Az elmúlt másfél évben egy kezemen meg tudom számolni hány alkalommal léptem be az iWiW-re. Az ismerőseim száma 807-ről 725-re csökkent. Ez azért érdekes, mert ezekszerint közel száz ismerősöm jött rá, hogy nem ismer, vagy ami sokkal valószínűbb, törölte magát az iWiW-ről.
A Facebookon486-ról 755-re nőtt az ismerőseim száma. Itt valóban nagyobb is az élet az utóbbi időben. Ezenkívül kreáltam a blognak is egy lájkolni való oldalt. Ennek jelenleg 99102 rajongója van:
A Twitteren @kobak néven írogatok, itt 558-ról 903-ra nőtt a követők száma. Továbbra is érdekes, hogy a Twitter még mindig a Facebook előtt jár.
Anno a Flickr képszolgáltatóról is írtam, de amióta lejárt a pro előfizetésem nem igazán jártam arra. A másfél évvel ezelőtti 167-ről 179-re nőtt a cimborák száma.
Tumblr-en 63-ról 109-re nőtt a követők száma. Itt egyébként a weben megtalált érdekességek, képek, videók jelennek meg. Jelenleg az eddig parlagon heverő hodeszka.hu domain alatt üzemel az oldal.
Nem igérem, hogy másfél év múlva újra írok erről, de érdekes volt most visszatekinteni mi történt ezeken a helyeken. A visszatekintés apropója a hétvégi Digitális Pedagógus konferencián tartandó előadásom. Ott mesélek majd a tanári lét, s az Internet, blog, közösségi oldalak használatáról.
Többek sikerrel produkálnak napi rendszerességgel (pl. the sartorialist, daily dose of imagery), vagy hirtelen felindulásból egy éven át (pl. juice, rivera) érdekes és szép képeket. Sajnos ez nekem nem megy. Amikor Nexus One kezembe került, gondoltam belevágok egy ilyen sorozatba.
A telefon mindig nálam, s a képeket tolom is fel kapásból a posterous blogba a telefonról. Egyszerű, gyors, s az utcán sétálva mindig akad valami izgalmas, amit meg lehet örökíteni. Így gondoltam, hogy egy mobilfotós 365 projekt alakul a dologból csendben. Persze mielőtt elindult volna, már meg is állt a dolog. 🙂
Ahhoz nem kevés időre és elszántságra van szükség, hogy ez napi szinten érdekes is maradjon. Naponta agyalni, kutatni, témát keresni nem kis feladat. Minden tiszteletem azoké, akik ezt keresztülvitték.
A fenti interjú szépen mutatja, hogy Scott Schumanblogján naponta megjelenő káprázatos képei mögött mennyi munka áll.
Amíg tartott a lelkesedés, s rohangászós napjaim voltak, akadt mindig lencsevégre valami érdekes. Aztán kezdett elmúlni ez a lelkesedés, főleg, amikor otthon töltöttem a napot, vagy épp félévi értekezletet tartottunk estig a suliban, esetleg egy kedélyes szülői értekezlet zárta a hétfő estét. A hétköznapi körülmények között nem sikerült olyan kreatívan szemlélni a világot, ahogyan azt szerettem volna. Unalmasnak találtam a készült képeket, aztán már nem is próbálkoztam, s legyintettem. Nekem ez nem megy. Másik probléma, hogy néha két órán belül találtam 5-6 érdekes témát, viszont tartani szerettem volna magamat a napi egy képhez.
És beláttam, hogy ez nekem nem megy. A blog szórakozás legyen, ne korlát, vagy kötelesség. Ha látok érdekeset, azt majd felteszem a posterousra, de a napi frissítés kimarad. Azért jegyezzük meg, egy hétig bírtam a napi rendszeres kép feltöltést. 😀
Ezt a bejegyzést elkezdtem írni pár napja, de ma útközben megálltam, s újra kattintottam a telefonommal. Pár hete telepítve ott figyel a telefonon a picplz alkalmazás, s újra lelkes mobilkattogtatót csinált belőlem. Mai képem pedig meglepve tapasztaltam, hogy picplz interesting oldalán tündököl a címlapon. Ez még nem flickr explore, de azért nagyon örültem neki. A végére pedig itt a kép.
