus. Ma már nem tanítjuk hogyan kell logarléc segítségével logaritmust meghatározni. Régen ez gimnáziumi tananyag volt. Mára ott a számológép. Nagyapáink még papiron (is) tudtak gyököt vonni, mi már csak megkeressük a √ gombot a számológépen, s leolvassuk az eredményt a kijelzőről. A világ változik, s ez a változás egyre gyorsabb, kérdés, tudjuk-e követni.
A Wolfram Alphát titkolni nincs értelme (előbb-utóbb minden diák értesül róla), elébe kell menni, s tenni érte, hogy segédeszközzé váljon, ne pedig üldözött “puskává”.
mottó:
Menj a nyóckerbe buszozni, oda nem mernek felszállni az ellenőrök.
Szomorú. Sajnos ez a hozzáállás nem egyedi. Valamiért az emberek Budapesten nem szeretnek fizetni a tömegközlekedéséért, ha pedig valaki erre mégis felszólítja őket, akkor nagyon idegesek lesznek, s még az incidens után is — önigazolást keresve — hangoztatják, hogy milyen bunkóság ez az egész.
Holott (remélem) az utasok, akik itt fel vannak háborodva nincsenek felháborodva, ha a plazma tévét ki kell fizetni a Tescoban, vagy a banánt a zöldségesnél. De még ennél is továbbmegyek, eljárnak színházba, s moziba, s kifizetik a belépőjegyeket. A buszra szálláskor azonban az utazóközönség ellensége, az ellenőr.
Dogma: az ellenőr gonosz. Pedig nem az. A munkáját végzi, s udvarias. Igen, én is átéltem olyan időket, amikor az ellenőröket könnyen meg lehetett különböztetni a többi utastól, mert kissé bunkóbbak voltak. Ez azonban 8-10 éve elmúlt. Az utasok azonban ezidő alatt se tudtak ráébredni arra, hogy az átváltozás az orruk előtt zajlott, s már régen befejeződött. Csukott szemmel járnak.
A vicces az, hogy sok esetben úgy látom, hogy a nagy támadások nem mások, mint elterelések. Ha nem lenne gonosz az ellenőr, akkor nem tudná a kedves utas felmenteni magát, s be kellene látnia, hogy hibázott. Azt pedig nagyon nehéz és fájdalmas.
Az ellenőr tehetetlen, a tisztességes utas lázad, hogy akkor ő minek vesz jegyet, ha jegy nélkül sincs semminek következménye. Ezt tetézi, hogy aki a leghangosabban kiabál, hogy nem jó a bkv, az sokszor a jegy nélkül utazok népes csapatát erősíti. Tudom, hogy válság van, tudom, hogy semmi se jó, de tényleg olyan nehéz belátni, hogy a szolgáltatásokért fizetni kell
Séta közben pedig észre lehet venni, hogy csodaszép városban élünk:
Tépjetek darabokra, érveljetek, javítsatok, mondjatok okosat! 🙂
Feltettem a flickr-re az osztálykirándulás első másfél napjának a képeit, s megdöbbentő statisztika fogadott:
Egy nap majdnem (csak meglesz…) kétezerszer nézték meg a képeimet. OK, 29 diák van az osztályban, de Nekik is sokat kellett azért ehhez kattintani. Mindenesetre örülök, ha valakinek tetszenek a képeim. 🙂
A képek egyébként a szokásos helyen, illetve ebben az albumban.
Élménybeszámoló is következik hamarosan, a videók, meg a többi kép pedig lassan kúszik fel a világhálóra.
Immáron sok éve járok a kie nyári táboraiba, de soha nem vertem nagy dobra. Ennek több oka volt, talán a legfontosabb, hogy nem volt rá szükség. Volt néha élménybeszámoló itt a blogon, meg fénykép mutogatás, s kész. A helyzet az, hogy idén a nyári fiútáborba, amit húderégóta (nem is tudom már pontosan :-)) vezetek nincs elég jelentkező. Namost az az igazság, hogy nem hiszem el, hogy nincsen minimum 20 olyan 9-14 éves fiú Magyarországon, aki július 15-25. között Királyréten velünk táborozna.
Sajnos a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy (még) nincs. Tavaly “kiöregedett” sajnos a társaság nagyja, akik éveken át jártak. Így kérek szépen mindenkit, hogyha ismer a közelében olyan családot, ahol ilyen korú fiúgyermek van, s nyáron a fenti intervallumban nincs még programja, az keressen meg!
