Valamikor gimnáziumban még betéve tudtam az összes NBA játékos nevét, s minden meccset követtem. Gyüjtöttem a kosaras kártyákat (ebből már csak egy Reggie Miller kártya pihen még a polcomon), s mit nem adtam volna érte, ha egy meccset élőben nézhetek meg.
Akkor még nem tudtam, hogy kb 15 évre rá megadatik a lehetőség, hogy élőben jelen lehessek egy igazi NBA meccsen. A vicc a történetben, hogy mára már felsorolni se tudnám az összes csapat nevét. Viszont a meccs óta újra rajongó lettem. Vettem is leértékelve két darab Denver Nuggets pólót.
És követem a csapat működését már egy ideje. A Google Now mindig jelzi, ha meccs lesz, vagy volt. Régi kedvencem az Indiana Pacers, s a Denver Nuggets a két csapat, akik meccsei állandóan ki vannak jelezve.
A Denver stadionjában, a Pepsi Centerben játszott a Portland ellen. A stadion óriási, s nem tudom, hogy mennyire állandó vagy csak a hoop for troops esemény miatt, himnusszal indult a meccs.
A hangulat, s az egész meccs leírhatatlan. A hazaiak, simán hozták a meccset, bár Kenneth Faried, a csapat sztárja a meccs legelején lesérült.
Másodszor jártam életemben Amerikában. Igen, idén ősszel voltam először, amikor olyan mázlista voltam, hogy egyenesen a Google-hoz mentem Mountain View-ba.
Mostani alkalommal Las Vegas volt az út első állomása, s nem csak pár napot, hanem két hetet töltöttem távol a családtól.
Az odaúton az Air France járataival Budapest – Párizs – New York – Las Vegas útvonalon repültem. Kutya hosszú volt. Reggel tíz körül indultam Budapestről, s éjfélkor szálltam le Las Vegasban (ez otthon reggel kilenc óra, vagyis közel egy napot voltam úton).
Párizsban még sose jártam, a CDG hatalmas, alig értem el a csatlakozást, New Yorkban a JFK egy lepukkant óriási repülőtér. Mivel itt léptem be az országba, minden hercehurcán át kellett esnem, ami ilyenkor vár az emberre, felvenni a csomagot, s ezután a domestic járatoknál újra feladni Vegas felé.
Belépéskor az alábbi beszélgetés zajlott:
– Hello, purpose of your visit?
– Maths educational conference.
– In Vegas? That’s funny…
Majd megkaptam a pecsétet, s bent is voltam az országban.
New Yorkból Las Vegasba a Delta járata vitt, ami azért volt izgalmas, mert életemben először utaztam olyan repülőn, amin Wifi volt. Kipróbáltam. Jópofa, lassú és drága. Így nem fizettem be a Gogo szolgáltatására. Az e-bay ingyenes, így a sebességet láttam. Érdekes dolog egyébként, s támogatnám, hogy mindenütt legyen. Amikor ezt írom, épp Atlanta és Párizs között repülök valahol az óceán felett, s egy fémmadárban teljesen el vagyok zárva a világtól. Se telefon, se internet, se semmi. Ritka az ilyen a mai világban.
Las Vegas
Ez egy sziget. Egy sziget a semmi közepén, ahol minden más, mint máshol. Itt minden a szórakozásról szól. Illetve arról, hogy az idelátogató hogyan tud a lehető legtöbb pénztől megszabadulni.
Először egy hosszú bejegyzést írtam arról, mennyire borzalmas Las Vegas (ezt végül nem publikáltam). És meg voltam győződve róla, hogy soha életembe többet ide vissza nem jövök. Minden többszöröse annak, mint máshol, a taxis a repülőtérről a szállásra akkora kerülővel vitt, hogy ötször annyit fizettem neki, mint kellett volna (persze ilyen hiénák otthon is vannak). Ráadás még a borravalót is kikövetelte.
