kobak pont org

Tag: énblog

  • Stephanie Welker Craiglist Scam

    Amikor külföldön járok általában megnézem miféle jó cuccokhoz lehet hozzájutni a Craiglisten. Így jutottam Koreában egy Motorola Atrixhoz, amit Zsófi azóta is boldogan használ, vagy Mountain View-ban a Magyarországon található (azt hiszem) egyetlen Nexus Q-hoz.

    Ahogy nézelődtem, találtam is egy remek hirdetést, Nikon D300s, alig használt, 400 dollár. Nagyon baráti ár egy ilyen remek (igaz nem mai darab) fényképezőgépért. Telefonszám nem volt (ez már intő jel lehetett volna), így írtam egy e-mailt.
    Pár napra rá érkezett a válasz:

    Hi, I am getting back to you regarding the Nikon D300S, from Craigslist

    My name is Stephanie and I am now in Toronto.
    Please take a look at the pics attached to this email.
    About the camera I can say it’s mint as it only has 2000 clicks.
    I tried to be as thorough as I could with the presentation so you can have all the info if you decide to go ahead and buy it.
    Let me know.

    Thanks,
    Stephanie

    Mivel még képek is voltak mellékelve, teljesen hihetőnek tűnt az ügy. A Denver és környéke Craiglisten volt a hirdetés, így kicsit szokatlan, hogy Torontoba került a hölgy, de én is csak átmenetileg voltam Denverben, így nincs ezzel gond.

    Miután megírtam, hogy persze érdekel, érkezett a következő válasz:

    I have found a company called Parcels Please that will deliver the
    camera to you in the US and allow you to check the camera before I
    receive the payment. You will be in control of your money and I will be
    in control of my camera.
    I will use 2 day delivery and I will take care of the shipping fee.
    Please have a look at their procedure and we will go from there.

    http://www.tr-parcelsplease.com/en_language.internet.transactions/third.party.html

    Thanks.

    Jól hangzik, de közben hazaértem Magyarországra, így tisztáztuk, hogy persze működik a shipping akár Magyarországra is. Amikor bármit vettem, akkor előtte találkoztunk, megnéztem, tényleg az, minden tökéletes, s csak utána fizettem. Ez a szolgáltatás pont erre való, csak abban az esetben, ha nem tudunk személyesen találkozni. Remek!

    Hi Balazs,

    I’ve checked with them and I can send you the camera there via the same
    service 😉
    So all I need from your side is your name and address.

    Thanks.

    Remek, minden OK, elküldtem neki a címemet, mire kaptam egy számlát.

    parcels_please_Canada_scam

    Itt kezdett büdössé válni az ügy.

    1. Western Union, Erica Moffett, az meg kicsoda?
    2. Hopp, megjelent a csomagban egy objektív és egy memória kártya, amiről eddig nem volt szó, mintegy 120e Ft extra értéket képviselve
    3. A whois tr-parcelsplease.com eredménye bizony titkos, hmmm… A whois parcelsplease.com korrekt eredményt hoz.

    Ekkor elkezdtem kutakodni, s a következőket találtam. A parcelsplease.com egy létező brit cég, akik valóban azt csinálják, amit nekem Stephanie Welker ajánlott, viszont nekik nincs Torontóban kirendeltségük. Mivel ők britek, s a pénzt is Angliába kellett volna küldenem, emiatt Erica Moffett szerepe Angliában majdnem hitelessé tette a dolgot. Az extra objektív csapta ki a biztosítékot, illetve a domain nem létezése.

    Amikor rating parcelsplease kereséseket futtattam, akkor mindig az “anyacég” értékeléseire jutottam, amik nagyon pozitívak. Viszont eljutottam a ScamBook már feketén-fehéren leírta, amit a belső csilingelő hang már éreztetett. Itt valóban piszkosul nagy csalásról van szó.

    Az e-mailemre, hogy árulják el milyen kapcsolat van a Parcelsplease brit és kanadai ága között, erre már egy hete nem érkezett válasz.

