Az elmúlt néhány napot Észak-Olaszországban, Bresciában töltöttük. Brescia szerda óta megtelt gyerekekkel.
47 országból érkeztek diákok a 6 évestől a 19 évesig.
Idén két gyermekem is részt vett a versenyen. RoboMission és RoboSport kategóriákban, így nem egymással versenyeztek, hanem
Miközben most is izgulunk és drukkolunk a magyar csapatért az idei FGC-n, a WRO open már befejeződött. Az FGC-re is a Robotics Infinity készítette fel a csapatot, s a WRO-ra is. Óriási köszönet Sanyinak, hogy ilyen türelemmel és szakértelemmel foglalkozott a gyerekekkel. Mivel idén a két verseny egyidőben került megrendezésre, így osztódni kellett a RI-nek. Sanyi és Kornél kisérte a magyar FGC csapatot Athénba, mi pedig Bresciába vittük Misiéket és Daniékat.
WRO 2024 Brescia
A RoboSport kategóriában Daniék amióta a kategória létrejött, itt versenyeznek. Előtte Regular vagy most már RoboMission kategóriában versenyeztek. 6 éves koruk óta robotoznak, s óriási versenytapasztalattal rendelkeznek mára már. Boti a kezdetektől Danival egy csapatban versenyzik, Beni később csatlakozott. Ebben az évben megszerezték első nemzetközi érmüket is, ami egy bronzérem.
Misi már az óvodában látta, hogy Dani robotozik, így adódott, hogy ő is belevágott, amint lehetősége nyílt rá. Bercivel kiegészülve készülnek a versenyekre. Ők RoboMission kategóriában versenyeznek, de még Starter vagy Kids korcsoportban kezdték meg a versenyzést.
Idén a nemzeti döntőn 1-1 ezüst éremmel távoztak a fiúk, most a WRO olaszországi nemzetközi open versenyéről 1-1 bronzérmet hoztak haza.
Aki 2021-ben digitális oktatásról beszél, az még mindig a 20. században él. A ma iskolába járó diákok a 21. század gyermekei. Még az egyetemeken találhatunk néhány 20. századi gyermeket. A jelenleg iskolapadot koptató gyerekek nem éltek amikor nem létezett Internet. Számukra az Internet jelenléte, a digitális eszközök természetesek. Még akkor is, ha nincs mindenki háztartásában halomban mindenféle kütyü.
Emiatt, amikor az oktatás elé odabiggyesztjük a digitális jelzőt, az nem jelent mást mint, hogy még mindig a múltban élünk. Próbáljuk a 20. századi oktatásunkat megreformálni és nem 21. századi fejjel tekintünk az oktatásra. A 21. században teljesen természetes kellene lenni, hogy az oktatás digitális, a világ is az. És az oktatás az életre készít fel.
Mi az, hogy digitális?
Remek kérdés. A digiális nem azt jelenti, hogy kütyüket kerülgetünk az osztályteremben. Nem azt jelenti, hogy minden órán x percig kell tabletet, stb. használni. A digitális oktatás a digitális világra való felkészülést, felkészítést jelenti. Mert a világ digitális. A gyerekek egy digitális világban nőnek fel.
Erre a márciusi iskolabezárás talán jobban is rámutatott, mint azt bárki szerette volna. Az oktatás kényszerűségből, de teljesen átkerült a digitális térbe. Újra is kellett szinte mindent gondolni.
Ki mondja meg a frankót?
A fenti kép nagyjából mutatja is a helyzetet. Sok esetben a döntéshozók, szakemberek nincsenek napi kapcsolatban az oktatással, nem látják mi történik a tanteremben. A karikatura nem magyar nyelvű, mielőtt bárki a “bezzeg nyugaton…” mondatot mantrázni kezdni.
Az oktatáshoz mindenki ért. Legalábbis meg van róla győzödve. Hiszen ült iskolapadban. 2005 óta tanítok. Kisebb megszakításokkal ugyan, de mindig álltam tanteremben. A HiperSuli program szakmai vezetését is ezzel a feltétellel vállaltam, hogy taníthatok mellette (bármennyire is feszítettebb így a heti menetrend), máskülönben eltávolodnék a napi valóságtól.