A város műanyag. Van itt minden, Eiffel torony, piramis, Velence, Cézár palotája, amit csak el tud az ember képzelni. Minden villog, forog, csillog, előadások, s amit csak el tudtok képzelni, hogy az emberek bemenjenek.
A konferencia kedden kezdődött, s szerdáig tartott. Itt ismerkedtem meg Carllal a BuzzMath alapítójával, akivel mint szintén nem amerikai, matekos érdeklődésű, hamar megtaláltuk a közös nevezőt.
Így alakult, hogy amikor neki is elmondtam lesújtó véleményemet a városról, azt mondta, hogy a BlackJack azért jó móka. Mire mondtam neki, hogy na, azt még sose játszottam. Így alakult, hogy együtt beültünk a Treasure Island kaszinóba egy asztalhoz, s megmondtuk a deaelnek, hogy sose játszottunk még. Legnagyobb meglepetésemre ennek nem az lett a vége, hogy az aznap estére a mókára szánt 40 dollárom tíz perc múlva levegővé vált. Egy kellemes beszélgetés, s BlackJack oktatás vette kezdetét. Megtanultam hogyan kell kérni, jelezni, ha nem kérek több lapot, hogy a dealer csak 17-ig mehet fel, hogy mikor lehet “szétbontani” a lapokat, stb. Illetve kiderült, hogy Las Vegasban, ahol mindenért fizetni kell, s mindenért sokszorosát a normális árnak, mégis van valami, ami ingyen van. Ez pedig a játék közben fogyasztott ital.
Mivel szépen lassan játszottunk, s tanultnk BlackJack-ezni, így többször is járt felénk a pincér.
Másnap, Denverbe indulásom előtti nap, egész délután játszottam. Végül a bűn városát pozitív egyenleggel hagytam el. Sikerült visszanyernem az előző este tanulás közben elveszített összeget.
Szerencsejáték
A szerencsejáték azért kapta a szerencsejáték nevet, mert szerencse kell hozzá. Bármennyire is hisznek emberek abban, hogy van nyerő stratégia, trükkök, stb., meg kell, hogy mondjam, hogy ilyen nincsen.
Ha egyszer Vegasban jársz, akkor a következőt javaslom: Különíts el egy fix összeget, amit játékra szánsz. Ez az az összeg, ami nem baj, ha elveszik, mert ezért tetted félre. Vedd úgy, hogy ez a belépő díj. És ha szerencséd van, akkor a játék sokáig tart, s még az is lehet, hogy a játék végén a belépőjegyet visszakapod.
Sose akard visszanyerni a pénzt, ne nyerni menj! Ez játék. A játékért fizetted ki a pénzt. Ha csak felmerül a gondolat, hogy vissza kell nyerni, akkor baj van, az már nem játékról szól. Hagyd abba!!! Ha lemész vásárolni, akkor is mérlegeled, mennyibe kerül az áru, amit megveszel. Tekints ugyanígy a szerencsejátékra! A játék a termék. Annyit fizess csak be, amennyit megér neked a szórakozás.
Denver
Péntek délelőtt Las Vegasban a motel kertjében lévő medencében fürödtem, s egész este egy rövid nadrágban, s pólóban töltöttem a napot. Ezután szombat reggel felszálltam a repülőre, s Salt Lake City érintésével átrepültem Denverbe. Amikor az autókölcsönzőben azt mondta az ember, hogy válasszak nagyobb autót, mert azon téli gumi van, akkor megmosolyogtam. Aztán megnéztem az időjárásjelentést, s láttam, hogy hétfőtől jön a hó.
És hétfőtől jött a hó. Nagyjából 1000 kilométer vízszintesen is, s függőlegesen is Las Vegas és Denver között, illetve 30 fok. A Dodge, amit kaptam jól vizsgázott a hóban. Így hál’Istennek semmi gond nem volt.
Denver, s Las Vegas nagyon hasonlítanak egymásra, ha a várost tekintjük. Mindkét esetben egy felhőkarcolókkal telepakolt belvárost körbeölel a kertesházas város. A nagy különbség, hogy Las Vegast a “semmi” veszi körül, Denvert pedig csodálatos hegyek.