    A történet lezárva. Tanulság: A Craiglist és az összes apróhirdetési oldal jó. Viszont mindig nyitott szemmel kell járni, mert vannak emberek, akik kihasználják a hiszékenységedet. Csak személyes átvétel, telefon után szabad vásárolni. Ha helyben meg tudod nézni az árut, s utána döntöd el, hogy megveszed-e, akkor gond nem lehet belőle.
    Azért, hogy pozitívan fejezzük be a dolgot, a Nexus Q-t pl. az OpenFeint egyik alapítójától vettem, így nem csak a Q-val, de egy hasznos kapcsolattal is gazdagabb lettem. 🙂

  • Denver Nuggets

    Valamikor gimnáziumban még betéve tudtam az összes NBA játékos nevét, s minden meccset követtem. Gyüjtöttem a kosaras kártyákat (ebből már csak egy Reggie Miller kártya pihen még a polcomon), s mit nem adtam volna érte, ha egy meccset élőben nézhetek meg.

    Akkor még nem tudtam, hogy kb 15 évre rá megadatik a lehetőség, hogy élőben jelen lehessek egy igazi NBA meccsen. A vicc a történetben, hogy mára már felsorolni se tudnám az összes csapat nevét. Viszont a meccs óta újra rajongó lettem. Vettem is leértékelve két darab Denver Nuggets pólót.

    És követem a csapat működését már egy ideje. A Google Now mindig jelzi, ha meccs lesz, vagy volt. Régi kedvencem az Indiana Pacers, s a Denver Nuggets a két csapat, akik meccsei állandóan ki vannak jelezve.

    A Denver stadionjában, a Pepsi Centerben játszott a Portland ellen. A stadion óriási, s nem tudom, hogy mennyire állandó vagy csak a hoop for troops esemény miatt, himnusszal indult a meccs.

    A hangulat, s az egész meccs leírhatatlan. A hazaiak, simán hozták a meccset, bár Kenneth Faried, a csapat sztárja a meccs legelején lesérült.

  • két hét távollétről röviden

    Másodszor jártam életemben Amerikában. Igen, idén ősszel voltam először, amikor olyan mázlista voltam, hogy egyenesen a Google-hoz mentem Mountain View-ba.

    Mostani alkalommal Las Vegas volt az út első állomása, s nem csak pár napot, hanem két hetet töltöttem távol a családtól.

    Az odaúton az Air France járataival Budapest – Párizs – New York – Las Vegas útvonalon repültem. Kutya hosszú volt. Reggel tíz körül indultam Budapestről, s éjfélkor szálltam le Las Vegasban (ez otthon reggel kilenc óra, vagyis közel egy napot voltam úton).

    Párizsban még sose jártam, a CDG hatalmas, alig értem el a csatlakozást, New Yorkban a JFK egy lepukkant óriási repülőtér. Mivel itt léptem be az országba, minden hercehurcán át kellett esnem, ami ilyenkor vár az emberre, felvenni a csomagot, s ezután a domestic járatoknál újra feladni Vegas felé.

    Belépéskor az alábbi beszélgetés zajlott:
    – Hello, purpose of your visit?
    – Maths educational conference.
    – In Vegas? That’s funny…

    Majd megkaptam a pecsétet, s bent is voltam az országban.

    New Yorkból Las Vegasba a Delta járata vitt, ami azért volt izgalmas, mert életemben először utaztam olyan repülőn, amin Wifi volt. Kipróbáltam. Jópofa, lassú és drága. Így nem fizettem be a Gogo szolgáltatására. Az e-bay ingyenes, így a sebességet láttam. Érdekes dolog egyébként, s támogatnám, hogy mindenütt legyen. Amikor ezt írom, épp Atlanta és Párizs között repülök valahol az óceán felett, s egy fémmadárban teljesen el vagyok zárva a világtól. Se telefon, se internet, se semmi. Ritka az ilyen a mai világban.

    Las Vegas

    Ez egy sziget. Egy sziget a semmi közepén, ahol minden más, mint máshol. Itt minden a szórakozásról szól. Illetve arról, hogy az idelátogató hogyan tud a lehető legtöbb pénztől megszabadulni.

    Las Vegas

    Először egy hosszú bejegyzést írtam arról, mennyire borzalmas Las Vegas (ezt végül nem publikáltam). És meg voltam győződve róla, hogy soha életembe többet ide vissza nem jövök. Minden többszöröse annak, mint máshol, a taxis a repülőtérről a szállásra akkora kerülővel vitt, hogy ötször annyit fizettem neki, mint kellett volna (persze ilyen hiénák otthon is vannak). Ráadás még a borravalót is kikövetelte.

