kobak pont org

Tag: munka

  • 24

    Nem most lettem 24. Csak gondoltam leírom mi mindent próbálok egy-egy 24 órás napba sűríteni. Épp nem is olyan régen tette fel nekem a kérdést egyik ismerősünk, hogy te mit is csinálsz tulajdonképpen.

    Hosszú évek Budai Középiskola + Androidportál, meg egy kis web pofozgatás életformát lassan kicsit átformálta az élet. 3 éve ugrottam fejest a GeoGebra világába. Közben az ELTE Matematika Intézetének Módszertani Központjának lettem oktatója. Bejártam a világot, majd tavalyi évben a GEOMATECH projektbe kerültem át. Továbbra sem túl messze a GeoGebrától. Először mint a szoftver fejlesztés projekt vezetője, majd a partneriskola hálózat koordinátora, illetve most éppen egy picit mindkettő. 🙂 Egy éve pedig a Firefox OS itthoni bevezetésében kezdtem segédkezni.

    A tavalyi tanévet középiskolai oktatás nélkül abszolváltam. A fentiek mellett ez természetesen nehezen is fért volna bele. Ez egyik oldalon kellemes, kötöttségek, s koránkelés (Budai Középiskolában 7.30-kor kezdődik az első óra) nélküli időszak volt, másik oldalon hiányzott a tanterem. Illetve azt gondolom, hogy a matematika tanárképzésben, illetve egy oktatási projektben nehéz úgy hitelesen részt venni, hogy nincs közvetlen tantermi kapcsolat.

    A nyáron az ELTÉn tartott óráim számát csökkentettük, s amikor megkerestek a Fazekasból, hogy vigyek 3 osztályt, először nemet mondtam, majd egy kilencedik osztályt elvállaltam. A döntés nehéz volt, s vihettem volna egy osztályt a Budaiban is. Azonban eddig az Apáczai gyakorlótanításon kívül csak a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban, s a Budaiban tanítottam (igaz, hogy ott műszaki szakkőzéptől a kéttannyelvű gimnáziumig széles a spektrum). Így a Fazekas egy olyan érdekes tapasztalat is, amikor láthatom mi történik egy sokak által “versenyistállónak” titulált intézményben belülről.

    Visszalépés-e a felsőoktatásból a közoktatásba? Nem gondolom. Sajnos van egy ilyen téveszme itthon, hogy az egyetem az oktatás csúcsa. Nem az. Tudás fellegvára lehet, de nem az oktatásé. Igazi oktatás, tanítás, nevelés épp a másik oldalon történik. Óvoda, iskola. Az iskolai tanítok fantasztikus dolgokat művelnek. Egy óvodapedagógus pedig egyszerűen számomra felfoghatatlan türelemmel és kreativitással rendelkezik.

    Persze a GEOMATECH, ELTE és a Fazekas mellett az androidportal is, s pár kisebb-nagyobb saját projekt is működik, illetve alakulóban van. Igyekszem apaként is helyt állni, s minél több időt a családdal tölteni. Ja, az én napjaim is sajnos csak 24 órából állnak…

  • munkahelyi alvás

    Még egyetemista koromban gondolkodtam, ha lenne egy akár fizetős szoba, ahova le lehetne dölni egy órára aludni, biztosan befizetnék. Amíg oda jártam, nem alakítottak ki ilyet. Most, hogy a másik oldalon állok, az egyetemi szobámban van egy polifoam matrac, s már többször pihentem le egy-egy hosszabb napon.

    Az csak ráadás, hogy akinek van gyermeke, tudja, hogy az alvásidejét annak születése napjától fogva nem feltétlen ő osztja be magának. Nálunk reggelente általában 7 körül érkezik az első gyermek, s hamarosan a másik kettő is követi.

    Az én bioritmusom valahogy úgy működik, hogy délután kettő és hat óra között ha tudok aludni kb. húsz percet, akkor utána újra produktív vagyok. Ezt akkor vettem észre, amikor sokadjára elbólintottam Dani mellett altatás közben. Felébredve pedig kétszeres lendülettel tudtam dolgozni. Tudom, sokaknak megoldás a problémára egy adag kávé. Azt viszont nem szeretem.