NCTM
Denverbe az NCTM konferencia miatt mentem. Ez a legnagyobb konferencia Amerikában, amit matematika tanároknak, s kutatóknak csinálnak. Több ezer tanár, s kutató, s rengeteg matematikára szakosodott cég fordul meg a konferencián.
A GeoGebra idén először volt jelen hivatalosan is a konferencián. Saját standunk volt, s rengeteg emberrel beszéltünk az elmúlt három napban.
Hihetetlen fárasztó egy napon át a standon állni, fogadni az embereket, s elmesélni nekik százhetvennyolcadszorra is, hogy mi az a GeoGebra. Örömmel csináltam, de a nap végére általában örültem, hogy eldölhetek a szállodában.
Végül
Nagyon jó volt ez a két hét. Rengeteg emberhez sikerült eljuttatni a GeoGebrát. Sok új munkakapcsolat alakult ki, s sikerült a jelenlétünket erősíteni az Amerikai Egyesült Államokban.
After about 24 hours of travelling I arrived in Las Vegas. Although the city was very awake at midnight I was happy to be in my bed and able to sleep on a flat surface. Yesterday I was wondering around in Las Vegas, taking some photos, like the one above. Las Vegas in the morning is like a ghost town. I got on the bus and went to Downtown, had lunch, visited the AT&T store to get a new SIM (my old one ran off) and got back to the hotel. At 7 PM I was already asleep. Jet lag.
Már kétszer megemlékeztem arról, hogy melyik ingyen tárhely mire jó, illetve mire használom azokat (1,2).
A mai írás apropója egy kisebb adag új játékos megjelenése. Elsőnek nézzük a Copy.com új belépőt!
Amiben különleges a Copy, hogy 5 GB-tal indít, s minden újabb emberért + 5 GB-ot adnak ajándékba. Népes baráti körrel simán több száz gigabyte ingyenes tárhelyet szerezhetünk magunknak.
A felület letisztult, egyszerű. Kliensek windows, mac, linux, illetve iOS, Android platformokra.
Másik új játékos Surdoc. Ők 100 GB-ot adnak mindenkinek már regisztrációkor. Egy évre, ha szeretné! Kecsegtető a 100 GB, mobil kliens, s mindenféle földi jó, de valahogy az oldal széteső, a mobil kliens (Android) nem túl szép. Ezeket ellensúlyozza, hogy + 10 GB jár minden ajánlott cimboráért.
Az utolsó versenyző a média fenegyereke, Kim Dotcom gyermeke, a mega. A mega egy nagyon izgalmas résztvevője a felhő játéknak. Ingyenes regisztrációért 50 GB jár, ami bővíthető pénzért, de nincs ajánlgatós játék. S jelenleg még mobil kliensek sem léteznek. Csak weben érhető el hivatalosan a tárhelyünk. Cserébe Dotcom szerint a legbiztonságosabb, s ekörül van a legnagyobb hype.
A Surdoc pedig a tipikus példája a jól hangzik, de nem jól működik konstrukciónak. Ilyenből sajnos sok van. Ez is inkább egy kiragadott példa volt csak. A copy, ha ilyen marad, jó eséllyel backup tárhelynek kiváló lesz. Eddig tetszik. A mega mobil kliens nélkül számomra egyelőre nem életképes, de Kim igérte, hogy érkezik majd hozzá valamikor. Kiváncsi vagyok.
Akinek van gyermeke, vagy esetleg akad egy apróság a környezetében, az tudja, hogy a NEM szó, ami leghamarabb kijön a gyerekek száján. Könnyebb is, mint az IGEN, csak egy szótag, s elég hasznos. Jelezni tudja vele, ha valamit nem szeretne. Amit eztán meg is tesz.
Aztán ahogyan növekszik az ember, úgy lesz egyre nehezebbé válik kimondani a nemet. Persze sokat nem változik a világ. Míg a gyermek azért mond nemet pl. egy délutáni alvásra, mert nem akar kimaradni valamiből, a felnőttek azért mondanak igent egy-egy ajánlatra, mert félnek, hogy kimaradnak a következőből.
