Elkezdődött valami. Előzményekről itt olvashatsz: #1, #2. A második bejegyzésben vetettem fel azt, hogy jó lenne együtt csinálni valamit.
Így Klötzl Ferivel leültünk beszélni, hogy lehetne ezt a projektet megvalósítani. Első körben nyitottam egy Google Doksit, amibe gyüjtjük az ötleteket. Aki érez magában lelkesedést, azokat szeretettel látjuk. A doksit megosztom szivesen, rakjuk össze közösen az oldalt.
Ha be szeretnél szállni a szerekesztésbe, írj egy kommentet, abból látom az e-mail címed (értelemszerűen azt az e-mail címet add meg hozzászólásnál, amelyikkel Google Docst használsz), s megosztom Veled is.
A pályaválasztó bejegyzéshez egészen sok pozitív visszajelzés született.
Tudom, hogy vannak ilyenek iskolákban lokálisan. Mint azt linkeltem is, én is csináltam ilyet a saját osztályomnak. Azonban, amit szeretnék az egy globális oldal/alkalmazás/operatív csoportmegfelelő aláhúzandó, ahol lehet tájékozódni, akiket meg lehet hívni egy road show-ra, stb. Fontos lenne, hogy azok az iskolák, akik nem tudnak érdekes embereket mozgósítani egy ilyen projektre, azok hozzánk tudjanak fordulni.
Ha az én kis olvasótáborom lát ebben fantáziát, s ma egy ismerőssel beszélgetve, ő is bíztatott, akkor nem kellene veszni hagyni a dolgot. Akkor lépjünk egyet még előre!
Nagyon jó ötlet a watchado oldal, de nem ilyenre van itthon szükség, főleg ha a középiskolás diákokra alapozunk. És szerintem ez lenne a cél. Aztán akár bővíthető a projekt majd az egyetemisták munkába állásával, stb. Rengeteg a lehetőség, s nagyon messzire el lehet vinni az ügyet. És mielőtt bárki őrültnek tart, hogy a százmilliós projekt ötletét megosztom mindenkivel itt az oldalon, leírom az okokat, hogy ezt miért teszem:
Nincs rá időm/energiám egyedül megcsinálni, kellenek társak, s ez a blog az Internetbe kiálltó szavam. Hátha meghallja valaki.
Ha itt senki nem hallja meg, hátha meghallja az xy nagyvállalat, s megcsinálja sok pénzből sokkal gyengébben, mint azt én szerettem volna. Ebben az esetben is legalább elkészül. A diákság, az oktatás profitál belőle.
Nem történik semmi, de legalább nem ez lesz a 37. magamban tartott ötlet, amit majd egyszer valamikor megcsinálunk, ha lesz rá majd idő nyugdíjas éveimben…
És most kiderül, hogy egy két blogbejegyzéssel meg lehet-e váltani a világot, el lehet-e indítani valami nagyot. Hiszek abban, hogy csak közösen lehet előremenni, s tényleg messzire jutni. És akkor a GeoGebra prezijeimben is rendszresen előforduló Warren Buffet idézettel zárom a dolgot:
If you want to go fast, go alone. If you want to go far, go together.
Hajrá Hölgyek, Urak, ha jó az ötlet, alkossunk közösen nagyot! Egyszer már sikerült!igaz, az egy e-maillel, s nem egy blogbejegyzéssel indult.
A következőn gondolkoztam, amíg ma sorbanálltam Misi papírjaiért. Igyekeztem kreatívabban elütni az időt, mint azon agyalni, hogy vajh ha tudják a címünket – s van egy olyan szolgáltatás itthon, amit portának hívnak – akkor miért nem küldik ki az anyakönyvi kivonatot és a lakcímkártyát postán (a TAJ kártyát kiküldik, ha megvan az előző kettő).
Nos, végzős osztályfőnökként azon járt az agyam, hogy igenis szüksége van a sok 16-18 évesnek valami segítségre, hogy hova menjen tovább. És itt most nem a pályaválasztási tanácsadóra gondolok. Az merült fel bennem, amit már kicsiben megvalósítottam az osztályomban. Vagyis interjújat csinálni és/vagy bemutató előadássorozatot (roadshow, meetup, ki hogy szereti hívni) csinálni, ahol a diákok megismerhetnek más mintákat is, nem csak a közvetlen közelükben élő felnőttekét. Akad egy-két szerencsés fiatal, akinek a szülei révén sok helyről vannak ismerettségei, de a többség általában egy irányt ismer.
Ezzel pedig nincs is semmi gond hiszen a szülők baráti köre az egyetemről/munkahelyről építkezik általában, ez pedig természetes, hogy egy réteg. Vagyis lenne igény a fiatalok részéről arra, hogy megismerjenek különböző életpályákat. Lássák mit lett valakiből, aki elvégzett x egyetemet, elment utána y helyre dolgozni. Mi lett abból, aki külföldön járt, aki itthon maradt, stb.