A tábornak két súlypontja van, Isten (felekezettől függetlenül) és a természet szeretete. Az előbbit a napi Bibliaórák, esti áhitatok, utóbbit a sok játék, kirándulás, sátrazás hivatottak szolgálni. Természetesen az esti tábortűz, folytatásos mese, éjszakai őrség is részei a tábornak. Külön érdekesség, hogy minden nyári fiútábor egyben lovagtábor, ahol az apródtól a lovagokon át a hercegig mindenféle rang képviselteti magát.
Kedvcsinálónak a tavalyi táborból pár kép:
Természetesen vannak táborok lányoknak is, s idősebb fiúknak is. Oda is várják a táborvezetők a jelentkezőket.
A flickr-en bolyongva vetettem egy pillantást a profilomra, s a következő gyönyörűséget vettem észre:
Csupa 1 és 11. Szemet gyönyörködtető egy a számok világához közelálló ember számára. 🙂 Szeretem az ilyen kis véletleneket. Nem is merek most újabb fotót feltölteni a flickr-re, mert elromlik ez a szépség! 😀
A következő kérdés merült fel bennem: Hova pakoljam fel a lomtalanításra túl értékesnek tartott itthon azonban feleslegessé vált ingóságokat?
Kis hazánkban tudomásom szerint a vatera eddig vitte a pálmát, azonban újabban a feltöltési díj miatt sokan hisztiztek, s indult erngeteg “apró” aukciós portál. Ti ismereteitek szerint melyik portál jelenleg a leglátogatottabb, vagy melyik lesz holnap? Hova érdemes felpakolni a dolgainkat? Vagy e-bay és kész?
Értelemszerűen ezzel a vidd el oldal is megszűnne, vagy átalakulna.
Valamikor RMS előadása után álltam át a flickr-en (hogy kell ezt magyarul ragozni?!) a CC licenc használatára (mára szinte csak CC-vel teszek fel képet). Azelőtt All Rights Reserved volt a licenc mindenhol, főleg a Boris képek miatt. Mivel azonban azok már csak egy szűk kör számára elérhetőek, így élhet a globális CC lincencelés.
Nemrég egyébként a spottr.hu is megemlékezett a heti kérdésében a fotók licenceléséről. A CC igazi előnye, hogy a képet fel lehet használni forrásmegjelöléssel. Persze az előnye a hátránya is, miszerint ha CC-vel töltesz fel, akkor mindeni számára letölthető a képed (ez egyébként szabályozható, korlátozható a flickr-ön), azaz könnyen megszerezhető. A jogok érvényesítése pedig később nem egyszerű feladat.
Most azonban nem a Creative Commons árnyoldalait, hanem az előnyeit szeretném kidomborítani. Kaptam egy kedves flickr mailt ma:
Természetesen megköszöntem a levelet, s engedélyeztem a kép felhasználását. Tudom, hogy ritka az ilyen kulturált megkeresés, stb. Azonban mégis ezekre érdemes odafigyelni, örülni, s kiemelni (nem mindennek a malac nátháról, meg a gazdasági válságról, meg egyéb szörnyűségekről kell szólnia). Persze a kedvenc flickr mailem még mindig Jake levele. 🙂
Íme a kép, amiről szó van (szerintem nem nagy szám, de örülök, hogy Emmanak tetszik :-)):
Pár napja már zajlik a nagy twitter verseny, a lényeg, hogy hazánk három nagy web2.0 celebje megpróbál összelapátolni magának 2009 követőt a twitteren. Nem olyan régen hasonló verseny zajlott a tengerentúlon, ahol Ashton Kutcher lekörözve a cnn-t elérte az egy millió követőt a mikroblog szolgáltatónál.
A twitter jópofa, s kis hazánkban nincs igazán elterjedve. Rengeteg twitter szerű dolog volt/van itthon is, s a világban is, s sokan próbálják a twitter sikerét saját javukra forgatni, de ahogyan látom a twitter ezen a téren legyőzhetetlen. Immáron maga lett a mikroblog.
Angelday, hirbehozó, s doransky viadalát Józsi nagyon komolyan veszi, s ez néha igen megmosolyogtató, de kétségtelen pozitív hatásai vannak az egésznek a magyar twitterezőkre. Kavicsot dobtak az állóvízbe. Egyre többen regisztrálnak, s megdöbbentő módon napi szinten kapom én is a két-három e-mailt:
xy is now following you on twitter
A versenyben érvénytelen szavazattal indulok, mivel a szavazólapon mindhárom jelöltet bejelöltem (még réges régen). Ennek ellenére követem a rangadó aktuális alakulását.