Prince EA készítette az alábbi videót, amiben egy bíróság előtt elmondja vádbeszédét a mai oktatás helyzetéről. A videót magyar felirattal a Topalq látta el. A téma nem új. Olvassátok el a 2014 januárjában írott bejegyzésemet a témában. Ott 6 további gondolkodó, oktatásért, gyermekeink jövőjéért aggódó ember gondolatait nézhetitek meg.
A helyzet nem változott. Egyre több ember ismeri fel, mutat rá, hogy a probléma létezik. Tenni kell valamit. Kezdetnek mondjuk gondolkodó embernek tekinteni a diákot, felismerni az egyéni igényeit, s ahhoz szabni az oktatást. Nem lehet az oktatásról generál gondolkodni. Illetve lehet, de az nem vezet semmi jóra. Akkor visszatérünk a szalaghoz és a gyári munkás neveléshez. A világnak azonban gondolkodó és kreatív emberekre van szüksége. A szalag melletti munkát már robotok veszik át.
Nem az oktatással, iskolával van a baj. A gond azzal van, ha a mai gyerekekhez múlt századi módszerrel közelítünk, ha az iskola maga lesz a történelemóra, mert amikor belép a kapun a diák valóságosan azt érezheti, hogy a 20. századközepébe került vissza. Mindenkinek, aki esetleg nem vette észre, már a 21. században járunk! Sőt a diákok nagy része már ebben a században született! 🙂
És messzire mehetnénk, hogy mire van szükség ahhoz, hogy ez megváltozzon. Pénz, pénz, pénz… igen, de ez sok esetben inkább csak egy jó kifogás. Nincs pénz, nincs eszköz, nincs változás. Persze minden egyszerűbb és jobb lenne, ha… De ha arra várunk, hogy más megoldja helyettünk a problémát, akkor nem leszünk semmivel sem jobbak, mint azok, akikre várunk. Tanítsuk a diákjainkat a 21. század kihívásainak megfelelően. Készítsük fel őket arra, mi vár rájuk az életben! És ezt senki nem tanulta hogy kell. És senki nem állítja, hogy könnyű lenne. Erre a Withings Twitteren látott tegnapi kép jut eszembe:
Hajrá! És akkor a sok rizsa után, nézzétek meg a videót, ami miatt klaviatúrát ragadtam!
Prince EA jó stílusban vág bele ebbe a nehéz témába. Érdemes rászánni az 5 és fél percet a videóra. Aki még mélyebbre merülne a témában, az pedig erre folytassa!
A címen azt hiszem senki nem csodálkozik el, mert a Google mára már messze több, mint egy kis garázscég, ami átvette az uralmat anno az Altavista és a Yahoo keresőitől.
Viszont a Google.com kereső oldala továbbra is a legtöbbünknél a keresés kiindulópontja. És itt jegyezném meg, hogy a Google keresője rengeteg beépített jósággal rendelkezik. Az egyik legújabb ezek közül az RGB és HEX színkódok közötti átváltás.
Hogy a fenti barátságos átváltó nézetet megkapjuk, írjuk a keresőbe, hogy rgb to hex.
Nem csak színeket kezel a Google, matematikai összefüggésekkel is elég jól boldogul. Egyszerűen csak írjuk a keresőbe a megfelelő ábrázolandó függvényt és érkezik is az eredmény.
Természetesen ha nem elég a Google válasza, mindig továbbmehetünk a Wolfram Alphára.
Átváltásokat is végezhetünk interaktívan a keresőből közvetlenül. Itt se kell mást tennünk, csak a keresőbe beírni, hogy mit szeretnénk átváltani mivé.
Az interaktív felületen aztán választhatunk további mértékegységek közül.
Vagy ne. A programozás tanításának erőltetésével nem értek egyet. Legalábbis nem azzal, hogy mindenáron mindenkinek programozóvá kell válnia. Mégis tisztában vagyok azzal, hogy 2016-ban nem lehet alapvető algoritmikus gondolkodás nélkül felnőni.