Hatalmas problémának tartom (én is így láttam anno), hogy a diákok egyetemeken gondolkoznak, s a legritkább esetben próbálnak távolabb tekinteni a jövőben.
“A Corvinus jó egyetem, utána biztosan lesz állásom…” – ilyen, s ehhez hasonló gondolatok alapján választanak sokan egyetemet. És ez szerintem nem jó így.
Kérdés, Ti hogy látjátok? Volna értelme egy ilyet összehozni? Van kedvetek ebbe beletenni Magatokat?
Ma teljesen kiborultam, mert azt éreztem, hogy létem a tábla előtt, s a diákoké a padokban valami két párhuzamos világ. Másról beszélünk, mással foglalkozunk, s nulla az összhang. Elkeseredtem teljesen. Azonban alesi twitter válasza megmentette a napom. Igen, van még hova fejlődni:
Még hiányznak a technikai feltételek, meg az ilyen kreatív ötletek, de most már látom a kiutat. Hangulatos órákat lehetne így csinálni, de a kérdés nyitva maradt még így is, hogy az élvezetes órák hatására vajh otthon el fognak-e kezdeni a nebulók otthon (is) tanulni?
A legújabb divat, ami nekem elsőre nagyon ellenszenves volt, de aztán megszerettem. A dolog összefüggésben van természetesen a kis gnome telefon megjelenésével, s a tumblrérdekes, hogy mindkét témát pont másodjára dolgoztam fel. Ezt a habari címadásából lehet egyébként könnyen kiolvasni. újrafelfedezésével.
A fenti kép a 3gS iPhone megjelenésére került ki a posterous blogra. A lényeg, hogy a posterousra képet, videót, bármit feltölteni pofonegyszerű. Semmi más dolgunk nincs, mint a post@blogod.posterous.com címre elküldeni a tartalmat e-mailben. A többit a motor intézi.
És itt jön a képbe az iPhone. Chase Jarvis mondta, hogy a legjobb fényképezőgép mindig az, ami épp nálad van. És ebben teljesen igazat adok neki. Az iPhone beépített fényképezőgépe valóban egy kalap kaki, ha összehasonlítom bármelyik konkurens gyártó termékéveltermészetesen a hasonló árkategóriát nézve. Azonban annyira egyszerű wifit találva e-mailben elküldeni a képet, hogy az már fáj.
Másik praktikus volta, hogy automatikusan tud tartalmat továbbítani egyéb szolgáltatások felé. Ez pl. azért praktikus számomra, mert a plürk névre hallgató izén tök jó kis közösség van, de nekem nincs energiám/időm nézegetni, viszont semmi nem tud oda normálisan tartalmat küldenitudom, ping.fm …. Aztán az identi.ca egy szintén egyedi kezdeményezés, opensource az egész, s nagyon jópofa dolgok vannak ott is. Aztán a … és a sort még folytathatnám. A lényeg, hogy ezeket mind be lehet fűzni a posterousba.
Az én kis képeimről készült bejegyzés ezután a következőképpen utazik: plurk(1), idenci.ca(1), tumblr(1), twitter(2), facebook(3), wordpress.com blog(1)a számok a sorrendet hivatottak jelezni. Az (1) azt jelenti, hogy azoknak egyből szól a posterous, a twitter viszont már a tumblr-től kapja az infót.. Nem linkelek felhasználóneveket, mert mindenütt unalmasan csak kobak néven szereplek.
Az itt írott bejegyzésekről, illetve a fotolog.hu -ra feltett képekről a twitter értesül első körben. Ebből a történetből kimarad a plürk, meg az identi.ca, meg a tumblr is.
Aztán van egy friendfeed acc-om, ami mindent magába szív, egy kobak.eu domainem, amin megy egy sweetcron lifestreem, s egy kobak.mp névre hallgató valamim, amit szintén biztosan lehetne valamire használni, de mégse teszem. Hab a tortán a flickr és az indafotón tárolt képek, s a viddler, vimeo és a youtube szerverein megtekinthető videók.
Röviden káosz van, amiben próbálok rendet teremteni, de azt hiszem rossz irányba haladok. A szociális izé-bigyulákból való kilépés első pontja a google reader hanyagolása lesz. Mivel nálam a hibaüzenetek sajnos nem ritkák, illetve néha magától kidob, így visszatérek valami asztali klienshez. Ekkor azonban elvész a szinkronizálás. Azaz maradna a NNW, ami lassú, s nem sokkal jobb, mint a greader. Vagy wyctim által is favorizált fever. Jelenleg visszamigráltam magamat a viennába, s újra játszadozom a times és egyéb kliensekkel.
