Amikor a fenti videót először láttam, akkor az első gondolatom az volt, hogy zseniális, elképesztő. És a héten használatba is vettem teljes vállszélességgel az oldalt. Minden diákomat regisztráltattam, felvetettem magamat coach-nak, s követem, ki mit dolgozik.
Igen, ez az okatás egy nagyon jó iránya, ez az, amit már régebben is meg kellett volna lépni, csak akkor még nem volt adott hozzá a technika. Mára hál’Istennek eljutottunk oda, hogy van MathJax, s van Javascript, php, s nincs szükség flash-re az interakció eléréséhez. Ez mutatja azt is, hogy a khanacademy weboldal tökéletesen használható iPadről, vagy bármilyen egyéb tabletről is akár.
És lassan eljutunk oda, hogy nem kell, hogy krétaporos legyek könyékig, mert ott lesz a kezemben a tablet, s amit odarajzolok, azt látja mindenki a kivetítőn. Ez persze nem ma lesz, de már nem kell öt évet várni. És még mennyi ötletem van, amihez idő kéne, meg egy jó csapatHa valaki szeretne sokat dolgozni, jó referenciái vannak webfejlesztés terén, akkor keressen meg!!
Az Automattic néha kitekint a wordpress.com-on kívül létező bloggerekre, s “ledob” egy-két funkciót nekünk is. A mostani nagy dobás a Jetpack, ami véleményem szerint elkésett dolog, de sokaknak mégis hasznos lesz. A Jetpack nem más, mint egy plugin csokor, ami egyben frissül, egyben kezelhető, így sokkal kevesebb problémát okoz a felhasználóknak.
Kicsit olyan, mint a Mac AppStore, most indulóknak áldás, mi meg csak kerülgetjük, mert a támogatott 8 extrából 4-et már régen megvalósítottunk valami más módon. A többi meg nem motivál.
A Jetpack által tartalmazott extrákról akkor röviden, s arról, hogy melyiket melyik plugin váltja ki nálam:
WordPress.com stats – az ugyanilyen nevű plugin látja el a szerepet. link
Twitter widget – megoldom magam, de nem igénylem.
Gravatar Hovercards – Gravatear enhanced plugin még egy kicsit többet is tud.
Wp.me Shortlink – bekerült az adminbarra. Ott se használom, akkor ide minek?
Sharedaddy – facebook like/share és a twitter bőven elég nekem.
A hagyományos zeneeladás koporsójába anno a Radiohead ütötte talán az első nagyobb szöget, legalábbis ők voltak tudomásom szerint az első nagy zenekar, akik megkerülve minden nagy kiadót az in rainbows albumukat saját maguk értékesítettek. Az albumért mindenki annyit fizetett, amennyit akart, azaz akár ingyen is le lehetett tölteni azt. A letöltés 2007 októbertől decemberig volt lehetséges, utána “bezárt” a weboldal. Természetesen nem mehetünk el sokunk kedvenc bandája mellett, a Futuristic Sex Robotz albuma, ha valakinek még nincs meg, akkor itt az ideje letölteni azt. Ingyenesen.
Azóta sok más zenekar is keresi az alternatív utakat az értékesítésre. Magyarországon sajnos a lehetőségeink a zene beszerzésre elég limitált. Lehetőségünk van hazudni, hogy külföldiek vagyunk, csalhatunk magunknak külföldi bankkártyát, vagy iTunes gift cardot, s akkor ha az Apple elég kegyes hozzánk, akkor megvehetjük a zenéket tőlük. Sajnos hasonló a helyzet az Amazon Store esetében is. Így a nagy kiadók által forgalmazott zenék kiesnek a mi látóterünkből. Marad a más módon történő letöltés, mint az a quart.hu felmérése is mutatja.
Csak a tényeket tekintve, itthon ha olyan zenét szeretnék megvenni, ami esetleg nem kapható pl. a Media Marktban (de ki vesz CD-n zenét 2011-ben?!), akkor esélytelen annak a hivatalos beszerzése. És nem kell messzire menni viszont, hogy találjak egy olyan oldalt, ahonnan ez pillanatok alatt letölthető. Akkor miért csodálkozik bárki is azon, hogy itthon mindenki p2p hálózatokból jut hozzá a zenékhez?