Ma több lehetőség van lassan arra, hogy az ember gyermeke programozni tanuljon, mint főzni. Persze ezen senki ne kezdje idegeskedni, mert ideális esetben mindenkinek van egy édesanya, nagymama, esetleg édesapa, aki meg tudja tanítani a konyhaművészet alapjaira. Azonban a programozás ifjú kora miatt nem minden családban akad egy olyan felmenő, aki programozni tudja oktatni gyermekét.
Nem szeretném programozónak nevelni a gyermekeimet. Azt se szeretném, hogy az iskola ezt tegye! Kivéve, ha ő ezt szeretné. Azonban mindegyik (nem programozó is) gyermekemet szeretném, hogy értse, felfogja hogy működnek a programok, alkalmazások. Mi az az algoritmus, hogyan kell algoritmikusan gondolkodni.
Értsd valahogy úgy a dolgot (előre szólok, minden hasonlat sántít), hogy azt szeretném, olyan legyen számára a programozás, mint a mi generációnk (de nem szeretem ezt a generációzást) számára pl. a vezetés során a műszaki, vagy EU tudás. Mindenki tudja, hogy működik egy autó, de csak kevesen autószerelők. És ahhoz, hogy autóval közlekedjünk, jó ha tudjuk, hogy annak kereke van, amibe levegő kell, illetve néha tankolni sem árt (ezt azért remélem, nem sokáig már).
A világ pedig programokkal van tele. Igen, most is egyszerre több programot is futtatsz kedves Olvasó, miközben ezeket a gondolatokat olvasod.
Mi van, ha elindítanád gyermeked ezen a vonalon, s meg szeretnéd ismertetni mik azok az algoritmusok, hogyan működik egy-egy alkalmazás? Mutatok pár példát, ahol érdemes elindulni (itt a weboldalakra, s appokra fókuszálva. Táborok, húsvér kurzusokat most nem soroltam ide).
The Foos
A Foos ügyesen, játékosan vezeti be már a legkisebbeket az algoritmikus gondolkodásba. Szerintem ezzel érdemes kezdeni. Itt olvashatsz róla részletesebben.
MIT Scratch
A Scratch olyan, mint a logo volt. Azzal a különbséggel, hogy itt egy macskát irányítunk, nem pedig egy teknőst. Itt is vannak előre. A Scratch mögött az MIT áll.
A LEGO Mindstorms olyan, mint a Scratch vagy a Foos játék, csak itt már kézzelfogható LEGO alkatrészekből összerakott robotot lehet irányítani. Hasonló dolgot próbáltak megvalósítani az azóta becsődölt Codie projekt.
Swift Playgrounds
Az Apple az iOS 10 megjelenésével együtt elérhetővé tette a Swift Playgrounds nevű alkalmazását. Az app lényege, hogy egy fura kis figurát (igazából 3 féle figura közül tudunk választani) kell Swift parancsok segítségével egy akadálypályán végigvezetni.
A Swift Playgrounds egy nagyon kedves módja annak, hogy megismerkedjenek a gyerekek a programozással. Az Apple természetesen a dolgot még egy lépéssel továbbvitte, mégpedig, hogy ha már programozással, akkor rögtön a Swift szintaktikájával kezdjék azt az ifjú programozók.
A projektet a Google keltette életre még az Android hőskorában. Aztán ők eldobták, az MIT pedig felszedte. És hol is lenne jobb helyen a projekt! Az AppInventor segítségével Android alkalmazásokat lehet készíteni.
Az AppInventor elsőre azért nem egy egyszerű felület. A használatát megtanulni nem annyi, mint elindítani a Foos appot. Cserébe olyan lehetőségeink vannak benne, amiket egy átlag “játékos felületen” nem kapunk meg. Az Android app segítségével azonnal a telefonunkon tesztelhetjük a készülő alkalmazást.
