kobak pont org

Author: kobak

  • megéri áttérni?

    Mármint habarira. Szerintem igen, egyébként nem tettem volna meg magam. Felsorolnám a buktatókat, amikkel én eddig találkoztam áttérés, illetve használat közben:

    • Importálás közben a tag/kategória áthúzás nekem nem volt 100%-os. Sokat kellett kézzel javítani.
    • A wordpress permalink rendszert csak körülményesen lehet visszaállítani, így a keresőkből érkezők valószínűleg a 404 oldalt fogják látogatni.
    • Kommentek moderáció után kerülnek csak ki.
    • Nincs trackback/pingback, csak plugin hergelés után
    • Kevés téma, kevés plugin
    • Nincs automatikus mentés bejegyzés íráskor (emiatt voltam már nagyon dühös)
    • alpha/beta állapot, azaz sokat változik a rendszer
    • “Forráskódban” írsz bejegyzést, nem gombokkal, visual editorral

    Ha ezek nem riasztanak vissza, akkor hajrá! Ha zavarna bármelyik, akkor várj egy kicsit, s utána válts csak!

    /szándékosan, csak a negatívumokat gyüjtöttem össze, mert ha valaki váltani akar, akkor a pozitívumokkal tisztában van./

  • fényképezőgépek

    Megjelent a nikon d90. Írtam már róla, s úgy tűnik, hogy ez a fényképezőgép sokakat nem hagy nyugódni. Egyik kedvencem a kispad összefoglalója, illetve Vincent Laforet bejegyzését is érdemes elolvasni. Öröm, hogy sok canont használó is elismeréssel nyilatkozik a fényképezőgépről, mint ahogy azt sokan tették már a d300/d700 megjelenésekor is.

    Közben csendben megjelent a canon 50d is. Sok újdonságot nem tartalmaz, egyetlen hasznos tulajdonsága talán, hogy a 40d ára alacsonyabb lesz. És még csak most lesz a photokina, a fotós újdonságok bejelentésének helyszíne.

    Elárasztanak bennünket az újabbnál újabb gépek fantasztikus új tulajdonságokkal, extrákkal, rengetegsok megapixellel. Itt ajánlom a fotonlog mai írását.
    Kell-e video egy dslrbe? Kell-e tizensok megapixel? Nem. Nem kell, de ha már benne van, akkor lehet, hogy használnám.

    A nikon d70s-em már nem egy mai darab, s amióta kijött a d300 kacérkodom a gondolattal, hogy az lesz a következő gépem. A tudását persze meg kell fizetni, s az az igazság, hogy az ára mindig visszarántott a földre. Így történt, hogy a d70s utódja egy használt, megkímélt, jó állapotú d200 lett:

    nikon-d200-front.jpg

    Beleszerettem a gépbe. Ez egyébként az egyik ok, amiért nem váltanék d90-re. A d70s után átszokni a tekerőkre, gombokra picit fura volt, de megérte. Annyival kényelmesebb, ötletesebb, jobb, hogy azt nehéz leírni. Persze, ha valaki hozzámvágna egy d90-et, nem dobnám vissza. Így utódnak a d700-at tudom elképzelni majd, de az még odébb van! 🙂

  • binadamu

    Nem tudom mit jelent, de ezzel a témával tervezek majd eljátszani, hogy a blog elnyerje végleges nekem tetsző kinézetét.

    A betűk brutálisan nagyok. Ez zavar leginkább. De egy kis css tweak megoldja majd a dolgokat. Persze lehet, hogyha alszom a dologra egyet, akkor újra visszatérek a K2-höz.

    Meglátjuk. Most alvás. Egyedül. Család Balatonon…

  • tabula rasa

    Nos igen, számomra minden év szeptemberben kezdődik, s valamikor július végén ér véget. A köztes időszak a pihenésről szól. Ez idén mondjuk nem teljesen volt igaz, mert sok mindent kellett a nyáron dolgozni is, de ha már csak azt nézem, hogy nem fél nyolcra kellett bemenni a suliba, már pihenéznek nevezem az időszakot.

    Ma elkezdődött az új év, az új tanév. Holnap még pár diák tavalyi adóságait rója majd le, amikor pótvizsgázik, de alapvetően mindenkinek tiszta lap, s egy új kezdet szeptember 1.

    Tudom, vannak mindenkinek előítéletei. Nekem is (hazudnék, ha nem így lenne), de ezeket hál’Istennek sikerült valahol mélyen elásni, s a diákok aktuális teljesítményére figyelni. Najó, a dolog 80%-osan megy, de küzdök a 100% felé. 🙂
    Bár tudom, hogy egyes diákok milyenek, ez a kapott osztályzatukat nem szabad, hogy befolyásolja. Lehet a legjobb, legokosabb diáknak is rossz napja, s lehet a matekhoz legbutább embernek is olyan témakört találni, ahol kiválóan tud teljesíteni.

  • újra itthon

    Itt pedig egy rövid video visszaemlékezvén a napos nyári időre innen az esőből:

  • zalakaroson

    Szombatig pihenünk, aztán újra kezdődnek a hétköznapok…

  • dexter

    Dexter, avagy egy sorozatgyilkos sorozatgyilkosokat gyilkol.

    Bizar? Az. Brutális? Kicsit. Jó? Nem. Pár napja fejeztem be a sorozat első évadának megtekintését, s valahogy nem tudom szó nélkül hagyni a dolgot. Ez a sorozat hihetetlenül ötletes. A készítők nagyon kreatívak voltak, összeszedtek mindent, ami kellhet egy jó sorozathoz.