Az első néhány év oktatás izgalmas hullámvasút volt. Teljes állás, osztályfőnökség, mélyvíz. Visszatekintve hálás vagyok, hogy pályám elején ezeket egyből a frontvonalon ismerhettem meg. Azóta tanítottam “versenyistállónak” titulált iskolában, illetve magániskolában. Olyan szetereotípiák épültek le bennem az elmúlt években, amiket hajlamosak vagyunk felépíteni, mert azt gondoljuk, hogy értünk az oktatáshoz. Még akkor is, amikor benne vagyunk.
Többször kaptam meg egy-egy tanárképzésen vagy konferencián, amikor elhangzott, hogy a Fazekasban tanítok, hogy “persze, mert te preparált gyerekeket tanítasz csak…”. Ez a megállapítás is remekül mutatja azt a szemellenzőt, amivel még a pályán lévő pedagógusok is rendelkeznek. Akkor mi van azokkal, akik még ráadásul nem is vesznek részt napi szinten az oktatásban?
Ráadásul 2005 óta a diákság gondolkodása is folyamatosan változik és ma már egészen másképp kell oktatni a diákokat, mint amikor először a katedrára léptem.
Ki mondja meg a frankót? Senki. Mindenki. Közösen. Próbálom magamat is visszafogni, ha kérdeznek. Próbálok minél átfogóbb képet kialakítani az oktatásról, mert óriási különbségek vannak. Erre ösztönzöm az egyetemi hallgatóimat is, hogy menjenek el minél több iskolába, iskolatípusba és kapjanak egy kis rálátást az oktatásra. Ezután van rá lehetőség, hogy az oktatásról beszélni tudjunk. Ezután lehet elindítani egy közös gondolkodást. Szükség van mindenki gondolataira. A szemellenzős tanár, aki nem látja kívülről az oktatást sem elég, a szülő, aki nem lát túl a saját gyermekével történeteken sem elég, s az oktatási szakember, aki a 72. kutatást végzi se biztos, hogy az aktuális helyzetet ismeri.
Most akkor van olyan, hogy digitális oktatás?
Van. Addig, amíg nem lépünk át teljesen a 21. századba, addig van létjogosultsága digitális jelzőnek az oktatás előtt. Hiszen van még nem-digitális oktatás is. Szükség van a különbségtételre. A munka akkor teljesült be, ha értelmét veszti az odabiggyesztett digitális jelző. Addig a feladat ismert. Jó munkát Mindenkinek!
A díjat Gyurós Tiborról nevezték el, aki az IVSZ egyik alapítója volt. Miután a 2001-ben egy tragikus balesetben életét vesztette, az év managere díj, 2002 óta Gyurós Tibor díj nevet viseli. Ötödik éve pedig díjazzák az év digitális nagykövetét is. Ez a díj azoknak jár, akik a digitális oktatás népszerűsítése terén alkottak maradandót.
Az elmúlt időszakban a digitális oktatás és a digitalizáció fonotssága megerősödött. Amikor karanténba szorultunk, nem nyílt lehetőség tanteremben oktatni, akkor a digitális eszközök és az Internet voltak a menekülés. A megoldás a lehetetlen helyzetre. Szeptemberben visszaállt a rend. Újra mindenki az iskolapadban. De a dolog nem múlt el nyomtalanul. Ott van mindenkiben egyrészt a bizonytalanság, hogy lesz-e újabb karantén, ott van mindenkiben a remény, hogy ez az egész csak egy egyszeri rossz emlék marad.
Akárhogy is lesz, a digitális oktatás 2020-ban talán fontosabb mint valaha. A digitális oktatás, hogy felkészítsünk egy nemzedéket arra az életre, ahol digitális eszközökkel együtt kell érvényesülni. Ahol a munkaerőpiacon már nem lehet digitális gondolkodás nélkül egyről a kettőre jutni. A digitális oktatás nem a kütyükről szól. Nem azt jelenti, hogy ha felpörög a projektor ventillátora és halovány fényével valamit kivetít a falra, akkor kipipáltuk a digitális oktatást valahol a teendőlistán. A digitális oktatás egy gondolkodásmódot jelent. A digitális oktatás a 21. századi oktatás.
Készült egy rövid videó is, ahol a felvétel közben sokmindenről beszéltem, de a vágás során egész jól össze tudták szedni a lényeget. Azért jónéhány őőőzésem a hitelesség miatt még benne tudott maradni.
Egy tanár életében azonban a legnagyobb siker nem az, amikor őt díjazzák, hanem amikor diákjaira lehet büszke. Amikor ők érnek el valamit. Így nagy örömömre szolgál, hogy két volt diákom is megelőzött és az előző két évben ők vehették át a Gyurós Tibor díjat. Tavaly Birmacher Barna lett az év managere, 2018-ban pedig Nagy Szabolcs vezette Turbine AI lett az év IKT innovációja.