Természetesen még 100 egyéb oldalt, s alkalmazást fel lehetne sorolni a listába. A cél azonban nem a teljes lefedettség volt, hanem inkább csak a lehetőségek megmutatása. Ha valaki programozni szeretne, esetleg gyermekének szeretne valami “értelmes” elfoglaltságot a játék helyett, akkor válasszon a fenti listából!
Ti mit gondoltok a programozásról? Szükséges rossz? Kell, mert élvezem? Kell, mert jól lehet vele keresni?
A bejegyzés része annak a szándéknak, hogy az itt felsorolt rengeteg oktatási alkalmazásról kicsit hosszabban írjak. Vagy nevezzük csak újévi fogadalomnak! 🙂
A tanítás során a legfontosabb dolog a motiváció. A feje tetején is ugrálhat a tanár, vagy ostorral fenyegethet, ha a gyerekeknél nem üti meg azt a motivációs küszöböt, ami ahhoz kell, hogy beinduljon a tanulási folyamat, akkor tökmindegy.
A mai magyar oktatásnak szerintem (több dolog mellett persze) az egyik nagy baja az 1-5 való osztályzás. Amikor a diákok kapnak egy feladatot, rendszeres, hogy felmerül a kérdés:
Kapok rá jegyet?
Hogy fogja ezt a tanárúr osztályozni?
Ez gimnáziumban már sok diáknál teljesen beleégett a tudatukba és emiatt csak osztályzatokban képesek gondolkodni. Kvázi fizetséget várnak el a tanulásért cserébe. Nem azért tanulnak, mert tanulni akarnak, hanem mert jó jegyet akarnak, vagy éppen mert félnek attól, hogy rosszat kapnak. Pedig az eredményes tanulás, vagy a sokat emlegetett élethosszig való tanulás nem a jegyekért megy. Az a tanulásért magáért, a tudás megszerzésének öröméért történik.
A technológia nem megoldás ezekre a kérdésekre, de sokszor alkalmas segédeszköz lehet egy olyan rendszer felépítésére, ami motivációról, tudás megszerzéséről szól.
A pénteken bemutatott Plickers például remek példa arra, hogy lehet tanárként gyorsan képet kapni arról melyik diákunk mit értett meg az aznap elhangzott tananyagból. Most pedig egy lépéssel még továbbmegyünk. Két olyan weboldalt, alkalmazást szeretnék megmutatni, amik a tanulókkal való kapcsolattartást, motiváció fenntartását célozták meg.
Ez az alkalmazás, ahol a Classdojo találkozott a Warcrafttal és minden diák valami virtuális karaktert tud fejleszteni a tanév során.
Melyiket válasszam? Minek ezek?
Azt válaszd, amelyik Neked szimpatikus. Ha egyik sem az? Keress tovább, rengeteg egyéb hasonló oldal és alkalmazás létezik még. Nekem ez a kettő az, amikkel jelenleg foglalkozom, bevezettem csoportjaimnál.
Sőt a magyar fejlesztésű beethebest mellett se menjünk el szó nélkül!
És az edmodo, … találd meg a Neked való motivációs segédeszközt! Ami egyébként lehet egy kockásfüzet is!
És nem óvodásokat, vagy általános iskolásokat tanítok, hanem gimnáziumban és egyetemen oktatok. És igen, nekik is fontos a pozitív visszajelzés, nekik is motiváló amikor játékossá, játékká alakul a munka. Még a mesét sem vetik feltétlenül meg. 😉
A PhotoMath megjelenésekor nagy port kavart, s sokan temették már az iskolai matematika oktatást, mert ez az alkalmazás megold majd mindent a diákok helyett. Nem is véletlen a bulváros címadás. Az okostelefonja kamerája segítségével beolvassa az ember az egyenletet és a telefon azt megoldja.
Remek ötlet, jó megvalósítás, de megszámlálhatatlan sebből vérzett már akkor az alkalmazás. A legnagyobb probléma vele az volt, hogy csak nyomtatott szöveget tudott felismerni. A kézzel írott (nehezítésképpen esetleg még négyzethálós papírra vetett) egyenletekkel már nem birkózott meg.