    A város műanyag. Van itt minden, Eiffel torony, piramis, Velence, Cézár palotája, amit csak el tud az ember képzelni. Minden villog, forog, csillog, előadások, s amit csak el tudtok képzelni, hogy az emberek bemenjenek.

    Las Vegas

    A konferencia kedden kezdődött, s szerdáig tartott. Itt ismerkedtem meg Carllal a BuzzMath alapítójával, akivel mint szintén nem amerikai, matekos érdeklődésű, hamar megtaláltuk a közös nevezőt.

    Így alakult, hogy amikor neki is elmondtam lesújtó véleményemet a városról, azt mondta, hogy a BlackJack azért jó móka. Mire mondtam neki, hogy na, azt még sose játszottam. Így alakult, hogy együtt beültünk a Treasure Island kaszinóba egy asztalhoz, s megmondtuk a deaelnek, hogy sose játszottunk még. Legnagyobb meglepetésemre ennek nem az lett a vége, hogy az aznap estére a mókára szánt 40 dollárom tíz perc múlva levegővé vált. Egy kellemes beszélgetés, s BlackJack oktatás vette kezdetét. Megtanultam hogyan kell kérni, jelezni, ha nem kérek több lapot, hogy a dealer csak 17-ig mehet fel, hogy mikor lehet “szétbontani” a lapokat, stb. Illetve kiderült, hogy Las Vegasban, ahol mindenért fizetni kell, s mindenért sokszorosát a normális árnak, mégis van valami, ami ingyen van. Ez pedig a játék közben fogyasztott ital.
    Mivel szépen lassan játszottunk, s tanultnk BlackJack-ezni, így többször is járt felénk a pincér.
    Másnap, Denverbe indulásom előtti nap, egész délután játszottam. Végül a bűn városát pozitív egyenleggel hagytam el. Sikerült visszanyernem az előző este tanulás közben elveszített összeget.

    Szerencsejáték

    A szerencsejáték azért kapta a szerencsejáték nevet, mert szerencse kell hozzá. Bármennyire is hisznek emberek abban, hogy van nyerő stratégia, trükkök, stb., meg kell, hogy mondjam, hogy ilyen nincsen.

    Ha egyszer Vegasban jársz, akkor a következőt javaslom: Különíts el egy fix összeget, amit játékra szánsz. Ez az az összeg, ami nem baj, ha elveszik, mert ezért tetted félre. Vedd úgy, hogy ez a belépő díj. És ha szerencséd van, akkor a játék sokáig tart, s még az is lehet, hogy a játék végén a belépőjegyet visszakapod.

    Sose akard visszanyerni a pénzt, ne nyerni menj! Ez játék. A játékért fizetted ki a pénzt. Ha csak felmerül a gondolat, hogy vissza kell nyerni, akkor baj van, az már nem játékról szól. Hagyd abba!!! Ha lemész vásárolni, akkor is mérlegeled, mennyibe kerül az áru, amit megveszel. Tekints ugyanígy a szerencsejátékra! A játék a termék. Annyit fizess csak be, amennyit megér neked a szórakozás.

    Denver

    Péntek délelőtt Las Vegasban a motel kertjében lévő medencében fürödtem, s egész este egy rövid nadrágban, s pólóban töltöttem a napot. Ezután szombat reggel felszálltam a repülőre, s Salt Lake City érintésével átrepültem Denverbe. Amikor az autókölcsönzőben azt mondta az ember, hogy válasszak nagyobb autót, mert azon téli gumi van, akkor megmosolyogtam. Aztán megnéztem az időjárásjelentést, s láttam, hogy hétfőtől jön a hó.

    Denver Downtown

    És hétfőtől jött a hó. Nagyjából 1000 kilométer vízszintesen is, s függőlegesen is Las Vegas és Denver között, illetve 30 fok. A Dodge, amit kaptam jól vizsgázott a hóban. Így hál’Istennek semmi gond nem volt.

    Denver, s Las Vegas nagyon hasonlítanak egymásra, ha a várost tekintjük. Mindkét esetben egy felhőkarcolókkal telepakolt belvárost körbeölel a kertesházas város. A nagy különbség, hogy Las Vegast a “semmi” veszi körül, Denvert pedig csodálatos hegyek.

