Tegnapelőtt megemlékeztem a turulmeme nevű weboldalról. A bejegyzés megírása után eltöltöttem pár napot a google readerben, de továbbra se áll kézre. A share pedig végképp nem. Sokat gondolkoztam, hogy mi tart vissza attól, hogy csatlakozzam a címbeli közösségi oldalhoz, s megosszak én is.
Rájöttem. Már régesrégóta megosztok, csak másképpen. A del.icio.us amellett, hogy online könyvjelző (már régóta nem is használok böngészőbe épített könyvjelzőket, kivéve azt a 7-8 bookmarkletet, amiket nyomkorászok napjában sokszor), tulajdonképpen egyben egy link megosztó oldal, ami kommentelhető. Nincs új a nap alatt.
Miért szimpatikusabb számomra a sokkattintásos feedolvasó, klikk a böngészőbe, majd a del.icio.us-be sor a sima greaderben klikk a share-re egylépéses megoldásnál? Egyszerű, szeretem látni a böngészőben az eredeti helyén a dolgokat. Konzervatív maradi gondolkodásra vall, tudom, de ilyen vagyok. 30-hoz közeledve pedig már nem is hiszem, hogy nagyon megváltozom (bezzeg tsch a 27 évével …). 😀
És itt a nagy különbség a böngészőben használt feedolvasó, s az asztali olvasó között. Böngészőből átkattintgatni nem olyan nagy buli, akkor már inkább a share-re kattintgat csak az ember. Az asztali olvasó amolyan külön kis kütyü, onnan az ember sokkal szivesebben ugrik el megnézni az oldalt az eredeti helyén.
Nálam a “megnézem az oldalt az eredeti helyén” az előválogatás. Amit érdekesnek tartok, arra kattintok, s a böngészőben olvasom végig, s kommentelek, ha érdekes (kelt a témában, gazs wp megoldása). Innen ami érdekes, elolvasnám később is, azokat elmentem a del.icio.us-re. Ennyi.
Esetleg egy konzervativ.turulmeme.com oldal az ilyen maradi del.icio.us használóknak? 🙂 Tudom, hogy a kettő nem zárja ki egymást, azaz vannak, akik online könyjelzőznek, s share-elnek is.
utóirat: A fenti gondolatok az én feedolvasási szokásaimat írják le, s nem a yahoo bérelt fel, hogy a google reader ellen kampányoljak. (csak, hogy tisztázzuk :-)) A turulmemet pedig én is nézegetem.