A rémesen sok lábjegyzet nem szándékosde, viszont viccesen néz ki. Ha valaki kaotikusnak érzi a bejegyzést, az ne magában keresse a hibát!
Izgalmas kérdés az “önpromó”. Néha már bátortalanul megemlékeztem egy-egy pályázatról, versenyről (pl. MealToday a viddleren, s kértem pár szavazatot a photoblogawardsra is), de nem kezdtem bele teljes gőzzel reklámkampányba. A tegnapi bejegyzésem azonban már egy bátrabb próbálkozás, sőt nem átallottam arra vetemedni, hogy a twitter közösségnek is beharangoztam a dolgot. Ez aztán a facebook-twitter integráció miatt a facebookra is átszivárgott, tehát egész széles kört érhet el a reklám.
A kérdés persze ott van a fejemben, s kopog: tisztességes dolog ez így? És a választ nem tudom. Azon a helyen írtam a dologról, ahol egyébként is megemlékezem a velem történtekről. Ez a szabályzatba nem ütközik. Az egyedül azt zárja ki, hogy egy ember többször szavazzon. Ha nem tilos, akkor szabad? — tehetnénk fel a jogos kérdést. A verseny arról szól, hogy a közönség kiválasztja a legjobb képet. Őszintén meg kell, hogy mondjam, hogy a saját képeimet nem tartom az “év legjobb képének” (azt még nem sikerült megcsinálni, de folyamatosan küzdök érte), de a mezőnyben az élbolyba tartoznak. Most akkor hogy is van ez?
Ha viszont jónak tartom a képeket, akkor szólok az ismerősöknek, hogy szavazzanak rá. Egyszerű. De nem gáz ez? — tettem fel a kérdést nem is olyan régen a twitteren. Egyik felem azt mondja, hogy csinálni kell neki a reklámot, mert különben nem fog senki tudni róla, a másik felem meg azt, hogy ez nem szép dolog, nem tisztességes, aki ott jár, az majd szavaz.
Ha azonban az szavaz csak, aki ott jár, akkor megint jön a kérdés, hogy az ott járó miért jár arra: Mert valaki oda küldte. És most nézzük a másik oldalt, az utisugóét. Mi neki a jó? A nagy forgalom. Azaz neki előnyös az ilyen jellegű promóció. Most akkor hogy is van ez? 🙂
Ti hogy gondoljátok? Meddig lehet elmenni mondjuk ebben a konkrét esetbenA mások is így csinálják nem indok. Ennél okosabbat várok. 🙂? E-mail a barátoknak még belefér, vagy csak a telefon a családtagoknak? Esetleg iwiw, tiwtter, banner lehetőség szomszéd blogokra, s még a fizetett hirdetés az index címlapon is elfogadott módszer?
Az elmúlt pár napban a következő két dolgon jár az agyam. Befizessek-e flickr prora? Egyre inkább az igen gomb fele jár a kezem, úgyhogy utolsó lehetőség, hogy visszatartsatok!
update: pro account megvéve.
Nikon D90-re várjak, vagy inkább a D300 legyen a cél? D80-at nem éri meg venni, D60 pedig nekem nagyon pici (nem rossz g;p egyébként…). Fogtam a kezemben, de a D70s után olyan játék gép feeling volt. Lapát kezem volna?! 🙂 D300 egy álom gép, persze az álom nem olcsó. A D90 rumors oldal alapján nem lesz az se rossz gép, kérdés milyen lesz az ára. Csökken-e várhatóan a D300 ára a közeljövőben?
Nos ezek foglalkoztatnak, meg hogy ki fogja szponzorálni a fenti kérdések megválaszolása után a beruházásokat! 😀
Ez a mostani legnagyobb problémám. Velem van a baj? Nem tudom beírni simán az 1-es senkinek. Mindenkinél elgondolkozom, hogy ha bukik, az jó lesz-e neki.
Összeszedtem a bukás “előnyeit”…
A mostani anyagot újra tanulhatja (vagy a pótvizsgára, vagy jövőre)
Jövőre nem a hiányos (nulla) ismereteire kell építenie
Megtanulja, hogy a döntései (nem tanul órára) következményekkel járnak
….és a “hátrányait”
Megutál. – ez legyen a legnagyobb bajom! 🙂
Megutálja a tárgyat, az iskolát, s dacból nem tanul. – ez már komoly gond
Még távolabb kerül az érettségitől.
A hátrányok közül a második pont, ami leginkább izgat. Motiválja-e a diákot, ha átengedem, s ezért esetleg elkezd-e tanulni. Túl optimista volnék?
