Épp most jött be egy lány a tanáriba, hogy egy fiú van a lány wc-ben, segítsen valaki. Tanárnő ki, gyerek közli, hogy ő csak beszélni akart valakivel, azért ment be. Szólnak, odamegyek én is, elkérem az ellenőrzőjét, mert szerintem ezt a szülővel is tudatni kell. A válasz: Miért, én csak beszélni mentem be?
Velem van a gond, hogy nem tartom normálisnak, ha egy fiú a lány mellékhelyiségbe tök természetesen bemegy csak beszélgetni?!
Ma volt alkalmam informatika tagozaton helyettesíteni. 9. osztályban. Az óra végén nem bírtam ki, s végeztem egy kis közvéleménykutatást.
Ennek eredménye, hogy a csoport (kb 15 fő) mindegyik tagja élénken érdeklődik a fájlcserélés iránt, rendszeresen használ is valami fájlcserélőt. Mindenki windowst használ, egy valaki vistát, a többiek xp-t. Egy kivételével mindenki fenn van az iwiwen, nem ismerik a facebookot, nem hallottak még a twitterről, blogokat 2 ember olvas (“kalózblogokat”), s az RSS-t senki se tudja micsoda.
Ez a tanév ilyen, a Szigeti szalagavatójáról lemaradtam, mert ugyebár a “Táncsicsban” vagyok, azon belül is a matek tanáriban elrejtőzve a világ hírei elől, most meg itt vagyok torokfájósan, lázasan, s előttem a meghívó a Deák Téri szalagavatóra, amin nem tudok ott lenni. Ballagásokon ott leszek, mankóval, sállal, akármivelis!
A dqime (Developing Quality in Mathematics Education in a European Context) projekt egy izgalmas új színfoltja lehet majd a magyar matematikaoktatásnak. Nem csak a magyarnak, hanem az egész európainak, ugyanis itt Európa számos országának matematika tanárai dugták össze a fejüket a közös cél érdekében. A cél pedig a matematika tanítás minőségének javítása.
Az oldalra ha ellátogattok, akkor jelenleg csak angol nyelvű feladatokat találtok. Tudom azok is .doc formátumban, amivel nem értek egyet, de ez egy másik kérdés. Az informatikai megvalósítást most tegyük félre (volna pár ötletem pedig)!
Nos, a sok angol nyelvű feladatot böngészve látható, hogy szinte mind egytől egyig igyekszik a való életet alapul venni, s egy valós probléma által felvetett kérdéseket megtárgyalni. A kérdések megválaszolásához azonban a matematika segítségül hívására van szükség. Ez a lényeg. Ezt kellene nekünk matematika tanároknak az iskolában megtanítani. Az élet tele van olyan helyzetekkel, problémákkal, ahol a matematika használható, ahol a logikus gondolkodás, algoritmusok gyártása, használata sokat segíthet(ne).
Sajnos az iskolában sok diáknak elmegy a kedve a matematikától, mert az túl elvont, értelmetlen, felesleges. Az ilyen diákok, későbbi felnőttek általában nem hajlandóak elfogadni, hogy a matematika lehet jó is. Tőlük hallom vissza fogadó órákon, hogy ő sose értette a matekot, nem is szerette, biztosan ezt örökölte a gyermeke is.
Pedig hány olyan szituációval kerülünk szembe, amikor a matematika használata oly kézenfekvő (lenne). Hogy csak párat említsek:
Buszokon ma már nem a hagyományos lyukasztó van, de régebben a dolog működött: Takarékos és türelmes utas vajon hány buszjegyet kellett, hogy magával hordjon/kilyukasszon, hogy az összes létező kombinációra fel legyen készülve? Megéri? Drágább, mint egy bérlet?
Megéri-e lottózni? Esetleg a hatos lottó jobban kifizetődő, mint az 5-ös? Mi a helyzet a skandinávval, s az összes többi szerencsejátékkal? Van-e nyerő stratégia a roulette-ben? Folytathatnánk a sort nagyon hosszan, s akkor csak a legkézenfekvőbb kérdések merültek fel.
Tudom, hogy a matematika nem csak ilyen feladatokból áll. A fentihez hasonló feladatok megoldásához szükséges matematikai apparátust meg kell tanítani, s ezek nem annyira érdekes órákat eredményeznek. Azonban ezeket is fel lehet sokszor dobni, ha esetleg egy nehezebb problémával indítunk, s megbeszéljük, hogy a megoldáshoz szükséges dolgokat először megtanuljuk.
A projekt feladatai hamarosan magyarul is elérhetők lesznek (ebbe pl. nekünk is van egy kis részünk). Itt a fenti kérdésekhez hasonló, sokszor azért annál egyszerűbb feladat található. Akit érint (középiskolás), annak érdemes esetleg majd megmutani a matek tanároknak is, hátha kedvet kap egy-két ehhez hasonló feladatot is megoldani Veletek órán.
