Author: kobak

  • lehet erre születni?

    Egy nagyon érdekes weboldalt ajánlott figyelmembe a minap Karma. Az ajánlás mellett megkért arra, hogy írjak is róla (kérését, hogy a felvételi leadás előtt történjen ez meg nem tudtam teljesen betartani, sajnálom). Előírást arra nézve, hogy miről szóljon nem kaptam, így összeszedem, hogy mi jut eszembe a születettinformatikus weboldalról, illetve annak témájáról.

    Az oldal indítása a jelekkel nagyon ötletes, gondolkodás nélkül az enterre klikkeltem, holott nem az volt a jelem az oviban. 🙂 Az oldal áttekinthető, s célja leplezetlenül, hogy embereket tereljen be egyetemeink informatika szakaira. Egyébként megdöbbentett elsőre az információ, hogy reklámra van szükség az informatika szakoknak, hogy diákokat szerezzenek.

    Aztán amikor belegondoltam a dologba, érthető az infó szakok emberhiánya. Mindenki szeret a gép előtt ülni, játszani, msn-ezni, de már dolgozni vele sokkal kevésbé. Az egyetemeken/főiskolákon pedig nem újabb trükköket tanítanak vicces msn ikonok küldéséhez, hanem bizony elsőre unalmasnak tűnő képességekkel gazdagodhattok programozás és számítógéphasználat terén.

    Sajnos sok esetben az a tapasztalat, hogy a felsőoktatásban unalmas és régimódi, használhatatlan tudást adnak át, illetve próbálnak átadni a diákseregnek. Ez bizony egy-két helyen sajnos még mindig így van, azonban mivel az elmúlt hónapot a diákság fele egyetemek nyíltnapjain töltötte iskolábajárás helyett, így meg lehetett találni azokat a szakokat, ahol immáron a szájízeteknek megfelelő tudást adják Nektek.

    Az egyetemekről egyébként azt kell tudni, hogy nem ott fogtok megtanulni programozni, nem azt tanuljátok, amit aztán később egy az egyben alkalmazni fogtok. Az egyetem inkább rendszerezi a tudást a fejetekben, segít meglátni az összefüggéseket dolgok között, s biztos alapot kaptok. Ezzel a már meglévő tudásotokat könnyebb lesz gyarapítani, vagy az újonnan megtanultak megszerzése válik egyszerűbbé. Ezzel későbbi munkátok lesz könnyebb.

    Sajnos matektanárként meg kell azonban jegyeznem, hogy informatika szakokon nem lehet megkerülni a matematikát. Hogyohogy sajnos? – Kérdezhetné bárki. Egy matektanár hogy mondhat ilyet? Az egyetemeken sajnos a matematika sokszor a “szórótantárgy”. Ami azt jelenti, hogy a logikus gondolkodásra nevelés helyett inkább az a cél, hogy az alkalmatlannak vélt tanulókat kiszórják. Mérhetetlenül fontos lenne ezen a hozzáálláson változtatni. Informatika szakokon különösen! A matematika és a programozás kéz-a-kézben kellene, hogy járjanak. Nagyon remélem, hogy etéren a közeljövőben változás lesz.

  • modellezés

    Amikor a motiválatlanságról írtam, akkor többek hozzászólásában előfordult, hogy milyen hasznos lenne, ha érdekes, csoportmunkás órák lennének az iskolában, s nem csak száraz, unalmas tanórák. Most pénteken, a Jedi Mind Tricks koncert másnapján egy olyan felkérést kaptam, hogy tartsak bemutató órát a matek munkaközösségnek.

    A tizenegyedikes (normál értelemben tizedik, mert egy nulladik, nyelvanulós évvel kezdtek) osztályommal a középponti és kerületi szögek témakörét fejeztük be, s belenéztünk már a trigonometriába is. Mivel előző este hajnalig fotóztam, adta magát a feladat, amit meg kellett oldaniuk:

    Van egy 50mm-es objektívem, számolják ki, hogy a tanteremben le lehet-e vele fotózni a teljes csoportot, s ha igen, akkor hogyan álljon fel a csoport, s hova álljon a fotós.