    Ha egy munkahelyen lehetőség van lepihenni egy picit, aludni egy órát, az nagyon sokat segíthet. Most olvastam, hogy a bufferappaz az app, amibe bele lehet pakolni akár napokra előre tweeteket, Facebook üzeneteket, s azok a megadott időben jelennek meg. eszerint alakította ki az irodáját. Szimpatikus. És azt hiszem számomra sokkal fontosabb, mint egy csocsó asztal, vagy egy mindenféle jót kínáló konyha. Bár az utóbbit is sokra értékelem. 😉

  • Állás: Social media fenegyerek

    A blog történetének első álláshirdetéséhez érkeztünk el. Olyan embert keresek, aki nyakig benne él a Social media világában. Facebookkal kel, twitteren osztja meg minden gondolatát, képeit az Instagramon tárja a világ elé, a Tumblr otthonos közeg, pinterest nem csak egy idegen szó…

    A másik feltétel, hogy a kör és az ellipszis között tudja mi a különbség, s társalgási szinten beszéljen angolul.

    A feladat a kezeim alatt kezelni, kialakítani, felfuttatni a geogebra social media jelenlétét.
    A munkavégzés nem helyhez kötött. Heti egyszeri meeting, angol nelvű kommunikáció, kötetlen munkaidő.

    Egyelőre azért nem megyek a nagy álláskereső platformokra, s még a LinkedIn-re (kivéve a poszt megosztását) sem, mert remélem, hogy “házon belül” találok embert a feladatra. Sokkal többet számít ebben az esetben az ismerős ajánlotta referencia, mint a tökéletes CV.

    Akit érdekel, az itt jelentkezhet. Osszátok! Bízom benne, hogy remek

    UPDATE: Jövő hét során jelentkezem azoknál, akik a héten jelentkeztek. Köszönöm.

  • virtuális költözés

    Egy hosszú történet zárul le március 1-vel. Pontos dátumot nem tudok, de régen volt, amikor ebbe belekezdtünk. Még egyetemista voltam, amellett kezdtünk el webhosztingot csinálni, meg weboldalakat készíteni. Jól fizető mellékes volt, alakult aztán rá cég, készültek az oldalak, s érkeztek az ügyfelek a szerverre.

    Aztán lassan mindenki másfele kezdett nézelődni, s a csináljuk együtt kicsit átértelmeződött. A szerver költözött, megjárt három szervertermet, végül most az Integritynél szolgálja utolsó napjait. Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen, mit alakítsak, s hogyan a dolgaimon. Végül arra jutottam, hogy sajnos a 24 órás napi limit, s az álom minimum napi nyolc órás alvás miatt bizonyos dolgokról le kell mondani.

    A webhoszting, rendszergazdai munka bizalmi állás. Köszönet és hála mindazoknak, akik eddig megbíztak bennem, s rám bízták weboldalukat, levelezésüket, minden virtuális tevékenységük felügyeletét. A dolog ezen olvasata miatt is fontos, hogy csak úgy lehet ebből kiszállni, ha tudom, hogy jó kezekbe adom át az ügyfeleimet. Illetve a saját blogomnak, egyéb oldalaimnak is szüksége van egy új szolgáltatóra.

    Ezeket végiggondolva két lehetőség bontakozott ki:

    1) találok egy rendszergazdát, aki kezeli a szervert, s ezzel leveszi a vállamról a feladatot, s én továbbra is maradok a háttérben. Ezzel az ügyfelek nem tapasztaltak volna semmi változást, midnen kb ugyanúgy ment volna tovább, egyetlen különbséggel, hogy nem engem zargattak volna, ha gond vana szerverrel.
    Ehhez kellett volna egy ember, aki ráér ezzel foglalkozni, ért hozzá, s én is megbízom benne. Egy jelöltem lett volna a feladatra, de Ő sajnos nem vállalta a dolgot. Így ez az eset kilőve.

    2) találok egy olyan szolgáltatót, akiben megbízok, s ők veszik át az ügyfeleket, oda költözöm én is. Mivel hosszú évek óta ismerjük egymást Lipileevel, s közösen vágtunk bele az Android Portálba, az náluk üzemel, emiatt egyértelmű volt a választás.