Sokszor én is elvállaltam olyan feladatokat is, amiket utólag már látom, hogy nem kellett volna. Tanulok nemet mondani, letenni munkákat. Nehéz. Nehéz abbahagyni valamit, amit már régóta művelsz.
És akkor álljon itt Chuck D klasszikusa, NO.
NO
The easiest and the hardest word to say is
NO
Only got two letters
Only takes a second to say it
NO meanin No
NO contest NO stress
NO guessin
NO body guards
NO question
NO comeback stories NO corny
Choruses No glories NO hallelujahs
NO landcruisers NO drug users
NO grins NO trends
NO phony azz friends
Who begin wit ends and end wit NO ends
And NO estrogen
NO gassups NO soups NO lexcoups
NO crackers NO backers NO niggas
For the blackers NO triple teams
NO mainstream dreams
NO stress beams NO accusations
Cop chases or court cases
NO rape charges NO sarges NO DeBarges
NO lightweight bouts, up in the air
Shoot outs and NO sellouts
NO negros with egos NO mo shows
Callin women bitches and hoes
NO thoughtless flows NO woes
NO singin voices NO rolls royces
NO wack choices
NO volunteers getting peers of career
Years
NO solutions NO problems
NO more vinyl revolving
NO happy campers NO offense
NO funk samples
NO suckertash
NO girl I got the cash raps
NO sex traps
NO Rolexes NO unprotected sexes
NO false hopes
NO hand ropes boats NO car notes
NO killers NO vanilla
NO bigger willies NO Wilmas
NO jail time NO fuckin lil kid rhymes
NO studio terrors NO mirrors
Look ma NO spelling errors
NO absent pops, NO sweatshops
NO pork chops
NO justice NO peace NO please please
Please
NO legal freestyles NO willies, NO
McCovey
NO industry rapes, capes NO suits NO
Ties
NO stars NO over paid A&R’s
NO body guards gold teeth
NO east coast, west coast beefs
NO dumb looks, NO one sided books
NO finesse NO mess NO struggle NO
Progress
NO hittin sprees NO HIV NO lies
From NO tv’s
NO contracts NO tracks with NO mechanicals Chuck D – NO
Hétfőn megkezdődött a konferencia. Igen, ezért jöttem Kambodzsába. Illetve ez még nem biztos, hogy elég lett volna. Az ok, amiért végül elküldött a GeoGebra, az az oktatási miniszter személyes meghívása volt (nem személyesen nekem szólt, hanem a GeoGebrának).
A konferencián, mint a programban is látszik, három előadás, s egy kerekasztal, amiben részt veszek. Ebből a három előadást tegnap és ma abszolváltam. Remek fogadtatása volt a GeoGebrának.
Ma reggel még egy kerekasztal beszélgetés lesz, s utána megbeszélések, találkozók, illetve még egy-két előadás. Ezek már nem a konferencia keretein belül. Így remélem bele fog férni a Market, palota, s egyéb érdekességek megtekintése is a Kambodzsában eltöltött időbe.
Tegnap reggel jártunk a minisztériumban. Jártam már itthon is hasonló helyeken, de ez nagyon különleges volt. Kambodzsában nagyon odafigyelnek a részletekre. Őexcellenciája Im Sethy, az oktatási miniszter maga is fizika tanár volt, így nyitott volt a természettudományos, s matematika oktatásra kiváló GeoGebra szoftvert.
A prezentáció után beszélgettünk a lehetséges alkalmazásról, pilot projektről. Ajándékozással, s fényképezéssel zárult a találkozó.