És akkor a kezdeti vargabetű után jutunk el oda, hogy itt ez a remek oldal, ami remélem, hogy megváltoztatja a dolgokat. A bandcamp megoldja a lemezértékesítést az előadók számára. Ezzel levéve a terhet az ő vállukról, s elérhető áron eljuttatva azt a rajongókhoz. A mai nap beszerzése volt a Cunninlynguists legújabb albuma 9 dollárért. Ennyiért boldogan megvettem, ráadásul jó minőségben. A bandcamp nagy értéke, hogy nem köti földrajzi helyhez, hogy ki veheti meg a zenéket, így nekünk magyaroknak is elérhető.
A regisztráció is pikk-pakk megoldható, így magyar előadóknak is kiváló lehetőség lehet albumaikat itt a nagyérdemű elé tárni, s megtenni az első lépéseket a nemzetközi hírnév felé. Nagyon remélem, hogy a jövőben is sok zenét tudok majd beszerezni a bandcamp segítségével.
Elképesztően hasznos Javascript libraryre hívta fel a figyelmemet @bodzasfanta a twitteren. A MathJax lényege, hogy minden böngészőben tökéletesen jeleníti meg a LaTeX-ben írott képleteket. A képletek nem csak szépek, de másolhatóak is!
Sajnos, mint tudjuk a html-nek vannak korlátai. Hogy lássátok a LaTeX és a MAthJax előnyét, mutatok pár példát.
Cosinus tétel
Másodfokú egyenlet megoldó képlet
Ugye, hogy szépek? Mostantól mindenkinek lehetősége nyílik a LaTeX egyszerű használatára. A telepítés wordpress blogokra is viszonylag egyszerűen végrehajtható. A fontos, hogy a plugin 0.2 verziója még a régi módon, csak simán MathJax/MathJax.js hívja be a javascriptet, pedig az újabb MathJax esetén már a következőképpen kell:
[html]
[/html]
Azaz ennek megfelelően a plugin konfigurálásánál be kell pipálni az “Override default location” -t, s betenni a MathJax.js után a ?config=default részt.
Így már probléma nélkül megy majd a MathJax az oldalon. A plugin előnye a header.php-ba való manuális beillesztéssel szemben, hogy csak akkor tölti be a JS-t, ha szerepel az oldalon MathJax LaTeX kód.
A loop a wordpress legjobb funkciója. Sokáig mumusként tekintettem rá, mert nem igazán értettem, hogy pontosan mire jó. Aztán rájöttem az egészen kézenfekvő válaszra: mindenre.
A Loop a wordpress lelke. Mindent megcsinál, s mindent vele csinálunk. A Loop írja ki a posztokat, oldalakat, mindent. És csodálatosan testreszabható.
Egy oldalon használhatunk akár több Loopot is. Az egész ügylet titka a $query_string változó. Ezt pedig a például a következőképpen alakíthatjuk kedvünk szerint:
Azonban óvatosan a query_posts függvénnyel. Rast összerakott egy grafikont, s azon mutatja be mikor melyik queryt használjuk a wordpress témáinkban. Íme az említett ábra:
To protect your privacy we would like you to know that Google Latitude is running on your mobile device and reporting your location.
If you didn’t enable this or want to stop reporting your location, please open Latitude privacy settings or sign out of Latitude. To learn more, visit the Latitude Help Center.
Thanks,
Google Latitude Team
(c) 2010 Google Inc., 1600 Amphitheatre Parkway, Mountain View, CA 94043, USA. Terms of Service | Privacy Policy
És valóban ment a Latitude, mert a múltkorjában kipróbáltam, így most jól kikapcsoltam. Köszi Google, hogy mindent tudtok rólam, s néha azt jóra használjátok! 😉
Egy évvel ezelőtt ezt a videót jelenítette meg a GooglePrivacy:
Egy év alatt egyébként elképesztő mennyit fejlődött a Latitude/Maps.