    Mielőtt belevágtunk a feladat kivitelezésébe, csoportokba osztottam őket véletlenszerűen. Eztán a wikipedia látószögekről szóló szócikkét kinyomtattam, s odaadtam nekik. Vittem be két nagy szögmérőt, ha esetleg kell nekik szög, vagy távolság mérésre.
    Az első óra végén mindegyik csoport beszámolt róla, hogy mire jutott, másnap pedig bevittem a fényképezőgépemet, s mindegyik csoport kipróbálhatta, hogy amit kiszámolt, az tényleg működik-e a valóságban.

    A következő videót az órán készítettem:

    Sajnos az iMovie (HD és 08 van a gépemen) nem igazán szereti a D90 videóit, így nem vacakoltam sokat az összevágással.

    Az elékészült képeket pedig feltettem az indafotóra:


    Nagyon szeretem a modellezéses órákat, de még nekem is tanulnom kell sokat hozzá. Illetve azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy csak modellezéses órákat tartani nem lehet, mert nem tanulnak meg semmit, de egy-egy témakör lezárásaképpen nagyon hasznos tud lenni egy ilyen óra.

  • ennyiért? persze! …vagy mégse?

    Valóban elgondolkodtató, hogy ha ma valaki megkérdezné, hogy eladom-e Neki a domaint az itt látható 17 250 dollárért, akkor vajh igent mondanék-e. Azt hiszem, hogy igen, s áttérnék egy másik domainemre. Bár megszerettem, s szeretem a kobak.org -ot. 🙂

    Hál’Istennek nem érzem komoly fenyegetésnek, hogy egy ilyen ajánlat eltaláljon, így komolyan nem gondolkoztam el a dolgon. Emiatt bátran ki merem jelenteni, hogy az első ember, aki fizet nekem 3 millió 845 ezer száztizenegy Ft-ot, azé a domain. Azonban komoly feltételeim lennének a kiköltözéssel kapcsolatban. A domain ilyen szempontból olyan, mint egy lakás. Ha elköltözöm, össze kell szednem a bútoraimat, a ruhákat, stb., s mindent át kell szállítani az új helyre (kell egy új hely). Az új helyen meg kell keresni mindennek a helyét! Minden ismerőssel (feed olvasók, bookmarkolók) tudatni kell, hogy a cím megváltozott, ha engem keresnek, akkor immáron az új helyen tegyék. S ugyanezt meg kell beszélni a hatóságokkal (google, technorati, stb.) is.

    Ti mennyit értek, s mennyiért költöznétek?

  • leszarom

    Nem szokásom a címbeli szavak használata, a leírása pedig még kevésbé. Sajnos a mai osztályfőnöki órám után azonban ki kell írnom magamból az “élményeket”. Ma délután tekintettük meg a Rightous Kill című filmet Zsuzsival, ahol Al Pacino is ezt mondta: jót tesz az embernek, ha kiírja magából a dolgokat. Ő 14 embert ölt meg a filmben. Én nem tervezek egyet sem. 🙂

    Sajnos azt kellett megállapítanom, hogy a mai 15-16 éves korosztály abszolút nem motivált abban, hogy tanuljon. Konkrétan leszarják a tanulást. Sajnos nem tudok finomabban fogalmazni. Az iskola melegedni jó, eltöltik az időt, a tanár bohózkodik, de eszük ágában sincs a szükségesnél többet kihozni magukból. Néha még annyit se.

    A baj nem csak ez. Nem kell szeretni tanulni, nem kell, hogy mindenkit minden érdekeljen. Engem se motivált az iskolábajárás. Örültem a szünetnek, s utáltam korán kelni. De voltak dolgok, amik érdekeltek. És azokkal foglalkoztam. Nem izgatott az irodalom, nyelvtan, sem pedig a történelem óra, amit az osztályfőnököm kiválóan látott is, azonban ez abban nyilvánult meg, hogy általában 4-est kaptam ezekből. Magyarul minimálisat hoztam az adott tárgyakból. A minimális pedig nem az épp nem bukom meg, hanem azt jelenti, hogy nem a maximumra törekedtem.

