A címen azt hiszem senki nem csodálkozik el, mert a Google mára már messze több, mint egy kis garázscég, ami átvette az uralmat anno az Altavista és a Yahoo keresőitől.
Viszont a Google.com kereső oldala továbbra is a legtöbbünknél a keresés kiindulópontja. És itt jegyezném meg, hogy a Google keresője rengeteg beépített jósággal rendelkezik. Az egyik legújabb ezek közül az RGB és HEX színkódok közötti átváltás.
Hogy a fenti barátságos átváltó nézetet megkapjuk, írjuk a keresőbe, hogy rgb to hex.
Nem csak színeket kezel a Google, matematikai összefüggésekkel is elég jól boldogul. Egyszerűen csak írjuk a keresőbe a megfelelő ábrázolandó függvényt és érkezik is az eredmény.
Természetesen ha nem elég a Google válasza, mindig továbbmehetünk a Wolfram Alphára.
Átváltásokat is végezhetünk interaktívan a keresőből közvetlenül. Itt se kell mást tennünk, csak a keresőbe beírni, hogy mit szeretnénk átváltani mivé.
Az interaktív felületen aztán választhatunk további mértékegységek közül.
Vagy ne. A programozás tanításának erőltetésével nem értek egyet. Legalábbis nem azzal, hogy mindenáron mindenkinek programozóvá kell válnia. Mégis tisztában vagyok azzal, hogy 2016-ban nem lehet alapvető algoritmikus gondolkodás nélkül felnőni.
Ma több lehetőség van lassan arra, hogy az ember gyermeke programozni tanuljon, mint főzni. Persze ezen senki ne kezdje idegeskedni, mert ideális esetben mindenkinek van egy édesanya, nagymama, esetleg édesapa, aki meg tudja tanítani a konyhaművészet alapjaira. Azonban a programozás ifjú kora miatt nem minden családban akad egy olyan felmenő, aki programozni tudja oktatni gyermekét.
Nem szeretném programozónak nevelni a gyermekeimet. Azt se szeretném, hogy az iskola ezt tegye! Kivéve, ha ő ezt szeretné. Azonban mindegyik (nem programozó is) gyermekemet szeretném, hogy értse, felfogja hogy működnek a programok, alkalmazások. Mi az az algoritmus, hogyan kell algoritmikusan gondolkodni.
Értsd valahogy úgy a dolgot (előre szólok, minden hasonlat sántít), hogy azt szeretném, olyan legyen számára a programozás, mint a mi generációnk (de nem szeretem ezt a generációzást) számára pl. a vezetés során a műszaki, vagy EU tudás. Mindenki tudja, hogy működik egy autó, de csak kevesen autószerelők. És ahhoz, hogy autóval közlekedjünk, jó ha tudjuk, hogy annak kereke van, amibe levegő kell, illetve néha tankolni sem árt (ezt azért remélem, nem sokáig már).
A világ pedig programokkal van tele. Igen, most is egyszerre több programot is futtatsz kedves Olvasó, miközben ezeket a gondolatokat olvasod.
Mi van, ha elindítanád gyermeked ezen a vonalon, s meg szeretnéd ismertetni mik azok az algoritmusok, hogyan működik egy-egy alkalmazás? Mutatok pár példát, ahol érdemes elindulni (itt a weboldalakra, s appokra fókuszálva. Táborok, húsvér kurzusokat most nem soroltam ide).
The Foos
A Foos ügyesen, játékosan vezeti be már a legkisebbeket az algoritmikus gondolkodásba. Szerintem ezzel érdemes kezdeni. Itt olvashatsz róla részletesebben.
MIT Scratch
A Scratch olyan, mint a logo volt. Azzal a különbséggel, hogy itt egy macskát irányítunk, nem pedig egy teknőst. Itt is vannak előre. A Scratch mögött az MIT áll.
A LEGO Mindstorms olyan, mint a Scratch vagy a Foos játék, csak itt már kézzelfogható LEGO alkatrészekből összerakott robotot lehet irányítani. Hasonló dolgot próbáltak megvalósítani az azóta becsődölt Codie projekt.
Swift Playgrounds
Az Apple az iOS 10 megjelenésével együtt elérhetővé tette a Swift Playgrounds nevű alkalmazását. Az app lényege, hogy egy fura kis figurát (igazából 3 féle figura közül tudunk választani) kell Swift parancsok segítségével egy akadálypályán végigvezetni.
A Swift Playgrounds egy nagyon kedves módja annak, hogy megismerkedjenek a gyerekek a programozással. Az Apple természetesen a dolgot még egy lépéssel továbbvitte, mégpedig, hogy ha már programozással, akkor rögtön a Swift szintaktikájával kezdjék azt az ifjú programozók.