    Tehát a hosszú és nehéz döntést meghoztam, ügyfelek kiértesítve, s a Deja.hu szerverére fogunk költözni az elkövetkezendő hetekben.

    U.I.: visszanézve az archívumot, még február közepe sincsen, s már túlteljesítettem az utolsó hónapok átlag bejegyzésmennyiségét. 🙂

  • új estiskola címlap

    Tegnap éjjel, ma hajnalban felkerült az estiskola új címlapja:

    estiskola cimlap

  • Demeter Galéria

    Nemcsak feladatokat fordítgatunk, hanem egyéb munkák is segítenek abban, hogy ne unatkozzak délutánonként.
    Az Estiskola mellett, a Demeter Galéria indult világhódító útjára nem is olyan régen. A galériáról bővebben Hegyi Zsoltnál olvashattok. Zsolt és Balla Demeter híres fotográfusok és festők műveiből készít kiállításokat.

    Ha esetleg nincs időtök múzeumba járni, érdemes figyelemmel kisérni ezeket a virtuális kiállításokat.

  • akkor röviden…

    Elmúlt, tegnap megettem az utolsó két tablettát is. Így már antibiotikum nélkül tengetem napjaim. Persze a gyógyszerszedés nem múlt el nyomtalanul, s pár napja egy Boritól(!) összeszedett kis vírussal küzdök. Már kifele vagyok belőle, így hétfőtől, ha minden jól megy újra tanítás lesz. Örültö, vagy sem, ez a cél. 🙂

    Tegnap már leültem a gép elé, illetve az ölembe ültettem a macbookot, s elkezdtem játszogatni. Leszedtem egy csomó vmware image-et, s kipróbáltam egy rakat dolgot. Openbsd, Freebsd, meg egy adag rpm alapú linux. Be kell, hogy valljam, soha nem használtam rpm alapú disztribeket eddig. Mindig debian, ubuntu, meg gentoo volt a gépen. Az openSUSE 10.3 rc grafikus felületét nem sikerült működésre bírnom vmware fusion alatt ( phanatic is megkűzdött vele ), majd egyszer lehet teszek vele még egy próbát. Fedora 8 viszont egész tetszetős, majd még ismerkedem vele. Hihetetlen, hogy sok éven át majdnem kizárólag linuxot használtam, s most, amikor apple gépek vannak itthon hirtelen több különböző linux disztribet láttam egy nap alatt, mint anno.

    By the way a fusion 1.1 beta ismét ingyenes (amíg tart a beta teszt időszak, s szerintem megint jobb, mint a parallels, amit ezennel el is távolítottam a miniről).

    Aztán kipróbáltam az age 3-mat, amit ma töröltem is mindenestül a gépről. Nem szabad játszani. Veszélyes, nem veszi észre az ember, hogy telik az idő. És annyi minden fontosabb, hasznosabb, szebb dolog van, mint a monitor bámulása.

    Regisztráltam tapir hatására a friendfeeden. Jó ötlet, de kellene bele custom feed hozzáadás, mert pl. ha valakinek több blogja van, akkor is csak egyet tud felvenni, s ez butaság. Több értelme van, s jobban kezelhető akkor már a lifestreamem. Pici hackolás, de minden felvehető bele. Gondolom ezen azért még változtatnak. By the way a jaiku és a tumblr is tudja ugyanezeket, tehát valami extrával elő kell még rukkolni a készítőknek.

    Apropo, csiszi megmutatja miért jó safari 3-mat használni.

    Kedvenc bloggerem, Chris J Davis csalódott az almában. Érdemes elolvasni a bejegyzését.

    Kéne végre döntenem, hogy habari, vagy 2.3, meg kellene idő, amikor összerakom a fejemben már összeállt új designt, a mostanit közzéteszem, mert sok ember kérte már a fordítást, a k2 fordítást frissítem, mert hamarosan újabb release, s még egy csomó minden van, ami most nem jut eszembe.

    Tegnap terveztem az októberi meetupon való részvételt, de kimaradt a fenti okból kifolyólag.

    Apropó, a hétvégén, ha a gyomrom is egyetért a dologgal, s lázam se lesz már, akkor egy kedves német barátunk társaságában ellátogatunk a pálinka és kolbász fesztiválra.