    Ami leginkább elkeserít sok diáknál, hogy nincs, ami érdekelje, ami motiválja. És ez borzalmas. Sikk hülyének lenni, s sokan büszkék arra, hogyha nem tudnak valamit. Ez normális?!
    Elkeserítő, hogy sokaknak nincsenek céljaik, legfeljebb az, hogy “gazdag legyek”. A hogyanról még ők se nagyon gondolkoztak. Továbbmegyek. Nem tudnak csapatban játszani. Sajnos a 15-16 éves diákok valahogy úgy lettek szocializálva, hogy mindenki magányos harcos. Csak a saját pecsenyéjét sütögeti. Ez pedig tovább ront a helyzeten.

    Tanulság, hogy valami hiba van a mai magyar oktatásban, amit sürgősen orvosolni kellene, mert nagy bajok lesznek. A gyerekeket pedig olyan fiatalon, amikor csak lehet, el kell vinni, be kell iratni valamilyen csapatsportra (menjetek frizbizni!), hogy megtanuljon csapatban játszani. Jó reggelt!

    Mondjatok okosat, hogyan lehetne motiválni a diákjaimat? Nekem van ma rossz napom, vagy tényleg ilyen rossz a helyzet? Csak nálunk van jelen ez a probléma, vagy ez valami országos, esetleg globális baj?


    A szerző ma igencsak szomorúan látja a jövőt, de hamarosan alszik rá egyet, s holnapra minden jó lesz
    (előtte azonban még meg akarta osztani aggályait a Kedves Olvasókkal). 🙂

  • facebook magyar – nem magyar

    A hétvégén az internet a magyarra fordító google-tól volt hangos, ma viszont egy érdekes facebook üzenetet kaptam:

    kobak.org Mail - Wimmer Krisztiagyart a apot-ra -

    A facebook nálam default angol nyelven beszél. Szeretem úgy, s nem is akarom magyarra állítani. A levelek viszont úgy tűnik valamiért mostantól magyarul érkeznek. Miért?!

    Azt pedig tegyük hozzá, hogy a

    Wimmer Krisztiánmagyarázat a állapot-ra

    szövegrész még egy magyar nyelvben jártas ember számára is néha nehezebben érthető. Ezt azonban könnyen orvosolhatja a fordító csapat. Hajrá! 🙂

  • saját kézírásod a gépeden

    A yourfonts.com oldal egy kedves és kreatív szolgáltatással állt elő (már régebben, de nekem csak ma tűnt fel), ez pedig nem más, mint a saját betűid megjeleníthetősége a számítógépeden. Magyarul egy olyan fontkészletet készíthetsz, aminek minden betűjét Te saját kezeddel formázod meg.

    Teendőd csupán annyi, hogy jókor érkezz az oldalra, — amit azóta elárasztottak az internetezők ezrei — majd ott letöltsd a két mintaoldalt, kinyomtasd, berajzold saját gyöngybetűidet, majd scannelés után visszajuttasd az oldalra.

    Nekem már van saját fontkészletem, bár már látom a hibáimat, így azt hiszem egyszer dolgozatiratás közben kitöltöm jobban odafigyelve a sablont. 🙂

  • a hetedik kör

    Szombaton abban a szerencsében volt részünk, hogy a 40. Magyar Filmszemlén megtekinthettük Sopsits Árpád A hetedik kör című filmjét. A film operatőre, Győri Márk régi jó baráttunk, Zsófinak gimnáziumi osztálytársa. Ezenkívül úgy adódott, hogy a film gyártásvezetője és a rendező is apósom által ismerős. 🙂

    Ilyen előtörténettel, s a filmszemle oldalán olvasható rövid leírás elolvasása után vegyes érzelmekkel ültem be a moziterembe.

