kobak pont org

Tag: teach

  • kezdet és vég

    Vége a sulinak. El se hiszem. 🙂 Ma volt az utolsó tanítási nap.
    Befejeztem a Tod und Teufel című Schatzing könyvet, jöhet a következő.
    Befejeztük a fordításokat Zsófival, s vasárnapra úgy tűnik elkészül az estiskola egy újabb alprojektje is.

    Ja, és a kezdet, ami nem is igazán kezdet, mint inkább újrakezdés. Voltam ma edzésen. Ennek örömére feltöltöttem a viddlerre az ultimatevienna promotion moviet.
    Ezt a filmet megnézve indulnom kell játszani. Számtalanszor végignéztem már, de nem tudom megunni.

  • szerenád

    Amikor még réges-régen a régi házban, ahol laktunk az egyik lakóhoz jártak a diákok szerenádozni mindig az ablakból lestem. Akkor még nem gondoltam, hogy ez egyszer velem is megesik majd. Életem első érettségiző osztálya járt nálunk ma.

    Aranyosak, kedvesek, csibészek, egyéniségek, lusták, … , szeretnivalóak. Akárki akármit mond. És én szeretem őket. Az elején kicsit megküzdöttünk egymással, de már tavaly is éreztem, hogy sikerült egy hullámhosszra jutnunk. Persze nem a matematika szeretetében…

    Itt voltak, aranyosak voltak, kaptam ajándékot, s én meg álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. Nem tudom ilyenkor mit szokás tenni. Nem mondtam búcsúbeszédet, nem tartottam megemlékezést az elmúlt két évről. Nem zártam le semmit. Nincs is még vége.

    Érdekesség, hogy Zsó diákjaival én tegeződöm, az enyémekkel pedig Ő. Így mindig komikus helyzet, amikor a nebulók hozzánk látogatnak. 🙂

    Beszélgettünk. Aztán felálltak, s továbbmentek. Most úgy érzem hiányoznak, s hiányozni fognak. Persze előttünk még egy akadály, ami közösen vár ránk. Nem csak Ti álltok majd ott az érettségi előtt. Lélekben, gondolatban én is ott leszek.

    Köszönöm, hogy taníthattalak Benneteket, s remélem nem a számok, ikszek, s egyenletek maradnak meg az órákról. Igyekeztem Nektek egy gondolkodásmódot, egy olyan világot mutatni, amiben élni lehet. Talán sikerült. Vigyázzatok Magatokra, s sokat szeretnék még hallani Rólatok!

    Igen, Kedves Olvasó, a szerző érzelgős, nyálas(?), de annál őszintébb bejegyzést írt a 13.e osztályról. Ezekről a szeretnivaló csibészekről:

  • 2 szűk, egy bő hétvége

    Ez a szombati munkanap valahogy értelmetlen. Múlt héten felvételiztettünk. Holnap tanítunk. Persze csak, ha megjelennek a diákok. Már jelezték ma is páran, hogy ne számítsak rá holnap. Akkor miért is? Fél osztállyal nincs értelme továbblépni, ráadásul ugyanazok az órák lesznek holnap is, mint ma. A legnagyobb bajom persze a hajnali kelés. A szombat a kialvós napom.

    Nonembaj, már csak 4 munkanap, aztán itt a megahosszú négynapos hétvége. Hurrá! Húzóss volt az elmúlt két hét. Kétszer 6 nap munka, egy nap “pihenés”, aztán az elmúlt három nap egyetem, ZH, s vár rám egy csomó javítandó dolgozat.

  • a gonosz feladatról

    Erről itt ni. A feladatot alapvetően úgy találtam ki, hogy adott egy csiga, aki hosszú útja során megáll az egyik kúp alakú hegy lábánál, s gondolkozik, hogy mitévő legyen. Megkerülje, vagy átmenjen-e rajta. Kérdés, hogy mekkora a dőlésszög, ami felett már érdemesebb megkerülni a hegyet.

    Ez ugyebár egyszerű sin/cos számítási feladat. A témakör is ez. Azonban gondoltam egy merészet, s mivel sok okos olvasója van a blognak, emiatt csavartam egyet a feladaton. Készítsük el azt a hegyet, amelyet pont ugyanakkora út megkerülni, mint átmászni rajta.

    Konrád több lépésben, de eljutott oda, hogy lehetetlen, mert Pi hosszúságú szakaszt kellene tudnunk szerkeszteni. Ez pedig lehetetlen. Erről (is) szól a kör négyszögesítésének problémája.