Aztán telt-múlt az idő és csendben megfeledkezett a világ az alkalmazásról. Pár telefonon még ott maradt, de nem kavart már sok vizet.
Ezt a csendet lovagolta meg a MathPix csapata, akik rögtön kézírás felismeréssel együtt léptek piacra. A MathPix csapat nagyon ügyes megoldást választott és a PhotoMath megoldásával szemben ők nem a matematikai részre helyezték a hangsúlyt, hanem a beolvasásra. A matematikát pedig kiszervezték, így az alkalmazáson keresztül amikor megoldást kapunk egy-egy feladatra, akkor pl. a Desmos függvényábrázolása kerül meghívásra, illetve a SymPy segítségével oldja meg a feladatokat.
A bejegyzés nem csak azért született, mert elindítottam azt a folyamatot, hogy alkalmazásokat mutatok be részletesen, hanem mert a PhotoMath iOS verziója mai nap (szeptember 17-én) elérte a 3.0-ás verziót.
Ez pedig 3 újdonságot is jelent a PhotoMath alkalmazásban:
kézírás felismerés
új matek megoldó motor
Photomath+
Az első kettő nem szorul mélyebb magyarázatra. A kézírás felismerést már kiveséztem a bejegyzés elején. Az új matek engine/motor az sem fog rosszul jönni, mert az okostelefonok a matematikaoktatásban tárgy keretében külön beadandótéma volt a PhotoMath matematikai hibáinak elemzése.
A Photomath+ igazából csak annyit jelent, hogy szebb, jobb vonalra lépett a Photomath és bevezettek egy olyan extrát, amiért december 1 után pénzt tudnak kérni. Kvázi megjelent az üzleti modell a történetben.
A két alkalmazás közül úgy tűnik, hogy a PhotoMath mögött áll aktívabb csapat, viszont kérdés, hogy 2016-ban a saját engine írása-e az üdvözítő irány, vagy a MathPix csapat megoldása, akik tulajdonképpen meglévő elemekből “összelegóztak” egy teljesen hasonló tudású alkalmazást. Ráadásul az általuk használt “lego kockák” több nagy csapat által is folyamatosan fejlesztve vannak.
Az alábbi videón láthatjátok, hogy mit tud a két alkalmazás. A vesszővel jelölt deriválást egyik sem tudja kezelni. Az egyenletrendszer esetén a MathPix által meghívott SymPy nem ad (még) megoldást (a Desmos által készített függvényábrázolásból azonban leolvasható a megoldás), a PhotoMath viszont meg tudja azt is oldani.
Mindkét alkalmazás jól vizsgázott, amikor egyszerű, középiskolában megoldandó feladatokkal kellett megküzdeniük. Megoldja-e helyettünk az érettségit? Legutóbb 2009-ben (igen, 7 éve) beszéltünk a témában a Wolfram|Alpha megjelenése kapcsán az Origó újságíróival.
Az érettségi és okostelefon alkalmazások kérdésről bővebben majd egy következő bejegyzésben írok.
A bejegyzés része annak a szándéknak, hogy az itt felsorolt rengeteg oktatási alkalmazásról kicsit hosszabban írjak. Vagy nevezzük csak újévi fogadalomnak! 🙂
Kicsit folytatva is a megkezdett sorozatot az oktatási appokról, illetve abból az apropóból is, hogy Plickers Ambassador lettem, itt az ideje, hogy itthon is ismertebb legyen ez a remek szolgáltatás.
A Plickers szó a Paper és a Clicker szavakból olvadt össze. Vagyis egy olyan clicker szolgáltatásról van szó, ahol papírra van csak szükség.
Állj! Beszélsz itt digitális oktatásról és akkor most jön egy papír alapú megoldás?!
Igen és mégsem. A Plickers megoldása arról szól, hogy úgy is tudunk személyre szabottan kérdezni, válaszokat begyűjteni, hogy nincs minden diáknál telefon. Egyetlen telefon vagy tablet igazából elegendő ahhoz, hogy a Plickers már interaktívvá varázsolja a tantermet.