    A film az elmúlt években Magyarországon megtörtént, megmagyarázhatatlannak tűnő tragikus események motívumaiból építkezik. Elsősorban azt az atmoszférát kívánja bemutatni, amiben ezek a dolgok megtörténtek, megtörténhettek, egyfajta látleletet adva korunk összezavarodott lelkületéről. A történet a kamaszkorról, az élet és a halál különös megtapasztalásáról szól, amikor a gyermekekben szinte egyszerre ébred fel a szexuális- és a halálvágy.

    Előzetes várakozásnak megfelelően a film lassan indul, de aztán elég erős felütéssel folytatódik, s a végéig benne a feszültség. A gyerekszereplők jók, Gábor atyát játszó Trill Zsolt is a hátán cipeli a filmet. Egyetlen komoly bajom, hogy a 107 percet nem tölti ki az esemény, s néha nagyon leül. Tíz percet nyugodtan lehetett volna még kurtítani a filmen, s akkor nem lenne ideje a nézőnek a pillanatnyi unatkozásra sem.

    Márk kiválóan kezelte a kamerát, a képek szépek, s véleményem szerint felveszik a versenyt bármely külföldről származó filmmel. A hangyás jelenetnél tetszett nagyon a látószög, ahogy Sebestyént és a hangyát filmezte.

    A film története borzalmas. Remény nincs benne, s minden rossz körülmény egybe van lapátolva benne. Ezt nem szeretem, mert ettől picit irreálissá válik a film, ám ha a célt tekintem, akkor ez megbocsátható. A port.hu kritikájának a végén tetszik nagyon a kinek ajánljuk rész. Igen, ezt a filmet a pedagógusoknak, papoknak, lelkészeknek, s erősebb idegzetű szülőknek meg kellene nézni!

    hetedik kor

    Kevés ennyire jó kritikát lát az ember tanárokról, papokról, szülőkről. A filmben sem a tanár nem tud igazán a gyermekek nyelvén szólni, sem pedig a pap. Ez az egyik kulcsprobléma, ami aztán a két (három) gyermek halálához vezet (lesz más, aki telebeszéli a fejüket hülyeségekkel). Nincs remény. Nincs senki, aki utat mutasson. A szülők az egyik helyen nem beszélnek egymással, másiknál megözvegyült alkoholista apa van, stb. Katasztrófa, s sajnos Sopsits Árpád rendező, író jól érzi, bár irreális ez mind együtt egybegyúrva 107 percbe, de sajnos mégsincs annyira távol a realitástól, mint azt reméljük…

    Tenni ellene viszont sose késő, csak észre kell venni, be kell látni. Jó reggelt!

  • spam – de mi értelme?!

    Tegnapról mára harminc spam komment került be a moderációs sorba:

    kobak pont org · Comments

    Mint a fenti képen is látható, nincs link saját oldalra, sőt a porn site, xxx, gaming, s egyéb linkek is kimaradtak. Mi értelme ennek? OK, tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg nem emberi kéz műve, de ha nincs értelme, akkor minek csinálják?

    Kimoderáltam az összeset. Ti is kaptok hasonlókat? Tudtok magyarázatot? Ja, persze örülök, hogy az illető jó domain választásnak tartja a kobak.org -ot a bloghoz, ezesetben, ha ezt egy kommentben közli, még akár ki is teszem. 🙂

  • ability park

    Péntek délután elvittem az osztályomat az ability parkba. Ez az a hely, ahol lehetőség van egy picit kipróbálni, milyen lehet valamilyen fogyatékkal élni. Ki lehet próbálni a kerekesszéket:

    Voltunk a sötétszobában (itt tényleg vaksötét volt), tanultunk kis jelbeszédet, próbáltunk olvasni Braille írást és még sok egyéb érdekes játék során tapasztalhattuk meg, hogy akinek valamiben kevesebb jutott, az másban mennyivel sokkal több, ügyesebb.

    Képek az indafotón (sajnos elég gyengék, mert nem volt nálam vaku, sötét volt, s nem akartam iso800 fölé menni):