A projektet a Google keltette életre még az Android hőskorában. Aztán ők eldobták, az MIT pedig felszedte. És hol is lenne jobb helyen a projekt! Az AppInventor segítségével Android alkalmazásokat lehet készíteni.
Az AppInventor elsőre azért nem egy egyszerű felület. A használatát megtanulni nem annyi, mint elindítani a Foos appot. Cserébe olyan lehetőségeink vannak benne, amiket egy átlag “játékos felületen” nem kapunk meg. Az Android app segítségével azonnal a telefonunkon tesztelhetjük a készülő alkalmazást.
Természetesen még 100 egyéb oldalt, s alkalmazást fel lehetne sorolni a listába. A cél azonban nem a teljes lefedettség volt, hanem inkább csak a lehetőségek megmutatása. Ha valaki programozni szeretne, esetleg gyermekének szeretne valami “értelmes” elfoglaltságot a játék helyett, akkor válasszon a fenti listából!
Ti mit gondoltok a programozásról? Szükséges rossz? Kell, mert élvezem? Kell, mert jól lehet vele keresni?
A bejegyzés része annak a szándéknak, hogy az itt felsorolt rengeteg oktatási alkalmazásról kicsit hosszabban írjak. Vagy nevezzük csak újévi fogadalomnak! 🙂
Az Apple stílusosan szeptember 7-én jelentette be az iPhone család legújabb generációját, az iPhone 7-et. Volt még vezetéknélküli füles, meg sokat meséltek a kameráról, stb. Felcsapjátok az Internetet, s áramlik a sok hír.
Azonban ezek szerintem csak a “kötelező” újdonságok. További fontos újdonságok is történtek, amik esetleg elkerülhették sokak figyelmét.
Cseréld be a régi iPhone-odat egy újra. Pénzt adnak a régi telefonokért. Tudom, hogy a használt telefon piac egyelőre magasabb áron adja-veszi ezeket a telefonokat. Viszont ennél érdekesebb következmény lehet, amiről most nincs még szó, hogy az Apple valószínűleg elindítja a “used/refurbished” iPhone értékesítést.
A másik ehhez kapcsolódó újdonság az iPhone upgrade program. Ez azt jelenti, hogy havonta kicsit több, mint 10e Ft-nak megfelelő dollárért biztosíthatjuk magunknak a következő generációs iPhone-ra való frissítést.
Vízálló lett IP67 minősítéssel. Nagyjából másfél éve írtam le az ideális telefon tulajdonságait. Ott már fontos szerepet kapott a vízállóság. A Samsung S7 már elindult ezen az úton, viszont mivel mindenki az iPhone-hoz hasonlítja a telefonjait, fontos, hogy már ott is megjelent végre a vízállóság. Ami remélem mostantól minden telefonban alapértelmezett lesz.
Ezenkívül eltűnt a jack dugó, meg jobb lett a kamera, még gyorsabb lett, stb. Ezeknek olvassatok utána vagy nézzétek meg a keynote-ot az Apple oldalán.
Akinek vannak kis gyermekei, azok számára akár ismerősen is csenghet a DuckDuckMoose név. Egy olyan fejlesztőcsapatról van szó, akik kimondottan kis gyermekek számára készítenek alkalmazásokat.
Ezek az alkalmazások eddig pénzbe kerültek, és/vagy reklámokat tartalmaztak, így vagy ezért, vagy azért nem jutottak el annyi gyerekhez, amennyihez érdemes lett volna eljutniuk. Most azonban a DuckDuckMoose csapata csatlakozott a Khanacademy csapatához. A Khanacademy is megérne egy saját bejegyzést. Sal Khan TED előadása anno fontos mérföldkő volt az életemben a kütyük oktatásbeli használata felé vezető rögös úton.
Most pedig üljetek le a gyermekeitekkel játszani! (angol nyelvtudás egyelőre úgy tűnik szükséges lesz) Szóval menjetek ki a jó levegőre és élvezzétek ki, hogy bár itt a szeptember a sarkon, azért épp úgy tesz az időjárás, mintha nyár lenne. Majd, ha újra borús az idő, s kis gyermeketekkel játszanátok, vagy ők kuncsorognak a telefonotokért, tabletért, akkor tegyetek próbát az alábbi játékokkal.
Az Airbnb az Uber mellett a másik platform, ami rendszeresen előfordul a médiában. És az utóbbi időben talán nem annyira pozitív értelemben. Pedig a szerintem remek dolog ez.
Mint látjátok, nem ma regisztráltam, ehhez képest tavaly volt az első alkalom, hogy a szolgáltatáson keresztül foglaltunk szállást. Azóta viszont felpörgött a dolog, s amikor nyaralás van, ma már az első az Airbnb app/weboldal, ahol szállások után nézek.