    A történet a fenti kissé fura alapsztoritól eltekintve egy hagyományos (tudom, hogy ezt a szót a mosóporreklámok kissé elhasználták, de mégis) krimi. Tizenkét részen át folyik a nyomozás, s minden részben kapunk egy kis információt, hogy továbbgondolhassuk a történetet. Ezenkívül mindegyik résznek van egy kis saját sztorija is. Az egész nagyon összefüggő, s ha valaki kihagy egy, esetleg több részt, akkor az ő puzzle-je bizony hiányos maradhat a végére.

    Aki még nem látta a sorozatot, de meg akarja nézni, s végig akarja izgulni, az most ne olvassa tovább! Elképzelhető, hogy leleplezek pár titkot.

    Akkor, én szoltam, kezdem a véleménynyilvánítást. Nagyon emberi a sorozat, amikor semelyik szereplő se pozitív, vagy negatív, mindenkinek van legalább egy kis hibája. Azonban valahogy fura (legalábbis nekem olyan nehezen állt rá a gyomrom), hogy egy gyilkosért aggódjak. Aztán persze aggódtam, de akkor is.

    Nagyon jó, hogy már hamarabb kiderül, hogy ki a gyilkos, a columbo szerűen várhatjuk, hogy Dexter mikorra jön végre szintén rá, hogy mi is a helyzet valójában. A testvér dolog picit eröltetett volt szerintem, főleg, hogy a hős Harry miért hagyta ott a bátyját a konténerben.

    Ami bejött:

    • A szereplők jól eltaláltak, s a karakterek jól kidolgozottak
    • A sztori krimi jellege, hogy hagyták a nézőt is gondolkodni
    • Mertek meglepőt alkotni
    • Dühítő, hogy elérték a készítők, hogy nem a nem feltétlen szimpatikus Dexternek mégis drukkoltam (lásd lent)

    Ami nem tetszett:

    • Nem tudok azonosulni a főszereplővel, s ha valaki nem szimpatikus, akkor nehéz neki igazán drukkolni
    • Zavaró volt a sok visszaemlékezés, felesleges volt ennyi
    • Nekem néha túl brutális volt

    Végül oda jutottam, hogy nem kezdek bele a második évadba, de követem, hogy mi lesz a továbbiakban a sorozattal, s még lehet, hogy újra a képernyő elé szögez majd Dexter…

  • végleges feed url

    Kedves Feedolvasók!

    A régi http://kobak.org/feed cím át van irányítva az újra, de ha van fél percetek, akkor kérlek írjátok át a végleges feedburneres címre. A habari jó fej, s nem fog többet szivatni minket az ékezetproblémákkal. 🙂

    http://feeds.feedburner.com/kobak

  • kreatív blogger

    kreativ bloggerÁllítólag az vagyok. Legalábbis ilyen bókok érkeztek először Dragon Zolitól, aztán wyctimtől. Előre szólok, nem rajongok ezekért a mémekért, de ha már két kedves személy is hozzámvágta a labdát, nem állhatok úgy, mintha észre se venném.

    A történet lényege, hogy a kreatív bloggernek kikiálltott személy megnevez általa 5 szintén kreatívnak tartott boggert, s leírja azt is, hogy ezeket miért gondolja. A róla írottakat a fenti két úriember blogján meg lehet tekinteni. Köszönet a kedves sorokért. 🙂

    Akkor következzék az én ötös listám (abból indulok ki, hogy labdát visszadobni nem ér):

    • Oxi – ha kreativitás, akkor Ő jut eszembe. Ezzel akár zárhatnánk is a dolgot, de még hozzátenném, hogy Ő volt az, aki anno elindított a lejtőn, s elkezdtem blogolni. Ez pedig maradt mostanáig. Oxinak már sokadik blogja van, de minden megújulással hozzátesz valamit a netes jelenlétéhez. És a képeit sem árt néha böngészni.
    • Gaba az az ember, akire sok tekintetben fel lehet nézni. Két gyermekes családapa, programozó, fotós, boldog ember. Blogján a sok technikai bejegyzés között meg-megbújnak a személyes bejegyzések, melyek mögül néha kiinteget nekünk a kreatív blogger. Kedvenc bejegyzésem.
    • Alesit ha kell, akkor Oxihoz tudnám hasonlítani. Régóta blogol, de a technika ördöge sikeresen eltüntette ennek kezdeti nyomait. Mostani blogján néha ír, de akkor azok megmosolyogtatnak, elgondolkoztatnak, s szórakoztatnak. Külön értéke a blognak az őszinteség, s a hatalmas kreativitás, ahogy a témákat megközelíti.
    • Mefi egy fura figura. Hatalmas blogélet van Nála. Néha nem győzöm olvasni a bejegyzéseit, csak úgy árasztja gondolatait az internetre. Ez persze nem baj, de ebből fakadóan vannak felejthető bejegyzések is. Ő az, akinél azt hiszem a blog már az élete részévé vált. Kreativitását kiemelendő, hogy az oldalát teljesen maga készítette, készíti, s messze van olyan jó, mint az ingyenes/fizetős motorok szerte a világhálón.
    • Zsu. No, Ő a hugom, ha ez még valaki számára nem egyértelmű. És mi mást mondhatna az ember a hugáról, minthogy kreatív, szép, ügyes és okos?! Persze nem ezért került fel az ötös listára. Ha valaki átlátogat Hozzá, akkor bejegyzéseit olvasva van benne valami egyszerű, őszinte, s tiszta. Még csak ismerkedik a blogolás másik oldalával, de azt hiszem olvashatunk még Tőle emlékezetes bejegyzéseket.

    A listába pedig szándékosan nem tettem bele, mert nem odavaló egyik oldalról, másik oldalról viszont nagyon is idevaló, ez pedig az Estiskola. Az estiskola nem egy ember blogja, hanem valami más. Ha azonban kreativitásról beszélünk, akkor nem lehet szó nélkül elmenni mellette!