    NCTM

    Denverbe az NCTM konferencia miatt mentem. Ez a legnagyobb konferencia Amerikában, amit matematika tanároknak, s kutatóknak csinálnak. Több ezer tanár, s kutató, s rengeteg matematikára szakosodott cég fordul meg a konferencián.

    A GeoGebra idén először volt jelen hivatalosan is a konferencián. Saját standunk volt, s rengeteg emberrel beszéltünk az elmúlt három napban.

    Hihetetlen fárasztó egy napon át a standon állni, fogadni az embereket, s elmesélni nekik százhetvennyolcadszorra is, hogy mi az a GeoGebra. Örömmel csináltam, de a nap végére általában örültem, hogy eldölhetek a szállodában.

    Végül

    Nagyon jó volt ez a két hét. Rengeteg emberhez sikerült eljuttatni a GeoGebrát. Sok új munkakapcsolat alakult ki, s sikerült a jelenlétünket erősíteni az Amerikai Egyesült Államokban.

  • Hányan férnek egy motorbiciklire?

    Második/első nap Kambodzsában. Második, mert tegnap este már itt aludtam. Első, mert ez az első, hogy a napot is láttam. Miután megreggeliztem, nyakamba vettem a várost. Először csak gyalog néztem körbe a szálló körzetében. Már a tegnapi út a repülőtérről rámutatott, hogy itt mindenki két keréken közlekedik, s a séta alatt ez még bizonyosabb lett. És az út mellett lépten-nyomon valaki benzint, van aki pedig levegőt kínál.

    Kambodzsában, azon belül is Phnom Penhben mindenki tuktukon vagy motorbiciklin közlekedik. Vannak autók is, de azok valahogy első megitélésre inkább csak eltévedt járművek. A gazdagabb réteg közlekedési eszközei talán.

    Miután megbeszéltük a holnapi konferencia részleteit, kilépve a hotelből leintettem az első tuktukot. A tuktuk egy motor, amire ráfabrikáltak egy kis kocsit. Remek közlekedési eszköz. A helyiek, s a túristák is ezzel járnak mindenfele, ha nincs saját motorjuk. A soförömmel megegyeztünk 10 dollárban (vasárnap drágább, ezt a szállóban megmondták), s ennek fejében körbevitt a városban. Megálltunk a nevezetességeknél, ahol én kiszálltam fényképezni, ő pedig várt rám.

    A közlekedés és a helyiek hihetetlenek. Itt első ránézésre káosz van. Másodikra is, de mindezek ellenére minden működik. Az emberek kedvesek, udvariasak, s a dudát jelzésre használják. Néhányan a forgalommal szemben mennek, néhányan rendesen. Egy-egy motoron a laptopoktól kezdve akár egy hütőszekrényt is elszállítanak. Néhányan szoptatnak a motoron, s van amikor az egész család motorral jön haza a gyerekzsúrból.

    Family bike

    A motorok mindent elvisznek. Az autókban pedig annyi ember ül, amennyi épp jól érzi magát benne. A gyerekülés csak az európaiak bolondsága. Persze ez köszönhető annak is, hogy az európaiak száguldoznak. Itt nyugi van, s biztonság.

    Első állomásunk egy csodás park volt egy templommal a tetején.

    For foreigner only

    Miután befizettem az 1 dollárt, körbenézhettem fent a templomban. A templom teljesen funkcionális, a helyiek valóban megfordulnak erre.

    DSC_1860

    A templom “alatti” parkban a helyiek játszottak.

    Béke és nyugalom. Az emberek barátságosak, s kedvesek. Soha egyetlen helyen nem éreztem, hogy veszélyes lehetne akár egy picit is. Még amikor szembe haladtunk a forgalommal se volt halálfélelmem, pedig ennél kevesebbért is meglincseltek volna Budapest utcáin. 🙂

    Mai nap másik tanulsága. A helyi pénz létezik! Ha 1 dollár alatt kell vizetni, azt helyi pénzben, rielben adják vissza. Egy USD nagyjából 4000 riel.

    Mai nap sokkoló élménye a Genocide Museum volt. Itt a múzeum teljesen visszaadja Pol Pot véres uralmának napjait. Szabályok, kínzó terem, cellák. Naponta kétszer van film vetítés is. Ezt nem vártam meg, mert ennélkül is elég kemény volt. A helyiek, akik túlélték a kínzást, könyvet árulnak, s mesélnek helyben arról, hogy milyen volt.