Akinek nem mond esetleg semmit a dolog, az Airbnb ugyanaz a Zimmer Frei számára, mint az Uber a taxizás számára. A különbség talán az, hogy a hagyományos Zimmer Frei és az Airbnb akár egyszerre is űzhető. És mielőtt mindenki beleköt, minden hasonlat sántít. Ez is. De a lényeget értitek. Ha mégsem, akkor katt ide.
Az Airbnb nem egy jótékonysági szervezet. Tisztában vagyok vele, hogy nyereséges cégről van szó. Nem is kicsit. Sok lakást pont Airbnb kiadás miatt vásárolnak emberek. Ezzel felverik a lakások árát, stb.
Viszont nézzük a felhasználói oldal előnyeit:
Általában olcsóbb, mint az azonos kategóriájú hotel. Természetesen vannak itt is elképesztő áru luxus lakások, ha valaki arra vágyna.
Mindent meg lehet nézni előre online.
Hatalmas választék.
Előre fizetsz, nincs helyben pénzezés.
Minden kiadó lakás, szoba értékelésre kerül, így nincs mellébeszélés. Ha egy szállás nem olyan a valóságban, mint a leírásban, akkor az gyorsan kiderül.
Választhatsz szoba, vagy teljes lakás között. A szoba esetén couchsurfinghez feelinget kapsz, vagyis egy ember/család életébe csöppensz bele, az ő kiadó szobájukat használod. A teljes lakás természetesen kulcsot, s egy teljesen felszerelt lakást kapsz.
Olyan helyeken lakhatsz, ahova másképp nehéz eljutni, helyiekkel ismerkedhetsz meg. Pl. Hamburgban egy családnál laktam, velük beszélgetve sokkal többet tudtam meg a városról, mintha egy szálloda prospektusait böngészem csak.
Összességében egy emberi és jól működő szolgáltatás az Airbnb.
U.I.: senki nem kényszerített/fizetett a bejegyzés megírásáért. Friss az élmény és pozitív. A linkekre kattintva elvileg mindenki jól jár, ha most regisztrál.
Rendszeresen szembesülök azzal a sztereotípiával, hogy az idős(ebb)ek, digitális bevándorlók már nem tudják használni a modern technikákat. Ezzel igyekszem mindig vitába szállni. És egyre több példa is van rá, hogy ez nincs így. Sőt egy lépéssel tovább megyek a fiatalok sokszor esetlenebbek a modern technikával, mint az idősek.
Amikor okostelefonok, technológia az oktatásban a téma, akkor is rendszeresen legyintenek sokan, hogy persze a fiatal tanárok minden technikát ismernek már, kisujjukban van az egész. Az idősekkel viszont mennyi gond lehet. Épp ellenkezőleg. Egy tanár, aki már 10+ éve tanít, tudja, hogy szüksége van a megújulásra, a diákok igényeihez való alkalmazkodásra. Épp emiatt sokkal nyitottabb a technikai újdonságokra is.
Amiért ezt a bejegyzést írom a hamburgi repülőtéren éppen a gépemre várva annak az alábbi esemény az oka:
Kicsit álmosan érkezem a check-in pultra váró sorba. Előttem egy idősebb házaspár. Ősz haj, lassú tempó, kényelmesen haladnak előre a sorral. Láthatóan nyugdíjasok, nyaralni készülnek. Mindkettő kezében okostelefon! Nem a legújabb modell, de tökéletesen alkalmasak minden funkció kihasználására. Előttük egy fiatal lány, 20 év körüli. Nála nincs bőrönd. Csak kézipoggyásszal utazik. Láthatóan idegesíti a hosszú sor.
Az idősebb bácsi odalép hozzá, s felteszi a kérdést, hogy miért nem checkinelt be online. A lány néz rá bambán. Erre a bácsi elmesélte az egész online check-in menetét egészen addig a pontig, hogy kell a pass file-t az iPhone-ja Apple Wallet alkalmazásába elmenteni.
Persze erre mindenki mondhatja, hogy különleges emberek. Az átlag idős nem tudja használni ezeket a dolgokat. Ha akarja, tudja. Épp pár napja posztolt az index is egy videót két nagymamáról, hogy pokemon go-t játszanak. Igen, el kellett nekik mondani, hogy működik. De aztán pillanatok alatt megértették, s még a végén jól is szórakoztak. Édesanyám az egyik első, aki a fényképeket a gyerekeimről like-olja. És még folytathatnám ezt a sort.
Folytatnám még a sort, de be kell szállnom a gépbe. 🙂 A lényeg: A technológia használat nem kor kérdése!
Több képet láttam már az ún. lebegő faluról a Bokodi tavon. Gondoltunk egy merészet, s pár hete egy hétvégén bevágódtunk az autóba. Bokod a legegyszerűbben az M1-es autópályán közelíthető meg. Tatabányánál letérve juthat bárki a tó közelébe.