A végére azért illik ide írnom, hogy messze nem vagyok annyira jó tanár, mint szeretnék lenni. Az én óráim is sokszor unalmasak, s sok esetben maradok a “hagyományos feladatoknál”. Persze igyekszem bevinni egyre több való életbeli problémát (is).
Elmúlt, tegnap megettem az utolsó két tablettát is. Így már antibiotikum nélkül tengetem napjaim. Persze a gyógyszerszedés nem múlt el nyomtalanul, s pár napja egy Boritól(!) összeszedett kis vírussal küzdök. Már kifele vagyok belőle, így hétfőtől, ha minden jól megy újra tanítás lesz. Örültö, vagy sem, ez a cél. 🙂
Tegnap már leültem a gép elé, illetve az ölembe ültettem a macbookot, s elkezdtem játszogatni. Leszedtem egy csomó vmware image-et, s kipróbáltam egy rakat dolgot. Openbsd, Freebsd, meg egy adag rpm alapú linux. Be kell, hogy valljam, soha nem használtam rpm alapú disztribeket eddig. Mindig debian, ubuntu, meg gentoo volt a gépen. Az openSUSE 10.3 rc grafikus felületét nem sikerült működésre bírnom vmware fusion alatt ( phanatic is megkűzdött vele ), majd egyszer lehet teszek vele még egy próbát. Fedora 8 viszont egész tetszetős, majd még ismerkedem vele. Hihetetlen, hogy sok éven át majdnem kizárólag linuxot használtam, s most, amikor apple gépek vannak itthon hirtelen több különböző linux disztribet láttam egy nap alatt, mint anno.
By the way a fusion 1.1 beta ismét ingyenes (amíg tart a beta teszt időszak, s szerintem megint jobb, mint a parallels, amit ezennel el is távolítottam a miniről).
Aztán kipróbáltam az age 3-mat, amit ma töröltem is mindenestül a gépről. Nem szabad játszani. Veszélyes, nem veszi észre az ember, hogy telik az idő. És annyi minden fontosabb, hasznosabb, szebb dolog van, mint a monitor bámulása.
Regisztráltam tapir hatására a friendfeeden. Jó ötlet, de kellene bele custom feed hozzáadás, mert pl. ha valakinek több blogja van, akkor is csak egyet tud felvenni, s ez butaság. Több értelme van, s jobban kezelhető akkor már a lifestreamem. Pici hackolás, de minden felvehető bele. Gondolom ezen azért még változtatnak. By the way a jaiku és a tumblr is tudja ugyanezeket, tehát valami extrával elő kell még rukkolni a készítőknek.
Apropo, csiszi megmutatja miért jó safari 3-mat használni.
Kedvenc bloggerem, Chris J Davis csalódott az almában. Érdemes elolvasni a bejegyzését.
Kéne végre döntenem, hogy habari, vagy 2.3, meg kellene idő, amikor összerakom a fejemben már összeállt új designt, a mostanit közzéteszem, mert sok ember kérte már a fordítást, a k2 fordítást frissítem, mert hamarosan újabb release, s még egy csomó minden van, ami most nem jut eszembe.
Tegnap terveztem az októberi meetupon való részvételt, de kimaradt a fenti okból kifolyólag.
Apropó, a hétvégén, ha a gyomrom is egyetért a dologgal, s lázam se lesz már, akkor egy kedves német barátunk társaságában ellátogatunk a pálinka és kolbász fesztiválra.
És most még van egy csomó összeállítandó dolgozat, elészítendő weboldal, stb. Mielőtt azonban bármit tennék, egy c-vitamin, s egy alvás következik. Mert ki kell magamból kúrálni ezt a vírust. Jobb volt nélküle.
Mostanában ritkábban postolok, mint azelőtt. Ennek oka, hogy szeretett családom mellé kaptam még 34 csibészt 5 évre kölcsön. Osztályfőnöki teendőkkel bővült az egyébként sem üres todo listem. Persze szerintem, ha valaki tanárnak megy, akkor a legtöbb, amit elérhet, hogy van egy saját zsivány bandája. Értük felel, őket óvja, védi, neveli, irányítja. Ez jó. Szeretem. Persze olyan feladatokkal is jár a dolog, mint a szülői értekezlet.
A szülői értekezletek emlékeimben mindig valami titkos szeánszként szerepeltek. A szülők az osztályfőnökkel mindent megbeszélnek. Belelátásom sose volt. Anyuék mindig mesélték, mit mondtak, ennek ellenére nagyon távolinak tűnt. Bori egy éves lesz másfél hónap múlva (hihetetlen, nem?!), tehát még távoli időpontnak tűnt, hogy én is szülőire járjak. Aztán tudatosodott bennem, hogy nem járni fogok szülőire, hanem én tartom. Jajj.