Végre volt időm etekintetben is körülnézni. A helyi Microsoft kontakt volt olyan jó, s intézett nekem egy SIM kártyát. Egyébként az országba belépéskor legalább 5 szolgáltató kínálja PrePaid SIM kártyáit a repülőtéren. Ott nem tudtam még hogyan van, melyiket éri meg megvenni, így inkább nem ugrottam rögtön bele. Miután a helyi Microsoft vezetés jobban ismeri a helyzetet, így megkértem az emberünket, hogy hozzon nekem egy kártyát. A Smart mobil hálózat SIM kártyájátAki keresne, elér a +855 69 500928 -as számon szombatig. Ja és itt +6 óra van. kaptam.
Azt hiszem egyébként 2 USD a kártya, s van rajta ugyanennyi lebeszélhető egyenleg. Ma gondoltam egy merészet, s megnéztem hogy működik a mobilnet. Végtelenül egyszerű, s tökéletesen “beszél” természetesen angolul a szolgáltató oldala.
Az Internet részre érve látható, hogy *6666*100# hívásával lehet aktiválni a mobilnetet (1 GB) vagy a *120# menüben kell megtalálni. Interaktív menü, nincsen semmi várakozás az ügyfélszolgálatra.
Az APN megadása szükséges lehet. Érthetetlen módon a telefonom nem ismerte a helyi Smart szolgáltatót. 🙂
Connection / profile name: smart
Access point name / APN: smart
Username: none
Password: none
Proxy: none
És igen, az ára 1 GB adatforgalomnak 1 USD, vagyis kb 220 Ft. Otthon ez más áron van sajnos, viszont azt mindig jó hozzátenni, hogy a magyar hálózat kifogástalan. Csak az ázsiai országok szélsebesen felzárkóznak. Nem tudom milyen itt a lefedettség, főleg, ha esetleg kimegyek a városból, de majd esetleg arról is beszámolok.
Kambodzsában egyébként 9 mobilszolgáltató működik. Csak egy adalék információ. 🙂
Második/első nap Kambodzsában. Második, mert tegnap este már itt aludtam. Első, mert ez az első, hogy a napot is láttam. Miután megreggeliztem, nyakamba vettem a várost. Először csak gyalog néztem körbe a szálló körzetében. Már a tegnapi út a repülőtérről rámutatott, hogy itt mindenki két keréken közlekedik, s a séta alatt ez még bizonyosabb lett. És az út mellett lépten-nyomon valaki benzint, van aki pedig levegőt kínál.
Kambodzsában, azon belül is Phnom Penhben mindenki tuktukon vagy motorbiciklin közlekedik. Vannak autók is, de azok valahogy első megitélésre inkább csak eltévedt járművek. A gazdagabb réteg közlekedési eszközei talán.
Miután megbeszéltük a holnapi konferencia részleteit, kilépve a hotelből leintettem az első tuktukot. A tuktuk egy motor, amire ráfabrikáltak egy kis kocsit. Remek közlekedési eszköz. A helyiek, s a túristák is ezzel járnak mindenfele, ha nincs saját motorjuk. A soförömmel megegyeztünk 10 dollárban (vasárnap drágább, ezt a szállóban megmondták), s ennek fejében körbevitt a városban. Megálltunk a nevezetességeknél, ahol én kiszálltam fényképezni, ő pedig várt rám.
A közlekedés és a helyiek hihetetlenek. Itt első ránézésre káosz van. Másodikra is, de mindezek ellenére minden működik. Az emberek kedvesek, udvariasak, s a dudát jelzésre használják. Néhányan a forgalommal szemben mennek, néhányan rendesen. Egy-egy motoron a laptopoktól kezdve akár egy hütőszekrényt is elszállítanak. Néhányan szoptatnak a motoron, s van amikor az egész család motorral jön haza a gyerekzsúrból.
A motorok mindent elvisznek. Az autókban pedig annyi ember ül, amennyi épp jól érzi magát benne. A gyerekülés csak az európaiak bolondsága. Persze ez köszönhető annak is, hogy az európaiak száguldoznak. Itt nyugi van, s biztonság.
Első állomásunk egy csodás park volt egy templommal a tetején.
Miután befizettem az 1 dollárt, körbenézhettem fent a templomban. A templom teljesen funkcionális, a helyiek valóban megfordulnak erre.