    Igen, lehetetlen feladatot adtam fel. Szoktam ilyet. Szeretem az ilyeneket, mert meg kell szoknia a diáknak, hogy a feladatoknak nem mindig van megoldása.

    Mindenesetre örülök, hogy ilyen sokan ragadtatok körzőt vonalzót, ha csak képzeletben is.

    Hasznos linkek:

  • büszke

    Pénteken szalagavatón voltam. A budaiközépiskola gimnáziumi tagintézményének végzőseire került fel a szalag. A 13. e osztály is köztük volt. Életem első végzős osztálya. Amikor táncoltak, videójukat mutatták be, valami fura büszkeség fogott el. Jó volt őket nézni. 🙂

    Jövőre megint lesznek érettségizőim, sőt a deák téri (volt) diákjaim is szalagot kapnak. Persze addig még meg kell, hogy érjen ez a banda! 🙂

  • reális ár

    Kapok holnap “kölcsön” egy tanítványt. Amikor megtudtam, hogy mennyiért tanítja a kollega, egy picit meglepődtem. Természetesen ilyenkor én is ugyanazon az áron tanítom.

    Gondoltam felteszem Nektek a kérdést, hogy ki mit tart reális árnak a következőkre:

    1. gimnazista magyarul
    2. gimnazista angolul/németül (kéttannyelvű iskolák pl.)
    3. főiskolás/egyetemista

    okítása matematikára 60 perces egységben. Köszönöm. Ja, és szándékosasn nem mondom meg még egy darabig, hogy mennyiért tanítok én, s hogy mennyiért tanítom a “kölcsön tanítványt”. 🙂

  • félév

    Lezárva. Illetve még nem teljesen, de a kb 100 tanított diákból 10 alatti, akik még hétfőn küzdenek a jobb jegyért. A héten több dolgozatot irattam, feleltettem, mint eddig valaha. Legalábbis most péntek este így érzem.

    Visszatekintve voltak érdekes, s örökre megmaradó pillanatok. Régebben azt hittem, hogy az ötös tanulók szeretik a tanárt, a tanár szereti az ötösöket, oszt’ jó. A bukók, kettes-hármas osztályzattal rendelkezők pedig utálják, mert nem ad nekik jó jegyet. Ez nincs így, s tök jó, hogy nincs így! 🙂 Sok diák sokkal okosabb ennél, s reálisan képes értékelni a tudását, s nem teszi az osztályzattól függővé a szeretetét. Ez pedig így is van rendjén. 🙂 Tudom, erre már tavaly is rájöhettem volna, de most valahogy sokkal inkább lejött.

    Az a véleményem, hogy az 1-5 skála nem alkalmas osztályzásra a diák jellemzésére. Persze ennyi diák lezárására ideális eszköz. Csak sajnos nem fejezi ki igazán a tudást, szorgalmat, stb. Egy ideális világban lenne 30 diákom, azokat ismerném, lenne időm velük egyenként is foglalkozni, s mindegyiküket meg tudnám tanítani a matematika szeretete mellett egy csomó hasznos dologra. Egy ideális világban…

    A valóságban van 1-5 osztályzás, van 100 körüli diák, akiket le kell osztályozni, ennyi. Welcome to the real world.

  • még egy nap

    Még egy nap és kezdődik a karácsonyi szünet. Legalábbis nekem. 🙂 5 nap apanapom maradt. Vagyis nem használtam el eddig egyet se. Azt pedig a baba 2 hónapos koráig el kell lőni. Ez dec. 24-e. Úgyhogy péntektől pihenés, karácsonyi készülődés kezdődik. Jippi!

  • szomorgós

    Mai nap új szót vezettem be a magyar nyelvbe, ez pedig a címbeli szomorgós szó.
    A dolog történetéhez tartozik, hogy valamikor korán reggel történt, amikor épp teljes függvényvizsgálatot csináltunk a faktosaimmal. A második derivált előjelét vizsgálva ugyebár következtethetünk, hogy a függvény alulról domború, vagy homorú. Szokták konkáv/konvex szavakkal is jellemezni ezt.
    Ezek a szavak azonban valamiért nem voltak teljesen egyértelműek, emiatt a mosolygós és szomorú kifejezésekkel jellemeztük a függvény menetét. Ezek egyértelműek. A mosolygósra viszont valamiért nem a szomorú, hanem a szomorgós szó rímel. Ott is éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel a szóval, de nem foglalkoztam vele. Csak vacsoránál jutott (újra) eszembe eme nyelvújító munkám.