Megszűnik a The Streets. Az utolsó, 2011. február 7-én megjelent Computers And Blues album itt hallható:
A fenti információ a recorder.blog.hu bejegyzéséből származik. Még több videót, zenét is találhattok odaát. Sajnálom, hogy ez az utolsó album. Jó lett volna még The Streetst hallgatni. Viszont azt hiszem Skinner nem hagyja abba a The Streets megszünésével a zenélést.
Ha esetleg érdekelnek régebbi The Streets zenék, akkor ajánlom az első két album legjobbjait felvonultató válogatásomat (a bejegyzés dátumát látva kicsit meglepődtem :)).
Többek sikerrel produkálnak napi rendszerességgel (pl. the sartorialist, daily dose of imagery), vagy hirtelen felindulásból egy éven át (pl. juice, rivera) érdekes és szép képeket. Sajnos ez nekem nem megy. Amikor Nexus One kezembe került, gondoltam belevágok egy ilyen sorozatba.
A telefon mindig nálam, s a képeket tolom is fel kapásból a posterous blogba a telefonról. Egyszerű, gyors, s az utcán sétálva mindig akad valami izgalmas, amit meg lehet örökíteni. Így gondoltam, hogy egy mobilfotós 365 projekt alakul a dologból csendben. Persze mielőtt elindult volna, már meg is állt a dolog. 🙂
Ahhoz nem kevés időre és elszántságra van szükség, hogy ez napi szinten érdekes is maradjon. Naponta agyalni, kutatni, témát keresni nem kis feladat. Minden tiszteletem azoké, akik ezt keresztülvitték.
A fenti interjú szépen mutatja, hogy Scott Schumanblogján naponta megjelenő káprázatos képei mögött mennyi munka áll.
Amíg tartott a lelkesedés, s rohangászós napjaim voltak, akadt mindig lencsevégre valami érdekes. Aztán kezdett elmúlni ez a lelkesedés, főleg, amikor otthon töltöttem a napot, vagy épp félévi értekezletet tartottunk estig a suliban, esetleg egy kedélyes szülői értekezlet zárta a hétfő estét. A hétköznapi körülmények között nem sikerült olyan kreatívan szemlélni a világot, ahogyan azt szerettem volna. Unalmasnak találtam a készült képeket, aztán már nem is próbálkoztam, s legyintettem. Nekem ez nem megy. Másik probléma, hogy néha két órán belül találtam 5-6 érdekes témát, viszont tartani szerettem volna magamat a napi egy képhez.
És beláttam, hogy ez nekem nem megy. A blog szórakozás legyen, ne korlát, vagy kötelesség. Ha látok érdekeset, azt majd felteszem a posterousra, de a napi frissítés kimarad. Azért jegyezzük meg, egy hétig bírtam a napi rendszeres kép feltöltést. 😀
Ezt a bejegyzést elkezdtem írni pár napja, de ma útközben megálltam, s újra kattintottam a telefonommal. Pár hete telepítve ott figyel a telefonon a picplz alkalmazás, s újra lelkes mobilkattogtatót csinált belőlem. Mai képem pedig meglepve tapasztaltam, hogy picplz interesting oldalán tündököl a címlapon. Ez még nem flickr explore, de azért nagyon örültem neki. A végére pedig itt a kép.
Miért Nexus One, miért nem Desire Z, HD, Milestone 2, vagy bármi más? Röviden, mert tetszik ez a telefon.
Remekül kézre áll. Pont megfelelő a mérete. Nekem a telefon méret 4”-ban befejeződik, 4 felett már túl nagynak érzem a kütyüt. Ez tudom, hogy szubjektív, mint ahogy a döntésem is, hogy miért vettem magamnak egy “régi” (1 éves) telefont. Főleg ugyebár, most, hogy itt az utód a Nexus S személyében.
A dolog nagyon egyszerű, aranyáron mérik még a Nexus S-t. Nagyjából egy árban van a konkurens iPhone 4-el. A Nexus One és az S viszonya mind árban, mint tudásban nagyjából az iPhone 3gs és a 4-hez hasonlítható.