A Kahoot! talán a legismertebb online kvíz rendszer. Szeretjük, gyűlöljük, de többnyire ismerjük. A Kahoot! használata borzasztó egyszerű, már meglévő feladatbank pedig megkönnyíti mindenki számára a villámgyors alkalmazhatóságot. Felmegyek, rákeresek, megtalálom a kvízt, indítom és kész.
A Kahoot! mivel elterjedt és kedvelt, már mainstream, nem annyira cool. Meg is jelentek többen, akik utálják vagy csak elmondják, hogy nem jó. Nem is számít digitális oktatásnak ma már bevinni egy Kahoot! kvízt az órára. Pedig az tud lenni. És borzasztó károsak ezek a hangok olyanok számára, akik tényleg most bontogatják szárnyaikat a digitális eszközök oktatásba való bevezetésében.
Mindenki, aki most kezdi beengedni a tableteket, okostelefonokat az órájára, annak kiváló első lépés lehet a Kahoot!. A probléma az, ha valaki több év távlatából is csak idáig jut. Nincs más a repertoárjában, még mindig csak Kahootoznak az órán. A Kahoot! pont ugyanolyan digitális cumivá válhat az órán, mint a nyafogó gyerek kezébe adott okostelefon. Nem erre való.
Viszont az utóbbi pár hónapban volt szerencsém olyan Kahoot! használatot is megismerni, ahol értelme és haszna volt a rendszernek.
Mikor használunk Kahootot?
Többnyire óra végén áttekintésképpen vagy óra elején játékos emlékeztetőként szokott előfordulni.
Mivel a diákok felpörögnek a verseny miatt, jobb ezt az energiát utána szünetben levezetniük, így az óra végi használat a legelterjedtebb. Ennek ellenére remekül használható az óra bármelyik szakaszában.
Hogyan használjunk Kahootot?
A Kahoot! mindenki szemében egy gyors, pörgős játék. A 10 kérdésnél több kérdésből álló kvízek hosszúak és sokszor tapasztaltam már, hogy a diákok elvesztik érdeklődésüket egy-egy hosszabb kvíz kapcsán.
A napokban láttam a Kahoot!-nak egy olyan használatát, ami nekem is meglepő volt. Nem erre találták ki a rendszert, de kiválóan alkalmas erre is.
Általános probléma a kérdés hosszának korláta
A legtöbbször a kérdés feltevésének korlátaival találkozunk. 95 karakter egy hosszabb kérdésre már kevés. Ráadásul a megjelenítése sem túl igényes. Erre megoldás lehet a kép használata. Azonban az sem ideális.
Ezt a helyzetet kerülte meg egy pedagógus kolléga, aki fogta és kinyomtatta a kérdéseit és a Kahoot! felületét igazából csak az ellenőrzés és a játék miatt vonta be. Meg persze azért, mert ismerős felület volt a diákok számára, nem kellett magyarázni annak a működését.
Így egy kvízt oldottak meg majdnem egy teljes órán. A Kahoot! csak egy közeg volt, ahol a feladat eredményét be tudták vinni, s kaptak visszajelzést annak helyes vagy helytelen voltáról.
A kolléga akkor használta először élesben az alkalmazást. És képes volt az órán minden diákot bevonni a munkába, nagy izgalom volt, amikor egy-egy feladat megoldása után az eredményeket beküldhették. A munka és a játék kiváló ötvözetét láthattam ezen az órán.
A Kahoot! egy eszköz volt ezen a tanórán azért, hogy a diákok motivációját növelje a feladatok megoldásában. Közben meg is beszélték miért online történik a számonkérés, miért az a válasz, diákok kérdeztek, használták az Internet adta lehetőségeket a feladatok megoldásában. Óra végén mindenki úgy lépett ki a terem ajtaján, hogy tanult, élvezte az órát és aktív résztvevője volt annak.
Digitális oktatás
A digitális oktatás, mint jelzős szerkezet rengetegszer előfordul a 21. században. De ez is már lassan olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, van véleménye, de ha be kellene menni a pályára, akkor lehet, hogy hasra esne a labdában.
Valahogy így. Mint a 100 gyerek a pályán…
Az oktatás nem azért digitális, mert előfordul az órán egy projektor vagy mert a diákok használhatják a telefonjukat. Ezzel együtt is láttam már teljesen hagyományos órát. ahol volt interaktív tábla és tablet is. És minimális eszközhasználat mellett igazán digitális oktatást.