Valamikor a kezdetekkor, amikor még nem volt ott az i betű az oldal neve előtt (2003. október 16.) regisztráltam egy hihetetlen új és kreatív oldalra, a wiwre. Ami akkor még amolyan bennfentes játékszer volt. Alig voltunk, s mindenki hivogatott mindenkit. Aztán lett iwiw belőle, s a tömegek játékszere lett. Leszoktam róla. Jelenleg 807 ismerősöm van.
Aztán ott a facebook, az iwiw “konkurense”, a fénylő csillag. A facebookra 2006 környékén regisztráltam, de itt nem tudok pontos dátumot keríteni. Facebookot még az elején napi szinten használtam, de aztán valahogy leszoktam róla. A facebook jelenleg sok webes tevékenységem végállomása. A tumblr belekötve, stb. Jelenleg 486 ismerősöm van.
Végül a majdnem napi szinten használt twitter, 2007 április 3-án regisztráltam, s azóta egyre jobban szeretem. A twitter az sms webre alkalmazása, újrafelfedezése. A tipikus geek játszótér, ami hasonlóan a fenti két szolgáltatásnak már nem csak a geekek paradicsoma. Viszont itt még mindig megmaradt az a belső kör, ami a fenti két helyen már nincsen jelen. Itt nem tudok ismerőst mondani, mert itt nem kölcsönösek az ismerettségek. Így itt a követőim számát jegyzem fel ide: 558. Igen, több, mint a facebookon, holott ott a tanítványaim is be-bejelölgetnek.
Speciális oldal a flickr, mivel míg a fenti oldalak inkább az ismerős gyüjtésről szólnak, ez a fényképekről. A flickr-re még a kezdetekkor regisztráltam, de nem igazán értettem miért jó. Aztán a Yahoo felvásárolta, s ekkor újra regisztráltam (ebben a vicc, hogy a kobak nevet én birtoklom, de nem tudok belépni) 2006 májusában. Azóta sok kép került fel az oldalra. Itt lent is a blog alján követhetitek az eseményeket. 167-re taksálja a kontaktjaim számát a flickr.
Végül a tumblrt és a posteroust említeném meg. A két mikroblog oldalt nagy szeretettel, de kis meggyőződéssel használom. Előbbi a minden érdekesség gyüjtőhelye, utóbbi a mobilfotóim parkolója. 63 követőm akad a tumblr-en, s 40 ember van feliratkozni a mobilképeimre.
Csak az első három oldalról akartam írni, de aztán bekerült a többi is a végére. Itt viszont abbahagyom, mert jöhetne még sok egyéb kevésbé közösségi, vagy kevésbé használt, de közösségi oldal. Nektek mennyi az annyi? 🙂
Már jó ideje nem írtam használhatót ide. Pedig sok minden történt, így most egy kis összefoglaló:
Vége az évnek, itt a nyár, valamikor az elején volt bankett, s mostanra már benne járunk nyakig a legmelegebb évszak közepében. Az elején volt egy nagyon kellemes strobist meetup a Szimplában Nándor szervezésében. Sok jó dolgot tanultam, hogyan érdemes a vakukat használni.
Aztán megkezdődött a fesztiválidőszak, amiből a fesztblognak köszönhetően én is kivettem a részemet:
A miniblogolás és iPhone használat nyomait pedig képekben a posterous örzi. Az e-mailben posztolás rendkívül egyszerű voltából adódóan egyre többször alkalmazom az iPhone egyébként tényleg rendkívül butára szabott fényképezőgépét, mert szinte mindig nálam van. Egyébként nagyon szeretem a hattyús képeket Borival, az utolsó kép a sorozatból kimondott kedvencem.