A templom “alatti” parkban a helyiek játszottak.
Béke és nyugalom. Az emberek barátságosak, s kedvesek. Soha egyetlen helyen nem éreztem, hogy veszélyes lehetne akár egy picit is. Még amikor szembe haladtunk a forgalommal se volt halálfélelmem, pedig ennél kevesebbért is meglincseltek volna Budapest utcáin. 🙂
Mai nap másik tanulsága. A helyi pénz létezik! Ha 1 dollár alatt kell vizetni, azt helyi pénzben, rielben adják vissza. Egy USD nagyjából 4000 riel.
Mai nap sokkoló élménye a Genocide Museum volt. Itt a múzeum teljesen visszaadja Pol Pot véres uralmának napjait. Szabályok, kínzó terem, cellák. Naponta kétszer van film vetítés is. Ezt nem vártam meg, mert ennélkül is elég kemény volt. A helyiek, akik túlélték a kínzást, könyvet árulnak, s mesélnek helyben arról, hogy milyen volt.
Pol Pot uralma alatt kivégezte az ország teljes értelmiségi rétegét. Így már sokkal jobban értem ma reggeli beszélgetésünket Chan Roath matematika professzorral, aki nagy meglepetésemre közölte, hogy csak 4 matematika PhD végzettségű ember van az országban. Nulláról kellett felépíteni az országot, s most itt a lehetőség, hogy a GeoGebra ebben hatalmas segítséget adjon a helyieknek. Vizualizálni, megmutatni a matematikát, természettudományokat. Fantasztikus küldetés, s nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. És a tuktuk vezetőmnek is, hogy a Market helyett a múzeumba vitt. Így teljesen más fejjel tudom befejezni a holnapi prezentációmat.
Péntek délután négy órás indulás, szombat este kilenc órás érkezés. Hosszú volt. A Qatar légitársaság tényleg jó, de azért jobb ágyban tölteni az éjszakát, mint váróteremben, illetve repülőn.
Jól fejbevágja az embert az otthoni időjárás után a fenti harmincegynéhány fok itt Kambodzsában. Mintegy másfél napnyi utazás után végre a szálláshelyre értem. Ami valóban nagyon szép. Az már csak adalék információ, hogy eredetileg 120 dollárt számoltak volna fel a szobáért, majd amikor említettem, hogy az kicsit sok, 60 lett az ára. Long stay discount lett az okat a hirtelen áresésnek. Így már a teljes GeoGebra vezetés is egyetértett, hogy erre a helyre szóljon a szállásfoglalás.
De menjünk vissza az elejére! Kambodzsába bejutni nem egyszerű. 3 papírt kell kitölteni. Vízum kérelem, tartózkodási engedély, s elvámolni való áru. Belépéskor 20 USD a túrista vízum, ezt ki kell váltani, mese nincs. Van egy automata, akinek esetleg nincs USD kp-ja, ami hol működik, hol nem. Van egyébként helyi valuta is, de az USD tulajdonképpen a hitavalos fizetőeszköz.
A repülőtéren a helyi utazási iroda (ami a konferenciát is szervezi) embere várt, s elvitt a szállásra. Érdekes volt útközben figyelni a város, s az embereket. 40-es tempót mindenki tartja (egyébként életveszélyes lenne), viszont a piroson átmennek, szembe haladnak a forgalommal, két család ül egy furgon platóján, egy másik egy motorbiziklin, s a tuk-tukok pedig mennek merre látnak. Zseniális!
A szálláshelyre érve, beregisztráltam magamat, majd két hölgy(!) felcipelte a bőröndömet az emeletre. Ez kicsit furcsa volt. A szoba szép, s van egy fantasztikus kőből készült fürdőkád. Gondoltam engedek bele vizet, s kiáztatom magamat. Itt szembesültem a trópusi országok első problémájával: nincs hideg víz. Illetve van valami amit annak jelez a csap, de az kb 20 fokos. Így sikerült elviselhetetlenül forró fürdőt kreálnom magamnak.