Tegnap túlestem rajta. Egyáltalán nem volt olyan borzasztó. Meg is osztanám Veletek a tapasztalataimat. Előszöris a szülő partner, segítség. Nagyon fontos, hogy csapatként dolgozzon együtt tanár és szülő. Másképp nem megy. Ezt kellett elérnem 34 gyermek szüleivel, akik mind idősebbek és tapasztaltabbak nálam. Fura helyzet.
Először elmondtam az összes fontos dolgot. Házirend, tanév rendje, kiosztottam az összes aláírni valót. Tanulószoba igény, jelenléti ív, aláírás, hogy egyetértenek, hogy a diákok jegyeit a tanár felelés után az osztály/csoport előtt elmondja. Ezután elmondtam mit követelek matekból, közben a többi tanító tanár is beugrott ismertetve a saját követelményrendszerét.
Nagy levegő, s következett, amitől legjobban féltem. Osztálypénz. Itt a terv az volt, hogy egy szülő intézze annak szedését, s kezelését. Az anyagiak kezelése, rendszeres elszámolás egyrészt túl nagy falat, másrészt soha nem jó, ha egy ember kezében öszpontosul minden. Hála Istennek egy kedves szülő ezt el is vállalta, s egy nagyon jó megoldás született. Ekkor merült fel pár jelenlévőben, hogy nem is ismerik egymást, így következett a mindenki mutatkozzon be egymásnak. Érdekes zsibongó öt perc vette kezdetét. Ekkor éreztem úgy, hogy mégse biztos, hogy elevenen felfalnak. 🙂
Eztán legnagyobb meglepetésemre egy nem tervezett lépés következett, összetegeződtem a szülőkkel. Ezt máig nem hiszem el, de így történt. E-mail címeket írtunk össze, s mostanra van már egy szülői googlegroup is.
Úgy érzem, hogy az elkövetkezendő öt év közös munkájához jó alap volt a tegnapi szülői. Köszönöm Mindenkinek.
Ma megtartottam első három osztályfőnöki órámat, majd egy matek órát. Remélem mindent elmondtam a gyermekeknek, amit kellett. Kiosztottam ellenőrzőket, kitöltöttem kitöltettem a naplómat (saját naplóm van, mármint az osztálynak), aztán házirend, munkavédelem, s az órarend ismertetése következett.
Az osztály egyébként aranyos, kedves. Igyekszem elérni, hogy az is maradjon…esetleg ebben is fejlődjön. 🙂
Most pedig egyetemen hallgatok, hogy még egy lépéssel közelebb kerüljek a második egyetemi diplomámhoz. Ez egy kemény hét lesz.
Már a szerenádkor elérzékenyültem. Most is. Persze ilyenkor foghatja az ember a dolgot a kripli voltára, de nem ez volt az ok. Szeretem őket. Mindet egytől egyig. Akárhányszoris mondtam már, leírtam, így van és kész.
A trofea étterem Margit körúti éttermében volt az esemény meghírdetve. Bálint kollegával lassan, pár percet késve megérkeztünk, s meglepődve vettük tudomásul, hogy nemhogy még egy tanárember sincs rajtunk kívül, de még a diákok sincsenek itt teljes létszámmal. Nonembaj, majdcsak lesz valami. Bementünk, a diákok leültek, mi meg néztünk ki a fejünkből bambán. Aztán jött még pár kollega, s segített bambán nézni, végül maradt az asztal vége. Lett diák kupac, meg tanár kupac.
A helyről időközben kiderült, hogy a pincérek csak az italfogyasztást mérik fel, ételért el kell menni, s magunknak meríteni a svéd-asztalról (ezt így írják?). Ez jó volt, mert így mindenki fel-le ugrált, sétált, fogyott az alkohol, oldódott a hangulat. Így alakult, hogy egyre több diákkal sikerült kellemeset beszélgetni, jobban megismerni Őket, s magunkból is, tanárokból még több emberit mutatni feléjük.
Nyolc óra közeledtével nagyobb felbzdulás kezdődött, mert ajándékátadások indultak. Először meglepődtem, hogy én nem kapok, de aztán gyorsan felfogtam, hogy én azon nagyon kevés tanár egyike vagyok, akinél már jártak, s személyesen hozták el az ajándékot. Örült a szivem. Jó volt látni, mennyire kedves, s szellemes ajándékokat találtak ki a kollegák számára, mindenkinek személyre szabottan.
Fél kilenckor finoman kidobtak a helyiségből. Ezután irány a Margit sziget, s ott valami szabadtéri mulatóban folytatjuk. Páran már pityókásabbak voltak, de még senkin nem látszódott az elfogyasztott alkohol mennyisége nagyon. Benn már szabadabb, kötetlenebb beszélgetések kezdődtek, telefonszám cserék, majd egy idő után felálltam, s elindultam haza.
Mikor látom Őket megint így együtt? Soha. Egyenként, párban, négyesével-ötösével? Remélem hamarosan. Tudjátok az elérhetőségem. Keressetek! Köszönöm ezt a gyönyörű két évet.
Képek: Bankett