Rendszeres probléma, hogy fut a Kahoot vagy a Socrative, Formative, stb. és egyszercsak valaki felkiállt, hogy ő telefonja eldobta a hálózatot, várjunk, mert nem tud csatlakozni. Ezt kikerülendő a Plickers esetén nincsen szükség arra, hogy a diákok is telefonnal rendelkezzenek és Internet csatlakozással.
A mai Pokemon Go által áthatott világba egy lépéssel talán még izgalmasabb, hogy a Plickers megoldása is hasonlóan a Pokemon Go-hoz AR alapú, vagyis a telefon/tablet fényképezőgépe segítségével végigpásztázva a diákokon láthatjuk, hogy ki milyen választ adott.
A varázslat annyi, hogy minden diák kap egy kártyát, aminek a 4 oldala a 4 lehetséges tesztkérdésre adott választ szimbolizálja. Amikor meglátja a kérdést, azzal az oldalával felfelé tartva mutatja fel a kártyát, amelyik szerinte a helyes válasz.
Röviden így működik:
A kártyákat le tudjátok tölteni a Plickers weboldaláról. Van lehetőség az Amazontól előre nyomtatott, laminált (óvatosan, ha magadnak laminálod, mert ha fényes, akkor nehezebben fogja beolvasni a kamera) kártyákat is vásárolni.
A kezelőfelület néhol még nem annyira intuitív, mint pl. a Kahoot, de a lelkes fejlesztőcsapat folyamatosan fejleszti. Hamarosan érkeznek a megosztott kérdések (is) a rendszerbe.
A bejegyzés része annak a szándéknak, hogy az itt felsorolt rengeteg oktatási alkalmazásról kicsit hosszabban írjak. Vagy nevezzük csak újévi fogadalomnak! 🙂
Az Apple stílusosan szeptember 7-én jelentette be az iPhone család legújabb generációját, az iPhone 7-et. Volt még vezetéknélküli füles, meg sokat meséltek a kameráról, stb. Felcsapjátok az Internetet, s áramlik a sok hír.
Azonban ezek szerintem csak a “kötelező” újdonságok. További fontos újdonságok is történtek, amik esetleg elkerülhették sokak figyelmét.
Cseréld be a régi iPhone-odat egy újra. Pénzt adnak a régi telefonokért. Tudom, hogy a használt telefon piac egyelőre magasabb áron adja-veszi ezeket a telefonokat. Viszont ennél érdekesebb következmény lehet, amiről most nincs még szó, hogy az Apple valószínűleg elindítja a “used/refurbished” iPhone értékesítést.
A másik ehhez kapcsolódó újdonság az iPhone upgrade program. Ez azt jelenti, hogy havonta kicsit több, mint 10e Ft-nak megfelelő dollárért biztosíthatjuk magunknak a következő generációs iPhone-ra való frissítést.
Vízálló lett IP67 minősítéssel. Nagyjából másfél éve írtam le az ideális telefon tulajdonságait. Ott már fontos szerepet kapott a vízállóság. A Samsung S7 már elindult ezen az úton, viszont mivel mindenki az iPhone-hoz hasonlítja a telefonjait, fontos, hogy már ott is megjelent végre a vízállóság. Ami remélem mostantól minden telefonban alapértelmezett lesz.
Ezenkívül eltűnt a jack dugó, meg jobb lett a kamera, még gyorsabb lett, stb. Ezeknek olvassatok utána vagy nézzétek meg a keynote-ot az Apple oldalán.
Nincs kifogás. És ezek csak az angol nyelvű oldalak. Ezek között nem szerepel pl. a zanza.tv, a geomatech.hu, videotorium és még sorolhatnánk a további magyar vagy más idegennyelvű online oktatási tartalmakat.
Akik meg már azt gondolják, hogy mindent tudnak a területen, feltenném, hogy a képen látható kétezeregynéhány ikon közül hányat sikerült felismerni és beazonosítani?