Bár Bokodi tó és Bokodhoz köthetőek a cölöpházak, de Bokodra érve egy néni rögtön közölte velünk, hogy ez itt randa. És nem érdemes lemenni a tóhoz. Ő volt egyébként a túrisztikai tanácsadó vagy valami helyi idegenforgalmi eligazító.
Aztán meglátta, hogy gyerekekkel érkeztünk, miután elnavigált egy autót a túlpartra Oroszlányba, elárulta, hogy akár le is tudunk itt 200 métert sétálni, s akkor meglátjuk a tavat. De hozzátette, hogy ne számítsunk semmi érdekesre. És egyébként is menjünk inkább Majkra, az sokkal szebb.
BokodBokod
Azt kellett megállapítani, hogy ez a nem annyira szép hely is már elég izgalmas. Végül kisebb séta után úgy döntöttünk, hogy megkerüljük a tavat és megnézzük Oroszlány irányából is.
Bokod és Oroszlány között
Bokodról Oroszlányba a csücsökből a fenti kép fogad. Majd Oroszlányba kis kalandozás után lejutottunk a tóhoz. Ezek a házak horgász kunyhók. Egy kedves helyi ember elmesélte, hogy a gyár hűtőtava ez, s amíg működött (tavalyig), addig a tó sose fagott be, mert a gyár melegen tartotta a vizet.
A víz fürdésre (elvileg) nem alkalmas (erre kicsit rácáfol az első képen látható csúszda), mert sok benne a zöld alga. De tiszta a víz és sok benne a hal. A házikókban minden van. A mellékhelyiség azonban kis pottyantós bódékban van megoldva a parton.
Háttérben a gyár
Azt is elmesélte az ember, hogy egy ideje egész sok érdeklődő fordul meg a tónál, de azért még mindig békés, nyugodt hely.
Kicsit még kalandoztunk a tópart mellett futó földúton, meg-megálltunk, s bekukucskáltunk minden lehetőségnél a tóra.
Budapestről kicsit több, mint fél óra. Érdemes egyszer elmenni. Most még szinte érintetlen. Érdemes helyi emberekkel beszélgetni.
Majk is nagyon szép, ott már korábban jártunk, de érdemes lesz újra visszatérni oda is.
“Apa, én is akarok … játékot játszani!” – A mondat, ami elég sűrűn elhangzik a mi háztartásunkban. A mai nap azonban mindenki csendbenül, gondolkodik, s kérdez. “Ezt hogyan? Apa, segítesz?” Játszanak. The Foos megy. A játék, ami valódi sikereket érhet el a gyerekek algoritmikus gondolkodásának fejlesztésében. Kevés oktató játéktól esek ámulatba, de ez azok közé tartozik. Szerethető és szép figurák, kreatív feladatok.
Többször akartam már írni a mindenki tanuljon meg programozni gondolatról. A Fast Company Should I teach my kid to code című írása a megjelenéstől a Pocketben, illetve delicious könyjelzőim között van. A témában Szalai Ferenc gondolatait is érdemes elolvasni.
Nem vagyok programozó. Mindig érdekelt, sokszor beleszagoltam, programozgattam, de sose programoztam igazán. Maga a programozás sose kötött le. Amikor keresni kell a parancsokat, megtalálni, hogy hol sikerült (már megint) valami apró szintaktikai hibát elkövetni, ami miatt az egész program nem fut le. Na ezeket sose kedveltem. Tudom, hogy a programozók sem ezek miatt szeretik, amit csinálnak, de az ő kedvüket kevésbé szegi egy-egy ilyen jellegű kudarc.
Nem értek egyet azzal, hogy mindenkinek meg kelljen tanulni programozni. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki tanuljon meg algoritmikusan gondolkodni. Ciklusok, elágazások, paraméterek, parancsok, s a legfontosabb, a probléma megoldás viszont elengedhetetlen, hogy a mai generáció számára természetes fogalmak legyenek.
És nincs annál jobb, amikor erre egy játék tanítja meg a gyerekeket. A The Foos 5 éves kortól ajánlott, s itt ül mellettem a két nagy gyerek (6, 8), s csodálatos algoritmusokat találunk ki együtt! Ők aranyos figurákkal gyűjtenek be érméket, én pedig ámulok, ahogy értelmezik, s megtanulják ciklusba szervezni az utasításokat, vagy kezelik az elágazásokat. És én is élvezem. Lehet, hogy este felteszem magamnak is, s végigcsinálom a pályákat.
A The Foos egyetlen hibája, hogy kevés a pálya, de ha megunják, akkor van tovább. Scratch, Tickle, Codie, stb.
Az interaktív felületen aztán választhatunk további mértékegységek közül.
A Google a publikus IP címünk meghatározásában is segítségünkre van.