    Pol Pot uralma alatt kivégezte az ország teljes értelmiségi rétegét. Így már sokkal jobban értem ma reggeli beszélgetésünket Chan Roath matematika professzorral, aki nagy meglepetésemre közölte, hogy csak 4 matematika PhD végzettségű ember van az országban. Nulláról kellett felépíteni az országot, s most itt a lehetőség, hogy a GeoGebra ebben hatalmas segítséget adjon a helyieknek. Vizualizálni, megmutatni a matematikát, természettudományokat. Fantasztikus küldetés, s nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. És a tuktuk vezetőmnek is, hogy a Market helyett a múzeumba vitt. Így teljesen más fejjel tudom befejezni a holnapi prezentációmat.

  • Helló Kambodzsa!

    Péntek délután négy órás indulás, szombat este kilenc órás érkezés. Hosszú volt. A Qatar légitársaság tényleg jó, de azért jobb ágyban tölteni az éjszakát, mint váróteremben, illetve repülőn.

    Phnom Penh

    Jól fejbevágja az embert az otthoni időjárás után a fenti harmincegynéhány fok itt Kambodzsában. Mintegy másfél napnyi utazás után végre a szálláshelyre értem. Ami valóban nagyon szép. Az már csak adalék információ, hogy eredetileg 120 dollárt számoltak volna fel a szobáért, majd amikor említettem, hogy az kicsit sok, 60 lett az ára. Long stay discount lett az okat a hirtelen áresésnek. Így már a teljes GeoGebra vezetés is egyetértett, hogy erre a helyre szóljon a szállásfoglalás.

    De menjünk vissza az elejére! Kambodzsába bejutni nem egyszerű. 3 papírt kell kitölteni. Vízum kérelem, tartózkodási engedély, s elvámolni való áru. Belépéskor 20 USD a túrista vízum, ezt ki kell váltani, mese nincs. Van egy automata, akinek esetleg nincs USD kp-ja, ami hol működik, hol nem. Van egyébként helyi valuta is, de az USD tulajdonképpen a hitavalos fizetőeszköz.

    A repülőtéren a helyi utazási iroda (ami a konferenciát is szervezi) embere várt, s elvitt a szállásra. Érdekes volt útközben figyelni a város, s az embereket. 40-es tempót mindenki tartja (egyébként életveszélyes lenne), viszont a piroson átmennek, szembe haladnak a forgalommal, két család ül egy furgon platóján, egy másik egy motorbiziklin, s a tuk-tukok pedig mennek merre látnak. Zseniális!

    DSC_1811-kobak

    A szálláshelyre érve, beregisztráltam magamat, majd két hölgy(!) felcipelte a bőröndömet az emeletre. Ez kicsit furcsa volt. A szoba szép, s van egy fantasztikus kőből készült fürdőkád. Gondoltam engedek bele vizet, s kiáztatom magamat. Itt szembesültem a trópusi országok első problémájával: nincs hideg víz. Illetve van valami amit annak jelez a csap, de az kb 20 fokos. Így sikerült elviselhetetlenül forró fürdőt kreálnom magamnak.

  • káosz az interneten

    Amikor megjelenik egy új szolgáltatás, általában elsőként állok be a sorba, hogy kipróbáljam. Flickr, delicious, tumblr, posterous, facebook, twitter, linkedin, g+, s még sorolhatnám. Rengeteg helyen jártam már, s rengeteg helyre pakolok tartalmakat. Viszont az átjárhatóság, a mi hova megy helyzetben káosz van. Nem most kezdtem, de gondoltam összeszedem egy bejegyzésben, mik azok a helyek, ahol regisztrálva vagyok.

    Saját, illetve külön domainen élő dolgok:

    • blog – ide általában a két sornál hosszabb dolgokat publikálom.
    • androidportal.hu – ide az android témájú írások kerülnek, néha-néha megjelenítve itt is a blogon.
    • kobak.net – 100 féle CV formátumot kipróbáltam már. Volt már word/OpenOffice/LibreOffice/Pages, LaTeX, s számtalan egyéb formátumú CV-m. Egyszer gondoltam egy merészet, s felpakoltam az egészet a világhálóra. Találtam egy remek template-et, s most ott van. Enni nem kér, csak egyszer már készre kéne csinálni, meg frissíteni folyamatosan.
    • kobak.eu domain pedig csakúgy el van magában. Egyelőre céltalanul figyel az Interneten. 🙂
    • GeoGebra blog – hasonló az Androidportálhoz, de ide a GeoGebra tartalmú bejegyzések írom. Angolul.
    • fotolog – ez a fotóblogom (volt), egyre ritkábban frissül, s hosszútávú sorsa bizonytalan.
    • iTouch.hu – amíg iPod Touch volt a házban, meg az iPadet még én is néha kézbe vettem volt értelme. Sokáig @_thingol vitte az oldalt. Mostanra azonban be kellett látni, hogy nincs rá energia.
    • mandroid – az egyik kedvenc kis projekt (volt). Tervben volt, hogy mindenki frissíti majd a vele készült interjút, meg még sok-sok gondolat, de időhiányában elmaradt.
    • Látszótér – vagy ahogyan régen hívtuk, estiskola. A látszótér projekt két ok miatt kedves a szívemnek.
      1) nagyjából teljesen egyidős Bori lányommal. Azaz több, mint 6 éve kezdtük a dolgot Zsolttal.
      2) Nulláról építettük, többször átalakult, s mostanra már elnyerte szinte végleges formáját.

      Sajnos idő hiányában már tovább kellett adnom a fejlesztést, de azóta is követem az eseményeket, s osztálykirándulás, s sok kedves emlék köt a látszóteres/estiskolás évekhez.

    Most pedig következzenek a hol vagyok regisztárlva, mi történik ott felsorolás. Hasonlóan a Közösségi web számokban #2 bejegyzéshez, a legtöbb helyen némi statisztikát is teszek a felsoroláshoz.

    • Twitter – mindennap használom. Sokszor csak olvasok, de ha úgy adódik 140 karakterben ki is fejezem magamat. (1164 követő)
    • Facebook – leginkább kapcsolattartásra használom 3-4 naponta végiggörgetem a timeline-t. Külföldi barátok gyermekeiről készült képeket itt lehet a legjobban megnézni. (877 barát)
    • LinkedIn – Sokáig nem törődtem vele, pedig remek oldal. Egy óvatlan mozdulattal az android alkalmazáson keresztül bejelöltem a teljes telefonkönyvemet, így most már egész sok ismerőssel rendelkezem. (374 kapcsolat)
    • Instagram – Az Instagram a mobilfotók jelenlegi célállomása. (205 követő)
    • Tumblr – A Tumblr a mindenféle bejegyzések végállomása. Diákjaimnak házifeladat, vicces képek reblogolva, videók, s minden ami belefér. (133 követő)
    • Posterous – Amíg nem volt instagram, addig a mobilfotók itt sorjáztak. Az ifttt egy ideig támogatta, akkor még voltak képek itt is. Mostanra azonban csak várja mi lesz vele. (51 követő). A kérdésre a Twitter megadta a választ. Vége.
    • Plurk – Valamikor 2008, 2009 táján volt egy magyarok a Plurkre költöztek mozgalom, de mostanra nagyon kitisztult a plurk, s elég kevesen vannak arra. Persze nehogy bárki leírja, mert olyan csuda dolgok születnek itt, mint a Rukkola. (44 cimbora)
    • G+ – Ez a káosz netovábbja. Két Google Plus fiókot használok, egyébként rengeteg GMail címet, de ezekhez van Plus. is. Ez az egyik fiók. (97 körben). Cél, hogy itt inkább angol nyelvű kommunikáció lesz.
    • G+ – Inkább ezt használom Pluson, de a másik van pl. bekötve a Play Store-ba. Több GMail/Plus fiók egybefűzése megoldaná az életem nagy problémáját. 🙂 (401 körben). Ez pedig a magyar kommunikációra lesz használva.
    • delicious – Még amikor del.icio.us volt, valamikor akkor csatlakoztam az oldalhoz. Azóta itt raktározom a könyvjelzőimet. A böngészőmben csak a toolbaron található bookmarkletek vannak. (5 követő)
    • flickr – szintén nem ma regisztárltam. Sokáig Pro user voltam, mostanra egyre kevesebb képet töltök fel az oldalra.
    • 500px – Hasonlóan a flickr-hez ez is egy fotógyüjtő oldal, eredetileg valami portfolió szerűnek terveztem használni. Még nem sok kép került fel. ()
    • Youtube – Az elsődleges video tároló platform. Szeretem, pont.
    • Vimeo – kezdetekkor jelen vagyok, de valahogy sose sikerült teljesen szimbiózisba kerülnünk.
    • Foursquare – amikor unom magam, vagy különleges helyen járok, akkor a kezem a telefonon megtalálja a “Check In” gombot.
    • last.fm – itt látható, milyen zenét hallgatok éppen.
    • Pinterest – tulajdonképpen bezsákoltam a kobak felhasználónevet, s ennyi. 🙂
    • App.net – Az új ingyen accountoknak köszönhetően bejutottam az oldalra. Egyelőre nagyon kihalt a Twitterhez képest.