Most pedig elindulok végre az erdőbe, számítógép, mobilhálózat, s internet mentes helyre. És ez jó, kell, s ez az igazi feltöltődés. Tíz nap múlva látjuk egymást…
A legújabb divat, ami nekem elsőre nagyon ellenszenves volt, de aztán megszerettem. A dolog összefüggésben van természetesen a kis gnome telefon megjelenésével, s a tumblrérdekes, hogy mindkét témát pont másodjára dolgoztam fel. Ezt a habari címadásából lehet egyébként könnyen kiolvasni. újrafelfedezésével.
A fenti kép a 3gS iPhone megjelenésére került ki a posterous blogra. A lényeg, hogy a posterousra képet, videót, bármit feltölteni pofonegyszerű. Semmi más dolgunk nincs, mint a post@blogod.posterous.com címre elküldeni a tartalmat e-mailben. A többit a motor intézi.
És itt jön a képbe az iPhone. Chase Jarvis mondta, hogy a legjobb fényképezőgép mindig az, ami épp nálad van. És ebben teljesen igazat adok neki. Az iPhone beépített fényképezőgépe valóban egy kalap kaki, ha összehasonlítom bármelyik konkurens gyártó termékéveltermészetesen a hasonló árkategóriát nézve. Azonban annyira egyszerű wifit találva e-mailben elküldeni a képet, hogy az már fáj.
Másik praktikus volta, hogy automatikusan tud tartalmat továbbítani egyéb szolgáltatások felé. Ez pl. azért praktikus számomra, mert a plürk névre hallgató izén tök jó kis közösség van, de nekem nincs energiám/időm nézegetni, viszont semmi nem tud oda normálisan tartalmat küldenitudom, ping.fm …. Aztán az identi.ca egy szintén egyedi kezdeményezés, opensource az egész, s nagyon jópofa dolgok vannak ott is. Aztán a … és a sort még folytathatnám. A lényeg, hogy ezeket mind be lehet fűzni a posterousba.
Az én kis képeimről készült bejegyzés ezután a következőképpen utazik: plurk(1), idenci.ca(1), tumblr(1), twitter(2), facebook(3), wordpress.com blog(1)a számok a sorrendet hivatottak jelezni. Az (1) azt jelenti, hogy azoknak egyből szól a posterous, a twitter viszont már a tumblr-től kapja az infót.. Nem linkelek felhasználóneveket, mert mindenütt unalmasan csak kobak néven szereplek.
Az itt írott bejegyzésekről, illetve a fotolog.hu -ra feltett képekről a twitter értesül első körben. Ebből a történetből kimarad a plürk, meg az identi.ca, meg a tumblr is.
Aztán van egy friendfeed acc-om, ami mindent magába szív, egy kobak.eu domainem, amin megy egy sweetcron lifestreem, s egy kobak.mp névre hallgató valamim, amit szintén biztosan lehetne valamire használni, de mégse teszem. Hab a tortán a flickr és az indafotón tárolt képek, s a viddler, vimeo és a youtube szerverein megtekinthető videók.
Röviden káosz van, amiben próbálok rendet teremteni, de azt hiszem rossz irányba haladok. A szociális izé-bigyulákból való kilépés első pontja a google reader hanyagolása lesz. Mivel nálam a hibaüzenetek sajnos nem ritkák, illetve néha magától kidob, így visszatérek valami asztali klienshez. Ekkor azonban elvész a szinkronizálás. Azaz maradna a NNW, ami lassú, s nem sokkal jobb, mint a greader. Vagy wyctim által is favorizált fever. Jelenleg visszamigráltam magamat a viennába, s újra játszadozom a times és egyéb kliensekkel.
A rémesen sok lábjegyzet nem szándékosde, viszont viccesen néz ki. Ha valaki kaotikusnak érzi a bejegyzést, az ne magában keresse a hibát!