Mi akkor a digitális oktatás?
Olyan oktatás, ami a digitális világ kihívásaira készít fel. Ez szép, de ez mit jelent?
Az az oktatás, ami a 21. század elvárásaira készíti fel a diákokat, vagyis:
Kooperáció, együttműködésre tanít
Kreativitásra tanít
Kommunikációt fejleszti
Megtanítja az Internet adta előnyöket és lehetőségeket. Keresés, kritikai gondolkodás, tudatos Internet használat
Ebben pedig akár a Kahoot! is lehet egy remek eszköz. A lényeg, hogy ne azért Kahootozzunk, mert megjelenik ettől egy digitális eszköz az órán. Mert nem ettől lesz digitális az oktatásunk! Azért, akkor és úgy Kahootozzunk, hogy az segítse az elérendő pedagógiai céljainkat, de leginkább a diákjaink javát szolgálja!
És gyakorló apaként, középiskolai tanárként elsőkézből értesülök erről, s látom mi zajlik a fejekben. Az a generáció, aki nem ismeri ezeket a modern eszközöket, azok nagyon nehéz helyzetben vannak a mai diáksággal szemben. A mai diákság ezt pedig szemérmetlen módon boldogan kihasználja!
Röhögnek, amikor a tanár nem ismeri fel a különbséget az okostelefon és a számológép között (nekik ez olyan, mint egy gyakorlott háziasszonynak a kukta és a serpenyő, két eszköz teljesen más tudással, funkciókkal), boldogan írják a dolgozatot copy-paste a Wikipediáról, stb. Erre pedig sok kolléga nincs felkészülve. És a probléma nem az, hogy a diákok csalnak! Nem, a probléma az, hogy megváltozott a világ, s az oktatás csak lehajtott fejjel kullog a nyomában!
Igenis össze kell szednünk magunkat, s fel kell készülni, integrálni kell az új eszközöket a mindennapi oktatásunkba! Vesszőparipám az Internet és a modern eszközök használata matematikaórán (de ugyanúgy más órákon is). Erről tartottam már Android Workshopon előadást, de legutóbb januárban Lőcsén a Matematika Didaktika konferencián beszéltem az okostelefonok használatáról:
Amikor a bejegyzést reggel még Bori oviba szállítása és az első órám kezdete között elkezdtem megírni még egy darab hozzászólás nem volt Konrád bejegyzéséhez, mostanra azonban már negyedszáz véleményt lehet olvasni a poszt alatt.
Akkor a kütyü használat másik oldala. TILOS minden órán interaktív táblát, mobiltelefont, stb. használni. Nagyon fontos, hogy a diákok lássanak táblát (filces vagy krétás), írjanak papírra dolgozatot, mert nem mindenkinek van otthon lehetősége iPadre, Galaxy Note-ra, stb. jegyzetelni, kizárólag azon dolgozni. És azt is fontos tudni, hogy van, amit nem lehet ezekkel az eszközökkel jól tanítani.
És semmilyen eszköz nem helyettesíti a tanárt. Az összes kütyü, hightech gadget segédeszköz lehet a tanár kezében, amivel szerintem élni kell! Mert a tanulást érdekesebbé lehet tenni, s a témát a diákokhoz közelebb lehet hozni. Eddig erre otthon készítettünk segédeszközöket, most itt az Internet, meg a sok kütyü.
Érdekes, s már nagyon vártam, hogy a kommentek között felbukkanjon a telefon elfelejteti a fejszámolást felvetést. Egy sztori kapcsán merül ez fel a hozzászólások között. Ez a legkevésbé sem igaz, ha a tanár, szülő fel van készülve, akkor remek játékok (!!) vannak, amik tanítják, s gyakoroltatják a fejszámolást.
A digitális bennszülött diákjaim boldogan ülnek a gép előtt, s matek (főleg azt, hiszen ott adtam meg a kezdőlökést), angol (spelling) és természettudományos feladatokat oldanak meg a World Education Games oldalon. És aki egy nap négy órán keresztül összead, kivon, szoroz és oszt fejben időre, annak bizony fejlődik a fejszámolási képessége!
Végül két cikket ajánlanék a végén mindenkinek, az első az iPad használat jótékony hatásait értékeli, a második sokkal meglepőbb lehet, érdemes végigolvasni.