  • komment trollok

    A múlt heti hírhétfőbe kicsit viccelődve beletettem pár Apple irányú hírt. Nem gondolván komolyan azokat, de legalább az olvasók kattintanak a linkekre, s egy kicsit tágul mindenki világképe. Nem mellesleg mindezt azon a portálon, ahol kint a Smarteast logo, vagyis nyíltan vállaljuk, hogy fontos nekünk, hogy a többi platformmal együtt érjünk el valamit, s nem vagyunk ellenségek.

    Természetesen nem azt sikerült elérni, amit szerettem volna. Nem Android felhasználók olvasták el András írását, hanem megkaptam mindazt, amit ő kap a saját blogján. Nála android trollok vannak, az Androidportálon meg megjelentek az iOS trollok.

    Trollnak azokat az embereket nevezem, akik nem képesek felfogni mit mond a másik, s csak ugyanazt ismétlik, ameddig a másikat végleg az őrületbe nem kergetik vele. Egy-egy ilyen szituáció kapcsán teljes mértékben megértem Angelday és Doransky döntését a kommentek végleges bezárását illetően.

    Számomra hihetelten, hogy egyes embereknek annyi idejük van, hogy android trollként egy Apple kereskedő blogját piszkítsák, illetve iOS fanatikusként az Androidportálon éljék ki magukat. Mit várnak? Hogy rengetegen hírtelen megértik az Androidportál olvasói közül, hogy ők eddig a sötétben tévelyegtek, s igazából iPhone-t kellett volna venniük?! Vagy, hogy Tim Cook személyes e-mailt ír, hogy mert kommentben megvédték a cég érdekeit, ezért névreszóló autogramm kártyát kapnak? Esetleg Handrás hivatalos Nexus retailer lesz elsőként itthon?! Ugyan már…

    Természetesen, ha az illetők fizetett Apple/Android alkalmazottak, akiknek feladatkörük a cég érdekeinek védelme a különböző platformokon, akkor mindent megértek. De akkor se tudom elfogadni a stílust. Egyik oldalon sem.

  • Göteborgból Karlstadba vonattal

    Mikor ezt a bejegyzést írom, éppen a SÁVSvéd Állami Vasutak szerelvényén utazom Göteborg városából fel Karlstadba. A vonat makulátlan, kényelmes, tiszta. Elővenni a laptopot, otthagyni az asztalon, amíg kimegyek a mellékhelyiségbe nem kell félni. Avonatjegyek névreszólnak, a kalauz kedves, normális (nem túlárazott) büfé van a vonaton. A mellékhelyiség tiszta, illatos(!), van wc papír, mozgássérült barát, víz, szappan, stb. Nem ehhez szokott az ember a MÁV szerelvényein sajnos.

    Viszont Wifinek nyoma sincsen. Se fizetős, se ingyenes formában. Egyébként Svédországban nem olyan egyszerű internetet találni. Ezt a négy napos kint tartózkodás esetén említem, mert egy félévre remek kínálatokkal bombáztak a Telia márkaboltban. Nem néztem végig a többi szolgáltató kínálatát, mert reményeim szerint Karlstadban a hotelben is, s a konferencia helyszínén is lesz internet. Ha más nem, az EU legjobb projektje az Eduroam hálózat.
    Nem először vagyok Svédországba, mivel Zsófit családi szálak kötik ide, így nagyjából (két)évente el szoktunk látogatni megnézni Göteborg nevezetességeit. Épp most számolgattuk, hogy melyik gyermek hányszor járt már itt.