A telefon pedig egy eszköz, nem pedig ékszer, amit vitrinben tárolunk. Egy kétszázezres telefont már nem biztos, hogy olyan nyugodtan hordanék magammal mindenhova. Azt már félteném mindentől. Ezt is féltem, de talán nem annyira.
Miért nem vártam a két-három-négy-x magos 3D gyorsított, hajtogatható telefonra? Mert nekem ez tökéletesen elegendő. Persze gadget őrültként igen, felmerült bennem, hogy mikor lépek majd tovább, de egyelőre nem érzem, hogy bármiben is korlátozna a Nexus One, sőt! Igen, vehettem volna HTC Desire-t, hiszen az ugyanaz (majdnem). Azért nem azt vettem, mert a Google Nexus telefonok nekem megjelenésük óta misztikusak, különlegesek, s titkon mindig vágytam egyre. 🙂 És most ez beteljesült. (Tudom, ez kicsit gyerekes, de akkoris)
És akkor pontokba szedve a jóságok és a rosszaságok.
Jóságok:
jó formájú, strapabíró jószág
3.7” AMOLED/slcd (nem tudom melyik van benne, de messze szebb, mint a Magic volt :)) kijelző
nagy közösség, sok friss ROM
800×400 felbontás (320×480 -ról érkeztem)
Stock Androiddal jön, OTA frissítések, nincs sense, motoblur, egyéb csicsa (ezekkel valamiért sose tudtam igazán megbarátkozni), ráadásul elsők között kapja a frissítéseket
gyárilag könnyen rootolható (erről később)
Nem tömegtelefon
Rossza(ságo)k:
hardware gombok hiánya. Ezt meg kell szoknom. Magicen mindenre volt gomb.
Kamera nem túl jó (főleg az X10 és a DHD telefonok után), de nekem épp elég. Ilyen képeket csinál (a legfrissebb három a bejegyzés írásának pillanatában).
Mai kép a telefonnal
A telefont kézbevéve, máris jelezte, hogy itt a FRG83D frissítés, amit telepítettem is rögvest. Majd elindultam megkeresni az ideális Rootolási megoldást. Elsőnek a SuperOneClick segítségével gyorsan rootoltam a telefont. Sajnos ez nem volt tökéletes, mert a BusyBox installal voltam bajaim, így a remek z4root app segítségével megoldottam a problémát, így már a busybox is felkerült.
Így a Titanium Backup nevű remek app már jó szolgálatot téve gond nélkül végezte a dolgát. Sosem árt biztonságban tudni az embernek a telefonja minden adatát, nomeg a régi telefonról az újra költözésben is nagy segítség volt.
Végül azonban nem bírtam ki, hogy ne tegyek saját recovery image-et. A választásom Amon Ra remek 2.0-ás Recoveryjére esett. Egyébként a Google tulajdonképpen teljesen jól használható Recoveryt tett a telefonra, csak Amon Ra verziója annál sokkal többet tud. Az eredetivel update.zip feltolható, azaz kiválóan alkalmas a frissítésre, a Custom változat viszont hozza a tőle megszokottat, particionálhatunk, mountolható az SD kártya, telepíthető bármilyen image, nandroid backup, stb.
Most azért kicsit előreszaladtam. A Recovery cseréhez ki kell nyitni a telefont (unlock the bootloader). Ez egy parancs, de utána nincs visszaút. Erre figyelmeztet is a telefon. Ez látható az írás felett.
A parancs, amivel ez elérhető:
fastboot-mac oem unlock (értelemszerűen fastboot-linux linuxon, stb.)
Majd a Recovery image után a Modaco csapat Superbootját telepítettem. Így felkerült a busybox, Superuser, s minden tökéletes.
Egyelőre nem tértem még át másik romra, kiváló a gyári (rootolva). Az igért 2.2.2 még nem érkezett meg, a 2.3-mal meg még szemezek, de tulajdonképpen jól megvagyok még a 2.2.x -el + gingerbread billentyűzettel.