    És most még van egy csomó összeállítandó dolgozat, elészítendő weboldal, stb. Mielőtt azonban bármit tennék, egy c-vitamin, s egy alvás következik. Mert ki kell magamból kúrálni ezt a vírust. Jobb volt nélküle.

  • szülői értekezlet

    Mostanában ritkábban postolok, mint azelőtt. Ennek oka, hogy szeretett családom mellé kaptam még 34 csibészt 5 évre kölcsön. Osztályfőnöki teendőkkel bővült az egyébként sem üres todo listem. Persze szerintem, ha valaki tanárnak megy, akkor a legtöbb, amit elérhet, hogy van egy saját zsivány bandája. Értük felel, őket óvja, védi, neveli, irányítja. Ez jó. Szeretem. Persze olyan feladatokkal is jár a dolog, mint a szülői értekezlet.

    A szülői értekezletek emlékeimben mindig valami titkos szeánszként szerepeltek. A szülők az osztályfőnökkel mindent megbeszélnek. Belelátásom sose volt. Anyuék mindig mesélték, mit mondtak, ennek ellenére nagyon távolinak tűnt. Bori egy éves lesz másfél hónap múlva (hihetetlen, nem?!), tehát még távoli időpontnak tűnt, hogy én is szülőire járjak. Aztán tudatosodott bennem, hogy nem járni fogok szülőire, hanem én tartom. Jajj.

    Tegnap túlestem rajta. Egyáltalán nem volt olyan borzasztó. Meg is osztanám Veletek a tapasztalataimat. Előszöris a szülő partner, segítség. Nagyon fontos, hogy csapatként dolgozzon együtt tanár és szülő. Másképp nem megy. Ezt kellett elérnem 34 gyermek szüleivel, akik mind idősebbek és tapasztaltabbak nálam. Fura helyzet.

    Először elmondtam az összes fontos dolgot. Házirend, tanév rendje, kiosztottam az összes aláírni valót. Tanulószoba igény, jelenléti ív, aláírás, hogy egyetértenek, hogy a diákok jegyeit a tanár felelés után az osztály/csoport előtt elmondja. Ezután elmondtam mit követelek matekból, közben a többi tanító tanár is beugrott ismertetve a saját követelményrendszerét.

    Nagy levegő, s következett, amitől legjobban féltem. Osztálypénz. Itt a terv az volt, hogy egy szülő intézze annak szedését, s kezelését. Az anyagiak kezelése, rendszeres elszámolás egyrészt túl nagy falat, másrészt soha nem jó, ha egy ember kezében öszpontosul minden. Hála Istennek egy kedves szülő ezt el is vállalta, s egy nagyon jó megoldás született. Ekkor merült fel pár jelenlévőben, hogy nem is ismerik egymást, így következett a mindenki mutatkozzon be egymásnak. Érdekes zsibongó öt perc vette kezdetét. Ekkor éreztem úgy, hogy mégse biztos, hogy elevenen felfalnak. 🙂

    Eztán legnagyobb meglepetésemre egy nem tervezett lépés következett, összetegeződtem a szülőkkel. Ezt máig nem hiszem el, de így történt. E-mail címeket írtunk össze, s mostanra van már egy szülői googlegroup is.

    Úgy érzem, hogy az elkövetkezendő öt év közös munkájához jó alap volt a tegnapi szülői. Köszönöm Mindenkinek.

  • 2 szűk, egy bő hétvége

    Ez a szombati munkanap valahogy értelmetlen. Múlt héten felvételiztettünk. Holnap tanítunk. Persze csak, ha megjelennek a diákok. Már jelezték ma is páran, hogy ne számítsak rá holnap. Akkor miért is? Fél osztállyal nincs értelme továbblépni, ráadásul ugyanazok az órák lesznek holnap is, mint ma. A legnagyobb bajom persze a hajnali kelés. A szombat a kialvós napom.

    Nonembaj, már csak 4 munkanap, aztán itt a megahosszú négynapos hétvége. Hurrá! Húzóss volt az elmúlt két hét. Kétszer 6 nap munka, egy nap “pihenés”, aztán az elmúlt három nap egyetem, ZH, s vár rám egy csomó javítandó dolgozat.