    És amikor ezt a bejegyzést a TextMate editorba írom, s nem közvetlen a blog admin felületén, akkor eszembe jut Észtország. Ahol minden buszon, vonaton, étteremben, stb. wifi van, s remekül használható szélessávú net. Egyébként aki teheti látogasson el egy hosszú hétvégére Észtországba. Tallinn gyönyörű, de árai nagyjából európai szintűek. Ha azonban elhagyjátok a fővárost, akkor a kis városokban kedvesek, s pl. Tartuban olyan kétfogásos ebédet lehet enni 5 euróért, hogy még vacsorára is csomagolhattok magatoknak.

    Vissza azonban Svédországba! Azért is, mert vicces módon a repülőn kifele a Foursquare-nek köszönhetően kiderült, hogy ktamas is ugyanazzal a hajnali Wizz géppel repült ki Göteborgba, mint mi. Azzal a különbséggel, hogy Ő hosszabb időre tervezte a maradását 4 napnál. Érdemes lesz követni a blogját a kalandjairól Göteborgban.

    Ha már repólő, akkor hadd jegyezzem meg, hogy utazásunkhoz a részben(?) magyar WizzAir légotársaságot használtuk. A jegyeket hál’Istennek még 2012-ben vettük meg. Ha nem így tettünk volna, közel háromszor annyit fizettünk volna az ötünk jegyéért (igen, sikerült a szinte ingyen jegyeket megvenni). S nem is tudok szó nélkül elmenni a légitársaság 2013-ban bevezetett korlátozásai mellett.

    • 2012-ben nem számoltak fel extra költséget (2000 Ft) foglalásonként, ha Wizz kártyával tette azt az ember. Igen, emiatt ki is váltottam egy ilyet. Ez azonban 2013-tól már nem ingyenes, hanem “csak olcsóbb”. Ez 400 Ft kedvezményt jelent. Köszönjük!
    • A kézipoggyász esetében két fajta kézipoggyászt állapítottak meg. Az egyik a kis méretű kézipoggyász. Ezt úgy fordítom le a magamfajta emberek számára, hogy ez az a méretű táska, amibe nem tudsz laptopot tenni. Amibe viszont már belefér a laptop, s ami befér abba az idióta keretbe, na azért már fizetni is kell.
    • Nem konkrét 2013-mas változás, de azért ide kívánkozik. Régebben még voltak napközbeni járatok. Ezek mostanra teljesen eltüntek. Egyre kevésbé vagyok rugalmas a reggel 4-re kimenni a repülőtérre történetben.

    Viszont azt továbbra is pozitívumként ismerem el náluk, hogy ha két év alatti gyermekkel utazol, akkor prioritásos utasként kezelnek. Legalábbis a budapesti földi személyzet.

    Misi élvezte a repülést, az ölemben állva csapkodta az eblekot, s hangosan hahotázott, majd kidölt, s végigfeküdt(!) a combomon, s úgy aludta végig az út hátralevő részének nagyját. Amikor pedig megéhezedt, visszaugrott a mamához.

    A vonat pedig lassan begurul Karlstad állomásra. Én leszálláshoz készülődök, a laptop fedele csukódik. Sziasztok, majd folytatjuk!

  • újra itthon, “eseménytelen” hétköznapok

    újra itthon, “eseménytelen” hétköznapok

    Alighogy leszállt a repülő, már indultam is ZH-t iratni az egyetemre szerda délután. Mondanom sem kell, kicsit fáradt voltam. Itt a feladatsora a két csoportnak, ha valaki kedvet kapna, oldja meg a feladatokat:

    Elemi matek ZH B csoport

    Elemi matek ZH A csoport

    Csütörtök este miután megirattam egy másik csoportommal is a ZH-t, indultam a Telenor rendezvényére. Itt jegyzem meg, hogy ha beszélnének egymással, akkor sokkal könnyebb lett volna nekik. 🙂

    Sajnos sikerült megtalálnom azt a dugót a városban, ami miatt remekül elkéstem a kerekasztal beszélgetésről. Így épp a kezdetére estem be, de remek beszélgetés kerekedett belőle a végén.

    Ma reggel pedig a Kürt Akadémia Smart mobil képzésén adtam elő az Android történetéről.

    Android on Prezi

    Délután pedig Borinak 6 éves szülinapi zsúr. Rengeteg ovistárssal.

    És most, hogy hétvége lenne, holnap munkanap. Ti szoktatok unatkozni? Hogy kell? 🙂